Oldal I.

Az utóbbi időkben nem voltak elkényeztetve az autós játékok szerelmesei. A Gridet leszámítva semmi kiemelkedő nem érkezett PC-re, s ez különösen az új Need for Speed bukása tükrében szomorú Talán az EA sejthetett valamit a projekt jövőjét illetően, mert már egy ideje tudatták velünk, hogy az újgenerációs Burnoutjuk monitorainkon is tiszteletét teszi. Aki esetleg nem tudná, miről van szó, annak leírom dióhéjban, hogy a Burnout sorozat konzolokon komoly múlttal bír. Sikerének titka az arcade autóversenyek minden szeretett vonásának (eszement száguldás, jó grafika, könnyű irányíthatóság) eltúlzásában rejlik, és összességében elmondható, hogy az EA legtöbb szériacímétől eltérően mindig kellő módon meg tudott újulni ahhoz, hogy legyen értelme megvásárolni az újabb epizódokat. A Paradise-t már nagyon rég várták a rajongók, a konzolos eladások pedig bizonyítják, hogy nem is hiába. De vajon a PC-n is képes bizonyítani egy olyan koncepció, amit első perctől tévéképernyőre álmodtak?

[bold]

Üdv a Paradicsomban![/bold]

A válasz egyértelműen igen, de ne szaladjunk még ennyire előre, hisz nem árt tisztázni, mi is az a Burnout Paradise. A cím egy fiktív, nyílt városra, Paradise Cityre utal, itt játszódik a játék. A profilunk létrehozása után egy rövid kis oktató videón magyarázza el egy kellemes női hang, hogy mi, merre, hány méter, épp annyi információt adva, amivel belevághatunk kalandjainkba. Amint megkapjuk első verdánkat, szabad a pálya. Részt vehetünk valamelyik versenyen, tét nélkül száguldozhatunk a városban, vagy nekiállhatunk keresni a fontosabb pontokat, helyszíneket (festőüzem, szerelőműhely, roncstelep, stb.). Igazi szabadság mindenféle kötöttség és korlátozás nélkül - na ez a Burnout Paradise!

Könnyű azt hinni, hogy ez így hosszú távon unalmas lehet, de szerencsére a játék hamar bizonyságot tesz róla, hogy van benne spiritusz. Kezdetnek ott van az autókínálat. Minden verseny után új járgány üti a markunkat, igaz, nem egyből kapjuk kézhez őket. Ha győztünk, a kocsi valahol megjelenik a városban, nekünk pedig meg kell találnunk és össze kell törnünk ahhoz, hogy birtokba vehessük a kicsikét. (Stílusos, mi?) Mivel pedig ezekből a "kicsikékből" több mint hetven van, egy ideig nem fogunk unatkozni. A verdák egyaránt három-három képességgel bírnak. Sebesség, erő és nitró. Az első kettő nem sok magyarázatra szorul, a harmadikról viszont érdemes szólni pár szót. Maga a nitró a lökhajtást takarja, s mindjárt kétfélével találkozhatunk. Az első típus a klasszikus változat, amit a shift lenyomásával érhetünk el. Viszonylag hosszú ideig tart és hamar újratölthető. A másik egy különleges nitró, ami sokkal rövidebb ideig tart és csupán akkor lőhetjük el, ha már maximumra töltődött. Cserébe persze sokszorta erősebb is. A két lökhajtást megfelelően használva "Burnout-láncokat" csinálhatunk, amivel egyre tovább gyúrhatjuk a sebességünket és a lendületünket.

Oldal II.

A motorok már kicsit más lapra tartoznak. Az eredeti, konzolos változatban ezeket egy letölthető extra keretében tették elérhetővé, itt viszont egyből megkapjuk őket, és nem is kell sokat játszanunk, hogy találkozhassunk velük. A motoroknak nincs nitrójuk és nem is minden versenyen indulhatunk velük, ellenben nagyon gyorsak (az összes autót kenterbe verik) és olyan helyzetekben is segítségünkre lehetnek, amikben az autók már túl szélesek. Ha például egy útszakasz sebességrekordját szeretnénk megdönteni, vagy csak száguldani a szembeforgalommal, legjobb, ha egy kétkerekűre pattanunk. Kicsit mókás mondjuk, hogy kamikázénk nem látható az autó vezetőülésében, míg a motoron már igen, de hát semmi sem lehet tökéletes, ugyebár.

Ha már úgyis megemlítettem a rekordokat, térjünk is ki rájuk egy picit. A város összes utcájához tartozik egy időrekord, amit anno egy másik offline (MI) játékos állított fel. (Amennyiben csatlakozva vagyunk az online szerverekhez, az ottani rekordokat is láthatjuk.) Ha elég jók vagyunk, megdönthetjük a rekordját, s ez az összes utcára igaz. Ám még messze nincs vége! Ahhoz, hogy az utca tényleg a mi birtokunkba kerüljön, meg kell döntenünk a Show Time mód rekordját is, és itt jön be a képbe a nitrók megfelelő felhasználása. A Show Time nem más, mint a régi Burnout részek Crash módjának fejlesztett változata, s lényege, hogy az úton ugrálva, csapódva minél több autót zúzzunk szét a civil forgalomban. Hatalmas! Mindez pedig az összes utcán elérhető (úgy négyszáz van belőlük), szóval újabb példáját találtuk a szinte kimeríthetetlen tartalomnak, amivel a játék bír. Ha mindez pedig nem lenne elég, Paradise City óriási kiterjedése meggyőz bennünket arról, hogy itt lesz mit csinálni még hosszú-hosszú napokig. A maximális kijátszás, amit a menüben egy százalékszám jelez, nos, igen sok időt és türelmet követel. Maga a térkép egyébként nagyon hasznos, sok időt fogunk eltölteni a böngészésével. Ahogy járkálunk a városban és felfedezzük az új boltokat, műhelyeket, úgy tűnnek fel a térképen és segítenek eligazodni. Ínyencség lehet a sand-box játékok rajongóinak, hogy más programokkal ellentétben itt nem kell eljutni X pontra csak azért, hogy az egész város a miénk legyen. Nincsenek küldetések, nincsenek határok, csak a szabad város, ami egy óriási játszótérnek felel meg.

Maguk a megmérettetések egyébként nem igényelnek komoly agymunkát. Egyszerűen odagurulunk egy lámpához, megnyomjuk egyszerre a féket és a gázt, s már ott is vagyunk az akció közepében. Többféle verseny van, de lényegük nagyrészt egy: törjük össze az ellenfeleinket és mindent, ami mozog. Az összes verseny négy helyszínre vezethet el, az pedig, hogy miként érünk el oda, ránk van bízva. Az ellenséges MI meglepően jó, ügyesen vezetnek, jól keresik az utakat és igyekeznek feldönteni, kisodorni bennünket. Ahogy haladunk előre a játékban, úgy nehezedik a dolgunk, s a vége felé már igencsak izzadni fogunk egyik-másik autócsata miatt. Ennek ellenére viszont nem válik frusztrálóvá a dolog, én legalábbis egyszer sem akadtam ki a teszt alatt. Ez meglepett, mert sok autós játék (pl. a Need for Speed széria újgenerációs tagjai) ott szúrja el a dolgot, hogy a csaló ellenfelek és scriptelt események miatt már-már kínosan tökéletes vezetést vár el. Itt ilyen nincs. Még ha össze is törjük magunkat sincs probléma. Egyszerűen csak visszatesz az útra a program és kész. Ha ezt már túl sokszor adtuk elő, kapunk egy üzenetet, hogy az autó totálkáros lett, és míg meg nem javítjuk, nem versenyezhetünk eredményesen. Itt se kell pánikba esni, csak guruljunk el egy javítóműhelybe, és sec perc alatt kikalapálják a vasat. Nem kerül pénzbe, nem fáraszt a játék az amúgy létfontosságú dolgok megvásárlásával. Minden adott, minden jár, mi pedig élvezzük a paradicsomot.

 

Oldal III.

Fából vasparipa

A játékmenet tehát nagyjából olyan, mintha összegyúrnánk a Destruction Derbyt a Midtown Madnes-szel, ráöntenénk egy kis Stunts-szószt, és a tetejébe egy csipetnyi Carmageddonnal fűszereznénk a jobb ízhatás kedvéért. A jó recept persze mit sem ér, ha nem dukál hozzá hangulat, de a Burnout Paradise e szempontból is jelest érdemel. Egyszerűen megszámlálni sem tudom, hány alkalommal szerettem volna már felállni előle, s vallottam kudarcot, annyira megfogott a játék. Néha csak minden cél nélkül autókáztam a városban, gyönyörködtem az éjszakai fényárban, majd a felkelő nap első sugarai alatt vetettem egy elegáns szaltót, hogy túrámat egy versennyel és egy új autóval a garázsomban koronázhassam meg.

A multiplayerről még nem esett szó, pedig csak hab a már így is nagyon finom tortán. Csatlakozhatunk barátainkhoz, hogy együtt bandázzunk az utcákon, vagy csak simán közzé tehetjük eredményeink az Interneten. Igazán csak azt sajnáltam, hogy nem valósították meg úgy, ahogy például a Test Drive Unlimitedet, mert hatalmas élmény lett volna tucatnyi másik játékossal szabadon száguldozni a városban, vagy netán együtt csinálni az offline versenyeket, kicsit MMO-ssá téve a dolgokat. Ezt kárpótlandón van pár olyan helyszín, amik látszólag nem sok funkcióval bírnak (reptér pl.), holott ezeket kifejezetten a multi kedvéért hegesztették bele a programba.

Konzolról PC-re?

Mivel a Burnout Paradise egy konzoljáték portja, joggal tehető fel az ilyenkor általános kérdés: "Mi a helyzet az irányítással?" Nos, erre sincs jobb szó a tökéletesnél. Nem kell gamepad vagy kormány, elég a billentyűzet és már vezethetünk is! Az autók terelgetésénél is a problémamentes, könnyű kezelés és tanulhatóság volt a cél, ennek eredményeképp pedig nem is szabad semmilyen realitást elvárni. A kocsik borulnak, ugratáskor métereket repülnek, az aszfalton úgy tapadnak az úthoz, mint ha odaragasztották volna őket, és mégis, az összhatás kiváló. Egyedüli komoly negatívumnak a menüket tudom felhozni, ezek ugyanis rémesen rosszak. Nem mondom, hogy nem láttam már rosszabbat (FIFA 09), de itt sem lesz könnyű dolgunk, ha el akarunk igazodni köztük. Még a kilépéshez is több mint egy percet kell navigálnunk.

Oldal IV.

A tálalással ellenben semmi baj. A grafika persze nem ér fel egy kizárólagosan PC-re fejlesztett címhez, sőt, a konzolos autóversenyek krémjétől (Grid, Forza, GT, stb.) is elmarad, ám a hatalmas, töltés nélkül bejárható város és a kiváló törésmodell miatt mindezt nagyon könnyű megbocsátani. A pályadesign páratlan, Paradise City tényleg valódi város érzetét kelti. Az autók és motorok modelljei nagyon szépek, még a civil forgalom is nagyobb figyelmet kapott, mint a legtöbb ilyen játékban (NFS). A napszakok dinamikus változása és a fényeffektek pedig pompásak, úgyhogy kár is tovább dicsérnem a játékot, ezt úgy is mindenkinek a saját szemével kell látni! Ráadásul az engine gyors, mint a veszedelem. Az én gépemen (AMD X2 4400+; 3870HD) meg se kottyant neki az 1920*1080-as felbontás, négyszeres élsimítás mellet. Aki rendszeresen játszik, tudja, milyen nagy szó ez.

... és persze hallani. A játék audio része egyszerűen szuper. A zenék egytől egyig liszenszelt számok, rengeteg rockkal és pergős dallamokkal. Az autók hangjai ugyan nem túl élethűek, mégis adják a stílust, és nagyon könnyű megemészteni a duruzsoló motorzúgást. A legjobb viszont akkor jön, ha egy kicsit elengedjük a billentyűzetet és várunk. Ekkor megjelenik egy kis képernyőkímélő, klasszikus zenei aláfestéssel! Zseniális. Sokszor csak ezért hagytam állni kicsit a járgányom, olyan nagyon megragadott a furcsa hangulat. Szóismétlés következik: zseniális.

Igaz ez úgy önmagában a teljes programra. A Burnout Paradise az a típusú program, amit ha kipróbáltál és megtetszett, nagyon hosszú ideig nem tudsz majd letenni. Számomra ez eddig az év eleji felhozatal legnagyobb meglepetése, s ha igaz a pletyka, hogy eztán a széria többi része is tiszteletét teszi majd a PC-n, szíves örömest számolok majd be róluk, egytől egyig. Ráadás a dologra, hogy a PC-s verzió a konzolos változatok összes eddigi kiegészítését tartalmazza, s nemsokára megjelenik a legújabb letölthető tartalom, a Paradise Island is. Igazi csemege továbbá, hogy a játék teljesen magyar nyelven érkezett. Mindenki induljon tehát a legközelebbi üzletbe megvenni a Burnout Paradise-t, én pedig megyek is, mert már vár a roncstelep...

Chocho