Olasz kutatók egy rendkívül érdekes tanulmányt publikáltak, amelyben arra világítanak rá, hogyan lehet a Wi-Fi hálózatot felhasználó-azonosításra használni. A módszer viszonylag egyszerű, az AI révén pedig igen-igen pontosan tud működni: a felhasználókat 95,5%-os pontossággal tudja azonosítani a rendszer, és ehhez nem kell őket fizikailag látnia – elég, ha a Wi-Fi hálózat lefedettségén belül tartózkodnak.
A személyek ismert információkra támaszkodó azonosítása jellemzően videó alapon történik egy publikus terében, mozgásukat is lehet efféle módon követni, ha kellően sok kamerával fedik le az adott környezetet, legyen szó kültérről vagy éppen beltérről. Az optikai alapú, azaz kamera streamet alkalmazó felhasználó-azonosítás sikerét sok minden befolyásolhatja, például a maszk vagy a kalap viselése, a kamera látószöge, illetve kültéri kamerák esetén az időjárás is. A módszer működésének feltétele, hogy a személyről kellenek fotók, vagy éppen videók, amelyekhez hasonlítani lehet az aktuális képeket. A felhasználók követése például okostelefon vagy okosóra segítségével is történhet, sokféle adat felhasználásával, de egyéb módszerek is rendelkezésre állhatnak a jövőben, ha a legújabb tanulmányok megállapításait a gyakorlatba is átültetik.
A Wi-Fi jelek elemzésével már korábban is kísérleteztek az egyes kutatók, akkoriban azonban annyiban kimerült a történet, hogy a felhasználók pozícióját és számát próbálták hatékonyan jelezni egy adott helyiségben, a falakon és a berendezéseken áthatoló rádiójelek elemzésével, egyfajta képalkotó módszerrel. Azóta viszont eléggé nagy teret hódított magának az AI, amivel az efféle adatelemzés sokkal hatékonyabban és gyorsabban, nagyobb pontossággal végezhető el, azaz elméletben akár még a felhasználók megkülönböztetésére is lehetőség nyílhat. Ezt az elméletet olasz kutatók a gyakorlatban is bizonyították.
A Rómában található La Sapienza Egyetem kutatói kifejlesztettek egy új technológiát, ami sokat sejtetően csak a „WhoFi” nevet kapta. A technológia alapját a Wi-Fi technológia jelforgalmazásához kapcsolódó CSI (Channel State Information) adathalmaz adja, ami a kutatók szerint hatékonyan vethető be alapvető biometrikus markerek kinyerésére, amelyeket aztán megfelelő struktúrába rendezve egyfajta „rádióhullám alapú ujjlenyomat” hozható létre az egyes felhasználókról. Ahogy a felhasználó belép egy Wi-Fi hálózat hatósugarába, interakcióba lép a rádióhullámokkal, vagyis befolyásolja azok tulajdonságait, ehhez pedig sem okosórára, sem okostelefontra, sem egyéb kiegészítőre nincs szükség. Ezt az interakciót a CSI paraméterei jól leírják, elemzésüket neurális hálózattal lehet elvégezni, majd egyedi adatkészletté alakíthatóak, ami aztán megbízhatóan, 95,5%-os hatékonysággal használható egyedi azonosítóként, akkor is, ha többen is tartózkodnak a helyiségben.
Az olasz kutatók 14 személyből álló csoporton tesztelték a technológia működését, ennek során jutottak arra a megállapításra, hogy a felhasználó-azonosítás hatásfoka 95,5% az aktuális fejlettségi szint mellett. A WhoFi a kamera alapú felhasználó azonosítással ellentétben nemcsak a test külsejét „látja”, a rádióhullámok a csontozattal és a szervekkel is interakcióba lépnek, a teljes testről „leírást” adnak, vagyis ezáltal tökéletes biometrikus „ujjlenyomat” készíthető az adott személyről. A hatásfokot nem befolyásolja, milyen ruhát visel éppen az adott személy, falakon át is működik, azaz nem kell konkrétan rálátni az adott felhasználóra, mint például egy klasszikus kamera esetében.
A WhoFi segítségével hatékonyan lehet monitorozni a nagyfokú biztonságot igénylő területeket, gyakorlatilag a felhasználók azonosítására és követésére is alkalmas, méghozzá úgy, hogy erről a delikvens mit sem sejt, és a módszer akkor is működik, ha a célszemélynél nincs semmilyen elektronikus eszköz, amiben Wi-Fi vezérlő lenne.
A technológia hatékony, ugyanakkor potenciális veszélyeket is rejt, hiszen rejtett, nemkívánatos „megfigyelésre” is használható, akár illegálisan is. A tanulmánnyal kapcsolatos egyéb publikus részletek itt olvashatóak.
