1. Bevezető
Mai monitoros cikkünkkel újfent próbáljuk lefedni a teljes árskálát, hogy kiderüljön, kifizetődik-e a többletköltség, ha nem feltétlenül a legolcsóbb szegmensben keresgélünk. Az Acer játékosoknak szánt készüléke végre megmutathatja oroszlánkörmeit (ha vannak neki), és kíváncsian várjuk, vajon a BenQ 24”-es FullHD képes (1920x1080) megjelenítője megismétli-e a hasonló paraméterekkel rendelkező kistestvér sikerét. Szintén nagy várakozás övezi a HP legújabb prémium monitorját, melynek kisebb képátlójú változatával nemrégiben ismerkedtünk meg, a 24”-es kiadás viszont a méreten felül is tartogat számunkra meglepetéseket. Végül, de nem utolsó sorban elővettük a Samsung újdonságát immáron 24 colos méretben, hogy a szolidabb árkategória nagyobb teret kapjon a cikk keretein belül.
A specifikációk alapján láthatjuk, hogy a DVI dugasz mindenhol megtalálható, a HDMI egyedül a Samsungnál hiányzik, a HP pedig DisplayPort csatlakozással is rendelkezik. Fogyasztás tekintetében az olcsóbb készülékek jeleskednek igazán, mely nagyrészt a gyengébb fényerőnek tudható be. A széles testreszabhatóság most egyedül a HP prémium kategóriás készülékénél érhető el, a többi csak egyszerű dönthetőséggel rendelkezik, a falra való felfüggesztés opciója viszont náluk is megtalálható.
2. Acer G24
Az Acer monitorjai közt alapvetően három formatervvel találkozhatunk, melyek jól megkülönböztethetőek egymástól. A „V” és „B” szériát a puritán megjelenés, az „AL” sorozatot a szögletes, de már igen tetszetős formatervezés, az „X” és „P” szériát pedig a V alakú dizájn jellemzi. A gyártó most igazán nagy lépésre szánta magát, ugyanis utóbbit, mely eddig csak fekete és fehér festéssel volt elérhető, most rézvörös metál színezéssel kívánja árusítani a „G” sorozat neve alatt. Így született meg a G24, mely egyelőre egyedüli képviselője az újdonsült szériának, de a monitor az eddigiekben megismert gombokhoz, talpazathoz és nyakrészhez képest csak minimális különbségekkel rendelkezik.
Az első különbség a krómhatású menüvezérlő gomboknál jelentkezik, melyek sokkal elegánsabbnak tűnnek a fekete és fehér színű elődökhöz képest. A funkciókat piktogramok jelzik, de csak közelről láthatóak jól, az állapotjelző LED pedig közepesen erős kék illetve narancs fénnyel informál minket a készülék működéséről (kikapcsolására sajnos nincs lehetőségünk). Megkapjuk továbbá az eDisplay Management névre keresztelt szoftveres menükezelést, így az egyébként remekül használható gombokat kiválthatjuk vele.
Tükröződésnek nyoma sincs, oldalt matt fekete színhasználat a jellemző. A talp felszerelése után láthatjuk, hogy a nyakrész kapott némi átalakítást, a ferde bemetszések elméletileg katonai motívumok. A monitoron látható összes apró változtatás a játék érzetet hivatott elősegíteni, szerintünk a narancssárga színvilág nem a legelőnyösebb ilyen szempontból. Az összes lehetőség, mely a testreszabhatóságot hivatott elősegíteni, kimerül a panel dönthetőségében, melyet viszont könnyedén és megfelelő határok közt tesz lehetővé számunkra a megjelenítő.
Hátul sem találunk különösebb felfedeznivalót, ugyanis a felfüggesztési lyukakon kívül nem látható olyan különlegesség, mint fedőlap vagy kábel elvezető kampók.
A hagyományos D-Sub csatlakozás mellett DVI és HDMI is rendelkezésünkre áll, amely természetesen HDCP támogatással van ellátva, így a HD tartalmak megjelenítése sem okozhat gondot neki.
A háttérvilágítás sajnos korántsem mondható homogénnek, minden irányból erős a bevilágítás, ezzel csorbítva a filmnézés élményét. A színhűség viszont megfelelő, a monitor képe már nem olyan fakó, mint ahogy azt néhány korábbi modellnél tapasztaltuk. A színsémák közül a Warm már igen közel áll a megfelelőhöz, ám saját próbálkozásaink sem maradnak jutalom nélkül, érdemes tehát a következők szerint eljárni:
A képprofilok a gyártótól megszokott lehetőségeket kínálják: User, Text, Standard, Graphics, Movie. Az a különleges helyzet állt elő, hogy a felsoroltak mindegyike jól használhatónak bizonyult, ennek oka pedig az, hogy a közöttük észrevehető különbség csak fényerejükben érhető tetten. Az élesség ennek megfelelően minden esetben megmaradt, ilyen tekintetben nincs okunk panaszra.
A látószög viszont jobban is alakulhatott volna, vízszintesen már viszonylag kis szögben megkezdődik a sárgulás és a függőleges betekintési szögek sem jártak ennél jobban. A panel reakcióideje igencsak jónak mondható, bár a specifikációban szereplő 2ms-os válaszidőt túlzásnak tartjuk (következő tesztalanyunk 5ms-os értékét a gyakorlatban ennél kevesebbnek éreztük).
3. BenQ E2400HD
Legutóbbi tesztgyőztesünk, az E2200HDA után most a 24 colos nagytestvérrel ismerkedünk meg, mely felbontását tekintve mit sem változott. Emiatt a kategórián belül egy kis hátránnyal kell indulnia, ugyanis a megjelenített képpontok száma 230 ezerrel kevesebb a többiekénél. A torzításmentes kép érdekében viszont ez elkerülhetetlen volt, ugyanis a képarány 16:9, a megszokott 16:10-hez képest. A formaterv változatlan, fényes fekete és matt szürke felületek alkotják a kávát és a talprészt.
A gombok elhelyezése sem változott, a jobb oldali menüvezérlés villámgyors maradt, a fekete káván található fehér feliratok pedig jól olvashatóak. A szoftveres menü továbbra sem adatott meg, a power LED pedig megmaradt a régi zöld és narancssárga jelzéseivel.
A talp felszerelése egy pattintással oldható meg, a megnövekedett panelhez logikusan megnövekedett talpméret tartozik, a stabilitás ennek megfelelően remek. Magasságállítás, forgathatóság és portré mód továbbra sem szerepel a képességek között, a dönthetőség viszont hangtalan és könnyedén kivitelezhető.
A redőzött hátlap, mely bőrbevonatra emlékeztet, kendőzetlenül foglalja magába a felfogatási lyukakat. A kábel elvezetése a kipattintható kampó segítségével oldható meg, kár, hogy ez csak a tápkábelre korlátozódik, ugyanis a video kábelek nem férnek át rajta.
Oldalt találjuk a fejhallgató kimenetet, alul pedig a beépített hangszórókhoz elhelyezett audio bemenetet, melyhez a kábelt is mellékelték. A csipogók továbbra sem váltják meg a világot, de végszükség esetén még jól jöhetnek. A legfontosabb különbség, mely a kistestvérhez képest felfedezhető, a csatlakozók tárháza; már nem csak a D-Sub, hanem a DVI és HDMI is megtalálható rajta. A csomagban viszont csak az analóg madzagot találtuk meg, ezért a digitális átvitelhez külön beszerzésből kell biztosítanunk a DVI vagy HDMI vezetéket.
A háttérvilágítást vizsgálva már felfedeztünk alulról és felülről is némi bevilágítást. Ez most nem sikerült olyan átütően, ahogy a 22-es változatnál, de még filmeknél sem zavaró, ezért nem kell nagy jelentőséget tulajdonítani neki. Színhűsége remek, a szürkeátmeneti tesztek is folyamatosak, a színbeállításokkal pedig egyáltalán nem kell foglalkoznunk, ugyanis a hideg és meleg sémák mellett a normál beállítás is megtalálható, ezzel teljes megelégedésre adva okot. A gyári beállítások tökéletessége nem csak itt érhető tetten, hanem a kontraszt és fényerő értékeinél is, az alapbeállításokhoz képest csak apró finomításokra volt szükség a következők szerint:
A képprofilok használata elsősorban filmekhez ajánlott, Movie, Photo és Dinamics állásban kapunk (szerencsére) túlzásoktól mentes extra színezést, melyeknél a dinamikus kontrasztvezérlés bekapcsolása választható. Az ipari megjelenítéshez az sRGB profil áll rendelkezésünkre, a legélesebb megjelenítést viszont továbbra is a Standard nyújtotta. Itt jegyeznénk meg, hogy az analóg felületen ugyanolyan éles megjelenítést kapunk, mint a digitálison, ezért nem feltétlenül szükséges megvásárolni a DVI kábelt. Az alacsony felbontások élessége elfogadható, a képarány kezelésével sincs probléma, a kép torzítatlanul jelenik meg.
A kijelző betekintési szögei átlagosak, de legalább oldalról és függőlegesen sem tapasztaltunk sárgulást. A válaszidő remek, igaz, hogy a gyári érték szerint csak 5ms-os reakcióidővel rendelkezik, mi viszont ennél is jobbnak éreztük. Ehhez jön még a nagyfokú közvetlenség is, mely a monitor kis input lag-jának köszönhető.
4. HP LP2475w
A képernyő küllemre a megszokott HP dizájnba illeszkedik, azon belül pedig a legújabb fekete kávájú formatervbe. Jelen esetben a 22”-es különlegesség (LP2275w) 24-es változatáról van szó, mely felbontását tekintve nem változott, viszont S-IPS panellel szerelik, mely többek között remek színvisszaadásáról híresült el.
A menükezelő gombok hagyományosan jók, a kellemesen puha nyomáshoz azonnali reakció tartozik, így az átlátható OSD vezérlése a mellékelt szoftveres menü (Display Assistant) nélkül is könnyedén megoldható. Az állapotjelző LED viszont most túl erősre sikerült, szerencsére menüből ezt letilthatjuk, így figyelmünket már semmi nem vonhatja el a képernyőről.
A robosztus talpszerkezet külön található meg a dobozban, felszerelése az összecsúsztatós módszernek hála könnyedén kivitelezhető. A prémium kategóriában elvárt trükköket kivétel nélkül tudja: talpa körüli elforgatás, portré mód és magasságállítás széles keretek közt. Tetszett, hogy a kistestvérnél tapasztalt hibának - miszerint nem lehet tökéletesen vízszintes helyzetbe állítani a panelt - már nyoma sincs, valamint a magasság is lefixálható végre (igaz, csak a legalacsonyabb állásban). A káva bal oldalán találunk 2 USB kivezetést, melyek ped drive-ok és nyomtatók gyors csatlakoztatásánál lesznek hasznosak. A monitort majdnem teljes egészében a matt fekete színezés jellemzi, mely kissé komor, a szennyeződések viszont alig látszanak meg rajta.
Ha hátulról megvizsgáljuk a készüléket, az első, ami azonnal szembeötlik, a felül elhelyezett fül, mellyel a kijelző elmozdítása válik könnyebbé. Ez azért fontos, mert a készülék igen nagy súllyal rendelkezik, ráadásul a talp gumírozása miatt az elcsúsztatás sem lehetséges. A burkolt kábel elvezető árkok elrejtik szemünk elől a nem kívánt madzagokat, a csatlakozók fölé viszont nem kapunk fedőlapot, bár a szögletes formatervet nem töri meg ez a hiány.
A csatlakozók táján nézelődve szintén elégedettek lehetünk, ugyanis az összes elképzelhető dugasz megtalálható rajta, mint DisplayPort, HDMI, 2db DVI, 4db USB kivezetés, komponens, S-video, audio bemenetek és egy tápkapcsoló. A csomagban mellékelt vezetékeken felül már semmire nem lesz szükségünk, mivel a monitorhoz nem csak az alapvető kábelek járnak, hanem a DisplayPort-hoz és HDMI-hez is mellékelnek egy-egy madzagot.
A háttérvilágítás szép homogén, de szemből elmozdulva már jól látható szürkülésnek voltuk tanúi, mely enyhe kékes-lilás beütéssel is rendelkezett, ez sajnos az IPS panelek egyik jellemzője. A fekete mélysége szintén nem kápráztatott el minket, az S-PVA panelek eddig rendszerint jobbnak bizonyultak ennél. A színhűsége viszont páratlan, a legapróbb színkülönbségek megjelenítése gyönyörű színárnyalati teszteket eredményezett. A kijelző gyári beállításokkal is jól használható, érdemes viszont a színekkel variálni, mert nem feltétlenül az előre meghatározott színprofilokkal járunk a legjobban:
Örömhír, hogy a szövegmegjelenítés kifogástalan, elmosódással vagy szellemképpel véletlenül sem találkoztunk. Előre programozott képprofilokat nem találtunk, helyette extrák tömkelege fogad minket a menüben.
Hogy a legfontosabbakat említsük: PIP (kép a képben két különböző forrásból, választható ablak mérettel), POP (két különböző forrás egymás mellett egy képernyőn), képarány kezelés élességállítással, képarány megtartással és 1:1 móddal, alvás időzítő és kikapcsolható bemenő videojel felderítés. A reakcióidő játékokhoz is megfelelő és a túlvezérlésből fakadó hibák is csak alig láthatóak. A megszokást inkább az érezhető input lag igényli, melyhez kell néhány óra mire elfelejtjük, ezután bátran használható játékos célra is a megjelenítő.
5. Samsung 2433BW
A kijelzőnél alkalmazott dizájn teljes egészében megfelel a 2233BW változatból megismert formatervnek. A káva fényes fekete, tükröződik a napsütésben és az ujjlenyomatok rendkívüli módon meglátszanak rajta, bár meg kell hagyni, ez a gyártó legjobban sikerült formavilága a T sorozat után.
A menüvezérlő gombok a káva jobb oldalán helyezkednek el, kezelésüket pedig nagyban elősegítik a használat közben megjelenő piktogramok, ugyanis feliratok híján csak nagyon nehézkesen tudnánk használni ezeket. Az OSD szoftveres elérése is megoldható, ehhez telepítenünk kell a CD-n mellékelt alkalmazást (MagicTune). Az állapotjelző LED viszonylag elbújva teszi dolgát, működés közben közepesen erős kék fénye nem vonja el figyelmünket a lényegről.
A nyak és talp összeszerelése nem okozhat különösebb problémát, a gombócos technika viszont már elavult, érdemes lenne helyette a már más típusoknál sikeresen alkalmazott elegánsabb, becsúsztatott fémlapos módszert használni. A panelt megdönteni csak nagyon szűk keretek közt tudjuk, az eközben hallható nyekergés pedig itt is jelen van, úgy látszik, ez nem csak a 22-es változat sajátja. A könnyű talp ellenére igen stabil a készülék, az egyszerűségéből kifolyólag nem rendelkezik olyan testreszabási lehetőségekkel, mint magasságállítás vagy elforgatás.
Hátul egy részben fényes, részben pedig matt fekete virágmintás felület fogad minket. A csatakozók elé fedőlapot vagy kábel elvezetőt viszont nem találunk, de legalább semmi nem zavarja meg a letisztult gömbölyded formavilágot.
Az egyszerű kivitelezésnek szerencsére nem látja kárát a csatlakozás, ugyanis az analóg dugasz mellett kapunk egy DVI csatlakozót is. Az olyan különlegességektől viszont el kell, hogy tekintsünk, mint HDMI vagy Displayport, hozzátesszük a meglévő interfészekhez az összes vezetéket nagyvonalúan mellékelik a csomagban.
Összességében igen pozitívan tudunk nyilatkozni a képminőségről, ez alól egyedül a háttérvilágítás lóg csak ki, mivel a széleken némi bevilágítás látható. A fekete mélysége szintén nem az igazi, de még az elfogadható határokon belül helyezkedik el. Színhűsége viszont minden elismerést megérdemel, a kijelző a színátmeneti teszteket szépen folyamatosan jelenítette meg. A szövegmegjelenítés szintén erőssége a készüléknek, a magas kontrasztértéknek hála igen megnyerő a végeredmény. Érdemes egyéni színhőmérséklettel próbálkozni, mivel a gyártó normál értéke is kissé hideg, mi a következők szerint jártunk el:
A kijelző válaszideje érzésre az 5ms-os értéknek felel meg, egészen jól tudjuk játékra is használni, bár a jelen tesztünkben szereplő BenQ típusa ennél láthatóan jobban teljesített. Látószög területén nem remekel a 2433BW, ugyanis oldalról tekintgetve már hamar bekövetkezik a sárgulás, jobban tesszük tehát, ha csak szemből használjuk a készüléket.
A gyártó jól megszokott képprofiljai fogadnak minket ezúttal is: Text, Game, Sports, Movie, Internet, Dynamic Contrast. Most abban a különleges helyzetben vagyunk, hogy az összes nagyon szépen teljesített (a megfelelő helyzetekben alkalmazva ezeket), még a Dynamic Contrast is, ahol a színhasználatot most kivételesen rendben találtuk. A menü extrái közt olyan további lehetőségek bújnak meg, mint a Magic Color, Color Effect (színhatások fényképekhez), Image Size (képarány kezelés az arány megtartásával) és Customized Key gyorsgomb, melyet a fenti képességek egyikére programozhatunk be.
6. Összefoglalás
Acer G24
A G24-et igazi játékos monitornak szánta a gyártó, mi viszont kissé meglepetten tapasztaltuk, hogy az új színhasználatot leszámítva semmilyen többlettel nem találkoztunk, mely megkülönböztetné a monitort egy másik típustól. A gyenge háttérvilágítás az egyetlen, melyet komoly hibaként tudunk kiemelni, ezt (és a jó reakcióidőt) leszámítva most egy nagyjából minden területen közepes minősítésű készülékkel volt dolgunk, ezen kívül pixelhiba garancia sem jár a készülékhez.
BenQ E2400HD
A képernyőt akaratlanul is a kistestvérhez hasonlítjuk, ugyanis a méretet és a csatlakozást leszámítva egy az egyben megegyezik vele. A nagyobb változat szintén kiváló ár/érték aránnyal bír, viszont a háttérvilágítás sajnos romlott valamelyest, és a felbontás is maradt a régi. Mindent figyelembe véve így is jól szerepelt a kedvező árkategóriában, így az ajánlott vétel jár neki, de a pixelhiba garanciát továbbra is hiányoljuk.
HP LP2475w
Első nekifutásra a monitort szintén annak kistestvéréhez viszonyítjuk. Az LP2275w-nél tapasztalt elmosódásnak jelen esetben nyoma sincs, a fekete mélysége és a látószög viszont romlott valamelyest, bár még így is igen jó értékekkel rendelkezik. Az LP2465-ös elődhöz képest szintén előrelépésnek számít az új típus, de más gyártók készülékeihez viszonyítva az említett hibák ellenére is remekül helyt állt a kijelző, ráadásul most már a 3 napos pixelhiba garancia is elérhető egy opció formájában. Mindent összevetve, aki most keres 24”-es méretű prémium paneles monitort, az mindenképp számoljon vele, mert ez az egyik legjobb, így a minősítés csakis ajánlott vétel lehet.
Samsung 2433BW
A képernyő a 22”-es változathoz hasonlóan viszonylag szép teljesítményt nyújtott. Megszoktuk már, hogy a gyártó a kedvező árkategóriában is (apró hibákkal ugyan, de) jó képminőségű megjelenítőkkel rendelkezik, az anyaminőség viszont néhol itt is kifogásolható. Jelen esetben három dologról vagyunk kénytelenek lemondani, ez pedig a mély fekete, hibátlan háttérvilágítás és széles testreszabhatóság (fizikailag, a menübeállításokkal nincs gond). Az összkép ugyan elfogadható, mert vannak előnyei is (mint például a még mindig ragyogó szövegmegjelenítés), de már bőven találunk jobb ár/érték arányú készülékeket is a 24”-es kategóriában (például a BenQ jelen cikkben szereplő típusa). A 3 napos pixelhiba garancia ugyan jár a termékhez, ennek ellenére a készülék elsősorban csak azoknak ajánlott, akik ragaszkodnak a különleges formatervhez.
[bold]A tesztben szereplő monitorokat a Cédrus Kft.-től, a CHS Hungary Kft-től, és a Juventus Team Computertől kaptuk kölcsön, ezúton is köszönet érte!
[/bold]
