1. Bevezető és specifikáció

Tavaly mutatkozott be az Acer új modellszámozása, és a V7-es Aspire elég nagy népszerűségnek örvendett, a felhasználói visszajelzések döntő többsége igen pozitív volt. Nem meglepő tehát, hogy a gyártó idén ősszel bemutatta a második generációs modelleket, melyeket már itthon is meg lehet vásárolni, igaz, egyelőre csak korlátozott kiszerelésekben.

Az új V7-re viszont – az előzetes információk alapján – megérte várni, ugyanis hozza a kor összes újdonságát, igaz, az árcédula már csak a konkurenciához képest mondható kecsegtetőnek. A V7 ugyanis nem olcsó, de tudása annyira széles palettán konfigurálható, hogy mindenki megtalálja majd a számítását.

Tesztpéldányunkban az Intel legújabb, Haswell alapú alacsony fogyasztású Core i5-ös processzora dolgozott, de érdemes tudnunk, hogy az 582-es modellel párhuzamosan megvásárolható az 581-es is, amely még a kifutó Ivy Bridge architektúrára épül, ennek megfelelően kevésbé bánik jól az akkumulátorral és némileg lassabb is, cserébe viszont lényegesen olcsóbban megvásárolható. Ugyanakkor, amíg az 582-nek létezik igazi középkategóriás videokártyával (GeForce GT 750M) szerelt változata, addig az 581-nél be kell érnünk a tesztkészülékben is szereplő GT 720M-mel. Az olcsóbb V7-es családnak van kizárólag integrált videokártyával szerelt változata is, ezek rendre 15-20 ezer forinttal olcsóbbak a GT 720M-mel kiegészült verzióknál.

Nem találunk viszont olyan modellt, amelyben ne lenne vagy kiegészítő vagy teljes értékű SSD meghajtó, ez mindenképpen jó hír így 2013 vége felé. A nálunk lévő tesztpéldányban egy 500 GB-os merevlemez mellett egy 24 GB-os SSD dolgozott, ezt a rendszer szokás szerint az induláshoz, a programok indítókönyvtárainak gyorsítótárazásához, illetve az alvó üzemmódból való villám gyors felébredéshez használja. Míg az 581-ből létezik mezei TN paneles 1366x768-as kijelzővel szerelt változat, addig az 582-es variánsok mind 1920x1080 pixeles, érintés érzékeny IPS panellel kerülnek forgalomba, tesztpéldányunkban is egy ilyen gyöngyszem teljesített szolgálatot. A 4 GB memória ma még abszolút elegendő, a megvásárolható gépek fele viszont már ennek kétszeresével büszkélkedhet. Akiket teljesen megfertőzött az SSD-k által nyújtott rugalmasság és teljesítmény, azok 120, illetve 256 GB-os kiszerelések közül választhatnak, 512 GB-os verzió nem rendelhető. A hibrid merevlemezek változatokhoz képest a felárak egész barátinak mondhatók, legalábbis a 120 GB-os SSD esetében, amely mindössze pár ezer forintos többletet jelent, a 256 GB-os variánsnál már helyenként nagyon csúnyán fog a ceruza (modelltől függően +30-70 ezer forint a 120 GB-os SSD-s változathoz képest).

A család természetesen rendelkezik kisebb kijelzővel szerelt tagokkal is, ám ezek csak később – még idén – futnak be a hazai forgalmazókhoz. Az összes 15,6”-os új V7 Windows 8-cal kerül forgalomba, operációs rendszer nélküli változat érkezéséről egyelőre nem tudni. Optikai meghajtót egyik modell sem tartalmaz, ennek megfelelően a mérnökök alacsonyan tudták tartani a termék tömegét, amely 2,2 kg. Jó hír, hogy egy közepesnél picit erősebb akkumulátor is belefért a csomagba, ismerve a Haswell energia menedzsmentjét mi a gyártó által kommunikált 6 és fél órás üzemidőnél is hosszabb működésre számítunk. Kiszereléstől függetlenül két év garanciát kap minden V7, melyet három évre is kiterjeszthetünk, ennek felára valamivel 20 ezer forint alatt lesz.

A készülék mellé a szokásos tápegységen (amely 90W-os, ettől függetlenül meglehetősen lassan tölti a gépet – a szerk.) és némi olvasnivalón kívül kapunk egy Mini DisplayPort -> D-Sub átalakítót is, így oldották meg a mérnökök a két digitális videokimenetet úgy, hogy megtartsák a visszafelé való kompatibilitást, ha arra lenne szükség.

2. Hardver és hangzás

A legújabb Aspire V7-ben két ventilátor kapott helyet, és nem meglepő módon az egyik a processzort, a másik a dedikált videokártyát hűti. Amennyiben utóbbit nem forszírozzuk, a készülék meglepően csendesen teszi a dolgát, ráadásul a hőmérsékleti adatok láttán se leszünk rosszul. Amennyiben bevesszük a buliba a GeForce GT 720M-et is, nos, akkor már közel sem marad ennyire rózsás a helyzet. A második ventilátor is magasabb fokozatra kapcsol és a dedikált VGA hőmérséklete pillanatok alatt eléri a 80-90 fokot, ebből következik, hogy a GT 750M-mel szerelt verzió ennél csak hangosabb és/vagy melegebb lehet, az a kártya papíron ugyanis nagyjából kétszer erősebb kistestvérénél. A processzor még ebben a – szó szerint – meleg helyzetben is viszonylag hűvös tud maradni, hiszen 80 foknál feljebb nem nagyon tudtuk kergetni. A burkolat alul meglepő módon alig melegszik, felül viszont a kijelző és a billentyűzet közötti hátsó részre oda kell figyelni, az ugyanis nagyon fel tud melegedni, bár forrónak azért talán még nem nevezhető így sem. Ami a hűtőrendszerrel kapcsolatban nekünk nem igazán tetszett – attól függetlenül, hogy átlagos használat mellett teljesítménye és zajszintje is remek – az, hogy Full HD filmnézés közben néha-néha magasabb fordulatszámra kapcsolt az első számú ventilátor, majd pár másodperc múlva elhalkult. Ez a körülményektől függően azért elég zavaró tud lenni.

A Haswell alapú Core i5-4200U-t nem nagyon kell már bemutatni olvasóinknak, hiszen nem először találkozunk vele az oldalon. Azoknak, akiknek valamiért kimaradt eddig az Intel legújabb központi egysége, csak egy gyors ismertető. Egy kétmagos, magonként 1.6 GHz-en dolgozó processzorról van szó, amely fogyasztásától függően képes megemelni saját órajelét (tipikusan a két mag közül az egyikét) akár 2.6 GHz-re is a Turbo Boost technológia segítségével. Támogatja a Hyper Threadinget, így egyszerre négy szálon képes dolgozni. Az “U” végződés az alacsony (maximális) fogyasztásra utal, amely jelen esetben 15W-ot jelent.

A CPU-ban lévő Intel HD Graphics 4400-zal is jó párszor összefutottunk már, így őt sem mutatnánk be senkinek, a leköszönő HD Graphics 4000-nél 50%-kal magasabb teljesítményre képes, miközben fogyasztása alig nőtt, nagyjából ennyit érdemes tudni róla. Az igazi érdekesség az NVIDIA GeForce GT 720M névre hallgató videokártyája, amelyből ez az első, amely szerkesztőségünkben tiszteletét teszi. A nem éppen friss Fermi architektúrára épülő videokártya 96 shader egységet tartalmaz és hőmérséklet függvényében az alap 775 MHz-es órajelét 938 MHz-ig képes emelni, az Acer mérnökei pedig az NVIDIA által maximálisan meghatározott 2 GHz-es memória órajel helyett beérték 1800 MHz-cel is, ami azért jelent – nem túl nagy – gondot, mert a 64 bites sínrendszer miatt a sávszélesség még 2 GHz-en is viszonylag csekélynek mondható. A specifikációk ismeretében a kártya teljesítménye valahol a korábbi generációba tartozó GT 620M és 630M között lehet, tesztünkből természetesen a valós értékek is ki fognak derülni. Szerencsére játékok alatt se a processzor, se a videokártya nem pörög 100%-on, így a hűtés elemzésénél említett magas értékek nem játszottak közre a Boost technológia működésében. Amennyiben a GT 750M-mel szerelt változatokon törjük a fejünket, érdemes tudnunk, hogy annak a kártyának a maximális fogyasztása közel a másfélszerese a GT 720M-ének, amely az üzemidőre, a melegedésre, a GPU Boost technológia működésére és a zajszintre is kihatással van. Bár itthon nagyon kevesen használják, mindenképpen érdemes megemlíteni, hogy a notebook támogatja az Intel WiDi (Wireless Display) technológiáját, így az opcionálisan megvásárolható adapter segítségével vezeték nélkül is el tudjuk juttatni a képet egy külső kijelzőre, mondjuk egy LED TV-re.

A merevlemez sajnos a gép kevésbé jól sikerült részei közé tartozik: bár a sebessége még megfelelő – HDD viszonylatban –, zajszintje finoman szólva sem alacsony. Bár visszajelző aktivitás LED nincs, szükség se nagyon van rá, ugyanis pontosan halljuk, mikor dolgozik a mágneses meghajtó és mikor pihen. A grafikonon lévő kiugró tüskék a kiegészítő SSD miatt vannak, a bázisvonal megfelel a szokásos 50-110 MB/másodperces tempónak.

A hangrendszer viszont egyértelműen a mérleg másik nyelvére tehető, ugyanis kivételesen nem kettő, hanem négy hangszóróból épül fel (mindegyiket igyekeztek a sarkokba kitolni), ez már önmagában ad egy kis teret a hangzásnak. A Dolby-s kiegészítő panel elsőre egy nagy marketing vacaknak tűnik, de az az igazság, hogy használata nélkül ez a rendszer gyakorlatilag egy mezei notebookos rendszer azzal a különbséggel, hogy kétszer annyi hangszóróból épül fel. Amint elkezdjük kihasználni a szoftver adta lehetőségeket, egyre inkább halljuk majd, milyen sokat tesz hozzá a hangzáshoz. Mélyhangokat sajnos ezzel együtt se nagyon fogunk kapni, viszont vigasztaljon minket a tudat, hogy a hangtisztaság elég kellemes és a rendszer még magas hangerő mellett se nagyon hajlamos a torzításra. A magas hangerő pedig tényleg magasat jelent, normális használat mellett 25-30%-nál aligha fogjuk feljebb tekerni a csúszkát.

3. Ergonómia és kinézet

Bár az ezüst változatnál valószínűleg szembeötlőbb lenne a V7-582PG sármja, így sötétszürkében/feketében is klassz az összkép. A szálcsiszolt alumínium fedőlapról tényleg elhisszük, hogy az, ami, ráadásul igencsak merev, nem igazán érezzük, hogy a burkolat közepe felé haladva lényegesen változna az ellenálló képessége, ami remek dolog. Ellenben az ujjlenyomatokat imádja és gyűjti is rendesen, takarítani a felület miatt pedig nem egy leányálom, kell hozzá külön tisztító szett, antisztatikus ronggyal nem jutunk messzire, de ez gyakorlatilag minden hasonló felülettel rendelkező noteszgép sajátja. A jó minőségérzet a gép megfordítása után is folytatódik, hiszen a teljes alsó burkolat gumírozott borítást kapott, ellenállósága pedig a felső burkolatéval azonos. Takarítani szintén nem egyszerű feladat, de egy fokkal könnyebb, mint az alumíniumot. A temérdek csavar kitekerése nélkül semmihez nem férünk hozzá, ha viszont megtesszük magunknak ezt a szívességet és kellő körültekintéssel járunk el, akár otthon is kicserélhetjük a szokásos egységeket (memória, merevlemez).

A billentyűzet az egyik legfontosabb eleme minden noteszgépnek és sajnos az új V7-nél ez a periféria inkább középszerűre, mintsem jóra sikerült. A probléma magukkal a gombokkal van, amelyek egyrészt némi holtjátékkal is rendelkeznek, másrészt alig emelkednek ki a körülöttük lévő burkolatból, amely nagyon kényelmetlenné teszi a mindennapi használatot – legalábbis mi nem igazán élveztük, ha küzdeni kellett vele. Az alátámasztás erős közepes, a gépelés közben hallható zaj viszont elég magas, alig különbözik attól, mintha csapkodnánk a klaviatúrán. A háttérvilágítás jó dolog, örülünk is neki, annak már kevésbé, hogy fényereje nem szabályozható, ahogy az sem, hogy milyen eseményre kapcsoljon be.

A touchpad már egy fokkal kezesebb bárány, bár bizonyos funkciók itt sem úgy működnek, ahogy mi szeretnénk. Nem lehet például kiváltani a jobb egérgombot több érintéses gesztussal (kivéve, ha a háromujjas kattintást nem tekintjük annak), így kénytelenek vagyunk a hasznos felület jobb alsó sarkát nyomkodni, ami magával hozza azt a problémát, hogy a lenyomás hatására elmozdul az ujjunk és nem oda pozicionálunk az egérkurzorral, ahova valójában szeretnénk. Szintén kikapcsolhatatlanok a Windows 8 működéséhez kapcsolódó funkciók, bár szerencsére nem futottunk bele olyan helyzetbe, hogy olyan dolgot csinált volna a touchpad helyettünk, amelyre nem “utasítottuk”. A felület nagyon érzékeny, ezt érdemes rögtön finomhangolni, valamint kikapcsolni az összes multitouch funkciót, amelyre nincs szükségünk, mert néha nem annyira intelligensen használja őket a rendszer, mint amennyire kellene. Mindezek fényében azonban nincs igazán kivetnivaló a nagyméretű tapipadban, egyedül tényleg a jobb gombot kiváltó multitouch funkció hiányzik, igaz, az nagyon.

A csatlakozók többségét igyekeztek elrejteni a szemünk elől a mérnökök, így fordulhatott elő, hogy bal oldalt mindössze a bekapcsoló gombot és egy árva USB 2.0 aljzatot, jobb oldalon pedig egy fejhallgató bemenetet, egy kártyaolvasó nyílást és a másik USB 2.0 portot találjuk. Az igazán érdekes dolgokat hátulra száműzték, így ide került a vezetékes hálózati csatlakozó, a korábban már említett (és amúgy ritkaságnak számító) Mini-DisplayPort, a HDMI aljzat, az egy szem USB 3.0-s csatlakozó, valamint a két ventilátor szellőzőnyílása is – utóbbiak elhelyezésének köszönhető, hogy az alacsony zajszintből még kevesebbet hallunk.

A 15,6”-os FullHD IPS kijelzőről csak elismeréssel lehet nyilatkozni, főleg azért, mert az elvárt pozitív tulajdonságok mellett gyakorlatilag színhelyesen gördül le a gyártósorról, így egy másodpercre se kell babrálni. Fényereje elég tág keretek között állítható és a léptékek is rendben vannak. Látószöge nem meglepő módon minden irányból tökéletes, az érintés érzékeny bevonat pedig egyszerre tíz ujj használatát teszi lehetővé és nagyon precízen is működik. Egy matt felületű, nem multitouch-os verziót szívesen látnánk a hamarosan érkező üzleti szériákban is, de tartunk tőle, hogy ez egyelőre csak álom marad.

4. Teszteredmények

Jöjjenek a teljesítmény tesztek, azok közül is a processzorhoz kapcsolódó mérések. A Core i5-4200U már járt nálunk, legutóbb a gyönyörű szép Sony VAIO Duo 13-ban találkozhattunk vele, ott viszont kétcsatornás memóriakezelés segítette a központi egységet, hiszen nem csak egy, hanem két darab 4 GB-os RAM modul került a gépbe. A mostani grafikonon éppen ezért meghagytuk, sőt, ki is emeltük kékkel, hogy látni lehessen, mennyit számít a második modul az általános használat esetén. Tekintettel arra, hogy a CPU képességeit már ismerjük korábbról, lépjünk is rögtön tovább, lássuk, mire képes a régi-új GeForce GT 720M.

Ahogy az várható volt, a GeForce GT 630M-mel szemben alul maradt az esetek többségében, bár volt rá példa, hogy sikerült kihozni egyenlőre az eredményt. Attól függetlenül, hogy ez a gyengébbik dedikált videokártya, amellyel az új V7-es Aspire-öket meg lehet vásárolni, elég tisztességesen helytáll a masina vele. Érdemes egy pillantást vetni a GT 750M-es eredményekre és levonni belőle jó 10-15%-ot, így nagyjából megkapjuk, mire képes az erősebbik videokártyával szerelt változat. A különbség szembetűnő, nem kell magyarázni, a melegedés, a zajszint növekedés és az üzemidő csökkenés ellenére miért választja majd a többség az erősebb verziót.

Üzemidővel nagyon jól áll a legújabb V7, a minimális terhelést jelentő tesztünkön 11 órát préselt ki magából, de a sokkal beszédesebb filmnézős tesztet is 4 óráig bírta, ami nem rossz eredmény (főleg, hogy ott teljes fényerőn megy ugye). Külön jó hír, hogy ha a dedikált videokártyát is munkára fogjuk, valamint minden mást megizzasztunk, másfél óráig akkor is jók vagyunk. Ez az eredmény a GT 750M-mel valószínűleg nagyjából egy órára csökkenne és a többinél is megfigyelhetnénk minimális változásokat – negatív irányba.

5. Értékelés

Az Acer Aspire V7-582PG rendkívül pozitív benyomást tett ránk és hisszük, hogy a gyártó tud még ennél is sokkal jobb gépet is készíteni a jövőben, hiszen bármennyire tetszetősek a részletek, vannak bizonyos dolgok, amelyek belerondítanak az összképbe. Ilyen a középszerű, csattogós és kényelmetlen billentyűzet, amely hiába világít, egyszerűen rossz érzés használni. A touchpad érzékenységével játszadozni kell, mire elérjük a nagyjából nekünk tetsző állapotot, és a helyi menüt sosem fogjuk tudni kiváltani, kénytelenek leszünk a gombként is funkcionáló érintés érzékeny területet használni, hacsak nem akarunk állandóan a képernyőhöz érni alternatív megoldásként, ami a távolság miatt inkább csak elméleti, mint gyakorlati.

Kár ezekért a dolgokért, mert ha megnézzük a mérleg másik oldalát, olyan dolgokat találunk ott, mint a jó anyagminőség, a felhasználástól függően rendkívül halkan is működni képes hűtőrendszer, a pazar nagyfelbontású érintés érzékeny IPS kijelző, a fülnek kellemes négyhangszórós Dolby audio rendszer vagy a Mini-DisplayPort, esetleg technokratáknak az Intel Wireless Display.

Átvétel előtt húztuk a szánkat, hogy egy ilyen klassz masinába miért csak egy GeForce GT 720M jutott, de a gyakorlati tesztek ránk cáfoltak és előítéletünkkel ellentétben a kisebbik dedikált videokártya is kellő magabiztossággal, de főleg jó sebességgel tudta kipakolni a pixeleket a hatalmas kijelzőre. Kár, hogy a GT 750M-mel szerelt változat, amely valószínűleg egy álom VGA-ként jelenik meg sokak szemében vélhetően túl zajos és túl meleg változatot eredményez. Azt mindenképpen meg kell említenünk, hogy ha eltekintünk a 256 GB-os SSD-től és megelégszünk a 120 GB-ossal, akkor a legerősebb változat (alacsony fogyasztású Core i7, ugyanez a kijelző, 8 GB memória, GeForce GT 750M) valamivel 300 ezer forint alatt hazavihető és ha utána nézünk, ilyen csomagot ezért a pénzért nem igazán kapunk egyetlen más gyártótól sem. A legközelebb talán a Dell legfrissebb Vostro-ja, az 5470 van, de 280 ezer forintos árába egy picit gyengébb hardver fért csak bele és hiába az SSD ott is, az IPS kijelzőről le kell mondanunk. A Samsung ATIV Book 8 esetében már minden kritérium teljesül az SSD-n kívül, viszont a videokártya ott is gyengébb valamelyest a GT 750M-nél és még így is 330 ezer forintba kerül. Az Acer tehát, ha innen nézzük, elég nagyot durrantott az új V7-tel, akik túl tudják tenni magukat a készülékhez méltatlan klaviatúrán és ilyen paraméterekkel rendelkező notebookot keresnek, azoknak bátran tudjuk ajánlani.

Az Acer Aspire V7-582PG típusú notebookot a gyártó hazai képviseletétől kaptuk tesztelésre, melyet ezúton is köszönünk!

Pro:

+ remek Full HD IPS kijelző

+ precíz, jól kezelhető érintés érzékeny panel

+ jó minőségű anyagok használata

+ kellemes, a kategória átlagánál hosszabb üzemidő

+ normál használat mellett rendkívül halk hűtőrendszer

+ billentyűzet világítás

+ az átlagnál lényegesen jobb hangrendszer

+ mini-DisplayPort (annak, akinek szüksége van rá)

+ minden modellnek része legalább egy gyorsítótárnak használható SSD

Kontra:

- komolyabb terhelésnél a halk működésből semmi nem marad

- a billentyűzetet nem jó érzés használni és méltatlan is a készülékhez

- a touchpad kényelmes használatához sokáig kell a beállításokat finomhangolni

Hivatalos honlap: Acer

Vásárlás: iPon webáruház