A Hubble űrtávcső nemrégiben a Ganümédészen, a Jupiter egy másik holdján igazolta a légköri vízpára jelenlétét, most pedig ezt korábbi felvételek alapján az Europén is sikerült megerősíteni. Az új adatok szerint a víz tartósan jelen van a légkörben, de csak a hold egyik féltekéjén jellemző. A friss információk sokat segíthetnek a jeges holdak légköri szerkezetének megértésében, és az eljövendő tudományos küldetések tervezésében is.

Az Európé a Jupiter 79 ismert holdjának egyike, és a hatodik legnagyobb hold a Naprendszerben, méretre nagyobb a Plutónál is. Felszínét jég borítja, amely nagyrészt sima, és csak helyenként törik meg repedések és gyűrődések. Az égitest felszínén −170 °C a hőmérséklet, és légköre meglehetősen ritka. A szakértők viszont úgy sejtik, hogy a jég alatt egy globális óceán rejtőzhet, amely akár életet is hordozhat.

A szakértők egy új, a Ganümédésznél már bevált módszerrel találtak vízpárát az Európé hátsó féltekéjén, vagyis azon a felén, amely a haladási irányával ellentétesen található. A vízpára egyenlőtlen eloszlását korábbi számítógépes szimulációk is előre jelezték, de a vélt aszimmetriát eddig nem sikerült észlelési adatokkal alátámasztani. A víz tartós jelenléte ugyanakkor meglepetés, hiszen a felszín rendkívül hideg, mondja Lorenz Roth svéd kutató, az eredményekről beszámoló tanulmány egyik szerzője.

A felfedezéshez Roth és társai a Hubble 1999-es, 2012-es, 2014-es és 2015-ös, ultraibolya felvételeit vizsgálták meg. A képek a STIS nevű spektrográffal készültek, amely segítségével meghatározható a felvételeken látható oxigén mennyisége. Ezekből az adatokból aztán a kutatók további elemzésekkel következtettek a víz mennyiségére.

Bár a holdon korábban is látták nyomát vízpárának, annak jelenlétét azokhoz az időszakos kitörésekhez kötötték, amelyek időnként előtörnek a jég alól, több mint 100 kilométeres gejzíreket alkotva. Az ilyenkor a légkörbe kerülő víz felhőkben, szabálytalan csomókban van jelen átmeneti jelleggel, a mostani mérések azonban nagy területen mutatták ki jelentős mennyiségű vízpára jelenlétét. Vagyis úgy tűnik, hogy bárhonnan is származik a víz az atmoszférában, ott tartósan megmarad, legalábbis az egyik féltekén.

A Jupiter jeges holdjainak vizsgálatában hatalmas előrelépést jelenthet az ESA JUICE nevű küldetés, amely a tervek szerint jövőre indul, és 2031-ben ér az óriásbolygóhoz. A szonda a Ganümédészt, a Kallisztót és az Európét is meg fogja vizsgálni, és fejlett műszereivel legalább 3 évig járja majd a Jupiter rendszerét. Az Európét ráadásul a NASA 2024-ben induló Europa Clippere is meglátogatja majd, amely egy sor rárepülés keretében (először 2030-ban) gyűjt adatokat a hold felszínéről, légköréről, és hogy a jövőben hol lehet érdemes landolni rajta.