1. oldal
Ha valaki kiejti a száján, hogy Bohemia Interactive, a legtöbb embernek valószínűleg az Arma név ugrik be először, ami nem véletlen, hiszen a derék csehek már három részt és több kiegészítőt is kiadtak ehhez a sorozathoz, ráadásul alkotásaik mindig a piacon lévő legjobb katonai szimulátorok közé tartoznak. Ettől függetlenül a fejlesztőcsapat nem fél néha ismeretlen vizekre evezni, így készülhetett el az elmúlt évben általunk is tesztelt Carrier Command (amelyben egy high tech csatahajót irányíthattunk), illetve a tesztünk témáját nyújtó Arma Tactics is. Utóbbi esetében ne tévesszen meg senkit az Arma megnevezés, nem egy FPS-ről van szó, hanem egyfajta mellékágról, egészen pontosan egy felülnézetes csapatalapú, körökre osztott taktikai játékról. Először Android készülékekre készítettek el a fejlesztők, majd kiadták a PC-s verziót is. Mivel az említett műfaj amúgy sem tobzódik az újabbnál újabb programokban, szinte kötelezve éreztük magunkat, hogy rávessük magunkat az Arma Tactics-ra, hátha egy Jagged Allince, vagy Silent Storm trónkövetelőre akadunk. Hogy is szokták mondani? Tévedni emberi dolog?
Egy dolgot érdemes rögtön az elején leszögezni: az Arma Tactics egy korrekt játék… Android készülékeken. Ezen a platformon még mindig puskával kell vadászni egy-egy komolyabb, illetve összetettebb programra, így a Bohemia alkotását mindenképpen érdemes kipróbálnia annak, aki rendelkezik ilyen okostelefonnal, vagy tablettel. A játék balszerencséjére mi a számítógépes változatot teszteltük, ami bizonyos elvárásokat támaszt vele szemben. Túlzottan sokat persze nem vártunk, hiszen a program rendkívül alacsony áron, mindössze 7 eurórét (kb. 2000 Ft) szerezhető be a Steamről, de reméltük, hogy pár óra szórakozást mindenképpen kinyerhetünk belőle. Sajnos nem így lett, ami egyrészt az Android verziótól örökölt irányításból, másrészt a túlzottan egyszerű játékmenetből adódott. De haladjunk szépen sorjában, elsőként lássuk, miként is épül fel a program? Többjátékos módra abszolút ne számítsunk, ez kérem egy magányos farkasoknak szóló játék. A főmenüben nem fogunk elveszni, ugyanis a beállítások mellett csak három lehetőséget kínál. Indíthatunk új küldetést, benézhetünk a fegyverraktárba (armory) és menedzselhetjük a csapatunk tagjait (team). Utóbbira azért van szükség, mert az Arma Tactics-ban egy négyfős alakulatot kell vezényelnünk, amelynek tagjait folyamatosan fejleszthetjük.
Az „Új misszió” gombra kattintva elsőként a kiképzésen kell átmennünk, ahol megtanítják nekünk az irányítás alapjait. Nem kell túlzottan megerőltetni a szürkeállományunkat, ugyanis a játék örökölte az Android verzióban használt metódust. Az embereinket kétféleképpen is lehet mozgatni, vagy odakattintunk a célterületre, vagy rájuk klikkelünk, és a kívánt pozícióba húzzuk őket. Egy taktikai játéktól szokatlan módon sajnos sem guggolva haladni, sem kúszni, sem ajtót kinyitni, sem létrán felmászni, sem bizonyos irányokba fordulni nem tudunk, sőt igazából a kocogáson és a támadáson kívül semmi másra nincs lehetőségünk. Fedezékbe is csak adott pontokon van lehetőségünk behúzódni. Nesze neked amerikai tengerészgyalogság! Az már csak hab a tortán, hogy az említett fedezékek nagyon megbízhatatlanok, mert gyakran akkor is bekaptunk egy-egy találatot a tűzharcok közben, amikor egy félméteres betonfal mögött lapultunk. Jellemző egyébként, hogy az ellenfelek gyakran lehetetlen pozícióból tudnak megsebezni bennünket, ami gyakran okozott frusztrációt tesztelés közben. Egy esetben például egy méretes konténer mögött bújt el egy rosszfiú, és lényegében azon keresztül sorozta meg távol lévő bakánkat, ami különösen azért bosszantó, mert a küldetések elég nehezek, minden veszteség érzékenyen érint bennünket.
2. oldal
Ami a játékmenet további részeit illeti, minden katona 2-2 akciópontból gazdálkodhat egy adott körben, ezeket felhasználva tudunk mozogni, támadni, gránátot hajítani és gyógyítani. Ha harcra kerül sor, a legfontosabb dolgunk az lesz, hogy a megfelelő pozícióba állítsuk embereinket, fedezzük egymást, és lehetőleg ne adjunk támadási felületet az ellenfélnek. Ők viszonylag korrekt mesterséges intelligenciával vannak megáldva, időnként fedezékbe húzódnak, bár amint említettük, gyakran túlságosan is szerencsések egy-egy lövésnél, míg a mi embereink képesek pár méterről is hibázni. Nagyon fontos, hogy ne veszítsünk embert az összecsapások során, ugyanis ha valaki a földre kerül, és nem gyógyítjuk meg öt körön belül, akkor automatikusan vége a játéknak. Emiatt szinte kötelező, hogy mindenkinél legyen elsősegély csomag, vagy morfium injekció, még akkor is, ha nincs orvosi képzettsége, hiszen ha épp a dokit lövik le, és a többieknél nincs kötszer, keresztet vethetünk az egész misszióra. Ez különösen akkor bosszantó, ha már csak méterekre vagyunk a céltól. Véleményünk szerint egyébként élvezetesebb és változatosabb lenne, ha elhalálozhatnának az embereink, és utána pótolnunk kellene őket az újoncok közül. Gondoljunk csak a Jagged Allince vagy a Silent Storm sorozatra, el tudtunk volna képzelni az azokban használt rendszert ebben a játékban is.
Az eddig elmondott hiányosságok, bár bosszantóak, még nem tették volna tönkre a szórakozásunkat, de akad egy része az Arma Tactics-nak, ami alaposan próbára tette a türelmünket. Ez nem más, mint a kamerakezelés, ami szörnyen körülményesre sikeredett. Nem is annak mozgatása a problémás, hanem hogy állandóan kiveszi az irányítást a játék a kezünkből, és automatikusan ide-oda mozgatja a nézetet, ráadásul csigalassúsággal. Akármikor karaktert váltunk, a kamera az adott katonára fókuszál, de nem egy pillanat alatt ugrik oda, hanem szép lassan kúszik a megfelelő pozícióba, ami a századik alkalomra már szerzett nekünk jó néhány ősz hajszálat. És amikor bárki bármilyen mozdulatot, támadást végez, addig nem indul meg az animáció, amíg rá nem közelít a kamera, aminek köszönhetően rettentő nehézkes bakáink irányítása. A filmszerű élményt biztosító ráközelítéseket már be sem kapcsoltuk, mert azok még inkább lelassították volna a harcokat. Nem azt vártuk, hogy valós idejű játék módjára pörögjenek az események, de ilyen vontatott játékmenetet még egy körökre osztott programtól se vártunk.
Az irányításról már beszéltük, de lássuk, mire szolgál egészen pontosan a főmenüben látható armory és team menüpont. Előbbiben állíthatjuk össze katonáink felszerelését, kiválaszthatjuk a fegyvereket, gránátokat, elsősegély csomagokat. Itt ért bennünket a következő csalódás, hiszen alig lehet valamiből válogatni. Még ha fegyver pornóra nem is számítottunk, az már szinte nevetséges, hogy mindössze egy darab géppuska, egy sörétes puska, egy mesterlövész puska és egy könnyű gépfegyver akad a repertoárban. Igaz, mindegyiket 2-3 szinten tovább lehet fejleszteni, de ez nem oldja meg a problémát. Gránátból is csak két-három típus van, és extra felszerelésből sincs túl sok fajta. Az eszközöket a küldetések közben szerzett pénzből vásárolhatjuk meg, amiből mindig van elég, így emberinknek semmiben sem kell hiányt szenvednie. Ami a csapatunk menedzselését illeti, mind a négy katona rendelkezik kilenc képességgel, ami a fegyverek kezelését, a gyógyítást, a gránáthajítást, a robbantást, valamint a mozgásunkat befolyásolja. Ezek fejlesztése természetesen nem ingyenes, a harcok közben szerzett tapasztalati pontokra van szükségünk, ha növelni akarjuk őket. Nagyon elrontani nem lehet a katonák kiképzését, ugyanis bármikor lenullázatjuk a képességeiket, és az eddig felhasznált XP-t újra eloszthatjuk közöttük. Így nem igazán van egyénisége egyik emberünknek sem, hiszen akár minden küldetés előtt újra „gyárthatjuk” őket. Apropó küldetések, ezekből összesen 10 szerepel a játékban, melyek sajnos nem túl változatosak, hiszen a legtöbb esetben csak az a feladatunk, hogy A pontból eljussunk B pontba, túlélve tucatnyi ellenséges katona támadását. Időnként akadnak másodlagos célok egy-egy helyszínen, amik feldobhatják a csatákat (pl. ne vegyenek észre bennünket), de ez nem túl gyakran fordul elő. Aki a végére ért az összes missziónak, kipróbálhatja a küldetésszerkesztőt is, bár túl egyedi pályákat nem lehet létrehozni, ugyanis csak a helyszínt lehet megválasztani, illetve hogy mi legyen a cél (egyik helyről elérni a másikba, állni a támadók rohamát, felkutatni egy speciális ellenfelet és likvidálni).
3. oldal
A játékmenethez hasonlóan a látvány és a hangzás sem nyűgözött le bennünket az Arma Tactics esetében. A katonák kidolgozottsága és animációik még viszonylag elfogadhatóak, de a helyszínek mind egyforma stílusban készültek (barna pályák, barna épületekkel), ráadásul mindent kis felbontású, kissé elmosódott textúrák borítanak. De ne legyünk igazságtalanok, egy ilyen olcsó program esetében ez bocsánatos bűn, 7 euróért ne várjunk csili-vili látványvilágot. Ami nagyobb baj, hogy a zene és a hangeffektek sem sikerültek jobban, előbbi szinte nem is létezik, csak a harcok elején csendül fel pár másodpercnyi felejthető dallam, utóbbi pedig erőtlenül szól, legyen szó akár a fegyverek, akár a környezet zajáról. A szinkronról inkább ne is beszéljünk…
Egyértelműen csalódásként éltük meg a Bohemia Interactive e játékát, hiszen egy sekélyes játékmenettel, irányítással és frusztrálóan körülményes kamerakezeléssel megáldott programról van szó. Még ha sikerül is elvonatkoztatnunk ezektől a hibáktól, és élünk-halunk a taktikai játékokért, akkor is hamar megunható az Arma Tactics, így tiszta szívvel csak az Android gépek tulajdonosainak ajánljuk. PC-n akad ennél sokkal jobb választás.
Értékelés: 3/10
Platformok: PC, Android
Tesztelt platform: PC
