I. A változás szele

Szinte napra pontosan egy évvel ezelőtt mutattuk be az oldal történelmének első Apple gépről szóló cikkét. Az új unibody alumínium vázra épült MacBookok alaposan felkavarták a piacot, és legalább ilyen siker várható mai tesztünk alanyától is. A gazdasági világválság miatt megváltozott mindennapi életben az emberek odafigyelnek, mikor, mire és mennyit költenek. Éppen ezért az iMac termékcsalád modellfrissítését úgy kellett véghez vinni, hogy vagy sokkal többet adjon az embereknek, mint eddig vagy legyen olcsóbb. Nos, a cég a két kritériumot egyszerre teljesítette.

A leköszönő generáció 20”-os és 24”-os méretekben volt elérhető és a többség inkább spórolt és a nagyobbat választotta, hiszen a 20”-os gépekben olcsó TN panelek voltak, ráadásul a belépő szintű iMac nem is volt kifejezetten gyors (a drágább pedig túl közel volt már az olcsóbb 24”-os árához, amiben S-IPS panel lakozott). Ez a trend mostantól biztos, hogy megszakad. Az Apple belátta, hogy ahhoz, hogy megtartsa a részesedését az IT piacon, akarva-akaratlanul olyan tudást kell belepakolnia az új iMac-be, amelyeket a felhasználók maguk is beletennének. A jó pár újítás közül talán a legfontosabb a két új panel. A cég gépeit is elérte a 16:9-es divathullám, így mind a 21,5”-os, mind a 27”-os iMac ilyen oldalarányú kijelzőket kapott. Ami még ennél is fontosabb, az a TN panel kukázása a kisebbik modellből. A 21,5”-os szerkezet is S-IPS panellel büszkélkedik, ráadásul nagyobb testvéréhez hasonlóan LED-es háttérvilágítás mellett teszi mindezt. Ennek óriási jelentősége van, hiszen sokan vannak azok a felhasználók, akik a korábbi generációkból a 24”-os gépeket nem tudták megfizetni, a 20”-osokat pedig egyszerűen nem tartották elég jónak pont a gyenge TN panel miatt.

Új egeret kapott minden gép, a Magic Mouse-ról külön is szót fogunk ejteni, elöljáróban annyit, hogy egy multitouch felülettel rendelkező egygombos kiegészítő, amely elődjénél (Mighty Mouse) sokkal jobban használható, ráadásul vezeték nélküli. Szintén alapkiszerelésben jár a Bluetooth-os alumínium billentyűzet, amely a korábbi verzióval ellentétben mostantól beéri kettő helyett egyetlen elemmel is. Sajnos numerikus rész még mindig nincs rajta, így táblázatkezelő- és számológép fanatikusok első körben fogják vezetékes változatra cserélni, amelyen továbbra is ott csücsül az USB HUB és a már említett numpad is.

Ami a teljesítményt illeti, az Apple egyetlen NVIDIA-s videokártyát tartott meg, ez pedig a jól bevált GeForce 9400M (integrált). Az Intel és az NVIDIA között dúló civakodásból az AMD került ki győztesen, hiszen a Radeon HD4670 illetve a Radeon HD4850 szerepel az iMac-ek specifikációs listáján. A processzorok területén is történtek változások, mostantól az első három gépben alap a 3,06 GHz-es Core 2 Duo E7600. A 21,5”-osnál opcióként E8600, a 27”-osnál pedig Core i5 750 illetve i7 860 kérhető. Utóbbi két CPU nagyon fontos, hiszen ezek az első négymagos egységek az iMac történelmében, ráadásul a sokkal drágább Mac Pro-nak is házon belüli alternatívát (mi több: konkurenciát) jelentenek.

Memóriából végre valahára 4 GB szerepel alapkiszerelésben, további jó hír, hogy a kisebbik és a nagyobbik modell is egyaránt négy bővítőhellyel rendelkezik, így a 8 GB-ra való bővítés mondhatni fillérekből megoldható szemben az előző generációval, ahol ehhez 4 GB-os modulokat kellett beszerezni horror áron. Egyetlen hardveres megkötés van: a 21,5”-os gépekben a 8 GB egyben az elméleti maximum is, míg a 27”-os masinákba kétszer ennyit pakolhatunk. Merevlemezeket illetően gyakorlatilag annyi történt, hogy az árakhoz igazodva híztak a korábbi modellek, így az alap 500 GB lett, a többi gépben pedig 1 TB-os HDD-t kapunk.

Újdonság az SD kártyaolvasó, amelyet egy évvel ezelőtt használt először a cég a megújult alumínium MacBookonon. A profi fotósok valószínűleg kikelnek majd magukból, de a belépő szintű DSLR-ekbe és a kompakt gépek döntő többségébe SD(HC) kártya való, ezért esett a választás erre a formátumra. Blu-Ray opció továbbra sincs (nem is nagyon van rá szükség), ami viszont lényeges, az az árak alakulása. Az árcédulák szinte változatlanok maradtak (minimális drágulás tapasztalható), viszont azok a változások, amiken keresztülmentek ezek a gépek bőven kárpótolnak minket ezért.

II. Vizsgálódás és tapasztalat

Az új iMac-ek természetesen a szeptember elején elstartolt Mac OSX 10.6 Snow Leoparddal kerülnek értékesítésre, kézen fogva az iLife ’09 multimédiás programcsomaggal (iPhoto, iWeb, iMovie, Garageband). Az operációs rendszer alig negyed órás telepítése után gyakorlatilag minden rögtön rendelkezésünkre áll, észrevehetően javult a videokártyák erejének kihasználása az új rendszer alatt, hiszen akárhány ablakot nyitottunk meg és tettük le a Dock-ra, egy pillanatra sem akadtak meg. Szintén nem volt gond a digitális fotók utómunkáival, az Aperture remekül kezelte a mobil HD4670-et, a különböző effektekhez tartozó csúszkák látványosabb késés nélkül működtek. Ezt azért fontos kiemelni, mert a Mac Pro-hoz opcionálisan rendelhető Radeon HD4870 Mac-es drivere a mai napig vacak és pont ezen a téren teljesít alul a lényegesen olcsóbb, iMac-ekben található dedikált VGA-khoz képest.

Mint már említettük, egy Radeon HD4670 teljesít szolgálatot nem csak az alap 27”-os, de a drágábbik 21,5”-os gépben is. A fogyasztás és a hőtermelés visszaszorítása érdekében az Apple megmaradt a mobil változatnál, amely az asztali verzióhoz képest gyakorlatilag egy helyen szenved látványos csorbát, ez pedig a fedélzeti memória mennyisége. A 256 MB OSX alatt semmilyen hátránnyal nem járt, talán a Photoshop az egyetlen olyan alkalmazás, ahol az OpenGL gyorsítás miatt ez számíthat. Természetesen, ha játékra adnánk a fejünket, akkor meggyűlhet a bajunk az óriási natív felbontással (2560x1440), ez a Windows-os szórakoztató programokra is egyaránt igaz. Tekintettel arra, hogy nagyon kevés idő állt rendelkezésünkre, így nem tudtunk minden játékot megvizsgálni, de azért pár programmal tettünk egy próbát. Far Cry 2-ből a játék alatt mutatott valós teljesítményt prezentáló Playback demót futtatuk, amely ezen a gigászi felbontáson DX9-Medium beállítások mellett még éppen elfogadhatóan futott (átlag 26 fps, minimum 21) és nem volt még így sem csúnya. Ha minden földi jóval megspékeltük (DX10 Ultra High), akkor az eredmény a felére esett vissza. World In Conflictban rengeteg beállítási lehetőség van, mi az előre létrehozott gyáriak közül válogattunk. A felbontás itt is 2560x1440 volt, közepes részletességgel a HD4670 átlag 28 fps-re volt elegendő (minimum 13), míg alacsony beállításnál ez az érték 68-ra változott, de a minimálisan kirajzolt képkockák száma nem sokkal nőtt. Kalandozásunkat Csernobilban folytattuk, a S.T.A.L.K.E.R.: Clear Sky közepes beállításon (Object Dynamic Lightning / Default) 23-27 átlag fps-t pumpált ki magából, míg a minimum értékek 10-15 között alakultak. Időnkből nagyjából ennyire futotta, ahol viszont még reménykedhetünk viszonylag jó sebességekben, az az Unreal Engine 3 motorra épülő játékok (Unreal Tournament 3, Bioshock, Gears Of War, stb.) és persze a World Of Warcraft, amelyet inkább OSX alatt ajánlunk ez esetben.

A korábbi 320, illetve 640 GB után újabb 320 GB-tal hízott a tárkapacitás, ami azt jelenti, hogy immáron 1 TB áll a rendelkezésünkre. A Seagate által szállított SATA2-es asztali meghajtó véleményünk szerint nem volt a legjobb választás, hiszen mint látni fogjuk a sebessége csak a középmezőnybe elég, ráadásul szokatlan módon írás és olvasás alatt picit hallatja a hangját is, amely a korábbi Western Digital HDD-kre nem volt jellemző. Ami a hőmérsékletet illeti, hideg ugyan nem volt az 1 terás egység, de vélhetően a nyári nagy melegben se fog 52-53 fok fölé emelkedni.

A gép hűtési rendszere egyébiránt viszonylag jó, a hőmérsékleti adatokból jól kivehető, hogy a cégnél – nagyon helyesen – inkább a zajszint minimalizálására mentek, mintsem, hogy jégvermet varázsoljanak az iMac-ek belsejébe. Sajnos az NVIDIA 730i chipset számunkra teljesen ismeretlen, ami biztos, hogy rettenetesen melegszik. Üresjáratban még az energiagazdálkodással jól bánó OSX alatt is 67 fokot mértünk az északi hídon, amely terhelésre 80-82 fokig kúszott fel. Nyáron kíváncsiak leszünk, hogy teljesítenek majd a gépek. A videokártya és a processzor viszont nagyon szépen muzsikálnak, üresjáratban 40 (CPU) és 50 (VGA) fokot mértünk, amely terhelésre 62 (CPU) és 77 (VGA) fokra nőtt. A videokártyán található memóriavezérlő rendszer 86, a feszültséget szabályzó áramkör pedig 82 fokos volt ilyenkor. Fontos megjegyeznünk, hogy mi a grafikus kártya izzasztásához Furmarkot használtunk, amely végig 100%-on hajtja a hardvert. Ilyen mértékű terhelésre játékok alatt nem kell számítani. A 27”-os iMac-re egyébként alapjában jellemző a nagyon alacsony zajszint, ami terhelés hatására sem nő meg.

Szokás szerint kipróbáltuk Windows-zal is a gépet, hiszen a beépített videokártya már elég erős ahhoz, hogy életképesebb játékokat is futtassunk, így vélhetően a felhasználók többsége valamilyen Windows-t fel fog pakolni az OSX mellé. A rossz hír, hogy a végleges Windows 7 angol változata a telepítés végeztével soha többet nem indult el (32 és 64 bit egyaránt), ami nem újdonság, annak idején a 24”-os iMac sem tudott megbirkózni a Windows XP harmadik szervizcsomagjával. Öröm az ürömben, hogy a Windows Vista minden fennakadás nélkül működik, így aztán mi is amellett döntöttünk. Az iMac mellé kapott kétlemezes Mac OSX telepítőkészlet első korongjáról feltelepítettük a szükséges drivereket, amelyeket szokás szerint egy automatikus Boot Camp segédprogram végez el helyettünk. Egyik szemünk sírt, a másik nevetett, hiszen bár az iSight webkamera ismeretlen hardver maradt az Eszközkezelőben, ennek ellenére működött, ugyanakkor a vezeték nélküli hálókártya tényleg nem ment. A Bluetooth is ismeretlenként szerepelt a repertoárban, ennek ellenére az egér minden további nélkül működött. Aminek viszont nagyon örültünk és nem értettük miért nem lehetett eddig mellékelni, az a HFS+ fájlrendszerhez tartozó meghajtóprogram. Ennek segítségével Windows alatt is kezelhetjük az OSX-es meghajtókat, ami nem kell ecsetelnünk, mekkora előny. A videokártya driverét – tekintettel mobil jellegére – nem tudjuk manuálisan frissíteni, jó hír viszont, hogy alapból a Catalyst 9.8-at teszi fel a gép a lemezről, ami nem számít réginek. Egyetlen gubanc azért volt vele, ha natív felbontásban játszottunk, akkor a kép hajlandó volt két részre esni az asztalra való visszatéréskor. A megoldást ilyenkor a felbontás váltás jelentette. További rossz hír, hogy egyelőre a fényerőt hiába vesszük le minimumra (Windows-ról van szó még mindig), az valójában csak 50%-nál jár, és éjszaka ki fogja égetni a szemünket még asztali lámpa mellett is.

Nagy feneket nem kerítettek neki, de a hangszórórendszer is apróbb ráncfelvarráson esett át az új modelleknél. Főleg a 27”-os iMac-ben érhető tetten a változás, hiszen a papíron sztereó, valójában 2.1-esnek ható rendszer kifejezetten jól szól. Véleményünk szerint, akik sokat hallgatnak zenét, de nincsenek túlzott minőségbeli igényeik, azok remekül meglesznek a gép hangkeltőivel. Az iTunes-ban lévő hangszín-szabályzó segítségével nagyon szép, tiszta magas hangokat és nem túlzó középtartományt sikerült elérnünk, míg a mélyhangok is élvezetesek, búgástól mentesek voltak.

III. Ergonómia és a Magic Mouse

Külsejét tekintve az iMac minimálisan, de változott. A gép a talpához képest magasabban kezdődik, így a tisztán alumíniumból álló, panel alatti rész sokkal vékonyabb, ezáltal elegánsabb hatást kölcsönöz. Oldalról megfigyelve látható, hogy a szerkezet vékonyabb is lett (ez a LED-es háttérvilágítású paneleknek köszönhető), nagyjából a 24”-os Cinema Display-jel egyezik meg, a különbség annyi, hogy ebben egy komplett gép is benne van.

Hátul mondhatni a jól bevált recept érvényesül, a bal alsó sarokban kaptak helyet a portok, a jobb alsóban pedig a bekapcsoló gomb. Ami a csatlakozókat illeti, a 27”-os modelleken találunk egy Mini Display Portot, amely bemenetként is funkcionál, de sajnos csak mini vagy rendes Display Portos eszközöket tudunk ráaggatni, így a konzolos álmok rögtön szertefoszlanak. Kimenetként szinte bármit használhatunk, ha rendelkezünk megfelelő átalakítóval. Eltűnt a 400-as FireWire port, így ezentúl sajnos csak egy 800-as áll rendelkezésünkre. A tápegység még mindig beépített, talán ez a legnagyobb veszélye az ilyen egybegépeknek. Az opcionális VESA keret segítségével természetesen az új generáció is falra szerelhető, bár ilyenkor a hűtési teljesítmény csökken.

Jobb oldalt kapott helyet az SD(HC) memóriakártya-olvasó, amely a notebookoktól eltérően nem fogja meg a kártyát behelyezés után, ugyanis nincs benne rögzítő mechanika, így egyszerűen ki-be lehet tologatni a flash alapú tárolókat. Sok vita volt, hogy legyen-e Blu-Ray meghajtó az új generációs iMac-ekben, de végül az opciós listáról is lekerült. Ennek több oka is van. Egyrészt a notebookba való optikai meghajtók között a BD-ROM-ok még mindig elég drágák, másrészt az Apple saját filmüzletének nem akar keresztbe tenni, hiszen HD filmek vásárlásán kívül azok kölcsönözésével is foglalkozik.

Érdemes egy pár mondatot szentelni az új kijelzőnek, amely minden hibája ellenére egy remek TFT. A 27”-os S-IPS panelre épülő monitor LED-es háttérvilágításának köszönhetően láthatóan homogénebb képet produkál, mint az előző generációs 24”-os iMac, ám a szintén ekkora Cinema Display-től azért elmarad.

A szokásos IPS betegség itt is megvan, jól látható, hogy oldalról és felülről kiszürkül a fekete. Ami nagyobb probléma viszont az a háttérvilágítás, amiről azt gondolná az ember, hogyha LED-es, akkor csak jó lehet. Már a bekapcsolás utáni fehér töltőképernyőn is megfigyelhető, hogy a kijelző jobb alsó fertálya picit zöldesebb árnyalatú, mégha nagyon mereszteni is kell az embernek a szemét, hogy felfigyeljen rá. A probléma gyökere a fenti képen jól látható, sajnos a fekete szín vizsgálatakor derült fény arra, hogy a panel komoly bevilágítási gondokkal küzd, amely főleg a jobb alsó és felső sarkokra érvényes. Szerencse, hogy ebből a mindennapos használat során mit sem veszünk észre, ám extra szélesvásznú filmek nézésénél azért meggyűlhet vele a bajunk. A kávába integrált webkamerát viszont visszalépésnek érezzük, hiszen képminősége egy picit elmarad az előző generációnál látottól, de még így is bőven veri a piacon lévő kamerák jó részét.

Bár a demó gépből a Bluetooth-os billentyűzet kimaradt, az új Magic Mouse egeret megkaptuk hozzá, így alkalmunk nyílt azt is megnyúzni egy kicsit a pár napos tesztidőszak alatt. Amit biztosan állíthatunk róla az az, hogy a Mighty Mouse-nál jobban használható, viszont ergonómiailag erősen visszalépés.

Hiába gyönyörű a kizárólag vezeték nélküli kiszerelésben kapható új egér, egyszerűen túl lapos és ebben bárki egyet értett velünk, akit megkérdeztünk. Nem nagyon tudunk elképzelni olyan – akár női – kezet, amibe pontosan passzolna.

Ami viszont tényleg jól működik, az a multi-touch vezérlés. Bár a notebookokban négy féle dologra is használhatjuk a technológiát, a Magic Mouse-ban csak a függőleges/vízszintes görgetés és az előre-hátra váltás maradt meg, ráadásul utóbbi borzasztóan kényelmetlenül használható csak. A görgetés viszont nagyon jó, az iPhone-hoz hasonlóan ha meglódítjuk az ujjunkat, akkor nagyon gyorsan a lap alján találjuk magunkat, ha pedig menet közben meg akarjuk állítani, elég csak óvatosan ráböknünk az egérre valamelyik ujjunkkal. Nem mindenhol jelent viszont előnyt ez a fajta megoldás, hiszen fotófeldolgozásnál, amikor véletlenül elcsúszik akár csak egy pár mm-t az ujjunk, akkor bizony jöhetnek az akaratlan képváltások ide-oda, ami hosszútávon idegesítő.

A Mighty Mouse-tól eltérően itt végre nem az egér alján található egy nagy gomb, hanem a szokásos helyen, a felső burkolat alatt. Hasonlóan az üveg multi-touch trackpadhez, egyetlen nagy gombként funkcionál az egész és a mechanika, valamint a szoftver érzékeli, hogy a jobb vagy a bal oldalát nyomtuk le/érintettük meg az egérnek. Az Apple kivételesen nem vacakolt saját akkumulátorok gyártásával, így a jól bevált ceruzaelemekkel működtethető (méghozzá a cég állítása szerint hosszú hónapokon keresztül) az új periféria. Szállításnál érdemes a lézeres szenzor melletti kapcsolót fekete állásba tenni, ilyenkor az elektronika teljesen kikapcsol, ergo nem merítjük feleslegesen az egeret. A Magic Mouse-ba beépítettek egy energiagazdálkodásért felelős szenzort is, amely inaktivitás esetén lekapcsolja a készüléket, majd a legkisebb mozdításra újra aktívvá teszi (erről egyébként az egér alján található zöld LED-ről is megbizonyosodhatunk). Kicsit szkeptikusak voltunk ezzel kapcsolatban, hiszen tapasztalataink azt mondatták velünk, hogy ez a fajta spórolás nem járhat minimális késés nélkül, de a cég szakembereinek sikerült rácáfolni a berögzülésekre.

IV. Értékelés

Összességében nagyon meg voltunk elégedve az új 27”-os iMac-kel és azt kell mondjuk, hogy kivételesen árában van az eszköz. Ha végignézzük a hardverelemeket tartalmazó listát és mellétesszük az árcédulát, akkor bizony sokkal jobb ár/teljesítmény mutató jön ki, mint az előző generációnál. Véleményünk szerint a két alapmodell fog a leginkább fogyni, hiszen a drágábbik 21,5”-os és az olcsóbbik 27”-os gép között mindössze 50 ezer forint van, miközben a belső teljesen megegyezik. Hallomásból tudjuk, hogy sokan várják a hónap végén érkező erősebbik 27”-os modellt, amely 90 ezer forintos felárért cserébe egy Core i5 750-et és egy Radeon HD4850-et tartalmaz majd. Szintén örömteli az i5-ös (de akár az i7-es) iMac azoknak, akik a Mac Pro-t eddig az ára miatt nem vették meg, hiszen ha a kijelzőt is belevesszük, akkor az új generációs iMac gyakorlatilag fele annyiba kerül, mint a hasonló sebességre képes Mac Pro.

Pro:

+ gyönyörű nagyfelbontású kijelző szinte bekalibrált állapotban

+ remek ár/teljesítmény mutató

+ SD kártyaolvasó

+ olcsón bővíthető 8 GB-ra

+ kategóriájában páratlan hangrendszer

+ HFS+ driver Windows alatt

+ halk működés

+ vezeték nélküli desktop

Kontra:

- nehezen használható egér

- bevilágítási problémákkal küzdő panel

- kevés video memória a natív felbontásban történő játékhoz

- a merevlemez lehetne halkabb és gyorsabb is

- Windows alatt még nem kiforrott

- alacsony pixelméret

- a távirányító ezúttal kimaradt a csomagból

[italic][bold]

A 27”-os Apple iMac-et a Starkingtőlkaptuk tesztelésre, köszönjük![/bold][/italic]

Hivatalos honlap: Apple

V. Specifikáció

Apple iMac 27"

Alaplap: Apple Mac-F2268DC8

Chipset: NVIDIA nForce 730i

Processzor: Intel Core 2 Duo E7600 (3,06 GHz ; 1066 MHz FSB ; 3 MB L2 cache ; 45 nm ; 65W TDP)

Memória: 2x2 GB Hynix SO-DIMM DDR3-1066 CL7-7-7-20

Videokártya: ATI Mobility Radeon HD4670 256 MB GDDR3

Merevlemez: Seagate 1 TB ST31000528ASQ 7200 rpm SATA-II

Optikai meghajtó: HL-DT-ST GA11N DVD-RW

Hálózati kártya (vezetékes): nForce Gigabit Ethernet

Hálózati kártya (vezeték nélküli): Atheros AR5009 802.11n

Hangkártya: NVIDIA HD Audio

Webkamera: Apple iSight

Bluetooth: Apple 2.1+EDR

Csatlakozók: 4 x USB, 1 x FireWire-800, 1 x jack, 1 x optikai, 1 x LAN, 1 x Mini Display Port

A csomag tartalma: Mac OSX 10.6.1 operációs rendszer telepítőlemez, leírások, alumínium Bluetooth billentyűzet, Magic Mouse, antisztatikus törlőkendő

Bruttó kiskereskedelmi ár (a cikk megjelenésekor): 446 ezer Ft