I. oldal

A sakkjátékok a DOS-os, C64-es és Amigás időkben már viszonylagos pontossággal szimulálták a valós helyzeteket, a mesterséges intelligencia képes volt döntéseket hozni, áldozatot vállalni, és tévedni is. Ezeken az öreg gépeken azonban alig néhány színből, és pár tucat kockából állt minden, nem volt hát sok lehetőség arra, hogy egy játék magasabb szintre emelje a sakkélményt, a legtöbb ilyen cím egy elénk fektetett pepita táblánál, és néhány, nagyvonalakban megrajzolt figuránál nem nyújtott többet. 1988-ban aztán megjelent egy Battle Chess névre keresztelt játék, mely felborította a szellemi sport első számú képviselőjéről alkotott világképünket, s bebizonyította, hogy sakkozni nem csak a parkban lehet, nyugdíjasokkal. A különböző lépések és leütések a játékban egyéni animációt kaptak, ha ellenségünk mezejére léptünk, azt rövid csatajelenet követte, a bábuk fegyvert ragadtak, s egymásnak estek, fejek hulltak porba, a vesztes odaveszett, a győztest ünnep fogadta. A játék hatalmas sikereket ért el, Chinese Chess alcímmel 1991-ben folytatást is kapott, majd a trilógiát a science fiction témájú Battle Chess 4000 zárta, 1992-ben.

A csatákat sokan lemásolták. A Star Wars Chess, a Terminator 2: Chess Wars és a Chessmaster 10th Edition mind átvette az ötletet, illetve hasonlóan izgalmas összecsapásokat vonultatott fel a Harry Potter-féle varázslósakk is, most pedig újabb versenyző érkezett, szinte a semmiből. A Battle vs. Chess a Topware Interactive amerikai boszorkánykonyhájában született meg, s a régi jól bevált receptre épül. A sakk klasszikus szabályain belül maradva a fehér és fekete bábukat egymásnak eresztve kíván szórakoztatni, a modern kor elvárásainak megfelelően pedig mindezt kalandos történet, látványos grafika, illetve rengeteg új játékelem felhasználása mellett teszi. A PC-re, Playstation 3-ra és Xbox 360-ra megjelent Battle vs. Chess a nyár második felétől kapható a hazai üzletekben is, s mivel gondoljuk, vagyis reméljük, hogy hozzánk hasonlóan ti is nagy sakkrajongók vagytok, azonnal beszereztünk egy példányt a játékból tesztelésre.

A Battle vs. Chess megannyi játékmódja közül a Campaign a legizgalmasabb. A történet szerint 1000 évvel járunk a Nagy Háború után, a béke azonban most megtörni látszik, a jó és a rossz újra harcba indul, végtelennek tűnő, véres háborút robbantva ki ezen a szebb sorsra érdemesebb vidéken. A fehéreket Timaeus Testvér vezeti csatába, kinek feladata a Sötét Átjáró elpusztítása, mellyel az ellenség a birodalom területére lépett, míg a feketék hadvezére a rettegett Andromalius, ki egyenesen az ashkaloni híd felé tart, ha itt sikerül döntő csapást mérnie a védelemre, akkor nincs, mi megállítsa a gonosz sereget. A játékban képviselhetjük mindkét oldalt, a 15-15 állomásból álló hadjárat pedig mindig a történet adott harci helyzetének megfelelő kiosztást nyújt, vannak fordulók, melyekben két tucat gyalog küzd meg egymással, de nem ritka az sem, hogy alig néhány tiszttel kell védekeznünk, vagy éppen fordítva, mi vagyunk túlerőben, s az ellenség kényszerül komoly taktikára.

II. oldal

Aki esetleg újonc lenne a sakkvilágban, annak a tutorial nyújt segítséget, elmagyarázva a játék szabályait, s a különböző bábuk szerepét, használatát, míg tét nélküli meccseket a Skirmish alatt nyomhatunk. Ezen belül a classic kiosztást választva hagyományos sakkparti vár ránk, de lehet variálni is a dolgokat. A tactical alatt mi adhatjuk meg, hogy melyik bábu hol legyen, a madnesst választva a két fél bábúi egymás térfelén kezdenek, szétszórva, s azonnal több leütés is lehetséges, míg a recuit véletlenszerűen kisorsolt számú és típusú bábukkal indít minket csatába, nem megfeledkezve a kiegyensúlyozott erőviszonyokról. Nem rossz tehát a felhozatal, s őket az utóbbi két szabályt egyesítő madness recuit még tovább fokozza, néhány napja még el sem tudtuk képzelni, hogy a hagyományos sakk szabályokon kívül létezik-e más, s most annyi van, hogy felsorolni se könnyű.

Már ezek a játékmódok rengeteg izgalmat nyújtanak, s akkor még nem volt szó a Battlegrounds menün belül található Duel és a Slasher lehetőségekről. A Duelnél ha ütőhelyzetben vagyunk, akkor az ellenség bábuja nem adja meg magát azonnal, mint a hagyományos sakkban, hanem kis harc kezdődik, a két katona feláll egymással szemben, nekünk pedig QTE stílusban segítenünk kell karakterünket. Ha sikerül eltalálni a képernyőn felvillanó gombokat, akkor mi sebezzük az ellenséget, ha nem, akkor ő minket, érdekesség pedig, hogy ha a megtámadott meg tudja magát védeni, akkor mindkét bábu játékban marad, de csak annyi energiával, ami a csata után megmaradt. A Slasherben QTE helyett már igazi akció vár ránk, egy csatában több katona is egymásnak esik. Az ABXY gombokkal kell harcolnunk, átvéve az egyik bábu felett az irányítást, létszámban mindig a támadó van túlerőben, a résztvevő katonák pedig attól függően változnak, hogy a csata milyen rangú bábuk között robbant ki (ha valakiben ez azért régi emlékeket ébreszt fel, az nem véletlen).

Helyszínből sajnos nincsen sok, ezért a játék hosszú távon egyhangúvá, unalmassá válhat, a pályák atmoszférája, és kidolgozása viszont egyszerűen zseniális. Van fantasy-könyvbe illő háborús vidék, az egyik oldalán az elpusztult világgal, a másikon a még békés, érintetlen természettel, de nagyon szép a lávafolyamon átívelő híd, s a pokol kapuja előtti csatamező is, hogy a reneszánsz kastélyba vezető útról, vagy az elegáns várépületről ne is beszéljünk. Jó dolog továbbá, hogy a rengeteg játékmód és szabály mellett a nehézségi szintet is mi magunk állíthatjuk be, így biztosítva, hogy mindig a képességeinknek megfelelő erővel szálljunk szembe. Igazán remek érzés, mikor a játék elején egyes szintről indulunk, később pedig már az ötös is gyenge, a sakk az elme játéka, a továbblépés a szellemi fejlődés jele, büszkén húzhatja ki magát az ember.

III. oldal

Látvány tekintetében a Battle vs. Chess remekül teljesít, a színek és a fények szépek, és az összkép is rendben van, talán csak a részletekben vannak hiányosságok. Sok recés élt és baltával csiszolt arcot látunk, s noha az animációk nagyon szépek, sűrűn ismétlik önmagukat, más játékok egész városokat mozgatnak meg tökéletes technikával, itt néhány bábura kellett volna csak figyelni, az elvárás nem csoda, ha magasabb is. A hangoknál ugyanez a helyzet, a zene kifejezetten szép, az ember szívesen dúdolja még játék után is, de szinte ugyanazokat a dallamokat halljuk folyamatosan, annyi minden ráfér egy lemezre, nem értjük, hogy miért voltak ilyen szűkmarkúak a tisztelt fejlesztő urak. Tán csak nem DLC-ben gondolkodnak ők is?

A játékélmény minden negatívumot leszámítva kiemelkedő lett, rengeteg játékmód van, amiben próbára tehetjük magunkat, s akkor a Mini Games alatt található dolgokról még nem is beszéltünk. Aki megunta a folyamatos harcokat, az néhány lépésben teljesíthető feladatokkal bármikor lazíthat, az Executionben például egy bekerített karakterünk van, és egy helyes lépés, a feladat nem más, mint megtalálni a kijáratot a szorult helyzetből, s megadott időn belül minél több ilyet teljesíteni. De jópofa még a Menace is, melyben egy lépésben kell sakkot adnunk az ellenségnek, illetve a Puzzle is, mely szintén egy már megkezdett meccs közepébe varázsol minket, a feladat itt viszont az, hogy megadott lépésszámon belül nyerjünk, nincsenek jó vagy rossz lépések, taktikázni kell, támadni, egy szóval sakkozni.

A sakk jó játék a gép ellen, de még jobb, ha igazi ellenfelünk van, erre pedig a Multiplayer menüpont szolgál nekünk lehetőségekkel. Van internetes játék, helyi hálózaton belüli összecsapás, illetve head to head is, utóbbinál két ember játszhat, egymás kezébe adva a kontrollert, nincs is annál felemelőbb élmény, mint amikor két barát méri össze a tudását, itt végre nem a ravaszt lehet húzni, hanem gondolkodni is kell. Érdekes részlet pedig, hogy van klasszikus sakktábla is a játékban, úgyhogy néha el lehet vonatkoztatni a páncélos, karddal felszerelkezett, középkori lovagok világától. Csak a hagyományos bábukat nem találtuk, nem lett volna rossz, ha amolyan alternatív lehetőségként ilyet is lehet választani - óh, hogy hiányzik a kihajtható bőrtábla, és a faragott készlet, boldog gyermekévek, hová lettetek.

IV. oldal

A Battle vs. Chess összességében egy remek játék lett, aki szereti a fantasy világot, és imád sakkozni is, az remekül fog szórakozni vele, s a legjobb, hogy még nagyon a zsebünkbe se kell mindezért nyúlni. A PC-s változatért nem kell többet adni 4000 forintnál, a Playstation 3-as és Xbox 360-as kiadások meg bolttól függően 10-12000 forintba kerülnek, az pedig, hogy a konzolos verziók is kaptak magyar feliratot, külön piros pont. Ja, és ha netalántán Amerikában élnél, a játékot Check vs. Mate néven keresd!

Platformok: PC, Playstation 3, Xbox 360

Tesztelt platform: Xbox 360