Bevezető

A P67-es és a H67-es alaplapok bemutatásával foglalkozó sorozatunk egy újabb állomásához érkezett, amely ezúttal a Gigabyte egy darab P67-es és három darab H67-es alaplapját mutatja be. Korábbi cikkeink alkalmával már közelebbről is szemügyre vettünk négy-négy ASUS és MSI alaplapot, a mostani Gigabyte-os bemutató után pedig egy ASRock-os cikkel zárjuk majd a témát.

Ezúttal is az alaplapok által kínált szolgáltatásokra, valamint a termékek felszereltségére helyezzük a fő hangsúlyt. Mivel a P67-es és H67-es alaplapoknál a klasszikus értelemben vett északi híd a processzorban kap helyet, így a teljesítmény alakulásába már csak elenyésző mértékben szól bele az alaplap - ez jellemzően 1-3% közötti különbséget eredményez. Mielőtt továbblépnénk, nézzük meg mit kapunk a Gigabyte-tól a pénzünkért:

Most, hogy a specifikációk és az árak világosak, vágjunk is bele a termékek bemutatásába. A következő oldalon bemutatjuk az alaplapok közötti legfontosabb különbségeket, valamint az is, hogy milyen tervezési hibákkal kell szembesülnünk rendszerépítés alkalmával az egyes modelleknél, amelyek nehezíthetik munkánkat (ha van ilyen).

[bold]Tesztkonfiguráció

Alaplapok[/bold]

[list type="unordered"]

[*]Gigabyte P67A-UD4 

[*]Gigabyte PH67A-UD3 

[*]Gigabyte H67MA-UD2H

[*]Gigabyte H67M-D2 

[/list]

Processzor: Core i5-2300 (2,8 GHz, 4core/4thread),

Memória: 2 x 2 GB Patriot DDR3-1600 MHz (CL9-9-9-24, 2T @ 1,55V),

Videokártya: GeForce GTX 470

Merevlemez: Western Digital 160 GB (SATA 3 Gbps)

USB 2.0-s külső HDD: 500 GB-os WD Passport meghajtó

eSATA külső HDD: 1 TB-os WD merevlemez

Optikai meghajtó: NEC DVD ROM

Tápegység: Chieftec 850W

Operációs rendszer: Windows 7 Home Premium x64

Videokártya driver: GeForce 260.99

Az alaplapok

Az újdonságok esetében alkalmazott fontosabb technológiák

Az alaplapok minden esetben dupla BIOS-szal érkeznek, amelyre még később kitérünk, de röviden ez a megoldás azért jó, mert ha megsérül az elsődleges BIOS, akkor a másodlagos BIOS-szal elindítható az alaplap és így javítható az elsődleges BIOS.

A deszkák fejlett energiamenedzsmenttel érkeznek (DES2), ami segít az energia spórolásban, emellett oedig ON/OFF Charge támogatással is bírnak, ami azt jelenti, hogy a kijelölt USB portokon keresztül akár akkor is tölthetjük USB-s eszközeinket, amikor a gép ki van kapcsolva (ráadásul ezekre is érvényes a Gigabyte 3x USB powere, tehát nagyobb mennyiségű energiát képesek leadni a portok, mint amit szabvány szerint kéne nekik).

Fontos megemlíteni a termékek esetében a két részre osztott VRM áramkört is. Ez a tulajdonság - a tesztben szereplő alaplapok közül - csak a P67-UD4-es és a H67M-UD2H esetében érhető el. Az UD4-es modell két darab hét fázisú tápellátó áramkörrel áll a processzor rendelkezésére, míg a H67M-UD2H esetében kétszer hatfázisú tápellátással gazdálkodhat az adott LGA-1155-ös processzor. A kettéosztásnak az az értelme, hogy mindkét rész csak akkor működik, ha azt a helyzet megköveteli, egyébként váltogatják egymást, így kitolva az élettartamot.

[bold]Az alaplapok

[/bold]

A Gigabyte alaplapjai tetszetős csomagolásban érkeztek meg hozzánk, amely a P67A-UD4 kivételével egyforma dizájnnal rendelkezett. Utóbbi alaplapnál is hasonló dizájnelemeket alkalmaztak a doboz esetében, mint a másik három deszkánál, de ennél a modellnél a színösszeállítás már valamivel figyelemfelkeltőbb volt, ahogy az a lenti fotókon is látszik. Ez tulajdonképpen nem meglepő, ugyanis az UD4-es modell a többieknél magasabb szintet képvisel, ami árában is megnyilvánul.

Az új alaplapokhoz hasonló kiegészítőket kaptunk minden esetben, de mivel a tesztre kapott csomagok helyenként hiányosak voltak, így a félrevezetés elkerülésének érdekében inkább nem közöljük a kiegészítők képeit. A csomagok ettől eltekintve tetszetősek voltak mind kívül, mind pedig belül. Természetesen SATA adatkábeleket, hátlapi takarólemezt, telepítő DVD-t és felhasználói kézikönyvet mindegyik modellhez kapunk, a bolti csomagok, csak az extrákban térhetnek el.

A telepítő lemez behelyezése után minden esetben van lehetőség a driverek és a szoftverek automatikus telepítésére, de akár egyenként is a rendszerre varázsolhatjuk a kívánt alkalmazásokat. Mindenképpen érdemes az adott alaplap hivatalos weboldalára is ellátogatni, egyrészt az esetlegesen elérhető frissebb BIOS miatt, másrészt pedig a mellékelt kiegészítő szoftverek frissebb verziói miatt.

Az LGA-1155-ös tokozású Sandy Bridge processzorok fogadására felkészített alaplapok - a H67M-D2 kivételével, amely csak két DDR3-as memóriafoglalattal bír - négy-négy DDR3-as memóriafoglalatot kínálnak, amelyek a H67-es alaplapoknál maximum DDR3-1333 MHz-es, míg a P67-es termékeknél maximum DDR3-2133 MHz-es memória modulokat fogadnak, 32 GB-nyi maximális kapacitásban. A termékek minden esetben két darab PCI Express 2.0 x16-os slotot tartalmaznak, ám ezek már eltérő sávszélességgel állnak a videokártyák rendelkezésére. A P67A-UD4 esetében kétkártyás üzemmódban mindkét slot x8-as sávszélességgel üzemel, de a többi alaplapnál mivel a H67-es alaplapok nem rendelkeznek hivatalosan multi-GPU támogatással, ezért a második slot a déli hídtól kap négy sávot minden esetben, ezt a megoldást jobb nem kihasználni (a PH67-UD3-nál ráadásul még rosszabb a helyzet, csak x1-es valójában a csatlakozó). Multi-GPU konfiguráció építésére - a bemutatóban szereplő alaplapok közül - csak a P67A-UD4-es modellt ajánljuk, annál is inkább, mert ez a termék a többiekkel ellentétben a CrossFireX mellett SLI támogatást is kínál.

A videó kimenettel is rendelkező H67-es alaplapoknál a fent említet bővítőhelyek mellett két PCI Express x1-es slot is rendelkezésre áll, a P67-es modellnél pedig  3 db PCI Express x1-es és két PCI portot találunk a két PCI Express 2.0 x16-os slot mellett. A kakukktojás PH67-UD3-nál a két darab PCI Express x16-os slot mellé kapunk három darab PCI Express x1-es és két PCI slotot is, mert helyesen erre használják el a PCH PCI-E sávjait és nem a második x16-os slotra.

SATA portok tekintetében szintén vegyes a kép. Az alaplapok P67-es, illetve H67-es PCH (Platform Controller HUB) vezérlőjének köszönhetően két SATA 6 Gbps-os és négy SATA 3 Gbps-os port minden terméknél rendelkezésre áll. A H67-es alaplapok közül a H67MA-UD2H modellnél a SATA 3 Gbps-os portokból csak hármat találunk az alaplap belső kivezetései között, a negyedik portot eSATA 3 Gbps-os csatlakozóként helyezték el a mérnökök a hátlapi csatlakozók között. A P67A-UD4 is rendelkezik külső SATA portokkal, de azokról egy külön vezérlő gondoskodik (6 Gbps-os).

Az alaplapok minden esetben Realtek RTL8111E típusú Gigabites hálózati vezérlőt használnak csak úgy, mint a konkurens gyártók P67-es és H67-es alaplapjainak a túlnyomó többsége. Az audió vezérlő szerepét a Gigabyte termékeinél már nem Realtek ALC892-es megoldásra bízták, hanem a sokkal jobb jel/zaj arányt kínáló Realtek ALC889-re, ami az ASUS P8P67 Deluxe modelljén is jelen van. A hátlapi csatlakozók között a P67-es alaplapon, illetve a PH67-UD3-on találunk optikai és koaxiális audió kimeneteket, míg a H67MA-UD2H-s modellre csak optikai audió kimenetet szereltek. Az irodákba és olcsó konfigurációkba szánt H67M-D2-es példány viszont nem hogy koaxiális, de optikai audió kimenetet sem kapott, és csak három audio ki/bemenettel rendelkezik, míg a többieknek hat jutott (persze ez a célcsoportnál nem feltétlenül probléma).

További különbség a termékek között az is, hogy csak a P67A-UD4-es alaplapon találunk négy darab USB 3.0-s portot, a PH67A-UD3-as és a H67MA-UD2H modelleken pedig csak két-két USB 3.0-s port van jelen, amelyek a hátlapi kivezetések között lapulnak. A mezőny legolcsóbb szereplője, a H67M-D2 egyetlen USB 3.0-s csatlakozót sem tartalmaz.

A P67-UD4-es alaplapnál az USB 3.0-s vezérlő esetében van egy úgynevezett Turbo USB 3.0 opció is, amit a BIOS-ban lehet aktiválni és amely annyit tesz, hogy a rendelkezésre álló PCIe sávok segítségével a processzor és a külső USB 3.0-s vezérlő között közvetlen, maximális sávszélesség mellett üzemelő kapcsolatot teremt a processzor. A szolgáltatás bekapcsolásával 10%-kal növekedhet az USB 3.0-s portok sávszélessége, viszont a sávokat a rendszer így a videókártyától veszi el, aminek a kettéosztás miatt csak 8 marad. Vannak Turbo USB 3.0 opcióval ellátott H67-es Gigabyte alaplapok is, amelyeknél csak akkor tudjuk kiaknázni a szolgáltatásban rejlő lehetőségeket, ha a rendszer a processzorba integrált videó vezérlőre támaszkodik, azaz nem alkalmaz diszkrét videó vezérlőt.

Videó kimenetek tekintetében a H67MA-UD2H mindent felvonultat, amit csak lehet: a termék egy D-Sub, egy DVI, egy HDMI és egy DisplayPort csatlakozót is kínál. A DVI port esetében - mivel DVI-I megoldásról van szó - nem lehet DVI->D-Sub átalakítót alkalmazni. Ezzel szemben a H67M-D2-es modell csak a minimális követelményeket teljesíti: mindössze egy DVI és eyg D-Sub port lapul a hátlapi kivezetések között. A PH67-UD3 a H67-es lapkakészlet ellenére egyetlen egy videó kimenetet sem kínál.

Bluetooth vevőt nem találunk egyik alaplapon sem, pedig ennek jelenléte az AutoGreen funkció miatt - amelyről a következő oldalon ejtünk néhány szót - mindenképpen előnyös lenne. FireWire port szintén nincs egyik alaplapon sem.

Az alaplapok felépítésébe nem tudtunk belekötni. Az egyetlen zavaró pont az lehet, hogy a H67-es modelleknél külön videokártya alkalmazásakor a memóriafoglalatok alsó rögzítő fülét nehezen lehet kinyitni, mert az nekiütközik a videokártya nyomtatott áramköri lapjának.

Szoftverek és BIOS

[bold]Szoftverek

[/bold]

A Gigabyte alaplapjaihoz mellékelt telepítő lemezen minden esetben találunk néhány hasznos segédprogramot is a kötelező tartozéknak minősülő driverek mellett. Csak úgy, mint a driverek esetében, úgy a szoftvereknél is érdemes néha-néha ellenőrizni, hogy jelent-e meg újabb verzió, ugyanis a DVD-n rendszerint elavult szoftverek vannak. Ha pedig már úgyis a gyártó hivatalos weboldalán bóklászunk, akkor érdemes friss BIOS után is nézni, de ha ezt nem szeretnénk, akkor a cég @BIOS névre keresztelt segédprogramja megteszi ezt helyettünk: képes ellenőrizni, hogy van-e az adott alaplaphoz a Gigabyte szerverén frissebb BIOS és ha igen, akkor beszerzi azt, és kérésre frissít is (de erre most is lehetőség van BIOS-ból is).

A BIOS frissítő alkalmazás mellett a DES2 is szerepel a repertoárban, ami a DES (Dynamic Energy Saver) szolgáltatás továbbfejlesztett változata. A kiegészítő alkalmazás segítségével könnyedén spórolhatunk energiát azáltal, hogy a DES2-es szolgáltatást engedélyezzük, így terheléstől függően a szükségtelen tápfázisokat ki tudja kapcsolni a rendszer. Energiatakarékossági funkció a processzorhoz, a lapkakészlethez, a videokártyához és a memóriamodulokhoz is tartozik, sőt, fejlett rendszerventilátor-kezelés alkalmazására is van mód a Smart Fan szolgáltatás jóvoltából.

Az alkalmazások között találunk egy Cloud OC névre keresztelt alkalmazást is, amivel könnyedén tudjuk tuningolni a rendszert hálózaton keresztül (akár Bluetooth-on is ha van adapter a gépen). A szolgáltatás érdekes, de aki tuningolni szeretne, az valószínűleg ezután is a BIOS-on belül próbálkozik majd, vagy valamelyik másik segédprogramot, például az Easy Tune 6-ot hívja segítségül.

Az Easy Tune segítségével a rendszer automatikus tuningolására is lehetőségünk nyílik, de akár saját kezűleg is módosíthatjuk a konfiguráció különböző paramétereit. A ventilátorvezérléssel kapcsolatban is találunk itt néhány beállítást, no meg persze egyebeket is, ahogy az a lenti képeken látható. Hasznos kis szoftver.

A lista végén a Smart 6 kullog, ami összesen hat hasznos alkalmazásból áll össze. A segédprogramok között találunk időzárat, valamint Recovery alkalmazást és automatikus tuning szolgáltatást is.

A gyártó az említett alkalmazások mellett egy AutoGreen szolgáltatást is kínál az alaplapok esetében, amely egy ingyenesen letölthető segédprogram és egy párezer forintos Bluetooth 2.0-s vevő segítségével vehető igénybe. Az alkalmazás lényege, hogy a Bluetooth-os telefonunk segítségével a rendszer érzékeli, hogy a gép előtt vagyunk-e. Amennyiben elhagyjuk a konfiguráció környékét, a rendszer készenléti üzemmódra vált, így energiát spórol meg. Ha visszaülünk a gép elé, akkor folytathatjuk a munkát.

BIOS

A Gigabyte alaplapjai a konkurens gyártók megoldásaival ellentétben nem grafikus kezelőfelülettel ellátott BIOS-t alkalmaznak, hanem egy hibrid-EFI alapú megoldást, amely a klasszikus BIOS kinézetét ötvözi az EFI BIOS-ok előnyeivel, így példátul lehetőség van 3TB-os (vagy annál nagyobb) merevlemezről bootolni. Az alábbi videók a bemutatóban szereplő alaplapok BIOS-ait mutatják be. A kezelőfelület a Gigabyte-tól már megszokott felépítéssel rendelkezik, ami könnyű kezelhetőséget biztosít a felhasználók számára, legyen szó átlagfelhasználóról, vagy akár tuningmesterről. Az alaplapok dupla BIOS-szal érkeznek, azaz akkor sincs baj, ha az elsődleges BIOS valamiért megsérül - például hibás frissítés, akár egy esetleges áramszünet miatt -, ugyanis a másodlagos BIOS segítségével továbbra is használható marad az alaplap. A BIOS frissítésére természetesen BIOS-on belül is lehetőség van, de a cél érdekében a fentebb bemutatott, Windows alatt futó @BIOS alkalmazást is segítségül hívhatjuk.

 

Ahogy az a fenti videókból is kiderül,a H67-es lapkakészlettel ellátott alaplapoknál a Turbo Core szorzót nem lehet módosítani az egyes processzormagok esetében, míg a P67-es alapokon nyugvó P67A-UD4-es modellnél igen.

A fenti BIOS-ok ugyan még hagyományos kezelőfelülettel bírnak, de a napokban a vállalat háza tájáról már érkeztek olyan hírek, amelyek arról számoltak be, hogy a Z68-as alaplapok megjelenésével a Gigabyte is belép a grafikus kezelőfelülettel ellátott BIOS-ok világába, méghozzá egy nem is akármilyen megoldással. A gyártó TouchBIOS névre keresztelt szoftvere a billentyűzet és egér alapú vezérlés mellett az érintőkijelzőkkel is kompatibilis lesz. Az újdonságról szóló hírt itt olvashatják az érdeklődők.

Vezérlők, fogyasztás, hőfokok

USB és SATA vezérlők

Szokásunkhoz híven ezúttal is megvizsgáltuk, hogy milyen képességekkel rendelkeznek az alaplapok USB és SATA vezérlői. SATA 6 Gbps-os és USB 3.0-s merevlemez hiányában ez utóbbiakról nem tudunk képet adni, viszont az USB 2.0-s, eSATA és SATA 3 Gbps-os portokról készített tesztek eredményei természetesen rendelkezésre állnak. Az egyes alaplapok különböző vezérlőiről készített tesztek az alábbiakban tekinthetőek meg. Természetesen ezúttal is a HDTune és a HDTach alkalmazások legfrissebb verzióit hívtuk segítségül a vizsgálathoz.

SATA 3 Gbps

[bold]USB 2.0

[/bold]

eSATA

Összességében - ahogy az a fenti képeken is látszik - jelentősebb különbségek nem mutathatóak ki az egyes alaplapok vezérlői között, de ez nem meglepő, főleg ha azt nézzük, hogy a legtöbb csatlakozó a PCH beépített vezérlőjét használja.

Fogyasztás

Ahogy a korábbi bemutatók alkalmával is tettük, most is megvizsgáltuk, hogy különböző helyzetekben milyen fogyasztás mellett üzemeltek a konfigurációk. Az összetevők - az alaplap kivételével - azonosak voltak. A mért eredmények természetesen most sem tartalmazzák a monitor fogyasztását. Ennek fényében lássuk, milyen értékek születtek.

Hőfokok

Az alaplapoknál műszeres méréssel vizsgáltuk, hogy miként alakul a PCH hőmérséklete üresjáratban és terhelés alkalmával. Az így kapott eredményeket az  alábbi diagramból lehet kiolvasni.

 

Végszó

[bold]

Gigabyte H67M-D2

[/bold]Tesztünk legolcsóbb szereplője tulajdonképpen nem vizsgázott rosszul, viszont tény, hogy felszereltség tekintetében elég szerényre sikerült. Ez az alaplap egyszerű otthoni vagy irodai konfigurációkba lehet jó választás, ahol nem szükségesek az extra szolgáltatások, például az USB 3.0-s portok vagy az optikai audió kimenet. A költséghatékony konfigurációt építők számára megfelelő mennyiségű bővítőhely áll rendelkezésre, így viszonylag időtálló konfigurációt  lehet építeni a termék felhasználásával. Más kérdés, hogy véleményünk szerint megéri azt az alig több, mint háromezer forint plusz összeget rászánni a H67MA-UD2H modellre, ugyanis ezért a pár ezresért cserébe igen sok extrát kapunk.

Összességében  tehát az abszolút belépő szintű, irodai munkára szánt konfigurációkban tudnánk elképzelni ezt a példányt, ahol elegendő a kétféle videó kimenet, a két memóriafoglalat és nem probléma az sem, hogy nincs digitális audió kimenet, illetve USB 3.0-s port.

[bold]Gigabyte H67MA-UD2H

[/bold]

Ennél a lapnál felszereltség tekintetében már sokkal jobb a helyzet, miközben az árkülönbség csak bő 10%.

Ez az alaplap már négy darab DDR3-as memóriafoglalatot tartalmaz, fejlettebb tápellátó áramkörrel áll a processzor rendelkezésére és egyéb tekintetben is kínál pozitívumokat a H67M-D2-vel szemben. A videó kimenetek között itt már DisplayPort és HDMI csatlakozót is találunk - utóbbi HTPC építésekor szinte nélkülözhetetlen -, de ezzel együtt a hátlapi csatlakozók között optikai audió kimenet, két USB 3.0-s port, valamint egy eSATA port is lapul, amelyek szintén sokak számára jöhetnek jól. Az említett előnyök, illetve az árkülönbség alapján egyértelmű, hogy a két tesztelt, videó kimenettel is ellátott H67-es alaplapból messze a H67MA-UD2H a jobb választás.

Gigabyte PH67A-UD3

Bermutatónk legdrágább H67-es szereplője a PH67A-UD3-as típusjelzést viseli. Ez az alaplap akkor lehet ideális választás, ha nem akarunk a processzorba integrált videó vezérlővel bajlódni, ugyanis különös módon nem rendelkezik egyetlen videó kimenettel sem. Multi-GPU támogatása ennek az alaplapnak is van, de ahogy az előző kettő esetében, itt sem javasolt használni, túl gyenge a második foglalat.

A tápellátás nem olyan fejlett, mint az UD4-es modellnél vagy akár a H67MA-UD2H esetében, de átlagos konfigurációkhoz bőven elegendő lesz. Bővítőhelyek tekintetében a két darab hátlapi USB 3.0-s port és az optikai, valamint koaxiális audió kimenet kivételével semmi extrát sem találunk a terméken. Az alaplap előnye annyi lehet, hogy a normál ATX formátum miatt kínál egy plusz PCI Express x1-es csatolófelületet és két PCI slotot is.

 

A PH67A-UD3 a maga 27 000 forint körüli árával tehát kicsit felemásra sikerült. Azoknak lehet érdekes akiknek nem kellenek az integrált videó kimenetek, és nem szeretnének többet fizetni egy P67-es megoldásért. Elnézve viszont a többi H67-es alaplapot, kevés az előny ezen azért, hogy eldobjuk a videó kimeneteket, amik később még jól jöhetnek. Például ha az AMD és az Nvidia ingyenes segédprogramjai elkészülnek, akkor a terhelés függvényében könnyedén lehet majd váltogatni a processzorba integrált Intel HD Graphics videó vezérlő és a diszkrét videó vezérlő között, sőt, még az Intel QuickSync technológiája is használható marad. Az Nvidia háza tájáról már érkeztek hírek a fentieket biztosító technológiáról, amely Synergy névre hallgat, viszont ez csak Nvidia videokártyákkal lesz kompatibilis. Az AMD saját megoldásáról jelenleg nincs információ.

P67A-UD4

A bemutató legdrágább alaplapja, amely egyben a legjobban felszerelt példánynak járó címet is bezsebelheti, elég jóra sikerült. A fejlett tápellátás és az ebből fakadó rendkívül jó tuningpotenciál, a tuning szolgáltatások, valamint a felszereltség mind növeli az értéket, de ez az árcédulán is meglátszik.

A 44 ezer forint körüli összegért cserébe kapunk négy darab USB 3.0-s portot, használható SLI és CrossFireX támogatást, optikai és koaxiális audió kimeneteket, valamint két eSATA 6 Gbps-os portot is.

Amennyiben jó alapot keresünk egy kétkártyás rendszerhez, amely viszonylag jól felszerelt és ár tekintetében sincs elszállva, akkor a P67A-UD4 jó választás lehet. Mielőtt azonban annyira előre rohannánk, hogy elkezdjük ajánlgatni, még belevetjük magunkat az ASRock termékeinek vizsgálatába is. Az ASRock lapokkal foglalkozó cikk lesz a sorozat utolsó része, négy alaplappal mint az eddigi cikkekben.

A bemutatóban szereplő Gigabyte alaplapokat a Gigabyte magyarországi képviseletétől kaptuk kölcsön, ezúton is köszönet értük![bold]

Hasznos hivatkozások

Gigabyte H67M-D2: [/bold]A gyártó weboldala | iPon Webshop,

Gigabyte P67A-UD4: A gyártó weboldala | iPon Webshop,[bold] 

Gigabyte PH67A-UD3: [/bold]A gyártó weboldala | iPon Webshop,

Gigabyte H67MA-UD2H: A gyártó weboldala | iPon Webshop.