1. oldal

1996-ban kezdődött minden. Ez volt az az esztendő, amikor az FPS stílust megteremtő Id Software lapátra tette legnagyobb fenegyerekét, John Romerót. Mivel hősünk nem volt egy elveszett lélek, nem sokáig „élvezte” a munkanélküliséget, hanem régi álmát valóra váltva létrehozta az Ion Storm nevű fejlesztőcéget, aminek a PC-s játéktörténelem egyik legrosszabb, és egyik legjobb játékát is köszönhetjük. Ennek a kettőségnek az volt az oka, hogy a cégnek két stúdiója is volt, az egyik Dallasban, a másik Austinban. Az előbbit Romero vezette, aki azon a Daikatanán dolgozott, ami sajnos már a fejlesztése alatt is ezer sebből vérzett, nem csoda, hogy megjelenését követően hatalmas bukás lett. Cikkünk témáját tekintve sokkal érdekesebb számunkra az austini részleg, amit arra a Warren Spectorra bíztak, aki ekkor már az egyik legnagyobb névnek számított az iparban, olyan játékokkal a háta mögött, mint a System Shock és a Thief. Spector nem is okozott csalódást, hiszen első játékuk, a 2000-ben megjelent Deus Ex egy rakás díjat besöpörve, kiváló kritikákat kapva hamar sokak kedvencévé vált.

A nagyszerű akció-RPG-t leginkább a rengeteg lehetőség, és a kiegyensúlyozott játékmenet tette naggyá, na meg a szövevényes, összeesküvésekkel teli történet. A Deus Ex egy cyberpunk témájú szerepjáték volt, amely a XXI. század közepén játszódott, egy olyan világban, amelyben néhány cégnek nagyobb hatalma volt, mint az országot irányító kormánynak. A játékban egy JC Denton nevű ügynök bőrébe bújhattunk bele, akinek képességeit nanotechnológia és különféle implantátumok segítségével felturbózták, így sokkal erősebb, gyorsabb, okosabb volt, mint egy átlagos ember. Szerepjátékról lévén szó, testünk fejlesztésének irányát mi magunk szabhattuk meg, a rengeteg képességnek köszönhetően pedig nagyon eltérő típusú karaktereket hozhattunk létre. Mivel a küldetéseket többféle módon meg lehetett oldani, így szinte minden képesség jól használható volt a játékban. A Deus Ex tehát hatalmas siker volt, nem meglepő, hogy néhány év múlva megérkezett a folytatás is, Deus Ex: Invisible Wars néven. Bár a kritikák nem voltak rosszak, a rajongókat megosztotta, hogy az első részhez képest alaposan leegyszerűsítették a szerepjáték elemeket, ráadásul a játékidő is csorbát szenvedett. Ezt követően pár évig csak pletykákat halhattunk arról, hogy az Eidos dolgozik a folytatáson, de konkrét bejelentés nem történt (sajnos az Ion Storm ekkorra már megszűnt). A dolog akkor vált valósággá, amikor a japán Square Enix felvásárolta a fejlesztőket, majd nyilvánosságra hozta, hogy az új epizód, a Human Revolution 2011-ben fog megjelenni. Hét év telt el az előző rész megjelenése óta, az erőteljes reklámhadjáratnak köszönhetően az elvárásaink az egekben voltak, mi mégis bíztunk benne, hogy a játék sikerrel veszi az akadályt.

2. oldal

Megállíthatatlan fejlődés

A kissé hosszúra nyúlt múltidézés után térjünk rá az új Deus Exre, ami annak ellenére, hogy a széria harmadik tagja, nem a korábban megkezdett történetet folytatja, hanem az előzményeket meséli el. A játék 2027-ben játszódik, egy olyan időszakban, amikor az emberiség technológiai fejlődése korábban soha nem látott léptékben halad előre. A legnagyobb innováció a biotechnológiában érhető tetten, immár lehetőség van arra is, hogy mesterséges végtagokat és szerveket gyártsanak a vállalatok az emberek számára, vagy épp növeljék szervezetük teljesítőképességét különféle implantátumok révén. A balesetekben, háborúkban maradandó károsodást szerző személyek számára ez egy újabb lehetőség volt arra, hogy teljes életet éljenek. Ám nem kellett sokat várni arra, hogy teljesen egészséges emberek is elkezdjék kicseréltetni szerveiket, hiszen melyik sportoló ne szeretne gyorsabban futni, vagy nagyobbat dobni, melyik zongorista ne kívánná azt, hogy az átlagosnál ügyesebben mozogjanak az ujjai? De mint mindennek, ennek is megvan az ára, hiszen ahhoz, hogy az emberi szervezet ne „lökje ki” a mesterséges szervet, a páciensnek élete végig egy neuropozyne nevű gyógyszert kell szednie, ami nagyon addiktív, és egyáltalán nem olcsó. De mi van azokkal, akiket akaratukon kívül láttak el implantátumokkal, és tették őket ezáltal gyógyszerfüggővé? Vajon az embernek joga van-e ahhoz, hogy a testét ilyen módon alakítsa át? Az orvosok etikusan járnak-e el, amikor végrehatják ezeket a műtéteket? A játék ilyen, és ehhez hasonló kérdéseket feszeget, teszi mindezt úgy, hogy elhisszük, a jövőben igenis aktuálissá válhatnak ezek a víziók. Kevés olyan program készül manapság, ami ilyen komoly témákat, ennyire érett módon dolgoz fel.

A fent bemutatott technológiákat természetesen csak a leghatalmasabb vállalatok képesek alkalmazni és legyártani, olyan cégek, mint például a Sarif Industries, amelynek hősünk is az alkalmazottja. Ő Adam Jensen, a cég biztonsági főnöke, aki korábban a rendőrség SWAT osztagánál dolgozott. Adam a játék legelején még teljesen átlagos ember, ám egy támadást követően olyan súlyosan megsérül, hogy csak implantátumok segítségével menthetik meg az életét. Ezekre használatára szükségünk is lesz a játék során, hiszen nem csak az lesz a feladatunk, hogy megtaláljuk a támadókat, hanem egy világméretű összeesküvést is le kell lepleznünk. A sztori meglehetősen lassan bontakozik ki a Human Revolutionben, ám ez még véletlenül sem jelenti azt, hogy unalmas lenne. Apránként adagolják az információmorzsákat számunkra, mindig csak annyit, hogy az ember kíváncsi legyen rá, hogy mi várja a következő helyszínen. A történet felgöngyölítése során négy városban is meg fogunk fordulni. Detroitból indulunk, aztán következik Sanghaj, Montreál, majd végül Szingapúrba is ellátogatunk. Bár a Deus Ex nem egy nyílt világú szerepjáték, minden városban lehetőségünk lesz bejárni egy-két kisebb negyedet, ahol újabb feladatokat fogadhatunk el, illetve fegyvereket, implantátumokat vásárolhatunk. Az egyes helyszínek kidolgozása példaértékű, az ember elhiszi, hogy hasonlóan fognak kinézni a városok 16 év múlva. A fejlesztők törekedtek rá, hogy jól ki legyen dolgozva a világ, számos TV- és rádióadásnak lehetünk szem-, illetve fültanúi, de még újságcikkeket is olvashatunk az aktuális eseményekről. Aki nagyon szemfüles, az elektronikus könyveket is találhat itt-ott, amelyekből rengeteg dolgot megtudhatunk a Deus Ex univerzum múltjáról és jelenjéről. A legérdekesebbek talán azok a bejegyzések, amelyek elmesélik, hogyan fejlesztették ki a játékban használható implantátumokat a tudósok. A sztoriról nem szeretnénk túl sok mindent elárulni, de annyit elmondhatunk, hogy a történetnek négyféle befejezése is lehet, attól függően, hogy a játék végén egy adott ponton milyen döntést hozunk.

3. oldal

Élő szövet a belső fémvázon

A világ tehát szép és jó, de ne feledkezzünk meg a testünkbe épített „kütyükről” sem, mégis csak ez a játék egyik legfontosabb eleme. Az implantátumokat összesen hét fő csoportra oszthatjuk (agy, test, láb, szem, hát, bőr, kar), melyekben együttesen 69 fejlesztést találhatunk. Ezek a legkülönfélébb módon nyújtanak segítséget számunkra. Az egyik agyi fejlesztés például lehetővé teszi, hogy a párbeszédek közben elemezzük társunk személyiségtípusát, így tudni fogjuk, hogy melyik válaszlehetőséggel tudunk kedvére tenni. Egy másik implantátum segítségével képesek lehetünk rá, hogy átlássunk a falon, aminek rejtőzködés közben nagy hasznát vehetjük. Természetesen harci fejlesztésekből sem vagyunk híján, ha jobb fegyverkezelést vagy erősebb páncélzatot szeretnénk, annak is megvan a módja. Ahhoz, hogy fejleszthessük képességeinket, úgynevezett praxis pontokra van szükségünk. Ezeket szintlépések után kapjuk, de ha nagyon türelmetlenek (és nagyon gazdagok) vagyunk, akkor a LIMB klinikákon is tudunk ilyeneket vásárolni. A fejlesztők dicséretére legyen mondva, a Human Revolutionben szereplő fejlesztések mind hasznosak, és akárcsak a korábbi részekben, segítségükkel különböző stílusú karaktereket hozhatunk létre. Ha Rambo módjára szeretnénk ledarálni az ellenségeket, akkor a harci implantátumokkal szinte terminátort faraghatunk magukból. De játszhatunk olyan karaktert is, aki sosem öl meg senkit (a főellenségeket leszámítva), mindig lopakodik és az árnyékban marad. Apropó főellenségek. Sajnos ezen a fronton nem voltak túl kreatívak a fejlesztők, mivel ahhoz képest, hogy a programban többfajta játékstílus is életképes, a boss-ok legyőzésének csak egy módja van: tele kell pumpálnunk őket ólommal. Mennyivel érdekesebb lenne, ha lopakodással el lehetne kerülni őket, vagy ki tudnánk dumálni magunkat a szorult helyzetből.

Visszatérve az implantátumokra, ezek között kiemelt szerepet kapnak a kódfeltöréshez kapcsolódó változatok, amelyek használata persze nem kötelező, de nagyban megkönnyítik a játékot. Magas hackelési képesség mellett irányításunk alá vonhatjuk a kamerákat, harci robotokat, sőt még mások lakásába is betörhetünk. De akkor sincs gond, ha nem szeretnénk ilyennel pepecselni, mivel a fontosabb kódokat máshonnan is meg lehet szerezni (elolvasva mások feljegyzéseit, leveleit, stb.). Az említett kódfeltöréshez egyébként egy nagyon ötletes minijáték kapcsolódik, amelyben egy hálózaton kell eljutnunk egyik pontból a másikba, miközben különféle alkönyvtárakat foglalunk el. A komplikáltabb rendszereket bizony nem egyszerű feltörni, ezekhez már szükség van magas szintű implantátumokra. Hogy minden karaktertípus életképes legyen, a helyszínek és a küldetések is úgy vannak megtervezve, hogy többféleképpen megoldhassuk őket (leszámítva a már említett főellenségeket). Számos kerülőút és titkos hely van a pályákon, ahol extra felszerelést, információt, vagy újabb bejáratokat találhatunk. Manapság, amikor már a szerepjátékok is egyre lineárisabbak lesznek, nagy pirospont jár a fejlesztőknek, hogy a Deus Exben próbáltak minél nagyobb szabadságot adni a játékosnak.

4. oldal

Meg lesz elégedve a Human Revolutionnel az is, aki inkább az akció oldaláról közelíti meg a programot. Azzal bizonyára nem árulunk el nagy újdonságot, hogy elsősorban FPS nézetből játsszuk a játékot, mely csak a falhoz lapulás, vagy a pusztakezes kivégző mozdulatok idején vált át TPS módba. A fedezékrendszer nagyon ügyesen lett implementálva a játékba, nem fordul elő, hogy „odaragadunk” a falhoz, és nem tudjuk időben elhagyni, mint néhány más programban. Könnyen tudunk váltani a fedezéket nyújtó felületek között is, így izgalmas tűzharcokat vívhatunk az életünkre törő katonákkal. A fegyverfelhozatal nem túl bőséges, körülbelül egy tucat csúzli szerepel a Deus Exben, de azok eléggé eltérnek egymástól, ráadásul mindegyiket fejleszthetjük is a megszerezhető kiegészítők segítségével. Ehhez jönnek még a különféle gránátok, aknák, robbanóanyagok, amikkel szintén meglepetést okozhatunk az ellenségnek. Szükségünk is lesz ezek segítségére, mert implantátumai ellenére hősünk nem egy Superman, pár golyó pillanatok alatt képes leteríteni. Bár van regenerálódó életerő, ez meglehetősen lassan töltődik, és ha az ellenség bekerít minket (ami többször is előfordult a játékban), akkor még az sem fog megmenteni minket. Ajánlott mindig fedezékben maradni, és közben figyelni, hogy honnan akarnak lerohanni minket. Utóbbihoz nagy segítséget nyújt a bal alsó sarokban lévő radar.

Apró hibák

Az eddig elmondottak alapján a játékmenetben nem egyszerű hibát találni, no de mi a helyzet a technikai megvalósítással? Az összkép mindenképpen pozitív, de itt-ott azért hiányérzetünk támadt a grafika színvonalát illetően. A helyszínek részletesen kidolgozottak, a fejlesztők által erőteljesen használt barnás-sárgás színpaletta pedig kissé komor hangulatot kölcsönöz a városoknak, ami tökéletesen passzol a Deus Ex világához. A probléma inkább a karaktermodellek esetében tapasztalható. Harcok közben ez nem nagyon tűnik fel, de beszélgetések során észrevehető, hogy a mozgásanimációk kissé darabosak, az arcok mintha műanyag babáké lennének (kivéve a főhőst és néhány fontosabb szereplőt), sőt néha még az ajakmozgás sem passzol pontosan a szinkronhoz. Még azt sem mondhatjuk, hogy a konzolok miatt nem néznek ki jól a karakterek, hiszen azokon a platformokon is láttunk már jobban kidolgozott modelleket. A Human Revolutionnél úgy látszik erre sajnos kevesebb idő jutott. Ami kárpótol minket ezért, az a játék nagyszerű audió része. A zenék egytől egyig jól sikerültek, rengeteget adnak a játék hangulatához. Hasonlóképpen nem lehet panasz a szinkron minőségére sem, hiszen egy-két NPC-t leszámítva minden színész jó teljesítményt nyújtott. A teljesség kedvéért még megjegyeznénk, hogy a PC-s verzió DirectX 11-et használ, de azért ne számítsunk Crysis 2 szintű effektekre.

5. oldal

Sokszor fordult elő az elmúlt években, hogy egy mára klasszikussá vált játék legújabb epizódja csak mérhetetlen csalódást okozott a játékosoknak, hiszen a kiadók a minél nagyobb piac megszerzése érdekében gyakran „kényszerítik” a fejlesztőket a játékmenet megnyirbálására, lebutítására. Emiatt kissé félve ültünk le a Deus Ex legújabb része elé, nem szerettük volna, ha csak egy átlagos, szerepjáték elemekkel vegyített FPS-t kapnánk egy olyan felvezetés után (az év legjobb trailerei), amitől leesett az állunk. A játékba belekezdve aztán minden félelmünk elpárolgott, és elragadott minket a Human Revolution komor, de érdekes világa, és nem is engedett, amíg a végére nem értünk a körülbelül 25-30 órás kalandnak. Kevés az ilyen játék manapság, úgyhogy nem érdemes kihagyni!

Platformok: PC, Xbox 360, PlayStation 3

Tesztelt platform: PC