1. Bevezető és specifikáció

Lassan négy éve már, hogy először és eddig utoljára járt nálunk Alienware noteszgép. Az M11X-ről annak idején meglehetősen jó véleménnyel voltunk, ennek ellenére ma már nem található a gyártó kínálatában ennyire kis kijelzővel rendelkező notebook. Szerencsére viszont a klasszikus modellek továbbra is részei a portfóliónak, amely 14, 17, illetve 18 hüvelykes kijelzővel szerelt gépeket jelent. Meglepő, hogy ezúttal pont a legnépszerűbb 15,6”-os méret hiányzik, és ezt nem magyarázza meg az a tény, hogy az Alienware név birtokosa, a Dell ebben a méretben rendelkezik XPS szériás géppel, hiszen egyrészt más kategória, másrészt korábban ez nem volt probléma. Valószínűleg úgy gondolkodtak a marketingesek, hogy akinek fontos a hordozhatóság, az úgyis a 14”-os modell felé fordítja majd a figyelmét, aki pedig valóban brutalitást akar, és kevésbé számít a gép tömege, azt inkább a nagyobb kijelző és a megnövekedett gépházba belezsúfolható gyors hardverek kombinációja izgatja fel. Persze az is egy lehetséges magyarázat lehet, hogy azokat a plusz funkciókat, amelyeket a 17”-os változatba bele tudtak rakni, a 15”-osba már csak nagy áldozatok árán lettek volna képesek, és így nem látták sok értelmét egy ilyen gépnek.

A sokáig futtatott M17X generáció végleg nyugdíjba vonult és helyét egy teljesen új köntösben pompázó vadállat vette át, amely az egyszerűség kedvéért simán csak az Alienware 17 nevet kapta a tűzkeresztségben. Már a sajtófotókon is látható volt az a fajta letisztultság, amely a korábbi Alienware gépekhez képest megfigyelhető, az új generáció kevésbé akar groteszk, néhol elég merész vonalakkal operáló masina lenni. Ez persze nem jelenti azt, hogy kapunk egy felhizlalt Latitude-ot, de a visszafogottság egyértelműen tetten érhető. Szerintünk a gyártó jó ízléssel nyúlt hozzá a készülékhez, sikerült egy letisztultabb, mégis markáns formatervet letennie az asztalra, miközben a tipikus Alienware stílusjegyekből sem engedett.

Az árcédulát ebben a magasságban halandó ember már csak óvatosan nézegeti, mert az induló ár is 600 ezer forint körül van (a 17”-os modell esetében) és abban még ugyancsak egy hibrid 750 GB-os merevlemez, egy GeForce GTX 765M, 8 GB memória és egy, a tesztkészülékben lévőnél alig lassabb négymagos Core i7 processzor található. Ami furcsa, hogy az itthon kapható alap modell megkapta az IPS kijelzőt, míg 150 ezer forinttal drágább tesztalanyunk nem. Létezik még ugyanakkor 1600x900-as (vélhetően TN) panellel szerelt változatot is az interneten, így vásárlás előtt mindenképpen érdemes körbejárni a témát, nehogy utólag kellemetlen meglepetésben legyen részünk. Aggodalomra ugyanakkor semmi ok, hiszen hacsak nem egy valahol raktáron lévő modellt választunk, akkor úgyis mi magunk fogjuk összeállítani leendő masinánkat saját ízlésvilágunknak megfelelően. Szintén szerepel az opcionális listán a 120 Hz-es 3D-képes Full HD panel is, amely vélhetően TN panelre épít.

Ami a tesztgépet illeti, a sebességet meghatározó alapokat a négymagos Core i7-4800MQ, a 16 GB memória és a GeForce GTX 770M jelenti. A videokártya erejét tekintve középső a sorban, a belépőt a már említett GTX 765M, míg a csúcsot a GTX 780M jelenti. Ha nem raktáron lévő modellt választunk, akkor meglepődve tapasztalhatjuk majd, hogy a tesztpéldányban lévő VGA-val szerelt gépet már nem találunk a kínálatban. Emiatt ne kapjuk fel a fejünket, ugyanis a gyártó nemrég lecserélte az NVIDIA ezen megoldását az AMD Radeon R9 M290X-ére. Természetesen egy igazi játékgép esetében nélkülözhetetlen a stabil hálózati kapcsolatot biztosító hardver, a Killer LAN kártya segítségével pedig arra is lehetőségünk nyílik, hogy prioritásokat állítsunk be, ezzel is segítve, hogy a hálózati adatforgalomnál előnyben részesítsük az internetes játékokat. Amennyiben az életünket csak vezetékek nélkül tudjuk elképzelni, remek hír, hogy a gépben egy 802.11ac szabványt is támogató WiFi kártya is megtalálható, más kérdés, hogy ezzel a Killer LAN előnyeit nem élvezhetjük. A nyolccellás akkumulátorral bámulatos üzemidőt érhetnénk el egy normál notebook esetében, ezzel az erős hardverrel viszont nagyjából 5-6 órás átlagra számítunk, hiszen a processzor se fogyaszt keveset és a kijelző se – a dedikált videokártyát ugyanakkor nem kötelező mindig használnunk. A 3 éves garancián semmi meglepő nincs, a Windows 7 operációs rendszeren viszont annál inkább, az Alienware (akárcsak a Dell) még mindig ezt preferálja a frissebb – és többet kritizált – Windows 8-cal szemben. Természetesen, aki ragaszkodik mindenből a legújabbhoz, az nem csak VGA-ból, de operációs rendszerből is kérhet friss változatot, nem kerül semmibe.

Szomorúan vettük tudomásul, hogy bár az árcédulán található szám nem igazán csökkent az évek során, a készülék mellé csomagolt kiegészítők száma ugyanakkor igen. Olyannyira, hogy konkrétan semmi extrát nem kapunk a közel 800 ezres masina mellé, se egeret, se táskát, semmit. Ez annak fényében, hogy mennyire különböző akar lenni, mennyire ki akarja emelni magát a tömegből igencsak fura. A márkára jellemző dizájnelemekkel rendelkező kiegészítők már csak a presztízs miatt is fontosak lettek volna attól függetlenül, hogy külön-külön mindent meg lehet venni a gyártótól. A gigászi tápegység elég gyorsan tölti a gépet, 240W-os teljesítménye ugyanakkor ijesztően magas maximális fogyasztást feltételez/vetít előre – vagy csak nagyon túlbiztosították magukat a mérnökök.

2. Hardver és hangzás

Egy ekkora monstrumnál természetes, hogy a különbözni akarás jelein és a teljesítményen van a hangsúly, nem pedig a hűtőrendszeren és annak hatékonyságán. Ám, ha minket nem is zavar egy (vagy több) visító ventillátor, mert mondjuk, a fejünkön van kedvenc fülesünk, elképzelhető, hogy a velünk egy légtérben tartózkodók inkább elmennek kutyát sétáltatni, mintsem végignézzék és hallgassák, ahogy elkenjük a fél világ száját Battlefield 4-ben. Azt nem állítjuk, hogy minden, potenciális Alienware vásárlóval egy fedél alatt élő ember kezdjen összebarátkozni a gyakori kutyasétáltatással és parkban időzéssel, azt viszont igen, hogy maximális terhelés mellett a gép kicsit sem nevezhető halknak. Hiába a két hatalmas méretű szellőző nyílás a hátoldalon, a 240W-os tápegység mégsem viccből került a dobozba. A hőmérsékleti értékek abszolút rendben vannak (80 fok közelében maradt mind a processzor, mind a dedikált videokártya kemény igénybevétel mellett is), viszont a zajszint az súrolja a fejhallgató nélkül elviselhető szintet. Amennyiben nem játszunk és a dedikált videokártya vállára nem teszünk túl nagy terhet, sokkal halkabbá válik a masina és ilyenkor már képes hozni egy teljesen mezei notebook zajszintjét – ami nem is csoda, hiszen ilyenkor tulajdonképpen ő is azzá válik.

A négymagos, Haswell architektúrára épülő Core i7-4800MQ még nem járt nálunk, viszont a 300 MHz-cel lassabb i7-4700MQ igen, így nagyjából sejtettük, mire számíthatunk nyers teljesítmény tekintetében. Az alapból 2,7 GHz-en zakatoló, de a Turbo Boost segítségével akár 3,7 GHz-en is működni képes központi egységben a HD Graphics 4600 videokártya maximális órajele is eltér az eggyel lassabb változathoz képest (1,15 GHz vs. 1,3 GHz), de ezt aligha fogja bárki észrevenni egy GeForce GTX 770M társaságában.

A Kepler architektúrára épülő videokártya 960 shadert tartalmaz, azaz a GK106-os magon mind az öt SMX aktív. 3 GB GDDR5-ös memóriája 192 bites sínen keresztül kommunikál a GPU-val, ráadásul a viszonylag magad órajel (effektív 4 GHz) miatt a sávszélesség is alulról súrolja a 100 GB-ot másodpercenként, amely semmiképpen sem elhanyagolható érték. Ami meglepő ugyanakkor, hogy a grafikus mag a hivatalos 811 helyett mindössze 706 MHz-en dolgozik, amely a GPU Boost 2.0 segítségével 797 MHz-ig tud megemelkedni, amennyiben a hűtés elég hatékony és a hőmérséklet nem szökik az egekbe.

Hasonló problémába futottunk bele a processzor esetében is, amely maximális terhelés hatására a névleges 2,7 GHz helyett mindössze 2,3 GHz-en ketyegett és ez a teljesítményén is meglátszott, mint az a két oldallal arrébb lévő grafikonokon megfigyelhető. Próbáltunk keresgélni az energiagazdálkodással összefüggő profilokban, de sikertelenül, a beállítások alapján mindennek rendben kellett volna lennie.

A tesztpéldányban lévő 750 GB-os merevlemezt önmagában sem nyújtott rossz teljesítményt, hiszen percenként 7200-as fordulatszámmal működik, a mellé pakolt 8 GB-os SSD-vel karöltve viszont kellőképpen rugalmasnak bizonyult a mindennapos használat során. Böngészve a konfigurációs listát egyébként csak abban az esetben nem kapunk valamilyen (kiegészítő, illetve teljes értékű) SSD-t, amennyiben a lehető legnagyobb tárhely elérése a cél, ilyenkor ugyanis két darab 1 TB-os merevlemez áll a rendelkezésünkre.

Bár nem veri nagydobra a gyártó, de a sztereó hangrendszert a Klipsch szállítja nekik és nagyon kellemesen szól. Közép tartománya kellően tiszta, a magas hangok szépen szólalnak meg és némi mélyhangot is tetten érhetünk benne. Ami meglepő, hogy a hangzás beállításáért felelős kezelőfelületen gyakorlatilag semmit nem tudunk állítani. Jó hír ugyanakkor, hogyha nem lennénk megelégedve a gyári hangrendszerrel és külső megoldás felé kacsintgatnánk, akkor az 5.1-es hangzás sem akadály, hiszen ehhez elegendő mennyiségű kimenet áll rendelkezésünkre – köszönhetően részben az ALC668-as Realtek hangkártyának.

A készüléken az Alienware Command Center 3.0-s változata fut, amelyben csoportosítva találjuk meg az energiagazdálkodással (AlienFusion), a fényjátékokkal (AlienFX, erről majd később), a touchpaddel (AlienTouch), a billentyűzettel (AlienTactX) és az ún. teljesítmény optimalizáló móddal (AlienAdrenaline) kapcsolatos beállításokat. Az utóbbi az igazán érdekes most számunkra, amellyel lehetőségünk nyílik olyan speciális parancsikonok létrehozására, amelyek nem csak a már feltelepített játékot indítják el, hanem előtte bezárják például a futó böngészőket, illetve az általunk meghatározott alkalmazásokat. Szintén itt adódik lehetőség az Accelerator feature bekapcsolására, amely a játékok indítása előtt megvizsgálja a Windows éppen futó szolgáltatásait, és amelyekről úgy gondolja, hogy a játék megfelelő működéséhez nélkülözhetők, valamint a rendszer stabilitását nem veszélyezteti, azokat ideiglenesen leállítja, majd a játékból való kilépés után visszaállítja. A Performance monitoringgal lehetőségünk nyílik a processzor, a memória, a grafikus kártya, a merevlemez, illetve a hálózat terheltségének/kihasználtságának megfigyelésére, illetve folyamatos logolására.

3. Ergonómia és kinézet

Megjelenésében abszolút tekintélyt parancsoló az aktuális Alienware gép, de ezen aligha lepődik meg bárki is. A valamivel 4 kg feletti kezdőtömeg már önmagában is remek anyaghasználatot feltételez, és ez korrelál is a valósággal. Az eloxált alumínium felhasználásával készült burkolat mindenhol masszív, még a zsanér is elbír a rá nehezedő nyomással, amit a vaskos fedőlap ró rá. Ennek a játékgépnek a merevítése simán pariban van egy Latitude-éval, amely mindenképpen jó hír. A két merevlemezhez és a négy memória modul közül kettőhöz könnyedén hozzáférhetünk a hátlapi csavarok kitekerése és a nagy panel eltávolítása után. Az akkumulátor is könnyedén cserélhető, szintén pár csavart kell kitekerni hozzá, az mSATA csatlakozó viszont nagyon mélyen van elrejtve, ahhoz, hogy hozzáférjünk, igencsak meg kell bontani a masinát – szintén ez a sors vár azokra, akik mind a négy memória modult tele szeretnék pakolni RAM-mal. Jó pont, hogy ha már a vastag gumitalpak picit megemelik a gépet, akkor a mérnökök nem csak a méretes hátsó szellőző nyílásokra támaszkodtak, hanem az alsó burkolat felét is lyukacsossá tették, így a méregzsák itt is „kieresztheti a gőzt”.

A klaviatúra igazán remekül sikerült, nagyon közel áll ahhoz, amit a mostani és előző generációs Latitude-oknál használ a Dell. Ez azt jelenti, hogy a matt gombok nyomáspontja egy picit magasan van, amely szöveg gépeléséhez ideális, játékokhoz már picit kevésbé, de aggodalomra semmi ok, hiszen a billentyűzet stabilitása első osztályú – nem csodálkoznánk, ha ez is rendelkezne valamiféle extra alátámasztással. Az AlienTactX szoftverrel a jobb felső sarokban található makró gombokat szabhatjuk testre, ezek minden vérbeli játékosnak jól fognak jönni. Szinte magától értetődő, hogy a klaviatúra világítani is tud, de ebben még semmi egetrengető újdonság nem lenne. A csavart az AlienFX alkalmazásban kell keresnünk, melynek segítségével az összesen tíz részre osztott terület színét egyenként állíthatjuk (és ha engedélyezzük, játék közben akár a környezettől függően is változhatnak a színei), s bizony-bizony, a tizedik maga a touchpad!

Az a touchpad, amelyet szintén kellemes érzés használni, bár játékosok ritkán fanyalodnak rá, hogy mellőzék a – valószínűleg szintén nem túl olcsó – egerüket. Az érzékenysége pont jó és a felülete is kellemes az ujjaknak. Szerencsére a felületbe integrált gombok még nem tették be a lábukat ebbe a kategóriába, így normálisan kezelhető, rendes nyomásponttal rendelkező fizikai gombokat kapunk.

Csatlakozókból egész jól állunk, a négy darab USB 3.0 aljzat szinte már elvárható, a mini-DisplayPort és a bemenetként is funkcionáló HDMI segítségével egyszerre akár három kijelzőt is meghajthatunk (a notebookéval együtt). A kártyaolvasó alatt találjuk a Blu-Ray lemezek olvasására is képes tálca nélküli DVD-írót, amely nem cserélhető, tehát minden téren azért nem tudunk visszacsatolni a Dell üzleti szériás gépeire.

A 17,3”-os TN kijelző a panel technológiájához képest meglepően jó volt, gondolunk itt a viszonylag széles látószögre és a színvilágra (amely alapból picit hideg volt, de ezt könnyedén korrigáltuk). Ettől függetlenül szomorúak vagyunk, hogy ennyi pénzért nem számít alapfelszereltségnek az IPS vagy más prémium panel. A 120 Hz-es 3D-képes TN kijelzőt még úgy-ahogy megértjük, az opciós listán egyértelműen ott a helye. Szerencsére a gép árához képest a 150 dolláros felár, amit az IPS panelért kérnek elhanyagolható, ettől függetlenül a véleményünk mellett kitartunk: 2014-ben 7-800 ezerért TN paneles notebookot forgalomba hozni ciki.

4. Teszteredmények

Ahogy azt korábban jeleztük, a processzor teljesítményét mérő teszteknél derült fény először arra, hogy a névleges sebességet valamiért képtelen elérni a központi egység. Ennek megfelelően az eredmények is olyanok lettek, amilyenek, jól látható, hogy van, ahol a Turbo Boost sem működött, ezért a lemaradás az egyébként 300 MHz-cel lassabb i7-4700MQ-hoz képest jelentős. A valóságban nagyjából 10%-kal nagyobb számokat kellene az i7-4800MQ neve mellett látnunk, mint a kistestvér esetében, tesztpéldányról lévén szó, nem hiszünk abban, hogy a gyártótól megrendelt készülékeket érintené ez a hiba – vagy inkább malőr.

A videokártya teljesítménye így kétszeresen is fenntartással kezelendő. Egyrészt a vártnál lassabb teljesítményű processzor miatt, másrészt a névlegesnél bő 10%-kal alacsonyabb grafikus magórajel miatt is. Ettől függetlenül jól látható, hogy a GTX 770M nem viccel és nem is kérdez, ha dolgozni kell. Ahogy haladunk az újabb játékok felé, úgy lesz egyre durvább az előnye a nála két kategóriával lejjebb lévő GT 750M-hez képest. 1920x1080-as felbontás esetén a helyzet változatlan, az arányok ugyanazok, esetenként a GTX 770M szemszögéből még nagyobbak is. Ha mind a processzor, mind a videokártya névleges órajelén dolgozott volna, a GT 750M-mel szerelt Lenovo IdeaPad Y510P sebességének kétszeresét láthattuk volna viszont a grafikonokon.

A 86 Wh-s akkumulátor nem számít kis kapacitású telepnek, de egy ilyen monstrumnál elég egy óvatlan mozdulat és csúnya merülésbe kezd a készülék. Ami a nagyon visszafogott használatot illeti, a 6 óra körüli üzemidő egész korrektnek tekinthető, még a 3 és fél órás filmnézés is teljesen rendben van. Azon, hogy maximális igénybevétel mellett alig fél órát bír a bőven 100W feletti csúcs fogyasztással bíró Alienware 17 semmi csodálkozni való nincs. Fogjuk fel úgy, hogy játék közben van egy klassz szünetmentes tápegységünk a motorháztető alatt.

5. Értékelés

Az Alienware 17”-os játékosoknak szánt erőműve továbbra is az, amit a neve alapján vár az ember. Egy minden téren a maximumot hozni akaró és többnyire hozni képes „notebook”, amely nem csak méreteivel, hanem különleges funkcióival is kiválik a tömegből. Bár a tesztpéldány teljesítménye az ismertetett problémák miatt elmaradt a bolti példányokétól, az világosan látszik, mire képes egy 7-800 ezer forintba kerülő hordozható erőmű. A tinédzserek valószínűleg bolondulni fognak az AlienFX-ért, az internetes játékok függői pedig a programozható gombokat fogják állandóan konfigurálni. A zenekedvelőknek sem kell szomorkodniuk, mert bár nincs dedikált mélysugárzó, a Klipsch sztereó rendszerére egy rossz szavunk sem lehet. Ha pedig mégsem érnénk meg ennyivel, akár 5.1-es külső rendszert is kapcsolhatunk a földönkívüliek notebookjára.

Örömteli, hogy az egyik legfontosabb alkatrészt, nevezetesen a billentyűzetet a Dell a Latitude szériából vette kölcsön a gép (legalábbis az alapjait egészen biztosan), így nem csak szövegbevitelre, de játékra is abszolút alkalmas és kényelmes társunk lehet a mindennapokban. Szintén ki kell emelni, hogy bár ezeket a gépeket 99%-ban külső egérrel használják, ennek ellenére a touchpadot sem érheti kritika. Amit viszont érhet, az a kijelző, amellyel önmagában nincs gond, hiszen a jobb TN panelek közül való, de ennyi pénzért elég ciki beépíteni egy olyan gépbe, amelynek a neve egyet jelent „A” gamer notebook fogalmával.

Ettől függetlenül nem féltjük a Dellt, hiszen igazán komoly kihívója nem nagyon akad az Alienware 17-nek, ugyanakkor akit a teljesítmény és az árcédula jobban érdekel, mint a totális exkluzivitás és a másoktól való egyértelmű különbözőség, annak ott az Asus G75 szériája, amely hasonló vagy még jobb teljesítményt képes nyújtani legalább 30%-kal alacsonyabb ár mellett. A Lenovo IdeaPad Y510P-jének kétkártyás változatát viszont már nem kevernénk ide, mert úgy gondoljuk, hiába tekinthető a gyártó gamer notebookjának, az Alienware megjelenésével és képességeivel nem említhető egy lapon.

Akiknek nem okoz gondot kifizetni több százezer forintot egy gyorsan avuló, ámde exkluzív készülékért, az biztos, hogy boldog tulajdonosa lesz az Alienware 17-jének. Főleg azért, mert amennyire testreszabható úgy a rendelésnél, mind a használat során, úgy fogja érezni, hogy tényleg egy nem mindennapi termék gazdája lett. Az IPS kijelzőt kötelezővé tennénk már alapáron is, azon semmiképpen nem érdemes spórolni. Akik kizárólag a nyers teljesítményre hajtanak, azok viszont jobb, ha máshol néznek körül, kedvezőbb feltételekkel is megkapják azt, amire vágynak.

Az Alienware 17-et a Dell magyarországi képviseletétől kaptuk tesztelésre, amelyet ezúton is köszönünk!

Pro:

+ remek teljesítmény

+ hatékony (de nem halk) hűtőrendszer

+ agyon konfigurálható rendelés előtt

+ játékosokat célzó kiegészítők (AlienFX, Killer hálózati kártya, AlienTactX)

+ jó (de nem kiemelkedő) hangrendszer, 5.1-es kimeneti lehetőséggel

+ remek billentyűzet és touchpad

+ TN technológiája ellenére meglepően korrekt kijelző (ettől függetlenül ne ezzel rendeljük)

+ 802.11ac WiFi kártya

+ 2 merevlemez/SSD hely + 1 mSATA foglalat (amely viszont nehezen megközelíthető)

+ 4 RAM foglalat

+ ha nem izzasztjuk meg, egy átlagos notebook üzemidejét képes hozni

+ 3 év garancia

Kontra:

- ha elkezd dolgozni a gép, elkezd dolgozni a dupla ventilátoros hűtőrendszer is...

- nem rendelhető magyar billentyűzettel

- mire a kezünkbe kerül, borzalmasan drága lesz

Hivatalos honlap: Alienware

Vásárlás: Alienware International