I. oldal

Öt év telt el a willametti bevásárlóközpontban történt események óta. Az élőholtakat napjainkra sikerült megfékezni, és viszonylagos béke köszöntött az Államokra, azonban még mindig rengeteg a fertőzött. Több ezren vannak karanténba zárva, elszigetelve a külvilágtól, várva arra, hogy a kormány döntsön a sorsukról. Gyilkolják le őket, mint valami beteg, menthetetlen állatsereget? Vagy tiszteletben tartva az emberi mivoltukat, folytassák az ellenszer utáni kutatást? Súlyos társadalmi és etikai kérdések ezek, s nemhogy a legfelsőbb, törvényhozási szinteken, még az utcán sincsen egyetértés arról, hogy bűn-e megölni a fenevadakat. Fortune City tökéletes példája a széthúzásnak, a kaszinóváros hatalmas showműsort épített a kivégzésekre, egy estén több száz zombit küldenek halálba, míg a bejáratok előtt legalább ennyi egészséges ember tüntet azért, hogy tiltsák be az ilyesfajta eseményeket. Talán ők átaludták az elmúlt éveket?

Chuck Greene, nemzeti motocross bajnok egyike azoknak, akik a Terror is Reality arénájában keresik meg a napi betevőt. Hősünk minden este színpadra lép, motorjára erősített láncfűrészei nem kímélnek egyetlen útjába kerülő rohadékot sem, s bár tudja, hogy amit csinál, az rossz, mégsem hagyhatja abba. Beteg kislánya, Katey állandó gyógyszerezés nélkül meghal. Néhány évvel ezelőtt elkapta őt egy zombi, s a kislány csak azért nem változott át, mert kéznél volt a Zombrex, az a különleges injekció, mely képes megakadályozni, hogy az ember elveszítse a teste feletti irányítást. A játék eseményeibe éppen egy fellépés előtt kapcsolódunk be, az arénában hatalmas tömeg várja az attrakciót, kattognak a vakuk, és sikoltoznak a lányok, mindenki vért akar látni, nem is keveset. Verseny lesz. Három társunkkal együtt lépünk pályára, a nyertes az, aki a legtöbb zombit tudja motorjával kettészelni, néhány másodperc múlva pedig már el is indul az őrület, hangos rockzenére hullnak földre a végtagok, utunkat benzingőz és halálhörgés kíséri, igazi mészárszék ez kérem- szépen, a legkeményebb fajtából.

Hősünk már éppen hazafelé tartana, amikor hatalmas robbanás rázza meg a kaszinót. A fények kialszanak egy pillanatra, mindent gomolygó füst lep be, s mire sikerül szétfeszíteni a két emelet közé szorult lift ajtaját, a folyosókat már hatalmas zombihordák özönlik el. A tömeg egymást taposva menekül, mi felkapjuk a kicsi Kateyt, majd átvágva a főtéren, éppen sikerül elérnünk a legközelebbi menhelyre. Terrortámadás volt, felrobbantották az egyik zombibörtön bejáratát. A híradó szerint a tüntetők műve az egész, aki pedig a bombát élesítette, nem más volt, mint Chuck Greene. Hősünk nem hisz a fülének. Ki akarhatja őt besározni? És egyáltalán, miért jó az, ha a vírus újra az utcákon van? Nem maradhat ennyiben a dolog. Három nap múlva ideér a hadsereg, nem várhatjuk ölbe tett kézzel, hogy letartóztassanak egy olyan dologért, amit nem is mi követtünk el. Vissza kell menni a kaszinóba, megkeresni a hírt leközlő riporternőt, kideríteni, hogy kitől kapta a biztonsági kamera hamisított felvételeit, bizonyítékot keresni, és tisztára mosni a nevünket.

II. oldal

A Dead Rising 2 egy éttermekkel, játéktermekkel, és üzletekkel teli, hatalmas kaszinókomplexumot nyit meg előttünk, melyben ezúttal is teljesen szabadon mozoghatunk. Bármit csinálhatunk, és bármerre mehetünk, csak közben vigyáznunk kell, mert Fortune City teljes egészét zombik özönlötték el, a menhelyen kívül sehol sem vagyunk biztonságban. A három nap során 23 főküldetés vár ránk, mindegyik meghatározott időpontokban indul, a köztes időket pedig háromféle módon tölthetjük ki. Lehet kalandozni, gyilkolhatjuk a zombikat, puszta szórakozásként, de mellékküldetésként kereshetünk túlélőket is, illetve amiről nem szabad megfeledkezni, hogy szerezzünk Kateynek egy kis Zombrexet. Összesen három tubus gyógyszerre van szükségünk, melyből minden reggel 7 és 8 között be kell adnunk egy adagot a kislánynak, a feladat viszont nem könnyű, a gyógyszernek nincsenek fix helyei, bárhol rátalálhatunk a szerre, még egy legyilkolt zombi zsebéből is kieshet. Nyitott szemmel kell tehát róni a folyosókat, de ne essünk pánikba akkor sem, ha nem járunk sikerrel. Ilyenkor a legegyszerűbb, ha keresünk egy kaszinót, szétverjük az ATM-eket, és felszedjük a félkarú rablóknál hagyott bankókat, két-három terem kifosztása után pedig már mehetünk is a banditák boltjába, ők kápéért cserébe segítenek minden problémánkon.

A fegyverek felhozatala ezúttal is remek lett. Amit meg tudunk mozdítani, azt használhatjuk a zombik ellen, hozzájuk vághatjuk a szemetest, verekedhetünk paddal, igazi sikert viszont komoly eszközökkel érhetünk csak el. A sportboltból lophatunk baseball ütőt, az építkezésen lesz szögbelövő, kalapács, fúró, és csiszológép, a hobbiboltban találhatunk láncfűrészt, meg elektromos kapát, a parkban pedig ott a jó öreg fűnyíró, mellyel lazán csonkíthatjuk a bamba tömeget. Ahogyan az első játékban, úgy a zombik itt is igen nyugodt szerzetek, csak lézengenek a plázában, néha utánunk kapnak, vagy a hátunkra ugranak, de lazán el lehet futni mellettük, nem kell mindig harcolnunk. Éjszaka persze aktívabbak, gyorsabban mozognak, és nehezebb is őket megölni, de hősünket nem kell félteni, ahogy telik az idő, úgy ő is egyre keményebb lesz. A zombik gyilkolása, és a túlélők kísérgetése tapasztalatpontot jelent nekünk, új kombókat tanulunk, lehet szintet lépni, s minél többet harcolunk, annál több életünk lesz, illetve annál több cuccot tudunk magunknál tartani. Jópofa dolog továbbá, hogy az eszközöket lehet kombinálni is, egy baseballütőből és egy doboz szögből buzogányszerű fegyvert csinálhatunk, de lehet még evezőt láncfűrésszel, dinamitot íjjal, és labdát gránáttal párosítani is, hogy a gépfegyveres tolókocsiról ne is beszéljünk.

Az újdonságokhoz tartozik még az is, hogy immáron nem kell fényképekkel bíbelődnünk, Chuck nem fotóriporter, mint az előző játék főhőse, Frank, nekünk csak menni kell előre, és ütni mindenkit. Remek hír, hogy a végigjátszás során kevesebb őrülttel is találkozunk, és könnyebb is őket megölni, mint az előző játék becsavarodott kiskirályait, s ha még ez sem lenne elég a remek játékélményhez, akkor itt az új kooperatív mód is, melyben a második játékos Chuck ikertestvérét irányíthatja, és bármikor be- vagy kiszállhat a sztori során. Persze többszemélyes módban még játszható a Terror is Reality műsora is, csak össze kell szedni a haverokat, kiválasztani, hogy milyen eszközökkel essünk neki a zombiknak, és már mehet is a vérfürdő.

III. oldal

A látvány sokat javult az előző rész óta, a játékot hajtó motor a korábbi 800 zombi helyett immáron egyszerre akár 7000-et is meg tud jeleníteni, és az összkép is sokkal szebb, színesebb és modernebb lett. A szereplők jól kidolgozottak, Chuck arcán rengeteget gyurmázhattak, mire meglett a mostani, macsó külseje, de a többiek is teljesen rendben vannak. Ráadásul a hangzásra sem lehet sok panaszunk: az akciódúsabb részeknél mindig felcsendül valami durvább rockzene, s amikor csavargunk, akkor sincsen csend, a kaszinóban hallani a rulettgépek dallamát, a játékboltban gyermekdal szól, míg máshol kellemes jazz muzsikát is találhatunk. A párbeszédek mondjuk nem valami tartalmasak, de azért jók, egyetlen gondunk van itt egyedül, hogy sok beszélgetést nem szinkronizáltak le. Kiabál egy trafik tetején ragadt szőke cica, odamegyünk hozzá, megnyomjuk a beszélgetés gombot, ő pedig elhallgat, és a többit már csak feliratozzák. Ez így nem az igazi, dolgozhattak volna még rajta a tisztelt urak, hiába hittük, hogy a Blue Castle Games a fejlesztések átvétele után bizonyítani akar, az apróságokban annyira mégsem törték össze magukat.

A régi játék hagyatékaként megmaradt a főhős lassú mozgása. Nem tud rendesen sprintelni, harcnál pedig az ütésekbe beleviszi a teljes testsúlyát, ami után kell egy fél másodperc, mire újra kiegyenesedik, s bár ez igazán nem zavaró, akkor idegesítő tud lenni, ha éppen ebben a pillanatban kapnak el hátulról. Nem tetszett továbbá az sem, hogy rengeteget tölt a játék, még a legrövidebb átvezetőkre is várni kell, csak úgy, mint mikor átmegyünk az épület egy másik szárnyába. A játékélmény viszont még ezekkel együtt is pazar, a lassú töltésen segít kicsit az előtelepítés, a plázában való randalírozás pedig továbbra is fantasztikus élmény, nincsen annál jobb, mint egy unalmas, esős őszi estén sorra gyilkolni a zombikat, majd kifosztani az éttermek konyháit, és felpróbálni minden göncöt a boltokban.

Szavatosság tekintetében erős közepesre értékelhető a játék, igazából nem mutat sokkal többet az előző Dead Risingnál, és bár az újdonság varázsa nélkül a lelkesedésünk sem tart örökké, az biztos, hogy kevesen lesznek csak, akik nem nyomják végig a történetet. Kiegészítésképpen pedig Xbox 360-ra két exkluzív tartalom is megjelent eddig rá, melyek bár fizetősek, nagyon is megérik a pénzüket. A Case Zero augusztus végén jött ki, és önmagában futtatható LIVE Arcade címként az előzményeket mutatta be, hogy Chuck és Katey Greene hol is találkozott először a zombikkal, és mi vitte rá őket, hogy Fortune Citybe utazzanak. A Case West alcímet viselő Dead Rising tartalom viszont már a nagy játék megjelenését követő napok hozománya, melyben crossmotoros rosszfiúnk Frank West társaságában zárja le a kalandokat, végleg pontot téve a zombi ügyek végére. Jó hír pedig, hogy az extrák sora itt még nem ért véget, Zombrex: Dead Rising Sun címmel ugyanis megjelent egy nyolcrészes, élőszereplős minisorozat is, ami a játékhoz hasonlóan szintén nem spórolt a vérrel.

IV. oldal

A konzolos verziók megjelenése az Európai Unión belül szeptember 24-re van dátumozva, míg a PC-s kiadás szeptember 28-án érkezik. A Dead Rising 2-t többféle csomagban lehet megvenni, a hagyományos kiszerelés csak a játékot és a leírást tartalmazza, az Outbreak Packban az extra lemez mellett található egy akciófigura, és néhány hozzá tartozó kiegészítő, míg a Zombrex Edition névre keresztelt gyűjtői kiadás fémdoboza egy fejlesztői DVD-t, és egy ellenszert tartalmazó injekciót is rejt.

A Dead Rising 2 nagyszerű játék lett, s bár az elődhöz képest nem nyújt sok újdonságot, meg igazi meglepetést sem, azt hiszem vétek lenne kihagyni. Chuck kőkemény fickó, nem bénázik, ha akcióra kerül a sor, a kis Katey pedig amellett, hogy ennivaló teremtmény, még minket sem lassít le, békésen szunyókál vagy PSP-zik a menhelyen, míg mi tesszük a dolgunkat. A Zombrex beszerzése persze megnehezítheti a feladatokat, és a nyugodt kalandozást, de nem egy lehetetlen küldetés. Bátran adunk a játéknak magas pontszámot, hiszen a küldetése az, hogy remekül érezzük vele magunkat, és önfeledt öldökléssel vezessük le a napi stresszt, ezt pedig hiba nélkül teljesíti.

Platformok: PC, Playstation 3, Xbox 360

Tesztelt platform: Xbox 360