1 - The Knife of Dunwall, Brigmore-boszorkák

The Knife of Dunwall és Brigmore-boszorkák

A Knife of Dunwall már jó ideje kint van (április óta), de mi úgy gondoltuk, hogy inkább nem tesztelünk külön egy félbevágott sztorit, így ezt is a Brigmore-boszorkákkal együtt prezentáljuk nektek. Amennyiben még nem játszottátok végig az alapjátékot, akkor várjatok a sztori DLC-ket lefedő írásunk elolvasásával.

Mint tudjátok, ez Daud, a bérgyilkos története és azt követően indul, hogy anti-hősünk végzett a mindenki által szeretett Jesamine Kaldwin császárnővel. Véletlenül sem előzmény, mely felvezet ahhoz a ponthoz, hogy megölje őt, hanem a Daudban komoly törést okozó gyilkosság feldolgozásával és egy újabb izgalmas történettel hozakodik elő. Nehéz lenne a sztoriról úgy beszélni, hogy ne lőjünk le semmit, ezért csak annyit tudunk mondani, hogy fordulatos, titokzatos, és képes arra, hogy érzelmeket csaljon elő belőlünk. Az, hogy hogyan játszunk, itt is komoly befolyással lesz arra, hogy miként zárul a történet, illetve annak első felvonása. Fontos tudni azt is, hogy az első DLC elmentését átvihetitek a Brigmore-boszorkákba, amire komoly hatással is lesznek a TKoD-os döntéseitek, így mind a sztori, mind a lopakodós/öldöklős játékélmény indokol még egy végigjátszást a két DLC esetében. A The Knife of Dunwall egy nagyon jó felvezetés a boszorkáknak, de csak felvezetés, a történet sava borsa a második részre marad.

A játékmenetet nem szükséges újra bemutatni nektek, a lényeg változatlan. Mint tudjátok, Daud is a Kívülálló kegyeltje, így rendelkezik a mágiájával. Különbségek azért vannak, hiszen akartak ezen a fronton is újdonságot hozni: néhány képességet elvettek, másokat pedig átalakítottak, és akadnak újak is. Másképp működik a villanás, ha nem mozgunk, akkor leállítja az időt, ami lehetőséget ad arra, hogy akár a levegőben is nekiálljunk taktikázni, körülnézni. A második DLC-ben jön a rántás, amit többféle módon is használhattok. Van értelme az agresszív játékstílust követők kezében is (embereket rángathattok magatokhoz), de a lopakodók is jól használhatják messzebb levő tárgyak megszerzéséhez, vagy éppen egy őr övén lógó kulcs elemeléséhez. Az alapvető játékmechanikákon éppen annyit sikerült változtatni amennyiből pont érezhetjük, hogy ezúttal nem Corvot irányítjuk.

2 - The Knife of Dunwall, Brigmore-boszorkák (folyt.)

A két DLC 3-3 fő küldetést ad a játékhoz, amikhez értelemszerűen 3-3 méretes, aprólékosan kidolgozott pálya jár. Mit is mondhatnánk, az Arkane ismét bizonyította velük, hogy remek dizájnerek vannak a stúdiónál, hiszen esztétikailag, gameplay szempontból és hangulatilag is kiválóak lettek. Szó se róla, ha tisztán a hosszát nézzük a sztorinak, akkor nagyjából 2-2 délután alatt végigvihetitek a DLC-ket, sőt, ha öldöklésre adjátok a fejeteket, akkor még ennyi sem kell. Cserébe viszont van benne újrajátszhatósági faktor és nincs benne semmilyen felesleges töltelék. A Dishonored színtiszta szórakozást ígér, kellő kihívással megspékelve. Itt a normál fokozat tényleg normál, a nehéz pedig tényleg nehéz. Vagyis ha nem akarjátok, hogy 62-szer kelljen visszatölteni 1-1 pálya alatt az állást, akkor igen komolyan meg kell tervezni minden mozdulatotokat előre, és még akkor sem biztos, hogy a kivitelezés hibátlanra sikerül.

Az alapjáték hibái egyébként ugyanúgy átjöttek a letölthető tartalmakra is (nekünk most is sikerült belefutnunk abba, hogy a játék elkönyvelt nekünk egy ölést, amikor arra hajtottunk, hogy mindenkinek megkíméljük az életét) és természetesen az AI sem lett varázsütésre okosabb, de hát alapvető dolgok megváltoztatását túlzás lenne elvárni.

Összességében arra jutottunk, hogy az Arkane hozta az elvárt minőséget és nagyon jó sztorit sikerült lerakniuk az asztalra. Határozottan mondhatjuk, hogy gazdagították az élményt a DLC-kkel és ha szerettétek a Dishonored-öt, akkor nem szabad kihagyni ezeket sem. Negatívumként az ár hozható fel, mert a hosszhoz képest az kissé borsos. A 2013-as QuakeCon alkalmával dobtak be viszont néhány nagyon vonzó Steam akciót, remélhetőleg még lesz valami ilyesmi, illetve megy még picit lejjebb az itthoni dobozos kiadás ára is. A magyar fordítás hozta az eddigi színvonalat, 1-2 kisebb hibától eltekintve jó volt. Az angolul nem tudóknak mindenképp áldást jelent, hogy van, hisz nekik sem kell kimaradniuk az elmúlt időszak egyik legkellemesebb és hangulatosabb lopakodós játék élményéből.

[bold]Értékelés:

9/10[/bold]

(A Dunwall City Trials bemutatójához lapozz!)

3 - Dunwall City Trials

Dunwall City Trials

Kissé szkeptikusan fogadtuk a tartalmat, tudván, hogy „nincs benne semmi”, csak néhány ügyességi kihívás. Nos, előre kell bocsátanunk, hogy kellemeset csalódtunk. A Dunwall City Trials egy remek kis kiegészítő lett, melyben a játék minden aspektusára van két-három kihívás: lopakodás, lövészet, agytorna, gyorsaság/menekülés. A kihívások mindegyike külön élmény, némelyikkel órákat is eltölthetünk, míg elérjük a kívánt szintet (a maximális 3 csillagot) és még ott sincs vége, ugyanis hatnak van szakértő szintje, amihez aztán tényleg fel kell kötnünk a gatyánkat, ha teljesíteni akarjuk.

A 10 fajta kihívás között vannak meglepően ötletesek is, figyelemre méltó például az „Időhajlítós mészárlás”. Ebben áldozataink egy üveggel körbevett helyiségben tartózkodnak, a mi feladatunk pedig az, hogy (a környezet nyújtotta lehetőségeket kihasználva) minél gyorsabban megöljük őket. Az első üveg áttörésénél időhajlító módba kerülünk, hogy legalább ennyi könnyítés legyen. Alaposan meg kell terveznünk mit és hogyan csinálunk a fal áttörése után, ami azt jelenti, hogy akár percekig is járkálhatunk az „üvegkalitka” körül, míg kitaláljuk a nyerő taktikát.

A DLC azért tetszett nekünk ennyire, mert ha például egy játékos ragaszkodik a lopakodós stílushoz, akkor gyakorlatilag sosem találkozik bizonyos játékmechanikákkal a Dishonored-ben (csak ha elront valamit), ebben a tartalomban viszont ott van minden. Itt végre lövöldözhetünk és lehet részünk adrenalinnal fűtött gyorsasági kihívásokban is, mindenféle sztoriba foglalt konzekvencia nélkül.

A próbák nehézségi szintje jól be van lőve, aki megkapja a három csillagot, az büszke lehet a teljesítményére. A pályatervezés itt is kifogástalan, a Dunwall City Trials relatíve hosszú időre megfoghatja azokat, akik szeretik a kihívásokat. Nehezen tudunk róla rosszat mondani, maximum annyit, hogy egy kicsit talán drága teljes áron.

[bold]Értékelés:

9/10[/bold]