1. Bevezető és specifikáció
Végre, megcsinálták! – kiáltottunk fel, amikor túl voltunk az első pár órán az Asus legújabb multimédiás szörnyetegével, az N55SF-fel. A cég olyan régóta próbál valami igazán ütős notebookot letenni az asztalra, amely az otthoni felhasználás minden létező fajtájának megfelel, de úgy néz ki, a próbálkozásaik végre beértek, ugyanis jelen cikkünk alanya sokak számára a tökéletes egyveleget jelentheti majd.
A pár évvel ezelőtt útjára indított N modellcsalád mindig is a multimédiára fektette a hangsúlyt, így jellemzően nagy kijelzővel, viszonylag erős videokártyával, az átlagnál jobb hangrendszerrel és a megszokottnál picit magasabb árcédulával rendelkeztek. Az elsők között tartalmaztak Blu-Ray lemezek olvasására is képes meghajtókat, amelyek igencsak megdrágították a portékákat. Most viszont nagyon úgy néz ki, hogy az Asus a felhasználók agyával próbált meg gondolkodni, más utat egyszerűen el sem tudunk képzelni, ugyanis az N55SF a maga nemében egy igazi bomba vétel: szinte minden téren olyan alkotóelemekből építkezik, amiket a célközönség ujjongva fogad majd.
Nagyfelbontású matt kijelző? Bivaly erős videokártya? Jó hangrendszer? USB 3.0, megfizethető ár és 2 év garancia? Bizony-bizony, mindegyikre igen a válasz és még mielőtt elborzadnánk a 227 ezres vételáron, jelenleg egyetlen olyan masina van, amely hasonló hardverrel az Asus alá tud kínálni, ez pedig a Lenovo Ideapad Y570, viszont az N55SF bőven tud annyival többet, mint amennyivel drágább. Nem nagyon értjük ugyanakkor, hogy miért nem lehetett egy 7200-at pörgő merevlemezt belesuvasztani a kasztniba, ha nem is sokat, de valamit dobott volna az összképen (lehet kapni ugyanakkor gyorsabb HDD-vel szerelt modellt is, nem kell feltétlenül házilag kicserélnünk azt rögtön a vásárlás után). Nem elhanyagolható viszont, hogy a gyártó 30 napos pixelhiba garanciát vállal az összes kijelzőre, amely az N55SF-ben van, függetlenül annak felbontásától. Akiknek az 1600x900 sem elég, természetesen jóval drágábban ugyan, de rendelhetnek 1920x1080-as panellel is ilyen készüléket.
A notebook mellé mi csak egy 90W-os tápegységet és a kiegészítő SonicMaster mélysugárzót kaptuk, a hivatalosan itthon megvásárolható pakknak ugyanakkor része még természetesen egy táska és egy optikai egér is, ahogy azt már a gyártótól megszokhattuk.
2. Hardver és hangzás
Bár a processzor csak egy teljesen mezei példány, a videokártya kétségkívül a középkategória egyik legerősebb versenyzője, így joggal aggódtunk a zaj- és hőtermelés miatt, de mindkét esetben kellemes meglepetésben volt részünk. Átlagos használat mellett nagyon halkan üzemel az N55SF és kőkemény izzasztás után is csak normál zajra kell számítanunk, semmi olyasmire, ami az elviselhetetlen szintet megközelítené. Emellett a hőmérséklettel sincs különösebb gond, feltéve, ha helyén tudjuk kezelni a gép belsejében lévő hardvereket. A processzor üresjáratban 48, 100%-os izzasztás mellett pedig 84 fokos volt, míg a videokártya ezektől az értékektől mindössze 3-4 fokkal maradt el hasonló kondíciók mellett. Bár a terhelés alatt mért hőmérsékletek semmiképpen nem nevezhetők kiemelkedőnek, annyi jó hírrel azért szolgálhatunk, hogy a burkolat mind felül, mind alul alig melegedett át, így vélhetően nyáron se lesz gond a rendszer stabilitásával, elvégre most sincs rossz idő.
A processzoron nincs túl sok ragozni való, az Intel jelenlegi Core felhozatalának leglassabb tagja, ha nem lenne elég nekünk, nagyjából 10-15 ezres felár ellenében kérhetjük az N55SF-et i5-tel is. Ami sokkal érdekesebb az az NVIDIA Optimus technológiával megbolondított grafikus rendszer. A CPU-ba integrált Intel HD Graphics 3000-en felül ugyanaz az NVIDIA jelenlegi legerősebb középkategóriás VGA-ja teljesít szolgálatot az Asus multimédiás mindenesében. A GT 525M-nél és GT 540M-nél látott 96 shader egység helyett ezúttal 144 dolgozik a megnövekedett felbontás kiszolgálása érdekében. A memória sávszélesség sajnos maradt 28,8 GB/s, így ahol ez nem fogja vissza a grafikus mag erejét, ott 50%-os gyorsulásra is számíthatunk a GT 540M-hez képest. Nem hangzik rosszul ugye? Természetesen DirectX 11-es támogatásnak se vagyunk híján, de ezt ma már aligha kell hangsúlyozni. A tesztelt példány 1 GB video memóriával gazdálkodhatott, de ha ezt kevésnek érezzük, természetesen lehetőségünk van dupla ennyivel is megrendelni a készüléket. A 4 GB memóriát 2x2-es felállásban applikálta a gyártó a gépbe, így ha bővíteni szeretnénk, legalább az egyiktől meg kell szabadulnunk, ez nem túl jó hír, igaz, kezdetben jobban járunk, mintha egy darab 4 GB-os modult kaptunk volna.
Az 500 GB-os Seagate merevlemez a gyorsabbak közé tartozik az 5400-as mezőnyben, viszont akárhányszor futtattuk le a szekvenciális olvasást mérő tesztet, azt a kis ejtést sosem sikerült kiküszöbölni. Furcsa, mert a fájlműveleteknél semmi hasonlónak nem volt nyoma, sőt a nagyobb fájlok másolásánál se láttunk lassulást. A 41 fokos hőmérséklet a 27 fokos teszthelységben normálisnak mondható.
A hangszórók ezúttal a Bang & Olufsentől érkeztek, amelyek már önmagában sem szólnak rosszul, ha a notebookos mezőny többi tagjával hasonlítjuk össze őket. Hangosak, gyakorlatilag, ha direkt nem kínozzuk őket speciális EQ beállításokkal, akkor sosem torzítanak, valami kis mély hang is szorult beléjük, de a lényeg a hangtisztaságon van. Sajnos a készülék mellé járó mélysugárzót nem sikerült kipróbálnunk, ugyanis egész egyszerűen nem szólalt meg, bármit csináltunk vele. Tekintettel arra, hogy a grafikus hangszínszabályzóval és a SonicMaster programmal nagyon szépen be lehet állítani a hangzást, az amúgy sem rossz hangzáson csak javíthat egy kis mélyhang, reméljük, lesz még lehetőségünk rá, hogy saját fülünkkel is meggyőződhessünk erről.
3. Ergonómia és kinézet
Kinézetét tekintve kétség kívül a hófehér N55SF viszi a pálmát. Lehet kapni természetesen feketében is, de a sok sötét színű masina között üdítő színfolt volt a kívül teljes egészében fehér, belül pedig fehér-ezüst kombinációban pompázó gép. Akik hozzászoktak már az egyre vékonyabb házakhoz, azoknak furcsán böszmének tűnhet az Asus legújabb multimédiása, de pont ez adja meg a strapabíró hatást. Az alsó burkolat elég súlyos, a kijelzőt rejtő felső rész se túl könnyű, de mindkettőt meg fogjuk bocsátani, ha rájövünk, mennyivel jobban ellenáll a mindennapos behatásoknak a gép, mint pár vékonyabb társa. A zsanérok szintén nem rosszak, és hiába készültek műanyagból, az ember hajlamos elhinni, hogy a garanciaidő lejárta után is kitartanak majd. A készülék szerelése gyerekjáték, minden fontosabb elemhez hozzáférünk egy-egy csavar kitekerése után.
A billentyűzettel ugyan nem voltunk maradéktalanul elégedettek, de van pár olyan tulajdonsága, ami miatt megkedveltük. Az egyik, hogy bár numerikus részt is tartalmaz – amit személy szerint mi nem annyira csípünk, de van amikor jól jön – ettől függetlenül a gyorsgombokat a klaviatúra bal szélére tették, így kompenzálva az egység balra tolódását valamennyire. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a hasznos rész középpontja sokkal közelebb került a notebook középpontjához, így nem kell folyamatosan a készülék bal felén tartanunk mindkét kezünket, ha gépelni szeretnénk. Az ezüst gombok kényelmesen nyomhatók, alátámasztásukkal nincs gond, ami viszont egy picit megzavarhatja a komfort érzetet, az maguknak a gomboknak a hajszálnyi instabilitása, de ehhez nagyon hamar hozzá lehet szokni, valószínűleg egy átlagfelhasználó nem is veszi észre. A bekapcsoló gomb a jobb felső sarokban bújik meg, nagyon lágyan nyomható, némi eleganciát kölcsönöz az amúgy se csúnya készüléknek. Természetesen, mint a legtöbb Asus modellnél, itt is megkapjuk a pár másodperc alatt felálló mini Linuxot, így ha csak egy gyors levélküldésre van szükségünk, nem kell betölteni a Windows 7-et. Nem mintha ez olyan nagy kompromisszumot jelentene, ugyanis a gyártó InstantOn technológiájának segítségével a töredékére csökkenthető a készülék alvásból való felkeltésének ideje (bár ennek hatását a gyakorlatban nem igazán láttuk).
A touchpad anyaghasználata igen jó, bár a fehér műanyag viszonylag hamar össze fog koszolódni. A felület elég nagy, így nem lehet gond a nagyfelbontású kijelzőn való navigálás. A gombok viszont már hagynak némi kívánnivalót maguk után, ugyanis elég nagy erő kell a lenyomásukhoz, ráadásul a siker érdekében érdemes a külső széleken próbálkozni. Sajnos továbbra sem értjük, hogy a háromujjas érintés funkciót miért hagyja ki a gyártó egyre több új típusú notebookjából, mindenesetre az N55SF-ből is hiányzik, pedig a jobb gomb műveletét remekül ki lehetett volna váltani vele.
Csatlakozókból viszonylag sokat találunk az N55SF-en és bár az eSATA-ról le kell mondanunk, kapunk helyette két USB 3.0-s és két USB 2.0-s portot, ráadásul előbbi kettő kikapcsolt állapotban is tudja tölteni a rádugott eszközöket, sőt az Asus saját fejlesztésű alkalmazásával azt is megadhatjuk, hogy ha a gépben található akkumulátor elér egy bizonyos töltöttségi szintet, akkor onnantól kezdve szakítsa meg ezeknek a csatlakozóknak az áramellátását. Elöl csak a kártyaolvasót találjuk, a SonicMaster mélysugárzót pedig a jobb oldalon lévő rózsaszín aljzathoz kell csatlakoztatnunk (a kimenet egy szabványos mini jack).
A kijelzővel főleg azért voltunk elégedettek, mert nem kapott csillogó bevonatot és felbontását tekintve a létező legjobb kompromisszum ebben a méretben. A színvilággal sincs gond, miután a kezdeti lilás-kékes árnyalattól megszabadulunk. A szövegolvasás a kellően éles betűknek hála igazi élmény, a látószögek viszont csupán az átlagot teljesítik, semmi többet. Szintén probléma lehet, hogy bár a panel iszonyú fényerőre képes, a legkisebb beállítható érték túl magas. Ez kevésbé megvilágított helységeknél probléma lehet, továbbá ront a maximálisan elérhető üzemidőn is. A kávában lévő HD felbontású webkamera nagyon lassan követi az ember mozgását és képminősége se az igazi, így videokonferenciákat aligha fogunk vele tartani.
4. Teszteredmények
A processzorteszteknél az AIDA-ra szinte már nem is voltunk kíváncsiak, hiszen látható, gyakorlatilag mérési hibahatáron belül van az összes grafikonon szereplő Core i3-mas processzor. Sokkal inkább érdekelt minket a rendszer összteljesítményét mérő PCMark 7, melyet kicsit átformáltunk, hogy informatívabb legyen, hiszen korábban csak a processzor volt látható rajta, pedig a videokártya legalább annyira fontos a teszt végkimenetele szempontjából.
Nos, jól látható, hogy a GeForce GT 555M bizony könnyedén hozta az első helyet, persze a mögötte második helyen végző Radeon HD6470M lényegesen karcsúbb teljesítményre képes, de az arányok mindenesetre jól megfigyelhetők. Az Asus N55SF-ben természetesen lehetőségünk van a processzorba integrált videokártya használatára is, de a grafikonon a dedikált GeForce szerepel.
A GeForce GT 555M-re bátran mondhatjuk, hogy egy igencsak gyors versenyző a mai notebookokban található videokártyák mezőnyében. Jól látható, hogy ahogy növeljük a részletességet, úgy szakad el eggyel kisebb testvérétől, a GT 540M-től, hiszen egyre kevesebb jelentősége lesz a processzornak, amely alatta muzsikál. Egy dolgot nem szeret, illetve nem visel túl jól ez a kártya, az pedig az élsimítás, amelyből legfeljebb a kétszeres az ajánlott. Ennek oka borzasztó egyszerű, hiszen míg a számolási képesség a grafikus magnak köszönhetően másfélszeresére nőtt a GT 540M-hez képest, addig a memória sávszélesség nem változott, és ha valami, akkor az anti-aliasing igazán gyilkos funkció ezen a téren.
Ha reálisan nézzük a dolgokat, akkor az Asus N55SF semmivel sem teljesít rosszabbul, mint a kategória többi tagja, hiszen a Samsung RF511 is hasonló eredményeket produkált. Ha a minimális fényerőt még lejjebb vehettünk volna, akkor vélhetően a két gép ugyanarra lett volna képes, de így sem kell szégyenkeznie a tajvani gyártónak, hiszen a bő 5 órás eredmény egyáltalán nem rossz. Ami érdekes az a teljes terhelés mellett mért különbség, az Asus valahogy csak ki tudott hozni egy órát az N55SF-ből, míg a Samsung alig 40 percre volt képes.
5. Értékelés
Összességében nagyon elégedettek voltunk az Asus N55SF-fel, amellyel a gyártó végre megmutatta, hogy ha nagyon megerőlteti magát, képes szerethető és egyben piacképes, sőt kifejezetten jó ár/érték aránnyal rendelkező multimédiás gépet piacra dobni. A gyors videokártya, az USB 3.0 támogatás, a pixelhiba garancia, a matt és jelen esetben nagyfelbontású panel mind-mind olyan tulajdonságok, amelyet a felhasználók értékelni fognak, ráadásul az anyaghasználat terén is sikerült megtalálni az egészséges kompromisszumot. Az NVIDIA Optimus technológiája gondoskodik arról, hogy akár hosszú üzemidőre, akár nagy teljesítményre van szükségünk, minden esetben a legjobbat hozza ki a gépből. A két év garancia, a mélysugárzó és a kategóriájában alacsonynak számító zajszint csak tovább növelik az amúgy még a megfizethető kategóriába tartozó masina értékét. Nem csak, hogy ajánlott vétel, de kifejezetten javasolt a számba vétele abban az esetben, ha elsősorban otthonra keresünk asztali PC-t kiváltó mobil gépet.
[italic][bold]
Az Asus N55SF-et a gyártó hazai képviselete bocsátotta rendelkezésünkre, köszönjük!
[/bold][/italic]
Pro:
+ gyors dedikált videokártya NVIDIA Optimus-szal
+ nagyfelbontású matt kijelző
+ 60 napos pixelhiba garancia
+ kategóriáján belül halk működés
+ USB 3.0 és Charger+
+ notebookhoz képest jó hangrendszer
Kontra:
- a touchpad gombjai az átlagnál nehezebben kezelhetők
- eSATA hiánya
- a minimális fényerő túl magas
Hivatalos oldal: Asus
Vásárlás: iPon webáruház
 
 
