Cypress aka RV870 aka HD5870
Bár még hetek vannak hátra a Windows 7 hivatalos startjáig, a DirectX 11 előfutárai már elindultak hódító útjukra. Az RV870, melyet egy idő után már mindenki Cypressként emlegetett, a HD5870-es személyében befutott szerkesztőségünkbe is. Túl vagyunk több hónapnyi pletykaáradaton, a TSMC gyengélkedésén, rengeteg kémfotón és előzetes eredményen: az új Radeon immár kézzelfogható valóság. Feladata nem kevesebb, mint visszahódítani a teljesítménykoronát az egychipes grafikus kártyák piacán, hiszen erre az ATI a 8800GTX megjelenése óta képtelen. Láthattunk tőlük rengeteg ár/teljesítmény-bajnok Radeont, de pár százalék többlet mindig hiányzott, hogy befogják a legerősebb GeForce-okat.
Az új GPU blokkvázlatára tekintve az első észrevétele valószínűleg mindenkinek, aki emlékszik az RV770 rajzára, az lesz, hogy ez szinte ugyanaz, csak mindenből kétszer annyi van. A valóság közel jár ehhez, de mint mindig, az érdekességek most is az apró részletekben rejlenek. Fussunk is át gyorsan a fontosabb különbségeken.
A Graphics Engine (grafikus motor) elég erős ráncfelvarrást kapott. Immár két raszteregység foglal benne helyet, ami eddig abszolút nem volt jellemző a GPU-kra. Az AMD szerint erre azért volt szükség, mert adott órajelen egyetlen egyszerűen nem lett volna képes kiszolgálni a Cypresst, ezáltal pedig visszafogta volna a teljesítményét. Az eddigi nyilatkozatok alapján úgy néz ki, nem kell szoftveres támogatás mindkettő használatához, a hardver ezt elfedi a programok elől, és önmaga gondoskodik a megfelelő terheléselosztásról. A második változtatás itt, hogy a tesszelátor immár a DX11 által meghatározott háromlépcsős változat, kidobták az eddigi, Xenosból (Xbox 360) örökölt példányt (amit sajnos úgysem igazán használtak ki). A tesszelátor felelős a kis részletességű modellek magas poligonszámúvá tételéért. Ez azért jó, mert a bonyolultabb modell változtatásával sokkal több apró részletet is meg lehet valósítani. A közeljövőben például az új Alien vs. Predator játék fog élni ezzel a lehetőséggel.
Kisebb, de nagyon fontos különbség, hogy eltűntek az interpolátorok. Ezeknek a fixfunkciós egységeknek a szerepét a shaderek vették át. Ennek két oka is van: egyrészt a régi fixfunkciós interpolátorok kevésnek bizonyultak már, másrészt pedig a shaderek sokkal jobb precizitással is képesek dolgozni, erejük meg van bőven (igaz, ez eggyel több feladat nekik, ami miatt ne számítsunk dupla teljesítményre).
Ha pedig már shaderek, akkor következzen a shaderek lakhelye. Az eddigi 10 SIMD motor helyett már 20 rágja át magát a kapott utasításokon. Ahogy az már az előző generációban is volt, egy ilyen SIMD tömbben 16 szuperskalár processzor van, melyekben 5-5 végrehajtó egység található, ezekből egy képes a speciális funkciók ellátására (pl. transzcendens utasítások: sin, cos stb.). Ez összesen 20*16*5=1600 feldolgozó, amik ráadásul az elődnél nagyobb belső pontossággal dolgoznak. A képen jól látszik, hogy az RV770-hez képest a belső memória mennyisége is szépen megnőtt. A SIMD tömbök saját memóriája 16KB helyett 32KB lett, míg globális adatmegosztó 64KB-ra nőtt 16-ról (ha azt nézzük, hogy a SIMD tömbök száma a duplájára nőtt, akkor ez is inkább duplázásnak tekinthető).
Visszanézve az első képre látszik, hogy a ROP-ok száma is megnőtt, 16-ról 32-re. Ha már ROP-ok, akkor érdemes szót ejteni az élsimításról, visszatér ugyanis az évek óta nem látott SuperSampling eljárás. Ez az élsimítások csupán izomzatra építő változata (a brute force megoldás, ha úgy tetszik), ami rémesen erőforrásigényes, de némileg szebb képminőséget eredményezhet. Mivel kevés ideig volt nálunk a kártya, ezért nem volt időnk külön ezzel foglalkozni, de egy későbbi cikkben még visszatérünk rá. Az élsimítás mellett érdemes megjegyezni, hogy az RV870-ben lecserélték az anizotropikus szűrés algoritmusát is egy teljesen szögfüggetlen változatra.
Ahogy az a képeken is látszik, immár minden olyan, ahogy az a nagy könyvben meg van írva, tulajdonképpen itt a tökéletes AF, ebben eddig egy kicsit le volt maradva az ATI (bár vadászni kell majd így is a különbségeket a képeken, nehéz lesz jó példát találni az érzékeltetésére). Sajnos a memóriavezérlők száma változatlan maradt, így továbbra is 256 biten csatlakozik a GPU a fedélzeti memóriához.
Az összefoglaló végén még említést kell tegyünk az Eyefinity vezérlőkről. Az új Radeonok ugyanis akár hat kijelzőt is képesek meghajtani (alapból hármat, egy kiegészítő kell a hathoz, hisz elég kimenet sincs a kártyán, nincs hova rakni). Bár személy szerint jobban szeretem az egy nagy kijelzőt, tény, hogy abból nincs nagyfelbontású, így aki extrém felbontásokra vágyik, annak jó szórakozást nyújthat az Eyefinity. Még nem működik, de hamarosan CrossFire módban is elérhető lesz ez a szolgáltatás, így egyszerre akár 24 monitoron is mehet a móka (15360x6400, valaki?).
Összefoglaló táblázat és a kártya
Most, hogy túl vagyunk a gyors alapozáson, ideje összevetni a kártyát az aktuális konkurenciával. Mindkét fél legjavát sorakoztattuk fel a megmérettetésre:
Nézzük át a különbségeket. Az RV870 nagyobb chip, mint az eddigi Radeonok, ám még így is jóval kisebb, mint az nVidia GT200b-i, ami a 40nm-es gyártástechnológiának köszönhető. Mint arról már beszéltünk, a shaderek száma megduplázódott, miközben ez nem ment az órajel rovására, a HD5870 ugyanannyin ketyeg, mint a HD4890, ami szép nyitás. A teljes hardveres DirectX11-támogatás alap. GPU-fronton abból kiindulva, hogy a HD4890 hogyan viszonyult a GTX285-höz (pár százalékkal volt lemaradva) szép eredményekre lehet számítani, még akkor is, ha a shaderek több feladatot kapnak az HD5870-ben. Az egyetlen fájó pont, ami felett nem tudunk szemet hunyni, az a rendelkezésre álló memória-sávszélesség, hisz ennyi még a GTX285-nek is van, sőt… Az AMD azt mondta, ez azért van így, mert a HD4800-as széria GDDR5-ös tagjai inkább GPU-limitáltak voltak, és ez most így kiegyensúlyozottabb. Bár a GPU-limitben van igazság, mi így is elég kevésnek találjuk ezt a sebességet egy ilyen erős chip mellé.
A kártya
Tesztünk alanya a Sapphire istállójából való. Képeken még elég megdöbbentőnek tűnt a mérete, de kézben fogva a többiek mellett már nem is olyan ijesztő az egész. Túl sok újdonságot ezzel nem mondunk, de a kártya két hattűs tápcsatlakozót igényel, és két DVI, egy HDMI, valamint egy Displayport kimenettel rendelkezik (ezekből úgy lehet egyszerre három aktív, hogy a Displayport plusz akármelyik másik kettő).
A Sapphire nem fukarkodik a kiegészítőkkel, a Battlestations: Pacific mellé megkapjuk a Dirt2 kupont (Steam kódként, ezt egyébként a többi gyártó is mellékeli) és a szokásos dolgokat: 1 DVI > Dsub átalakítót, egy CrossFire kábelt és két tápkábel-átalakítót.
A mezőny, hőmérséklet, hangerő, fogyasztás
A mezőny
A kép egy kicsit csalóka, az új Radeon NYÁK-ja ugyanakkora, mint a többieké (leszámítva a HD4890-et), de a hűtő 1-2 centivel hosszabbá teszi a kártyát, így ha minimálisan is, de a HD5870 a legnagyobb. A HD4890 Sapphire Edition kivételével mindegyik kártya a referenciadizájnt követi, így a vetélytársakból a másik hármat már többször is vendégül láttuk (maximum más márkából), sok újdonsággal nem szolgálnak. A GTX295 és a HD4870X2 komoly terhelés hatására bizony átmegy porszívóba és vért izzad, de hát valamit valamiért. A GTX285 és a HD4890 már jóval tűrhetőbb hangerőt produkálnak, de még így is eléggé hallatják a hangjukat egy többórás izzasztás után. A meglepetéskártya mindenképpen a HD5870-es, ami bár nem hangtalan, érezhetően halkabb a többieknél, teljesen normális hangereje van. Ennek az okára hamar fény derült.
Fogyasztás és hőmérséklet
Az AMD szerint a HD5870 TDP-je 188W 3D alatt, míg 2D-ben mindössze 27W (viszonyításképpen, a HD4870-nél ezek az értékek 160W és 90W). Ráadásul ha CrossFire-ben használunk két példányt, akkor a második már alulról súrolja a 20W-ot. Elsőre elég hihetetlennek hangzott, aztán megcsináltuk a saját méréseinket:
Bizony a HD5870 szemtelenül alacsony 2D-s fogyasztással rendelkezik, ami tiszta felüdülés a kezdeti 4800-asok után. Ez főleg annak köszönhető, hogy az új memóriavezérlővel megoldották a GDDR5-ös memóriák gyors órajelváltását (az eddigi GDDR5-ös Radeonok csak a GPU órajelét csökkentették, ennek köszönhető az is, hogy a HD4770 üresjárati fogyasztása nem a legalacsonyabb). Ráadásul üresjáratban a kártya szinte hangtalan, bár ez elmondható a másik két egychipes kártyáról is (a kétchipesekről nem). Szerencsére semmi problémába nem futottunk most bele a méréseknél (régebben mind a HD4870X2-vel, mind a GTX295-tel előfordult néhány driver mellett, hogy Windows boot után a második chip teljes órajelen ment a 2D-s helyett).
Az új Radeon a halk működése mellett a mezőny leghűvösebb kártyája is, amíg fel nem fűtjük. 10 perc Furmark után a legtöbb VGA eljut 90 fok környékére, és feltekeri előbb-utóbb a ventilátorát 100%-ra, így még a HD5870 is hangos, de valós alkalmazás alatt ezt sosem sikerült reprodukálni. 2D-ben egyébként a gyári 850/1200-ról 160/300-ra veszi vissza magát a HD5870.
Tuning
Friss kártya lévén nem vártunk túl sokat túlhajtás terén, és miután körülnéztünk, hogy mások mire jutottak, kiderült, hogy ezt jól is tettük. Az Overdrive funkció 900/5200-ig engedi húzni az órajeleket, amit nálunk ki is bírt a kártya, de mások nem voltak ilyen szerencsések, a legtöbb oldal 880/5100 környékéig jutott, így csak maximalistáknak érdemes eljátszani a tuninggal, nem túl sokat hoz a konyhára. Pár hónap, és biztos minden példány bírni fogja ezeket az órajeleket (egyelőre a friss chipnek és a TSMC gyengélkedő gyártósorainak tudjuk be, hogy szinte csúcsra van járatva a kártya).
Tesztgép
Alaplap: Asus P7P55D EVO
Processzor: Intel Core i5 750@3.33GHz
Memória: 2x2GB Geil Value DDR3-1333 CL7
Grafikus kártyák: Sapphire HD4890, HIS HD4870X2, XFX GTX285, Gigabyte GTX295
Tápegység: Corsair TX650
Operációs rendszer: Windows Vista SP2
Driverek: Catalyst 9.9 (+hotfix a HD5870-hez), GeForce 190.62
Tesztek I
Szép lépcsőt kaptunk a Vantage GPU-eredményeiből. Az új Radeon erősebb még a HD4870X2-nél is, ami szép teljesítmény (itt aztán biztos nem fogja le a memória-sávszélesség).
A környezettől függően elég vegyesen alakulnak az eredmények, de elmondható, hogy a HD5870 tartja a lépést a kétchipes VGA-kkal.
Enemy Territory: Quake Wars alatt borzasztóan gyors az új kártya, míg a GTX295, hála a drivereinek, haldoklik. Mikor megjelent, akkor is hasonló problémák voltak vele ilyen beállítások mellett.
World in Conflict alatt valószínűleg győz a memória-sávszélesség. A HD5870 csak félúton van az egy- és kétchipes VGA-k között.
Hasonló a helyzet a Lost Planet első felében is, míg a teszt második felében már megint a kétchipes kártyák körül sertepertél a HD5870.
A Call of Duty 5-ben az élboly eléggé egyben van, mérési hibán belül.
A Far Cry ilyen beállítások mellett minden VGA-n rángat egy kicsit, de azért kialakul egy sorrend. A GTX295 nem igazán akarja átadni első helyét.
Tesztek II
Crysis alatt ilyen magas beállítások mellett még mindig rossz hatásfokkal működik a CrossFire, alig gyorsabb a HD4870X2, mint a HD4890. Legelöl a GTX295 van, de a friss Radeon nincs messze.
Ha megnézzük, itt körülbelül annyival gyorsabb az 5870 a 4890-nél, amennyivel nagyobb sávszélessége van, így jó eséllyel sávszélességlimitbe ütközik. Ezt látszik alátámasztani az is, hogy a 4870X2 vígan robog elöl. Az AF még mindig komolyan lenyomja a Radeonok teljesítményét.
A program szerint nincs CPU-limit, mégis nagyon egyben van a mezőny, bár érdekes módon a HD5870 valamennyivel kiemelkedik (csodás ez a szoftver).
Call of Juarez alatt az SLI egész konkrétan nem hoz semmi hasznot. Valamennyire kell menjen, különben még a GTX285-nél is lassabb lenne a GTX295.
Fallout 3 alatt a Radeonokat sújtja egy driverprobléma, ugyanis egész konkrétan nem érdekli őket, hogy mind a játékban, mind a driverben ki van kapcsolva a V-Sync. A HD4870X2 és a HD5870 szépen kiakasztja a számlálót 60fps-re, de ennyi. A régebbi driverekkel nincs ilyen gond, csak hát az új Radeon nem sokat tud kezdeni azokkal.
A Shift a legjobb példa arra, hogy mik a kétchipes kártyák hátrányai. A CrossFire és az SLI hatásfoka egész konkrétan nulla. Talán majd a következő driverben jobb lesz, de így az 5870-es nagyon megveri a mezőnyt.
Konklúzió
Szokásunkhoz híven most is összefoglaltuk a kártyák összteljesítményét egy diagramon. Azokat a játékokat, amelyekben több mérést is végeztünk, átlagoltuk, hogy minden program egyenlő prioritással számítson. Ezután a végeredmény a következő lett:
Vegyük figyelembe, hogy ez a diagram a játékmix vagy a beállítások megváltoztatásával máshogy is kinézhet, mert bár igyekeztünk elég nagy szeletet lefedni a játékpiacból, mindent lehetetlen letesztelni (idén jön is pár új program, ami bekerül a tesztjátékok közé, például a Modern Warfare 2). Ettől függetlenül elmondhatjuk, hogy az új Radeon teljesítménye a kétchipes VGA-ké körül van, miközben azoknál jóval kevesebbet fogyaszt és többet tud (legszebb anizó, rengetegféle élsimítás, DX11, Eyefinity, stb.). Az nVidia még időben lépett és lejjebb nyomta a GTX285-ök árát, így azoknak majd a HD5850-esekkel kell megmérkőzniük. Jól is tette, mert az új kártya ellen elég esélytelen, ahogy ez várható volt, pedig itt-ott a Radeont tényleg lefogja a memória sávszélessége. A 27% különbség elsőre kevésnek is tűnhet, de ha belegondolunk, hogy főleg az új játékokban mennyivel gyorsabb lehet majd az RV870, akkor egyáltalán nem vészes. A kártya egyébként 100 ezer forint körül kapható, az ára eléggé a gyártótól függ. Ennyiből kijön egy HD4890CF is, ami a fentiek alapján átlagban gyorsabb lehet nála pár százalékkal, de szerintünk ez kevés kompenzáció az előbb felsorolt extrákhoz képest.
Nem maradt más hátra, mint a jövő boncolgatása. Az nVidia bemutatta már a Fermi architektúrát, ami ígéretesnek tűnik, de igazából már nem játékokra van kihegyezve, inkább egy átmenetet képez a Radeonok és az Intel Larrabee-je között. Ennek a hátrányai a régebbi és jelenlegi játékoknál nem igazán fognak kiütközni, de például a hardveres tesszelátor hiánya elég sok erőforrást elvehet majd a chiptől. Hogy mégis mennyit, azt csak hónapok múlva fogjuk megtudni, hiszen bár decemberre ígérgetik, azért a Fermi megjelenése eléggé bizonytalan. Az is előfordulhat, hogy dupla konkurenciával találja majd szembe magát: játékok oldaláról az ATI szorongatja majd, míg a HPC szegmensben a Larrabee lehet komoly rivális.
A Fermi csúszása egyébként némileg a 8800GTX megjelenésére emlékeztet, amikor az ATI-nak hónapokig nem volt válasza a csúcskártyára, és amikor megjelent a HD2900XT, elég felemás lett, hiszen a teljesítménye nagyon hullámzó volt (ahogy várhatóan a Fermié is az lesz, persze szigorúan a jövő játékai alatt). Most viszont fordított helyzet állt elő, csak talán egy fokkal rosszabb. Az nVidia új csúcskártyáját nem féltjük, biztos erős lesz, de mire megérkezik, az AMD már több fronton is offenzívát indít. Elvégre még ebben a hónapban megérkeznek a Juniper alapú HD5700-asok, és nyakunkon a kétchipes Hemlock is. Azt láttuk, mire képes egy RV870-es, nem nehéz elképzelni, mit művelhet kettő. Jövő év elején pedig befejeződik a piac lefedése, befutnak a középkategóriás Redwoodok és a belépőszintű Cedarok. Pár hónapon belül tehát minden árszegmensben lesz DX11-es megoldása az ATI-nak.
Visszatérve a HD5870-re, zárszóként csak annyit mondhatunk, hogy bár a Cypress inkább evolúció, mint revolúció, de az utóbbi éveket figyelembe véve megérdemli, az ATI-nál sokat vártak erre: Meghalt a király, éljen a király!
A tesztben szereplő kártyákért köszönet a Cédrus Hungary Kft-nek, a Computer Emporium Kft.-nek, az Expert Computer Kft-nek, és a Mercury Kft-nek!
