1. Bevezető és specifikáció

Bár pontos adataink nincsenek arról, mennyi kelt el világszerte az Asus N55SF névre hallgató notebookjából, az biztos, hogy hazánkban annak ellenére nem volt sikeres, hogy kategóriájában az egyik legjobb vételnek számított. 220 ezer forint körül ez a típus rendelkezett a legerősebb videokártyával, matt kijelzője és különálló mélynyomója pedig egyenesen ritkaságnak számított. Annak ellenére, hogy az Asus multimédiás sorozatának oszlopos tagjaként tartották számon, a zenekedvelő játékosok elsőszámú vágytárgyává avanzsálódott.

Az elmaradt világraszóló siker ellenére nem meglepő, hogy a gyártó elkészített az utódot, amely csak nyomokban emlékeztet elődjére és ezeket a nyomokat elsősorban a kiegészítők körül kell keresnünk, ugyanis külsejét tekintve az elődből semmit nem örökített át a cég. A letisztult formavilág azért megmaradt, viszont a színválaszték megszűnt, így a korábbi fehér, illetve fekete színek helyett az N56VM ezüst-fekete színekben pompázik, ráadásul aránylag nagy a fémtartalma is, amely jelentősen növeli a minőségérzetet.

A hardver némileg frissült, viszont a videokártya első ránézésre gyengébb lett, mint volt, ami figyelembe véve a termék magasabb indulóárát, nem feltétlenül jó jel. A klasszikus DVD-írós változat 1366x768-as kijelzővel jelenleg 247 ezer forintért vihető haza, ami pont 20 ezer forinttal drágább az egy évvel ezelőtt megjelent N55SF-nél. Kár ezzel foglalkozni, ez egy szabadáras piac, nézük inkább a részleteket. Bár az 1366x768-as panel megmaradt, a választható opciók közül ezúttal kimaradt az 1600x900, csak az 1920x1080 maradt, mint magasabb opció, amelynek mi személy szerint nem annyira örülünk. Természetesen mindkét panel matt felületet kapott, akárcsak az előd, viszont van egy fontos újdonság, amely mellett nem szabad szó nélkül elmennünk. Bár marketing matrica is felhívja rá a figyelmet, mindenképpen tudnunk kell, hogy bármelyik felbontással is vásároljuk meg leendő N56VM-ünket, biztosak lehetünk benne, hogy széles látószögű panelt kapunk a pénzünkért. Még mielőtt nyugtató után kapkodnának egyesek, rögtön megjegyezzük, hogy ez egy jobb minőségű TN panelt jelent, nem pedig bármilyen IPS-t, de bízunk benne, hogy az az idő sincs már messze. A 750 GB-os tárkapacitás semmiképpen sem elhanyagolható, a típus elméletben rendelhető hibrid HDD-kkel, illetve 128 GB-os SSD-vel is, de utóbbi biztos, előbbi pedig nagyon valószínű, hogy nem lesz kapható a hazai kereskedésekben. A 2 éves gyári garancia 19 ezer forintért 3 évre is bővíthető.

A termék mellé a szokásos kiegészítőkön felül egy kábelkötegelőt, egy elég kis méretű Logitech egeret és az N55SF-nél látott mélynyomót kapunk. A tápegység 90W-os (a Core i7-es változatnál 120W) és egész gyorsan feltölti az 56 Wh-s telepet, amely kapacitását tekintve nem változott az előd modellhez képest.

2. Hardver és hangzás

Az előd ismeretében némileg nyugodtan álltunk neki a hőmérséklet tesztnek, hiszen az N55SF bár viszonylag magas értékeket produkált anno, a burkolat mindenhol langyos maradt és a zajszinttel sem voltak komolyabb gondok. Nos, az N56VM szintén nem okozott csalódást, hiszen üresjáratban elhanyagolható zajt produkált, de maximális terhelés mellett sem volt elviselhetetlen, amit hallottunk, igaz, ezúttal egy papíron gyengébb videokártyát kellett hűtenie, mint elődjének. A processzor hőmérséklete 51 és 88 fok között mozgott, a videokártyáét pedig sajnos egyetlen alkalmazás sem mutatta ki. Amiben viszont rosszabbul teljesített az N56VM, az a burkolat hőmérsékletének kérdése. Míg az előd szinte mindenhol langyos volt, addig az utód a bal oldalon bizony eléggé fel tud melegedni és ezt nem igazán foghatjuk a nyári kánikulára, hiszen már nagyon régóta nincsenek 40 fokok.

Bár a fejlettebb processzor jelent némi előnyt, már a Windows 7 beépített teljesítménymérő rendszere is jelzi, hogy a videokártya nem csak papíron, de a valóságban is gyengébb, mint az elődben volt. Ez némileg szomorú, bár el kell ismerni, hogy a GT 630M azért nem lassabb annyival a GT 555M-nél, hogy ezért kígyót-békát kellene kiáltani az Asus-ra, de tény, hogy mindent egybevéve az N55SF a gyorsabb a két masina közül. Felróni viszont nem lehet a gyártónak semmit, hiszen a játékosokat megcélzó széria továbbra is a G sorozat, az N56VM pedig a multimédia szerelmeseinek szól elsősorban. Természetesen az NVIDIA Optimus megoldását nem hagyták ki a csomagból, így eldönthetjük, mikor melyik (integrált vs. dedikált) videokártyát szeretnénk használni. Valószínűleg lesznek, akik beérnék az Intel HD Graphics 4000-rel is (ők az alkalmi játékosok), nekik szomorú hír lehet, hogy a készüléket kizárólag ezzel a kombinációval lehet megvásárolni, se gyengébb, se erősebb VGA nem kérhető bele, illetve a dedikált GeForce sem hagyható ki. Bár a harmadik generációs Core i5 könnyedén megbirkózik akár 32 GB memóriával is, az Asus mégis 8-at ad meg, mint maximálisan támogatott mennyiség, igaz, aligha az N56VM lesz az a típus, ahol a vásárlók keveselni fogják ezt az értéket.

Elérkeztünk a készülék első és talán egyetlen igazán gyenge pontjához, ez pedig a merevlemez. Pontosabban a Hitachi 750 GB-os, percenként 5400-at pörgő példánya, amely azon kívül, hogy papíron gyorsnak tűnik (és valójában tényleg nem lassú), viszont távolról sem nevezhető halknak. Ugyan az N56VM hűtőrendszere kellemesen csendes, ettől függetlenül ez a HDD bizony hangos – no nem a 2000-es évek elején kaphatókhoz hasonlóan, inkább azokhoz képest, amelyek manapság egy nesz nélkül teszik a dolgukat (a megvásárolható merevlemezek 95%-a ilyen). Ha már nem játékgépnek szánják, a zajszintre minden téren oda lehetett volna figyelni (ettől függetlenül lehet, hogy a többi merevlemez (500, 1000 GB) jóval halkabb, sajnos ezeket nem állt módunkban kipróbálni).

Ami viszont maradt ugyanolyan jó, amilyen volt az a Bang & Olufsen fémjelezte hangrendszer, amely mélynyomó nélkül is érezhetően kultúráltabban szól, mint a kategória átlaga, de az aprócska “woofer” valóban sokat dob rajta. Természetesen a Waves MaxxAudio 3 szoftverrel tovább finomíthatjuk a hangzásvilágot, mi úgy találtuk, hogy az alap beállítás az ideális mind filmnézéshez, mint zenehallgatáshoz. Nem árulunk el nagy titkot azzal, hogy torzításnak még maximális hangerő mellett sincs igazán nyoma és a kis mélyláda is bírja még szuflával, így aztán azok, akik helyszűkében vannak, de nem szeretnének lemondani a normális hangzásról, az Asus N szériája továbbra is remek választás lehet.

3. Ergonómia és kinézet

Gondoljunk egy kecses, szép fehér N55SF-re…és gyorsan felejtsük is el, ugyanis az Asus szakított a még hagyománnyá sem érett megjelenéssel és az N56VM-et már az új kor gyermekének megfelelően tervezte meg. Mostanában nagy divat lett a belül ezüst, kívül fekete kobináció alkalmazása, ráadásul a szigetes billentyűzet és az alumínium használata némileg slankítja az amúgy közel 3 kg-os masinát. Ha nem az elődhöz mérten ítéljük meg az utódot, akkor elmondható, hogy az N56 egy, a szemnek kellemes külsőt kapott, a dizájn oltárán még a LAN csatlakozót is feláldozták, amely a nagyon vékony gépekhez hasonlóan itt is félig kinyitható formát öltött – pedig van hely dögivel, elhihetitek. A készülék szerelése nem igényel atomfizikusi kvalitásokat, apró figyelmesség a gyártó részéről, hogy a csavarok süllyesztve vannak és tetejükre öntapadós gumitalp került, javítva valamennyit az összképen. A fedőlap szálcsiszolt alumínium hozzáadásával készült, rugalmassága ennek megfelelően elég nagy, a közepére nem árt vigyázni, ha a mögötte lévő LCD panelnek hosszú életet szánunk. Valójában az N56VM szinte semmivel nem kisebb, mint az N55SF, mégis a cselesen szabott dizájn elhiteti velünk, hogy fogyókúrán is átesett az utód, de ez abszolút nem igaz és erre már az első kézbevételkor rájövünk.

Ahogy arra is, hogy a billentyűzet továbbra sem rendelkezik háttérvilágítással és nem is kérhetünk a masinához, hiába nézünk bociszemekkel vagy villantjuk fel az American Express kártyánkat. Sajnálkozhatnánk, hogy mennyire unalmas, hogy – a G55VW-t leszámítva – lassan minden 15,6”-os Asus masina ugyanolyan klaviatúrával rendelkezik, de az N56 mentségére legyen mondva, hogy a billentyűzete abszolút rendben van. A gombok holtjátéka minimális és a kialakítás miatt süppedéssel sem kell számolnunk. Az N55SF-nél még megtalálhatók voltak dedikált multimédiás gombok a billentyűzet bal szélén, ezek az utódról már teljesen eltűntek, ennek oka vélhetően az egyen sémára épülő klaviatúrában keresendő. Páran panaszkodtak az előd minimálisa fényes gombjaira, nos a hangadók megnyugodhatnak, ugyanis az utód gombjai teljesen matt felületet kaptak.

A touchpad volt talán az N55SF egyetlen gyenge pontja, pontosabban annak gombjai. Nem meglepő, hogy ezt sem tartották meg, az utódba már egy mostanában divatossá vált ún. gomb nélküli megoldás került, amely bizonyos szempontból rosszabb, mint az előd volt. Amíg csak navigálni akarunk vele, tehát magát a felületet, mint érintés érzékeny zónát használjuk, minden remekül működik, viszont amikor a gombokat akarjuk nyomogatni, akkor egy elég idegesítő játék veszi kezdetét. A legproblémásabb művelet talán az, ha egyszerre több elemet akarunk kijelölni a klasszikus “bal gombot nyomva tartós” módszerrel. Ilyenkor figyelhetjük meg azt a jelenség, hogy rossz helyen próbáljuk meg nyomni a megfelelő gombot, ugyanis semmi nem történik. Érdemes a bal alsó sarokban elkülönített téglalap közepén, de még inkább annak jobb felső sarkában próbálkozni a sikerhez. Ezek után kell-e mondani, hogy mennyire örültünk a megannyi Asus notebooknál elérhető multitouch műveletnek (háromujjas érintés), amely kiváltja a jobb egér gombot?

Csatlakozók terén nem igazán történt változás, az egyetlen említésre érdemes eltérés az USB 3.0 portok körül keresendő, amelyekből immáron négy darabot kapunk, de ez nem a készüléknek, hanem a benne található Intel HM76 lakpakészletnek köszönhető. Az elődhöz képest a mélynoymó kimenet cserélt helyet a tápegység csatlakozójával, az izgalmak ennyiben ki is merültek.

A kijelzőről érdemes egy kicsit beszélni, nem csak azért, mert fényereje szédületesen széles skálán mozog vagy mert színei a szokásos TN panelekhez képest egészen parádés, hanem azért, mert az Asus által büszkén hirdetett széles látószög marketing duma a valóságban is megállja a helyét. Olyannyira, hogy oldalról már-már korai MVA panelekhez hasonló minőséget produkál a Samsung által gyártott kijelző, de ami tényleg rögtön feltűnik, az a vertikális látószög, amely jelentősen jobb bármelyik TN panelnél, amelyhez mostanában szerencsénk volt. A fekete szín mélysége is egészen kiváló, így csoportos filmnézésre abszolút alkalmasnak tekinthető az N56VM, nem beszélve arról, hogy a hangzással kapcsolatban se lehet egy rossz szavunk sem. Amit még mindenképpen érdemes felvésnünk, az a panel remek skálázási képessége, így azok a játékok is futtthatóvá válnak amelyek 1920x1080-as felbontásban esetleg már nagyon lassúak lennének. A HD felbontásra képes webkamera ugyanakkor nem igen tud elszakadni a nagy átlagtól, hiába hirdeti fennen a gyártó, hogy rossz fényviszonyok között páratlan teljesítményre képes, ez csak félig igaz, hiszen valóban láthatók maradnak a tárgyak az optika által megálmodott képen, de jelentős zaj mellett történik meg mindez.

4. Teszteredmények

Sokadik alkalommal jár nálunk a harmadik generációs Core i5 legkisebb változata, így továbbra is csak azt tudjuk mondani, hogy egy jó kompromisszum, ha nem elégszünk meg az új i3-mal, de jelentős többlet pénzt nem érdemes kiadni érte.

Sokkal izgalmasabb a GT 630M vs. GT 555M csata, hiszen az előbbit segíti az erősebb processzor, az utóbbi viszont papíron lazán gyorsabb, de némileg hátráltat(hat)ja a második generációs Core i5. Az igazság viszont az, hogy az esetek döntő többségében még mindig a videokártya ereje számít és tartunk tőle, hogy egy első generációs Core i5 mellett se tudott volna anyira belassulni az N55SF, hogy az utód lenyomja. Jó hír viszont, hogy a különbség a valóságban nem vészes, sőt néha azért a GT 630M-mel szerelt N56VM képes meg-megelőzni az elődöt, így összegzésként azt mondhatjuk, hogy játékok szempontjából maradt ugyanaz az Asus N szériája, ami volt, csak közben eltelt egy év.

Természetesen nem mehettünk el szó nélkül a felbontások közötti különbségek megvizsgálása mellett sem, hiszen a legjobb minőségű képet nyilván 1920x1080-ben produkálja a tesztben szereplő N56VM. Nos, a régi játékok közül gyakorlatilag mindegyik játszható maradt, de lássuk, mi a helyzet az újdonságokkal.

Ezzel a notebookkal láttuk ugyanis elérkezettnek az időt arra, hogy az évek óta használt tesztprogramjaink végre egy nagyobb vérátömlesztésen essenek át, így mostantól bár megtartunk egy-két izzasztóbb alkalmazást a régiek közül (amíg nem tudjuk pótolni őket mással), a fő vonalat a Hard Reset, a Sleeping Dogs, az Alien vs. Predator, a Mafia II és a Crysis 2 jelenti majd. Utóbbival kapcsolatban rögtön egy problémáról is be kell számolnunk, méghozzá azért, mert az N56VM-en egész egyszerűen nem tudtuk működésre bírni az Asus által hivatalosan biztosított meghajtó programokkal és a játékhoz kiadott utolsó javítással sem. Vélhetően a kétkártyás rendszer a hunyó a dologban, ennek igyekszünk majd utána járni. Ami a többi programot illeti, nemcsak az N56VM-en, de a még nálunk lévő Samsung Series 5 Ultra-n is lefuttattuk őket, hogy legyen valami viszonyítási alapunk és jól látható, hogy maximális felbontásnál már a közepes részletesség is problémás a GT 630M-nek, így egyrészt örülhetünk a kijelző remek upscalerének, másrészt világosan látható, hogy akik nem hajlandók a végsőkig engedni a minőségből, azok jobb, ha megmaradnak a szintén széles látószöggel rendelkező, de mindössze 1366x768 pixelt felvonultató panelnél.

Üzemidő terén az N55SF-fel sem volt különösebb probléma, de az utód alaposan helyben hagyja, pedig az akkumulátor kapacitása egyáltalán nem változott. Filmnézés és maximális terhelés mellett a különbség nem annyira számottevő, de az üresjárathoz közeli használatnál már bő két órás differencia figyelhető meg. Ennek ellenére a mai mezőnyben ez nem sokkal van az átlag felett, ezt sem árt, ha tudjuk.

5. Értékelés

Az Asus N55SF-et szerettük kinézete, hangzásvilága, gyorsasága és megfizethető ára miatt. Az N56VM-et pedig szintén megkedveltük, de nála a kijelző mellett csak a hangzásvilág az, amely egyértelműen a kategória többi tagja felett áll. A GeForce GT 630M bár többnyire képes hozni a GT 555M által elért eredményeket, közel sem számít akkora durranásnak a 250 ezer forint körüli kategóriában, mint számított a már említett előd a 220 ezresek között tavaly ilyenkor. Félreértés ne essék, az N56VM egy szerethető és részleteiben abszolút jó készülék, de a “Wow” effektus már nem üt akkorát, mint egy évvel ezelőtt és közben az árcédula is megemelkedett, így a két plecsniből már csak egyet tudunk odaadni neki, de azt meg is érdemli.

Az Asus N56VM notebookot a gyártó hazai képviseletétől kaptuk tesztelésre, köszönjük!

 

Pro:

+ széles látószögű, remek színvilággal rendelkező matt kijelző

+ a Bang & Olufsen ICEpower hangrendszer továbbra is kategóriája legjobbja

+ az átlagnál halkabb hűtőrendszer

+ jól és pontosan használható billentyűzet

 

Kontra:

- a touchpad gombjai nagyon nehezen kezelhetők

- komolyabb terhelésnél a burkolat bal oldala képes az átlagnál jobban melegedni

- kikerült az 1600x900-as kijelző a választható LCD-k közül

- drágább, mint elődje és tulajdonképpen főleg a kijelzőben nyújt csak többet

Hivatalos oldal: Asus

Vásárlás: iPon webáruház