FreeSync

Nem is olyan rég még a BenQ volt a gamer monitorok koronázatlan királya. Persze voltak próbálkozások más gyártók részéről is, de senki nem ölt annyi időt és energiát a fejlesztésbe, mint ők, és ennek meg is látszott az eredménye. Aztán beköszöntött a G-Sync korszak, és hirtelen mások is képbe kerültek. A tavalyi év egyik (ha nem „A”) legjobb játékosoknak szánt monitora az ASUS PG278Q lett, és az Acer is elkezdett komolyan érdeklődni ezen szegmens iránt. Rengeteg villámgyors kijelzőjüknek lett G-Synces variánsa, így például tőlük kaphattunk először 4K-s G-Sync monitort, és hát ezen a felbontáson aztán már tényleg elkél a dinamikus képfrissítés. A G-Syncnek azonban van két problémája: egyrészt csak Nvidia kártyákkal megy, másrészt nem kicsi felára van. Pont ez utóbbira építette a marketingjét az AMD, amikor bejelentette, készül egy saját megoldással, ami teljesen nyílt lesz, és a DisplayPort 1.2a szabványban lévő Adaptive Sync-re épít. Ez lenne a FreeSync, ami sok-sok csúszás után végre megvásárolható termékek formájában is testet öltött. Mielőtt azonban nekiesnénk a mai főszereplőnknek, foglalkozzunk egy kicsit a friss technológiával.

Az első G-Synces cikkünkben már beszéltünk arról, hogy mi is az a dinamikus képfrissítési ráta, így most nem ismételnénk magunkat, csak nagyon röviden összefoglalnánk a lényeget: a monitorok fix időnként frissítik a megjelenített képet, a videókártyánk viszont nem ugyanannyi idő alatt tud kiszámolni egy-egy képkockát, és ebből problémák vannak. Ha a monitor épp rajzol ki egy képet és az megváltozik, akkor csíkozódást láthatunk, ahogy két (vagy több) kép jelenik meg egyszerre, ha pedig bekapcsoljuk a V-Syncet, akkor többször is megjelenhet egy-egy képkocka, amikor a grafikus vezérlő nem bírja az iramot, és ebből kifolyólag olyan, mintha be-beakadna a kép. A megoldás triviálisnak tűnik, sokáig mégsem foglalkozott vele senki: diktálja a kártya az iramot, a monitor pedig rajzolja ki azonnal az új képet, ha az készen van. Nos, erre képes a G-Sync és a FreeSync, az eredmény pedig szép folyamatos, hibáktól mentes kép, amit jó nézni.

A G-Sync csak az Nvidia saját skálázójával megy, tehát ha egy gyártó használni akarja a technológiát, akkor meg kell vennie tőlük a vezérlő áramkört, és többek között ennek köszönhető a G-Synces monitorok felára. Az Nvidia chipje azonban nem tud mindent, nem megy például audió folyam rajta és mindössze egyetlen bemenet kezelésére képes. FreeSync támogatásos chipet viszont bárki készíthet és a legnagyobb skálázó tervező cégek kaptak is a lehetőségen, úgyhogy már több vezérlő közül is válogathatnak a monitorgyártók. Az audió folyam is megvan, és ha úgy akarják a tervezők, bemenetek garmadájával lephetnek meg minket, így ha valaki például egy konzolt is dugna a monitorára a PC-je mellett, hát megteheti.

Ezen felül a specifikációval is szeretett villogni az AMD, ami például azt mondja, hogy 9-240Hz-ig képes működni a FreeSync. Nos, a technológia talán, de maguk a monitorok már nem. Egyrészt még nem igazán van 144Hz feletti panel, másrészt pedig egy idő után mindegyik rá van kényszerítve a képfrissítésre, mert szép lassan elkezd eltűnni a felvillantott kép. A most megjelent monitorok közül a leggyorsabbak, mint amilyen az Acer XG270HU is, 40 és 144Hz között képesek dinamikus képfrissítési rátát használni, míg például a G-Synces PG278Q 30 és 144Hz között teszi ugyanezt. Mi történik a megadott határok alatt és felett? Nos, az AMD esetében az alapbeállításunk fog dönteni, ergo választhatunk a V-Sync és villódzó kép között. A G-Sync dönt helyettünk, 144Hz felett fixen V-Synces módba vált, tehát maximalizálja az fps-t 144-ben, míg az alsó határon átesve egy saját megoldással rukkoltak elő az Nvidia mérnökei, de hogy pontosan mivel, azt nem tudjuk. A PC Perspective munkatársai némi elemzést követően arra jutottak, hogy a G-Sync vezérlő igyekszik dinamikus tartományban tartani képfrissítést, ezért többször jelenít meg egy-egy képet. Hogy pontosan mennyiszer, az az adott fps számtól függ, amit annyival szoroz fel a chip, hogy bekerüljön 30 fölé. Ha például 25 fps-sel fut a játék, akkor kétszer fog megjelenni egy-egy képkocka, míg ha 15-tel, akkor már háromszor, és így tovább. A Forbes készített egy interjút Tom Petersennel, az Nvidia egyik mérnökével, aki azt mondta, hogy nem pont ez a helyzet, de a PC Perspective nem áll messze a valóságtól. Ebből az interjúból kiderült az is, hogy a cég azon gondolkodik, hogy 144Hz felett ők is lehetővé tegyék a V-Sync kikapcsolását a játékosok kérésére. Néhány játékmotor hibás működésén kívül mondjuk nem tudom mi értelme lenne az egésznek, de hát a szabad választás azért jó dolog.

Az alsó határ kezelése viszont sokkal fontosabb, és ebben egyelőre az Nvidiánál az előny. Egyrészt a határ alacsonyabban van a kapható monitoroknál, másrészt jobban is bánnak vele. A jelenleg forgalomban lévő FreeSync monitorok esetében a 40 fps alá azért könnyű beesni, és vannak olyan kijelzők, amiknél még ennél is magasabban van a minimum korlát. Az LG extra szélesvásznú újdonságai például 48-75Hz között képesek dinamikus képfrissítésre, ami elég szűk tartomány, ennél sokkal jobban ugrálhat egy játék fps-e.

FreeSync folyt.

Támogatott kártyák szintjén is az Nvidiának áll a zászló egyelőre, mert a GTX650 Ti Boosttól kezdve minden kártya G-Synces, míg az AMD-nél egyelőre még nagyon könnyű felsorolni a teljes listát: R7 260(X), R9 285, R9 290(X) és R9 295X2. Utóbbi mondjuk azért érdekes, mert a FreeSync jelenleg nem támogatja a két GPU-s rendszereket, szóval a 295X2 csak félgőzzel mehet, ha dinamikus képfrissítésre vágyunk. A jövőben megjelenő AMD kártyák azonban mind támogatni fogják a FreeSyncet, és ha igazak a pletykák, akkor a következő hónapban rengeteg újdonságra számíthatunk, plusz az sem lehetetlen, hogy idővel az Intel is beépíti a FreeSync támogatást az integrált megoldásaiba. Addig viszont még sok víznek kel lefolynia a Dunán, tehát az idei év végére valószínűleg az lesz a helyzet, hogy rengeteg FreeSynces monitor közül válogathatunk majd (már most több van bejelentve, mint G-Synces), de viszonylag kevés kártya lesz használatban, ami tud is velük kezdeni valamit.

Röviden összefoglalva az eddigieket, ha csak az elméletet nézzük, a két technológia a következő előnyökkel és hátrányokkal rendelkezik (most).

G-Sync

[italic]+ Nagyon jó képkezelés a dinamikus képfrissítési tartományon kívül is

+ Jelenleg szélesebb tartományban dolgoznak a kapható monitorok (ez később változhat)

+ Sok videókártyával megy (de csak Nvidiásokkal)

- Magas felár

- Mindössze egyetlen DisplayPort csatlakozó (későbbi generációknál változhat)[/italic]

FreeSync

[italic]+ Minimális többletköltség egy átlag monitorhoz képest

+ Ennek hála könnyű terjedés, valószínűleg sok kijelző fogja támogatni

+ Több bemenet, audió továbbítása DisplayPorton, stb.

- Kevesebb kártya támogatja

- Gyerekbetegségek (ezt nem lövöm le előre, a tesztből kiderül)[/italic]

Azt már tudjuk, hogy a G-Sync milyen működés közben, most pedig az Acernek hála kipróbálhattuk, hogy a FreeSync milyen élesben, a következő oldalakon az XG270HU-val foglalkozunk, ami az első fecskék egyike, aztán egy kicsit visszatérünk magára a technológiára is, mert van még mit mondani róla, de ahhoz előbb nem árt szembesülni a tapasztalatokkal.

XG270HU – Fizikai jellemzők

XG270HU – Fizikai jellemzők

Ez az oldal nem lesz hosszú, mert igazából túl sok mindent nem lehet mondani az XG270HU-ról. Vékony, füllel is ellátott dobozban érkezik, ami elég informatívnak és vevőcsalogatónak tűnik, a dizájnnal tehát nincs gond. A sok marketingképen megedzett agyunk azonban már csak legyint erre, ám a kibontás után már megjön a wow-effekt.

A bordó és fekete kombinációja élőben nagyon jól néz ki, annyira, hogy kibontás után körbefutottam a monitorral, hogy megmutassam mindenkinek mi érkezett be hozzánk. Bár csak műanyagból van, nem csillog és tükröződik minden négyzetcentije, és így elég megkapó a látvány. A kávája is meglehetősen vékony, és ledből is csak egy egészen apró van rajta a jobb alsó sarok környékén, ez a bekapcsolt állapotot jelzi. Nem tiltható le, de egyáltalán nem zavaró.

A menügombok azonban már igen. Jobb oldalt, alul vannak és olyan aprók, hogy amikor először végigsimítottam a káván észre sem vettem őket. Ennek köszönhetően könnyű félrenyomni őket, egy kis megszokást igényelnek, de szerencsére ha minden jól megy ritkán fogjuk piszkálni őket. Akkor viszont kicsit kiábrándító lesz, hogy a gombnyomogatással a monitor is mozog a nyakán. Pedig nem is lehet forgatni, mégis hintázik, alig van ellentartása.

A talpazat egyébként stabil (leszámítva a könnyű fejmozgatást), de végtelenül egyszerű: se forgatás, se magasságállítás, se portré mód nincs a repertoárjában, sőt, még falikarra vagy másik állványra sem szerelhetjük az XG270HU-t, mert nincsenek meg hozzá a szükséges furatok. Marad az egyszerű döntögetés, ami a szokásos tartományban működik kb. (-5 és +20 fok között).

A bemenetek frontján azonban már teljesen rendben van a helyzet, három digitális porttal gazdálkodhatunk: HDMI, DVI és DisplayPort, és ezekből kettőhöz (DVI, DP) még kábelt is mellékel az Acer. A videó bemeneteken kívül van még egy jack audió bemenet és egy kimenet is hátul. Előbbi hangnak a DVI mellé, utóbbi füles vagy hangfal kimenetnek. A minősége nem a legjobb, és máig nem értjük, hogy egy füleskimenetnek miért kell hátul lennie, de sajnos rengeteg monitoron van ott. Ami hiányzik még, az egy USB hub. Olcsó alkatrész, ami mára sok gamer monitoron ott figyel, így kár, hogy lemaradt.

XG270HU – Spec., OSD, panel

XG270HU – Specifikáció, OSD, képminőség

Az OSD olyan tipikus Aceres, aki látta az egyiket, látta az összeset. A szokásos beállítások mellett ezúttal is van pár előre elkészített színprofil, plusz bekapcsolható extra élesítés, hattengelyes kalibrálási lehetőség, külön gamma opciók és szabályozható a túlvezérlés mértéke.

Bár létezik már IPS alapú gyors panel (és az Acer még monitort is épített rá), az XG270HU-ban egy AU Optronics TN panel található, ami 2560*1440 pixeles felbontású. Bár azt hittük az Acer ugyanazt a panelt fogja használni, amit az ASUS is a PG278Q-ban, nem így lett, ezzel a példánnyal még nem találkoztunk. A TN panel előnye persze, hogy villámgyors, így a gyors válaszidőt (papíron 1ms GtG) valószínűleg minimális túlvezérlési hibákkal el lehet érni.

Gyári beállításokon a szokásos kép fogad majd minket: némileg elcsúszott színek, brutális fényerő. Leszokhatnának már arról a gyártók, hogy 100%-os beállításon csomagolják a kijelzőiket, mert a napra lehet nézni, de néhány monitorra nem. 1-2 perc alatt persze mindezen lehet segíteni, nekünk a kalibrálás után a következő eredmény produkálására volt képes az XG270HU:

Papíron ez nem rossz, és a közepesen matt bevonat is üdvözlendő, de azért tény, hogy élőben nem nyújtja egy IPS/VA panel képét. TN-es mezőnyben viszont nagyon szép, bár szubjektíven értékelve a PG278Q egy árnyalattal jobb volt (talán az volt az eddigi legjobb TN-es megoldás, amivel találkoztunk). A betekintési szögek olyan tipikusan TN panelesek. Horizontálisan még elég jó a monitor, de vertikálisan viszonylag gyorsan sötétedik. Szemből nézve azért még a nagy képátló ellenére sem láttunk zavaró elváltozást a sarkokban.

A kalibrált monitoron, fehér háttéren mért legmagasabb fényerő 297 cd/m^2 volt nálunk, ami nagyon jó, még napsütéses időben is bőven elég, míg a legalacsonyabb 75 cd/m^2 volt, ami azért lehetne alacsonyabb is, egy nagyon sötét szobában érzékeny szeműeknek sok lehet.

A fényerőeloszlás viszont meglepően jó volt, leszámítva a jobb alsó sarkot minden zóna 10%-on belül volt, ami szép eredmény.

XG270HU – Sebesség és FreeSync

Mint 144Hz-es monitor, az XG270HU tökéletes. Az bemeneti késése minimális, tulajdonképpen észrevehetetlen, és maga a panel is borzasztóan gyors. A TFT central mérései szerint nem a leggyorsabb, de az élmezőnyben van, miközben „normal” túlvezérlési beállításon alig vannak túlvezérlésből fakadó hibák (azért az ő cikkükre hivatkozunk, mert nekik vannak a legprofibb eszközeik ezen tesztekhez, mi túlvezérlési hibát nem tudunk mérni).

Most pedig következzen az, amire valószínűleg mindenki várt: a FreeSync működés közben! Sajnos mivel ezt látni kell, ezért csak szubjektív beszámolót tudunk adni, de azt kell mondjuk egy apróságot leszámítva a dinamikus képfrissítési tartományon belül a FreeSync ugyanúgy viselkedik, mint a G-Sync, öröm nézni az ilyen képet. Az egyetlen problémánk az volt, hogy egy komolyabban terhelő játékkal nagyon könnyű elérni az alsó határt (ami jelen helyzetben 40 fps), és a váltás elég szembetűnő, zavaró. Még az is, akit normál esetben abszolút nem zavar, hogy V-Sync-kel egy ugráló fps-es játék előtt ül, észre fogja venni, és azonnal megérti, hogy miért is rosszabb a sima V-Sync, mint a dinamikus képfrissítés. Érdemes tehát úgy válogatni a beállításokat, hogy egy játék se kússzon be a dinamikus képfrissítési zóna alá, tehát az XG270HU esetében legyen meg a minimum 40 fps. Ha csak egy-két pillanatra nézünk be alá, az nem nagy baj, de ha az akciódúsabb jeleneteknél oda-vissza ugrál a kijelző FreeSync és a választott egyéb mód között, az nem jó, annál már a sima 144Hz-es működés is jobb talán.

Ezen felül ami feltűnt nekünk, hogy mintha szellemképesebb lenne a kép, mint amihez hozzászoktunk. Nagyon jól látszott az AMD FreeSync demóján és az Nvidia G-Sync demóján is, hogy a mozgó tárgyak kicsit szellemképesek. El is kezdtünk körbegúglizni, hogy csak mi találkoztunk-e ezzel a problémával, és kiderült, hogy nem, a PC Perspective csapata még videót is készített róla, több monitorral összehasonlítva. A videón látható, hogy a G-Synces PG278Q-nak nincsenek ilyen problémái, erre az Nvidia egyik mérnöke nagyon büszke is volt, mondván, hogy a modult egyesével hangolják minden monitorra. Nos, lehet, hogy ez is benne van képletben, de ami sokkal inkább beleszólhat, az az, amire a TFT Centralos srácok jöttek rá: ha egy olyan kártyára van dugva DisplayPorton keresztül egy FreeSynces monitor, ami támogatja azt, akkor lekapcsol a kijelző túlvezérlése, így a pixelváltások jóval lassabbak lesznek. Az AMD ha nem muszáj akkor nem híreszteli ezt, de megkeresésre elismerték, hogy igen, tényleg ez a helyzet, de ez bug és nem ficsőr, szóval dolgoznak a probléma elhárításán. Driver és sok esetben firmware frissítéssel orvosolható lesz majd a helyzet. Előbbi triviális, egy új drivert mindenki fel tud húzni, de ha monitor firmware-t is kell frissíteni, hát… akkor baj van. Elég csúnya gyerekbetegség ez így a rajtra, de ha orvosolják, akkor azt kell mondjuk a FreeSync a működési tartományon kívül simán párban van a G-Sync-kel, ami nagyon jó hír a jövőre nézve.

Verdikt

Az XG270HU próbaköre egyben a FreeSync próbaköre is volt, így nagyon érdekes tapasztalatokkal gazdagodtunk. Sajnos kiderült, hogy az AMD technológiájának a sok késés ellenére is megvannak a még a gyermekbetegségei, viszont az is láthatóvá vált, hogy komoly potenciál van benne. Valószínűleg sosem lesz olyan, mint a G-Sync, mert a dedikált, saját memóriával rendelkező vezérlőnek megvannak az előnyei, de működés közben néhány apróságot leszámítva már most ugyanolyan meggyőző, és hát nem kis érv mellette, hogy közel „ingyen” van. Viszonyításképpen a 2560*1440-es, dinamikus képfrissítési rátával rendelkező monitorok közül az ASUS PG278Q ~50%-kal drágább, mint az XG270HU, de hogy korrektek legyünk, azért azt is meg kell jegyezzük, hogy a FreeSync csúcsának számító BenQ XL2730z már közel annyiba kerül, mint a G-Synces monitor, mert a BenQ-nél sem szerények, ha a top készüléküket kell árazni (bár ez különös, mert egyelőre csak itthon van így, ha a dolláros árakat nézzük, akkor pont félúton kéne legyen).

Egyébként valószínűleg most is azon dolgoznak az AMD-nél, hogy megoldják a túlvezérlés kikapcsolásához vezető bugot, és amint meglesznek, mi nagy jövőt jósolunk a FreeSyncnek, hiszen jó eséllyel minden 60Hz feletti, vagy 4K-s monitorban ott lesz idővel, tehát a monitorkínálat óriási lesz, és még az sem lehetetlen, hogy az Intel is beáll mögé. Ez mondjuk gamer szemszögből nem sokat jelent, de videólejátszásnál is jó szolgálatot tehet a FreeSync.

Az első körben megjelent kijelzők között itthon talán pont a most tesztelt Acer számíthat a legnagyobb sikerre. Az XG270HU 27 colos, 2560*1440-es, 144Hz-es és 145 ezer forintba kerül, ami jó ár ezen specifikáció mellett. Azt egy kicsit sajnáltuk, hogy az Acer nem nyúlt újra IPS panelhez, de látva, hogy az elmúlt másfél évben milyen ütemben fejlesztették a portfóliójukat, nem lennénk meglepve, ha hamarosan felbukkanna rajta egy IPS-es FreeSync monitor is. A vágyálmainkat félretéve, azért az XG270HU-val is nagyon elégedettek voltunk. A dizájn nekünk bejött, a sebesség is nagyon jó, ahogy a fényerőeloszlás is, valamint TN panelhez képest igazából a színhelyességre sem panaszkodhatunk. Amik hiányoztak, azok az extrák: állítgatható állványzat, USB hub, oldalsó füles kimenet, stb. Ha valaki ezekre vágyik, ajánljuk figyelmébe a már emlegetett BenQ monitort, aminek még kihúzható fülestartója is van. A pluszokat leszámítva viszont az Acer monitorában található panel egy másik revíziójára épül, tehát képminőségben valószínűleg nagyon hasonló a két készülék.

Az Acer XG270HU-t az Acer hazai képviseletétől kaptuk kölcsön tesztelésre, ezúton is köszönet érte!

Hasznos linkek

Vásárlás: Webshop

Hivatalos honlap: Acer