1. oldal
Olyan, mintha a 19. századi amerikai földfoglalás napjait élnénk újra, csak ezúttal online változatban: ettől az évtől kezdve ugyanis az ICANN-nél (Internet Corporation for Assigned Names and Numbers) új általános legfelső szintű tartományneveket (generic top level domain, gTLD) lehet engedélyeztetni. Így a korábban használatos 22 végződés (pl. .com, .org) mellé olyanok csatlakozhatnak, mint például a .microsoft, .paris vagy .music.
Az újítás megmozgatta a netes világ fantáziáját, de sokan aggódnak a következmények miatt, és amennyire jelenleg átlátható a dolog, nem véletlenül. A biztonsági szakemberek a csalások miatt aggódnak, a márkatulajdonosoknak semmi kedvük milliókat költeni azokra a tartománynevekre, amelyeket ők maguk ugyan nem akarnak használni, de azt sem akarják, hogy más használja. A domainnevek árát úgy határozták meg, hogy ne kezdhessen mindenki őrült felvásárlásba, így aztán meglehetősen drága mulatság lett a regisztráció. Első körben 185 ezer dollárt kell befizetni az ICANN-nek, majd évente további 25 ezret, és akkor az ügyvédi költségekről még nem is beszéltünk.
A márkanév védelmének érdekében alkalmazott „defenzív regisztráció” tehát a kisebb cégek és nonprofit szervezetek számára óriási teher, a nagyobb vállalatoknak pedig jelentős pluszmunka, és költségeiben sem elhanyagolható, főleg ha több nevet is meg kell venniük ilyen célzattal. Esther Dyson, az ICANN egyik alapítója is aktívan ellenezte a gTLD bővítésének ötletét. Szerinte ugyanis a kezdeményezésből kizárólag három terület művelői profitálnak: akik visszaélnek vele, a marketingesek és az ügyvédek, akiket az átgondolatlanul bevezetett új rendszer jogi gubancainak kibogozására mozgósítanak.
Az ICANN képviselőit a vádaskodások nem igazán izgatják, azonban egyre inkább aggódnak a neveken marakodó felek között kirobbanó viták miatt. Április elején kénytelenek voltak szüneteltetni a regisztrációs procedúrát, mivel egy technikai hibára akadtak a rendszerben, melynek révén néhány pályázónak lehetősége nyílt belepillantani a többiek bizalmas terveibe. A gikszert azóta kijavították és az engedélyeztetés állítólag június közepén újraindulhat, a „károsultakat” képviselő ügyvédek pedig már bizonyára melegítnek.
Persze az áprilisi malőrrel nem számolva sem meglepő a domainnevek regisztrációja kapcsán kezdődő perek nagy száma. Ezzel az ICANN vezetői is számoltak, hiszen a hozzájuk befolyó pénz ‒ eddig 350 millió dollár ‒ harmadát előrelátóan elkülönítették a felmerülő jogi és technikai költségek finanszírozására. Erre valószínűleg hamarosan szükségük is lesz, mivel a mindeddig példa nélkül álló, az eddigiek alapján a vártnál is rosszabbul menedzselt regisztrációs folyamat olyan sok sebből vérzik, hogy valóságos aranybányát kínál a szellemi tulajdonjogi vitákban köztudottan rendkívül találékonynak bizonyuló jogi szakértők számára.
Az eljárás egyik könnyen kikezdhető eleme például a regisztrációs kérelmek feldolgozási üteme: az ICANN ötszáz kérvényt bírál el egy körben egyszerre, és egy csoporttal nagyjából hat hónap alatt végez a szervezet. Tekintve, hogy mostanra már több mint 2000 kérvény került benyújtásra, ez az eljárásmenet jelentős problémákat vethet fel, hiszen az elsőként sorra kerülők 2 évvel korábban kezdhetik használni az új domainneveket, mint azok, akik egy nevetséges verseny eredménye miatt (erről majd alább) egy későbbi csoportba kerültek. Üzleti riválisok esetén ez tisztességtelen előnyhöz juttathatja a tartománynévhez előbb hozzájutó felet, ennyi pedig már elég alap lehet egy perre.
És hogy mi alapján kerülnek beosztásra a csoportok? Ezt az ICANN egyfajta digitális célbalövéssel dönti el (nem vicc): kihirdetnek egy időpontot, amikor mindenki elküldheti kérvényét, a pályázók klikkelnek, és akik a legközelebb kerülnek a kitűzött időpillanathoz, azok a nyerők. A domainnévre pályázók érdekvédelmi csoportja, az Intellectual Property Constituency véleménye szerint ez a rangsorolási rendszer bonyolult, nem kellőképpen tesztelt és sokféleképpen kijátszható, amivel sokan mások is egyetértenek. Jelenleg tehát azon megy a harc, hogy ki kerül a sor elejére, és ezért mindenféle trükkökre hajlandók a résztvevők, ha már egyszer belekényszerítették őket ebbe a nevetséges játékba. A jogi eljárások elharapódzásával a következő csoportok valószínűleg a tervezettnél is később kerülnek majd sorra, ami tovább rontja az egyébként sem rózsás helyzetet. 
2. oldal
A kinek mi jut? kérdés persze még ennél is több veszekedést szül. Senki sem fog ringbe szállni a .disney tartománynévért az anyacéggel, de mi a helyzet az olyan variációkkal, mint amilyen például a .disneyexperience? Ezek a kérdések az előzetes ígéretek és a több mint 300 oldalas eljárási szabályzat ellenére továbbra is tisztázatlanok. Jeff Duke, a Zippo jogtanácsosa elmondta, hogy az öngyújtógyártó cég már eddig is 3 millió dollárt költött évente arra, hogy mások ne élhessenek vissza a márkanévvel, ami jelentős összegnek számít a mamutcégekhez képest kicsinek számító gyártó költségvetésében. A domainnevek bővítése szükségtelen bonyodalom Duke elmondása szerint, és bár cége természetesen regisztráltatni fogja a .zippo tartománynevet, különösebb terveik nincsenek ennek használatával kapcsolatban. Egyébként komoly jogi csatározásokra számít az öngyújtómárkát hamisító imposztorokkal, akik valószínűleg a .zippo név különféle variációival igyekeznek majd magukra irányítani a vásárlói figyelmet.
Az eddigi tapasztalatok szerint a márkatulajdonosok által benyújtott tartománynév-kérelmek 90 százaléka az aggodalom és a védelmi stratégia eredménye, nem pedig az optimizmusé, mondja Josh Bourne a Coalition Against Domain Name Abuse (Tartománynevekkel Való Visszaélés Elleni Koalíció) részéről.
Az olyan gyakran használatos névvel bíró cégek, mint a Delta vagy a United szintén komoly gondban vannak a domainnevek regisztrációjánál. Egyes nevek sorsa az új üzletre szakosodott aukciós cégek árverésein fog eldőlni, másokról pedig a bíróság ítélhet majd. A hasonló nevű cégek esetében (pl. UBS bank és UPS szállítmányozó cég) az ICANN saját hatáskörében dönti el, hogy mindkét tartománynév bevezetésre kerülhet-e, vagy azok párhuzamos létezése túl nagy zavart okozna.
És vannak persze a népszerű általános végződések is, mint amilyen a .art, .radio és .music, ezekért a hírek szerint számos cég és magánszemély is versenybe szállt. Egy San Franciscó-i jogi cég, a Rodenbaugh Law 15 tartománynévre nyújtotta be igényét, és számos hasonló stratégiai felvásárlási kísérletről hallani.
J. Scott Evans, a Yahoo! egyik jogi képviselője még egy potenciális konfliktusforrásra hívta fel a figyelmet: amikor egy cég egy olyan tartománynévre pályázik, amely az iparág egészét leíró, általánosan használatos kifejezés formáját ölti. A .cloud névre lecsapó vállalatot például ilyen módon könnyedén a felhőalapú technológiák elsődleges képviselőjeként azonosíthatja a laikus felhasználó, amire válaszul a versenytársak akár trösztellenes eljárást is kezdeményezhetnek.
Az engedélyeztetési eljárás pontos menete és irányelvei tehát egyrészt meglehetősen ködösek, ami pedig látszik belőlük, az nem túl bizalomgerjesztő, és úgy tűnik, hogy nem is nagyon végiggondolt. A bizalmas információk kezelése során bekövetkezett fiaskó pedig tovább csökkenti az ICANN-be vetett hitet, és minden jel arra mutat, hogy a szervezet egyáltalán nem áll a saját maga által kierőszakolt helyzet magaslatán.
Nem mintha ez utóbbi az újdonság erejével hatna. Az .xxx tartománynév tavalyi bevezetése kapcsán már erősen leszerepelt a szervezet, az állítólagosan a fiatalkorúak védelme érdekében bevezetett „pornódomain” nyomán számos iparágon kívüli cég kénytelen volt újabb webcímeket vásárolni, hogy ne éljenek vissza a nevével. Már akinek sikerült. A Meetup nevű közösségi oldal például megpróbálta megvenni a meetup.xxx címet, az azonban időközben ígéretes címként először prémiumlistára, majd aukcióra került, amelyen a Meetup nem vehetett részt, mivel nem része a „felnőtt szórakoztatóiparnak”.
Az ICANN kudarcot vallott a .jobs tartománynév kezelésénél is, ezt elviekben csak HR-cégek használhatták volna, de a tartománynevet birtokló vállalat a bevétel reményében más profilú cégeknek is elkezdte bérbe adni azt. Az ICANN illetékesei pedig semmit sem reagáltak a helyzetre, és a beérkező panaszáradatra sem. Kérdéses, hogy ha az ICANN képtelen volt megbirkózni 22 tartománynév kezelésével, akkor miből gondolják, hogy százszor ennyi között rendet tudnak tartani?
