Mi változott?

Az AMD 890GX lapkakészlete járt nálunk, amely a gyártó első 8-as sorozatú megoldása. Hogy a friss jövevény pontosan miben változott az előző generációs integrált videó vezérlővel ellátott lapkakészlethez képest északi és déli híd tekintetében, azt az alábbi pár sorban foglaljuk össze.

AMD 890GX, az új integrált videó vezérlővel ellátott lapkakészlet

Az AMD első 8-as sorozatú megoldása a 890GX személyében érkezett, de a nem is oly távoli jövőben – a hírek szerint a hatmagos processzorokkal együtt április 26-án – a 890FX is tiszteletét teszi a piacon, majd nem sokkal ez után a kereskedelem fő áramába szánt 8-as sorozatú termékek is megjelennek, azaz teljessé válik a család.

A 890GX lapkakészlet északi hídja 55 nm-es csíkszélességgel készül csak úgy,mint a 785G és a 790GX modelleké. A 890GX és a 785G gyakorlatilag ugyanarra a szilícium lapkára épül, kettőjük között mindössze annyi a különbség, hogy a 890GX esetében az RV620-as magra épülő IGP már nem 500 MHz-es, hanem 700 MHz-es órajelen ketyeg, így Radeon HD 4200-as helyett Radeon HD 4290-es típusjelzést kapott, hogy lássuk: ez már egy gyorsabb modell, de sokban nem különbözik elődjétől, ezért továbbra is a Radeon HD 4200-as sorozatba tartozik. Az integrált videó vezérlők között az órajelen kívül tehát nincs különbség: mindkét egység rendelkezik UVD2-es és DirectX 10.1-es támogatásokkal, sőt, mindketten 40 stream processzort tartalmaznak. Csak úgy, mint az integrált videó vezérlők többsége, a Radeon HD 4290-es is képes magának kivágni egy szeletet a rendszermemóriából, de opcionálisan SidePort Memory támogatással is rendelkezik az egység, így a gyártók saját memóriát is társíthatnak az integrált videó vezérlőhöz, ami javítja a grafikai teljesítményt (általában 128 MB-nyi DDR3-1333 MHz-es memóriát szoktak az IGP mellé alkalmazni). Az UVD 2-es motornak köszönhetően a Blu-ray filmek lejátszása nem jelent problémát, ugyanis a H.264, VC-1 és MPEG2/4-es videók esetében hardveres gyorsítást kínál a rendszer, azaz az IGP leveszi a processzor válláról a terhelést. A 785G-hez képest sajnos nem történt változás abban a tekintetben, hogy a 890GX sem képes TrueHD, DTS-HD vagy tömörítetlen többcsatornás LPCM audiót továbbítani HDMI csatolófelületen keresztül, így ha ezekre szükségünk van, be kell szereznünk egy olcsó videokártyát, mondjuk egy Radeon HD 5450-es modellt.

Az északi híd belsejében található PCI Express vezérlő második generációs PCI Express sávokat kínál csak úgy, mint 785G-s társa. Nagy különbség a két lapkakészlet között, hogy a 785G-vel ellentétben a 890GX már képes a videokártyák számára fenntartott 16 darab PCI Express 2.0-s sávot egyenlően elosztani, azaz itt már nyugodtan építetünk Crossfire rendszert két darab PCI Express 2.0 x16-os csatolófelület használatával, amelyek kétkártyás módban egyenként x8-as sávszélességgel üzemelnek. A vezérlő a felsoroltakon kívül tartalmaz még további hat darab PCI Express 2.0-s sávot is, amelyek az egyéb perifériák számára vannak fenntartva.

[bold]SB850: az újítások java ebben a chipben lapul

[/bold]

Ezzel az északi híd képességeit fel is mértük, most következzen a sokkal érdekesebb SB850-es sorozatú déli híd, amely tartogat néhány meglepetést. Az AMD 890GX északi hídja és SB850-es déli hídja között A-link Express III-as kapcsolat húzódik, amely 4 GB/s-os kétirányú kapcsolatot tesz lehetővé. A diagramon 2 GB/s-os értéket láthatunk az északi- és déli híd között, ez irányonként ennyi, így megkapjuk a 4 GB/s-os értéket (PCI-E sávok biztosítják a kapcsolatot). Az SB850-es déli hídban további két PCI Express 2.0-s sávot találunk, így a teljes lapkakészlet összesen 24 PCI Express 2.0-s sávval rendelkezik, ami pont kettővel több annál, mint ami a 785G esetében rendelkezésre áll. A friss déli híd egyik legnagyobb újítása azonban a SATA 6 Gbps-os támogatás, amely kétszer akkora átviteli sebességet kínál mint elődje. Az új SATA vezérlő természetesen tartalmazza a szokásos RAID támogatásokat és visszafelé kompatibilis a SATA 3 Gbps-os és SATA 1,5 Gbps-os adattárolókkal. Ez a megoldás, azaz az SB850 azért is bír nagy jelentőséggel, mert ez az első natív SATA 6 Gbps-os vezérlővel ellátott lapkakészlet a piacon. A friss technológia segítségével így már kihasználhatóvá válik a gyors SSD meghajtók minden előnye, ugyanis ezentúl a SATA port nem lesz szűk keresztmetszet, persze ehhez SATA 6 Gbps-os csatolófelülettel ellátott SSD-k is kellenek.

A déli híd belsejében megtaláljuk a szokásos USB vezérlőt is, amely immáron 14 USB portot kínál az SB750-es megoldás 12-jével szemben, de sajnos ezek a portok még mindig „csak” az USB 2.0-s szabvány köré épülnek, nem a SuperSpeed USB, azaz az USB 3.0 köré. A gyártók ennek ellenére is alkalmazhatnak USB 3.0-s portokat alaplapjaiknál, általában szám szerint kettőt, de ehhez külön külső vezérlőt kell majd használniuk, ami az esetek többségében a NEC műhelyéből érkezik.

Az SB850-es híd ezeken kívül tartalmaz még egy Gigabites Ethernet vezérlőt is, és a szokásos HD Audió interfész is helyet kapott benne egy IDE vezérlő társaságában. Az SB850-es megoldás fogyasztás tekintetében javult SB750-es társához képest: üresjáratban a chip mindössze 0,85W-nyi fogyasztás mellett üzemel, ami fél Wattal kevesebb, mint az SB750 esetében.

A tesztrendszer

A rendszer ismertetése előtt néhány fontosabb eseményről mindenképpen be kell számolnunk, amelyek a teszt folyamán történtek. A DDR2-es memóriafoglalatokkal érkező GeForce 8200-as alaplap esetében a korábbi tesztmemóriánk, amely DDR2-800 MHz-es órajelen üzemelet CL4-4-4-12-es időzítésekkel, "megadta magát", így kényszerből az éppen kéznél lévő DDR2-800 MHz-es kétcsatornás csomagot kellett használnunk, amely már CL5-5-5-15-ös időzítések mellett tette a dolgát. Az eredményeken szerencsére ez alig látszik.

A másik említésre méltó esemény az volt, hogy a GeForce 8200-as lapkakészletre épülő ASUS alaplap esetében a Phenom II X4 925-ös processzor egyszerűen nem volt hajlandó elindulni. BIOS frissítésre volt szüksége, addig se kép, se hang. Aki esetleg ilyen alaplapot vásárol egy viszonylag friss AMD processzor társaságában, és hasonló jelenséget tapasztal, ne ijedjen meg, hanem kérje a bolt segítségét.

Tápegység: Chieftec 420W

Alaplap(ok):

- ASUS M4A89GTD-PRO/USB3.0

- Gigabyte GA-890GPA-UD3H

- ASRock M3A785GXH/128M

- ASUS M4N78-AM

- ASUS M4A785TD

Memória:

- 2 x 2 GB-nyi Patriot DDR3-1600 MHz-es modul (CL9-9-9-27)

- 2 x 1 GB-nyi GEIL Value DDR2-800 MHz-es modul (CL5-5-5-15)

Merevlemez: Western Digital 160 GB (SATA 3 Gbps)

Operációs rendszer: Windows 7 Home Premium x64

ASUS és Gigabyte tesztlapok

A 890GX lapkakészletre épülő termékek közül első körben a Gigabyte és az ASUS alaplapjait vizsgáltuk meg. Az újdonságok tetszetős csomagolásban érkeztek, mindkét gyártó büszkén hirdeti deszkája csomagolásán annak legfontosabb tulajdonságait. A Gigabyte-nál felfigyelhetünk a "333"-as jelölésre is, ami tulajdonképpen annyit jelent, hogy az alaplap Ultra Durable 3-as technológiával készül, valamint rendelkezik SATA 3-as és USB 3.0-s portokkal.

Az újdonságokhoz mindkét gyártó ad SATA adatkábelt: a Gigabyte-nál ebből csak kettő, míg az ASUS-nál négy darab áll rendelkezésre. A kínálatban van még egy IDE adatkábel, és egy, az alaplap hátsó kivezetéseihez tartozó hátlapi takarólemez is. A Gigabyte tartozékainak listáját ezzel ki is veséztük, de az ASUS dobozában vannak még extrák. A gyártó a ház gombjainak és ledjeinek az alaplap tüskesorához való csatlakoztatását is megpróbálja megkönnyíteni: szokás szerint most is megkapjuk azt a kis feliratozott adaptert, amelyhez könnyedén csatlakoztathatjuk a bekapcsoló gomb és egyéb egységek kábeleit, nem kell a szemeket mereszteni az apró feliratok elolvasásához. Kényelmes megoldás, ami egyébként Q-Connector névre hallgat. A másik kiegészítő egy videokártya-mód kapcsoló kártya. Ezt a kis szerkezetet akkor kell használni, ha egyetlen videokártyát kívánunk az alaplapba helyezni és szükségünk van az elsődleges PCI Express slot teljes, azaz x16-os sávszélességére. A kis kártyát természetesen a második PCI Express x16-os slotba kell helyezni.

A kellékek mellett a szokásos felhasználói kézikönyv, valamint a drivereket és néhány segédprogramot tartalmazó telepítő CD is helyet kapott a kínálatban. Így gyakorlatilag teljes is a kép.

Az alaplapok közül az ASUS megoldása 8+2 fázisú tápellátással üzemel és az AMD 140W-os TDP mellett üzemelő Socket AM3-as processzorainak kezelésére is képes. A Gigabyte alaplapja szintén képes a 140W-os TDP-vel rendelkező processzorok kezelésére, ám már "csak" 4+1 tápfázissal büszkélkedik. Ez önmagában még semmit nem jelent, így komolyabb következtetéseket nem érdemes levonni. Az alaplapok felépítés tekintetében teljesen rendben vannak, ami esetleg említésre méltó lenne, az a +12V-os tápcsatlakozó elhelyezkedése: az ASUS esetében a csatlakozó némileg magasabb az átlagnál, így könnyedén hozzáférünk, nem kell a hűtőbordák mögött bűvészkedni. A déli hidakon mindkét terméknél alacsony hűtőbordákat találunk, így hosszabb videokártyák alkalmazásakor sem kell attól félni, hogy nem fog elférni a kiszemelt kártya, kétkártyás rendszer esetén.

Az ASUS alaplapján a jobb felső sarokban találunk egy gombot, amely lehetővé teszi, hogy a  hárommagos AMD processzoroknál a letiltott magot könnyedén engedélyezhessük. Az AMD mostantól az ACC (Advanced Clock Calibration) szolgáltatást elrejti a felhasználók elől, hogy ne lehessen hárommagos egységekből négymagost kreálni az ACC "mellékhatását" kihasználva. Igen ám, de a gyártók szeretnének a felhasználók kedvében járni és ezért egyedi megoldásokkal próbálják biztosítani a már megszokott szolgáltatást: az ASUS esetében például a fent említett kis mikrokapcsoló segítségével próbálhatjuk meg aktiválni a letiltott magokat, amelyek aztán szerencsénktől függően vagy stabilan működnek majd vagy nem, Ami még említésre méltó tulajdonság, az a Gigabyte lapjánál merül fel: az ASUS-szal ellentétben a Gigabyte megoldásánál nincs szükség kapcsoló kártyára, a rendszer automatikusan kapcsolja a PCI Express x16-os slotok sávszélességét attól függően, hogy egy (x16 mód) vagy két videokártyát használunk (x8 mód).

 

Az alaplapok hátlapi kivezetései között az tűnhet fel, hogy a Gigabyte termékénél nem találunk eSATA portot, míg az ASUS lapjánál ez a csatlakozótípus is rendelkezésre áll (Power-Over eSATA-s). A következő különbség már a tuningot érinti: mindkét alaplap egyformán hatékony tuning tekintetében, azaz a különböző rendszer paraméterek (buszsebesség, feszültségek, memóriaidőzítés) precízen és részletesen beállíthatóak, ám automatikus tuning mód csak az ASUS alaplapjánál áll rendelkezésre, sőt, csak ez a gyártó ad termékéhez gyárilag Windows alapú tuning szoftvert. Ezek a szolgáltatások kezdő tuningosoknak, illetve a témában járatlanoknak jók lehetnek, de a hozzáértők véleményünk szerint továbbra is a BIOS-t fogják felkeresni, ha a rendszerből az utolsó Megahertzeket is ki szeretnék facsarni

Tesztek I.

A versenyzők esetében első körben a processzor- és memóriakezeléssel kapcsolatos képességeket vizsgáltuk. Minden rendszeren lefuttattuk az Everest és a Sisoft Sandra programok legfrissebb verzióit, majd az így kapott eredményeket szokásunkhoz híven egy táblázatba foglaltuk. A memória időzítések minden tesztrendszeren azonosak voltak, kivéve a DDR2-es modulokkal ellátott GeForce 8200-as rendszert, ahol a szükség úgy hozta, hogy 2 x 1 GB-nyi DDR2-800 MHz-es modulpárost kellett alkalmaznunk, amelyek CL5-5-5-15-ös időzítésekkel üzemeltek. A DDR3-as platformok esetében a 2 x 2 GB-nyi DDR3-1600 MHz-es Patriot memória páros CL9-9-9-27-es időzítésekkel működött, így az alábbi eredményeket kaptuk.

Az Everest memória írás és olvasás tekintetében a DDR3-as versenyzők esetében jelentősebb különbségeket nem mutatott ki, és a DDR2-es modulokkal ellátott alaplapnak sem volt oka szégyenkezésre. A memória másolás teszt már nagyobb különbségeket hozott ki az egyes alaplapok között, de összességében itt sem találtunk komolyabb, említésre méltó differenciát.

A CPU Queen és CPU AES teszteknél - ahogy az várható volt - nem volt negatív hatása az eredményekre a DDR2-es platformnak, ám a PhotoWorx tesztnél, ahol nagyon is számít a memória típusa és órajele, már egészen más volt a helyzet: ebben a megmérettetésben csúnyán kikapott a DDR2-es versenyző, de a DDR3-as memóriát használó alaplapok között itt sem tudtunk jelentősebb különbséget kimutatni.

A Sisoft Sandra 16.26-os kiadásával szintén a processzor- és a memóriakezelés vizsgálata került terítékre. A szoftverben ezúttal is minimális különbségek mutatkoztak a versenyzők között, így az Everest által felállított kép egy másodpercre sem inogott meg. Mivel a Sisoft tesztprogramja lehetőséget ad arra, hogy a GPU számítási teljesítményét is megvizsgáljuk (GPGPU), így ezt természetesen nem hagytuk ki. A 785G és 890GX megoldásoknál, azaz a Radeon HD 4200-as és Radeon HD 4290-es modelleknél gond nélkül lefutottak a tesztek, de a GeForce 8200 esetében támogatás hiányában sajnos nem kaptunk eredményt.

Hogy miért is néztük meg a GPGPU teljesítmény alakulását? Nos, azért, mert a HD 4200-as és HD 4290-es integrált videó vezérlők szerkezetüket és támogatásaikat tekintve egyformák, ám a két egység magórajele között 200 MHz-es különbség van, méghozzá a 890GX belsejében lapuló HD 4290 javára. Arra voltunk kíváncsiak, hogy ez a 200 MHz-es többlet mire elég, és ahogy azt a fenti táblázat utolsó három sorában is látjuk, bizony elég sok mindenre. A natív lebegőpontos teljesítmény közel 50%-kal növekedett, míg a GPGPU összteljesítmény átlagban 3,6 MPIXEL/s-mal nőtt, ez pedig 45% körüli teljesítménynövekedést jelent a tesztprogram szerint (az órajel 40%-kal nőtt, és a teljesítmény ezzel lineárisan változott tehát).

Tesztek II.

A memória- és processzorkezelést vizsgáló megmérettetések után most olyan tesztek következnek, amelyek komplexebbek és picivel árnyaltabb képet adnak a rendszerek egymáshoz viszonyított összteljesítményéről. Az első alkalmazás, amelyben megvizsgáltuk az 5 alaplapot nem más, mint a wPrime. A szoftvert 32M módban futtattuk, minden esetben három alkalommal. Az így kapott eredmények átlagait táblázatba foglaltuk a még hitelesebb kép érdekében.

A wPrime - ahogy az a táblázatból is látszik - sajnos egyáltalán nem könnyítette meg a dolgunkat, de nem is ettől a programtól, sokkal inkább a játékoktól várjuk majd a megváltást. Az alkalmazás hibahatáron belüli különbségekkel tért vissza, így csak érdekességként szolgál.

A MediaShow Espresso a DDR3-as memóriával ellátott rendszerek esetében szinte másodpercre ugyanannyi idő alatt végzett a rá bízott feladattal. A szoftver segítségével egy 350 MB-os AVI fájlt konvertáltunk át iPhone 3G formátumúra (640 x 480 pixeles felbontás, 4:3-as képarány). A DDR2-es memória modulokkal ellátott konfiguráció 20 másodperccel volt lassabb, mint DDR3-as társai. Érdekesség, hogy a MediaShow Espresso 5.5 a GeForce 8200 lapkakészlettel ellátott alaplap esetében felajánlotta a hardveres kódolás lehetőségét, ám ezt bepipálva az állapotjelző 48 perces várható kódolási időtartamot mutatott, ami egy kissé vicces, így inkább hagytuk.

A következő alkalmazás a jól bevált CineBench R10, amelynek már megjelent az R11.5-ös változata is, de mivel az R10-essel készültek tesztjeink az elmúlt hónapok során, így most is emellett a kiadás mellett tettük le voksunkat, hogy a régiekkel összehasonlítható eredményeket tudjunk felmutatni. A tesztek alkalmával a mezőny ismét nagyon egyben volt, a sorból talán csak az ASRock 785G-s alaplapja lógott ki egy kissé. Ennél a megmérettetésnél sem okozott hátrányt a DDR2-es memóriahasználat, legalábbis a GeForce 8200-as konfigutráció eredményeiből kiindulva.

Az utolsó teszt a WinRAR 3.91-es verziójával készült. Szokásunkhoz híven most is kétféle megmérettetést végeztünk: az első körben a beépített sebességmérő alkalmazással vizsgáltuk meg, hogy az adott rendszerek mire képesek. A teszteket háromszor futtattuk le mindegyik alaplapnál, a futtatások között pedig egy-egy újraindítást végeztünk a még hitelesebb kép  érdekében. A 785G-s és 890GX-es rendszerek ezúttal is minimális különbségekkel végeztek, de ezen már meg sem lepődtünk. A DDR2-es modulokat használó GeForce 8200-as rendszer esetében  majdnem háromperces hátrányt  és közel 400 KB/s-os teljesítménycsökkenést jelentett az, hogy ennél a platformnál nem a többihez alkalmazott DDR3-as modulokat használtuk.

Játékok és 3DMark

Ahogy az várható volt a szintetikus- és valós tesztek alkalmával alig lehetett különbségeket felmutatni. Az AMD chipsetek között közel zéró volt a különbség, és az Nvidia 8200-asa is csak a memória miatt maradt le itt-ott. A legnagyobb változás a GPU órajelében van, úgyhogy eljött az idő, hogy lássunk is valami eltérést.

Kezdjük is a táblázat alján látható 3DMark eredményekkel. Ahogy azt láthatjuk, a 785G és 890GX modellek között kategórián belül nincs túl nagy teljesítmény különbség, de az egyes lapkakészletek között már elég látványos eltérések vannak. SM 2.0 teljesítményben a 890GX több, mint 100 ponttal erősebb elődjénél, de ez a megállapítás az SM 3.0 teljesítményre is igaz. A processzor pontszáma kis túlzással állandó, ha csak a 785G és 890GX modellek esetében elért eredményeket nézzük. Ejtsünk pár szót a GeForce 8200-as integrált videó vezérlőt tartalmazó alaplapról is, amely kissé háttérbe szorult. A GeForce 8200-as videó vezérlő belsejében 8 pixel futószalag és 16 vertex egység dolgozik, amelyek 1200 MHz-es órajelen ketyegnek, míg maga a GPU 500 MHz-es magórajellel büszkélkedik. A chip elég jelentősen lemaradt a 785G termékekhez képest, a 890GX pedig fényévekkel lekörözi, de ebben nincs semmi meglepő, a 8200 csak a rendszermemóriából tud táplálkozni.

A játékok között ezúttal az Unreal Torunament 3-at, a Company of Heroes-t és a Far Cry 2-t találjuk. A két 785G-s és a két 890GX-es alaplap egymáshoz viszonyítva szinte minimális különbségekkel teljesítették a teszteket. A 890GX lapkakészlet a 785G-s megoldásokhoz képest átlagban 20-35%-kal teljesít jobban, azaz elegendő teljesítményt nyújt ahhoz, hogy kisebb kompromisszumokkal játszhassunk olyan játékokkal is, amelyek a 785G-nél pont határesetet jelentettek (pl.: CoH 1024 x 768 high). Túl nagy meglepetést nem mutatnak a 785G és 890GX lapkakészletek közötti különbségek. A GeForce 8200-as rendszer a DDR2-es rendszermemória miatt kissé hátrányból indult, de összességében azért jól láthatjuk, hogy miként teljesít a modernebb lapkakészletekkel szemben.

Fogyasztás, HD képességek, tuning

Fogyasztás

Az új lapkakészletek esetében természetesen most sem maradhatnak el a szokásos fogyasztásmérésen alapuló tesztek. A rendszerek fogyasztását minden esetben úgy mértük, hogy az alaplapra csak egy USB-s billentyűzet-egér páros volt csatlakoztatva, azon kívül a deszka a memóriákat és a processzort foglalta magában, semmi extra nem növelte a fogyassztást. Az értékek ezúttal is a teljes rendszer fogyasztásáról adnak képet, amelyben nincs benne a monitor fogyasztása. Hogy miként alakul a sorrend? Az alábbi táblázatból kiolvashatjuk:

A 890GX alaplapok furcsa módon közel 4W-tal alacsonyabb fogyasztás mellett üzemeltek üresjáratban 785G-s társaikhoz képest, pedig az északi híd nem esett át csíkszélesség-csökkentésen, mindössze az SB850-es déli híd fogyasztását optimalizálták, ami így az SB750-hez képest 0,5W-tal kevesebbet fogyaszt üresjáratban. Terhelés alatt a 890GX termékek 15-20W-tal fogyasztottak többet 785G-s társaiknál (a TDP a két chipset esetében 11 és 22W). Az eltérés azért is nagyobb a TDP szerintinél, mert a 890GX esetében az erősebb GPU-hoz nagyobb processzor terhelés is jár.

HD videó lejátszás vs. fogyasztás

Arra is kíváncsiak voltunk, hogy a +200 MHz-es órajel különbség pontosan mekkora processzorterhelés-csökkenést jelent különböző felbontású HD videók lejátszásakor, már ha egyáltalán jelent. Ennek érdekében megvizsgáltuk mindhárom lapkakészletet, hogy miként alakul a processzorterhelés videó lejátszás közben, plusz az egészet megfejeltük azzal, hogy eközben a rendszer fogyasztását is vizsgáltuk. Mert ugye nem mindegy, hogy 1-1%-nyi terhelés csökkenés hány Wattnyi fogyasztásnövekedés árán valósulhat meg.

A 785G és 890GX lapkakészletek esetében ugyanaz az UVD 2-es motor van jelen, így pusztán a motor miatt nem számíthatunk processzorterhelés-csökkenésre, és az eredmények hibahatáron belül is vannak. A GeForce 8200-as egység PureVideo motorja is derekasan helytállt, szinte azonos értékeket produkált, mint a két AMD-s lapkakészlet. Fontos megemlíteni, hogy a teszteket 64-bites MediaPlayer Home Cinema szoftver segítségével végeztük el úgy, hogy a DXVA támogatást, azaz a hardveres videólejátszás-gyorsítást minden esetben bekapcsoltuk. HTPC-nek ebből a szempontból bármelyik alaplap jó lenne elméleti szinten, de az ATX formátum bizony nem jó választás ebben a szegmensben, ha pici házban gondolkodunk, márpedig miért ne tennénk.

Fogyasztás tekintetében szintén érdekes eredményeket kaptunk. A legtakarékosabban a 785G lapkakészlet teljesítette a feladatot, persze itt 10W-on belüli különbségekről beszélünk, amelyek csak nagyon-nagyon hosszú távon bírnak komolyabb jelentőséggel. A 785G-nél 3,5W-nyi különbség volt a 720P-s és az 1080P-s videók lejátszásakor mért fogyasztási értékek között, 890GX esetében viszont 5,5W volt a különbség mértéke. A GeForce 8200-as alaplap esetében hasonló különbséget mérünk a HD és a Full HD filmek esetében mért fogyasztások között. Érdekes kép.

 

Tuning

A Gigabyte és az ASUS alaplapjai tuning tekintetében gyakorlatilag egy szinten vannak, már ami a BIOS szolgáltatásokat illeti. Az ASUS Windows alapú szoftverek és automatikus tuning szolgáltatás segítségével próbálja elcsavarni a vásárlók fejét: meg kell hagyni, hatékony módszerekkel teszik. A tuning előtt a HT busz szorzóját minimumra állítottuk, csak úgy, mint a processzor szorzóját és a memória órajelét. A feszültségeket normál állásba helyeztük, azaz minden elem alapfeszültségeken üzemelt.

A Gigabyte lapjánál 278 MHz-ig sikerült eljutni, míg az ASUS alaplapja 295 MHz-ig maradt stabil. Természetesen buszsebességekről beszélünk.

Merevlemez-kezelés

Tesztünk végén már csak annyi van hátra, hogy megvizsgáljuk az alaplapok SATA és USB kezelési képességeit. A mérésekhez ezúttal is a HDTach és HDTune programokat használjuk, ám most a sok kis ablak helyett inkább egy nagy táblázatban összesítjük az így kapott eredményeket, hogy sokkal egyszerűbben, akár egyetlen pillantással láthassuk, hogy egymáshoz képest miként teljesítenek az egyes versenyzők. Az így kapott eredményeket az alábbi táblázat tartalmazza:

Ahogy az a fenti táblázatból is látszik, a SATA 3 Gbps-os csatolófelülettel ellátott 160 GB-os WD merevlemez átlagos olvasási sebesség tekintetében mind az öt alaplapon azonos sebességet ért el, már ami a HDTach alkalmazást illeti. A processzorterhelés mértéke átlagban 3% körül helyezkedett el és az elérési időkben sem volt jelentős kivétel, egy kivételtől eltekintve: a GeForce 8200-as lapkakészlettel ellátott alaplap esetében furcsa módon 13 ms körüli értéket mértünk mind HDTach, mind pedig HDTune esetében. A HDTune alkalmazás hasonlóan kis különbségeket mutatott SATA kezelési sebességek tekintetében, csak egy hibába futottunk bele. A Gigabyte 890GX lapkakészletre épülő megoldásánál igen alacsony, mindössze 6 MB/s-os minimális olvasási értéket mértünk, ami messze a mezőny legrosszabbja lett, nem igazán értjük a helyzetet (azóta jött ki friss BIOS is az alaplaphoz, ha ez okozta a gondot már javíthatták). Ahogy az az átlagos sebességből is látszik a probléma csak egy pillanatra lépett fel.

A 785G és 890GX alaplapok esetében előbbinél SB700-as, míg utóbbinál SB850-es déli hidat használ a gyártó, ám jelentősebb teljesítménykülönbséget nem láthatunk a két megoldás között. Ez azért van, mert az SB850 tulajdonképpen egy extrákkal teli SB700-as sorozatú déli hídnak tekinthető, mint ezt már említettük a bevezetőben.

Az USB kezelést egy 250 GB-os USB 2.0-s WD My Passport külső merevlemezzel végeztük. Érdekes módon ebben a tesztben az ASUS 890GX lapkakészletre épülő alaplapja gyengélkedett, legalábbis a többi versenyzőhöz képest, mind HDTune, mind pedig HDTach alatt. USB kezelés tekintetében elég nagy volt a szórás a mezőnyben, ahogy az fent is látszik, de egyértelműen a Gigabyte lapja és az Asus 8200-asa volt a leggyorsabb.

A teszt időpontjában még nem voltak nálunk SATA 3-as meghajtók így ennek a tesztelése most kimaradt, de később még visszatérünk erre, ahogy az USB3-ra is.

Vegyük vagy ne vegyük?

A tesztek alapján teljesítményben a két alaplap, azaz az ASUS és a Gigabyte termékei között nincsenek jelentős különbségek, így a döntéshozatalnál nem ezeket, hanem a szolgáltatásokat és az árat kell előtérbe helyeznünk csak úgy, mint általában.

A következő érv az ASUS lapja mellett az, hogy a terméken van eSATA port, ami a Gigabyte esetében sajnos nem áll rendelkezésre. Mivel ezt a csatlakozófajtát kevesen használják és ez a tény az USB 3.0 térhódításával csak erősödni fog, így ezt az extrát nem tartjuk fegyverténynek. Az mindenképpen kiábrándító, hogy ha egykártyás rendszert szeretnénk építeni és a PCI Express x16-os slotot teljes sávszélességgel akarjuk használni, akkor egy pici kártyát kell ehhez használnunk, míg a Gigabyte alaplapjánál a sávok elosztása automatikusan, a rendszer által történik. BIOS tekintetében mindkét alaplap ütőképes, ám ár tekintetében a Gigabyte terméke van előnyben, ha csak párezer forinttal is. Jó, ebben benne van az is, hogy a Gigabyte alaplapjához csak kettő SATA adatkábelt kapunk, míg az ASUS termékéhez négyet. Mindent egybevetve úgy gondoljuk, hogy akinek szimpatikus az alaplap a tesztek és a szolgáltatások alapján, az nyugodtan szánja rá azt a plusz 4 ezer forintot, mert megéri, főleg az extrái miatt.

Akármelyik alaplapot is választjuk, egy biztos: csalódni nem fogunk!

[bold] Asus M4A89GTD Pro/USB3

Gigabyte 890GPA-UD3H

[/bold]

Az alaplapokat az ASUS Magyaroszágtól és a Gigabyte Magyarországtól kaptuk. Ezúton is köszönet értük!