1. oldal
Amíg gyermekként a szüleinkkel együtt laktunk, valahogy soha nem sikerült kijönni a (most 26 éves) kisöcsémmel, nem volt ritka a veszekedés sem. Szinte mindenben ellentétek vagyunk, így sajnos később sem kerültünk közelebb egymáshoz. Éjféltájt kezdtem el játszani a Brothers-szel, de 30 perc után abbahagytam, és úgy döntöttem másnap felhívom a testvéremet…
A Brothers: A Tale of Two Sons-ról nem lehet úgy kritikát írni, mint egy videojátékról, mert bár egyszerű játékelemekből építkezik és játékélmény szempontjából… A csudába, most szégyellem magam az előbbi megkezdett mondatom miatt. Ez a játék egy csodálatos mesét tár elénk szavak nélkül. Egy mesét az életről és az emberekről. Szárnyal benne a képzelet, de csupa valóság, épp úgy megvan benne a szépség, a vidámság és a bánat is, mint az élet nevű nagy kalandban.
Ezt a mesét ajánlom minden testvérpárnak és minden szülőnek is. Játsszátok végig a testvéretekkel vagy a gyermeketekkel, mert mindketten gyarapodtok majd tőle. Lélekemelő és szív facsargató is, de ettől ne féltsétek a gyereket, meg fog tudni vele birkózni, Ti pedig ott lehettek mellette, hogy fogjátok a kezét a nehéz pillanatoknál és elmondjátok neki, hogy mindennek, amit látnak, annak megvan az oka és helye. Arra viszont felhívom a figyelmet, hogy 7-8 évesnél fiatalabb gyermeknek nem való a Brothers, mert megrázóbb jelenet is van annál, mint amikor farkasok oldalognak a sötétben a fáklyával bolyongó gyerekek körül.
Ez a játék nagyon sokat ad. Megtanít arra, hogy mennyire fontos a család, melynek tagjai csak egymásra számíthatnak igazán a bajban. Arra, hogy jó és megnyugtató érzés is lehet egymástól függeni és rávezet, hogyan dolgozz együtt egy közös célért. Megtanít arra, hogy ne a külső alapján ítélj, és hogy jó tett helyébe jót várj. Megmutatja a természet elsöprő erejét és a közösségben való élet aspektusait. Az emberi társadalom ijesztő oldalát, a háború borzalmait, a kétségbeesés mélységeit és a reményt… Azt, hogy ha keressük, mindig van kivezető út. Példát ad az emberi leleményességre és a lehetetlennek tűnő akadályok leküzdésére. Figyelmeztet, hogy ne bízz idegenekben vakon, bármilyen segítőkésznek tűnnek is. Végezetül pedig szembesít azzal, hogy akárhogy küzdesz és dolgozol is valamiért, van, hogy az élet mindent keresztülhúz. A Brothers megtanítja a legkeményebb leckét is, hogy hogyan élj együtt a veszteséggel. Hogyan menj tovább a legsötétebb pillanatban és tanulj meg újra örülni egy szép virágnak és élvezd annak illatát, amíg még lehet.
Ez a Brothers…
2. oldal
Mély fájdalommal tölt most el, hogy arról kell írjak, hogy ez a játék mindössze 3 óra hosszú és semmi kihívást nem nyújt. A Brothers kontrollerekre született, a két gombával mozgathatjuk a két testvért és mindkettőnek van egy cselekvés gombja. Billetyűzeten a WASD+space a nagytesó, az iránygombok és a jobb CTRL pedig a kicsi. A játékot különösebb nehézség nélkül végig lehet játszani egyedül is, zongorázni tanulóknak kifejezetten ajánlott, mert segít gyakorolni a két kezünk ujjainak egymástól független irányítását valamilyen szinten. Mindenki másnak erősen javasolt kontrollerrel próbálkozni, mert arra termett a játék, erre indításnál fel is hívja a figyelmet.
Soha nem voltam még játéknál ekkora bajban, mikor képeket kellett abból kilopni az elemzésbe. A Brothers minden egyes képkockája festőien gyönyörű vagy épp hátborzongatóan hatásos. Legszívesebben le se vettem volna a kezemet a Print Screen gombról. A látvány és a zene fokozhatatlan ebben a játékban, már csak ezek kedvéért is érdemes végigkísérni a két testvér kalandját. A cikk elején említettem, hogy szavak nélkül mesél a játék, ez lényegében igaz, ugyanis egy nagyon kedves és kellemes hangzású halandzsa nyelven beszélnek a karakterek. Ez tökéletesen passzol a játékba, mert az a képeken és gesztusokon keresztül is mindent tökéletesen érthetővé tesz. Soha nem fogtok tanácstalanul állni sehol… A játékban van néhány achievement is, egészen pontosan egy tucat, mindnek van értelme, a pályák opcionális részeire vonatkoznak, melyeket csak akkor szerezhettek meg, ha elég figyelmesek vagytok. Ha kimaradt néhány, hát vigyétek végig újra a játékot, olyan érzés lesz, mint újra megnézni egy nagyon jó filmet.
A Brothers: A Tale of Two Sons igazából nem érdemli meg, hogy egy üres számmal értékeljem, ezért úgy döntöttem, hogy nem is fogom. Én a szívembe zártam, három óra alatt annyit kaptam tőle, amennyit sok mástól 30 óra alatt sem. Számomra az év letölthető címe, úgy, mint 2012-ben volt a Journey, 2010-ben pedig a Limbo.
[bold]Platformok: PC, PS3, Xbox 360
Tesztelt platform: PC[/bold]