A leszállás során összesen mintegy 30 ezer fénykép készült azzal 7 műszaki kamerával, amelyeket kifejezetten a landolás különböző fázisainak rögzítésére szereltek fel, aminek ilyen szintű monitorozására még sosem volt példa. A rover ezen kívül 9 másik műszaki kamerával rendelkezik, amelyek a felszíni munkálatokat segítik és gyakorlatilag a rover szemeiként szolgálnak, illetve további 7, kifejezetten tudományos célokat szolgáló kamerával is fel van szerelve, amelyek többek közt nagy felbontású fotókat készítenek a környezetről, illetve különböző hullámhosszokon fotózzák a mintákat.

A következő hónapokban tehát elképesztő mennyiségű fotóra számíthatunk a Marsról, és nem utolsó sorban magáról a leszállásról is, amelyről egy komplett videó készült. Így ha sikerül hazasugározni ezt a rengeteg adatot, mindannyian tanúi lehetünk, milyen lett volna a Percynek becézett marsjáróval landolni. A leszállásról készült első részletek akár már hétfőn megérkezhetnek.

Az első képeslapok

Ennek előhangjaként a NASA máris közzétett néhány fotót, amelyek közvetlenül a leszállás után, illetve közben készültek. A fenti felvételt például pár másodperc a felszín elérése előtt rögzítette az egyik kamera: ezen a marsjáró az égi daru kábelein lóg a marsi talaj felett, és a daruról van lefotózva. A kerekek ekkor nagyjából két méterre voltak a felszíntől. Az égi daru az utolsó 20 méteren segítette a rovert a marsi felszín felé, előtte maga légkör, egy ejtőernyő, illetve fékezőfúvókák gondoskodtak a lassításáról. A kép elkészülte után röviddel a rover közvetlenül a felszín felett levált az égi daruról, amely elrepült a leszállóhely felett és kicsit odébb a felszínbe csapódott.

A landolás pillanatait ugyanakkor nem csak a Perseverance rendszerei rögzítették. Az alábbi fotót a Mars Reconnaissance Orbiter HiRISE kamerája készítette, amely mintegy 700 kilométerre volt a rovertől. A fényképen a marsjáró a szuperszonikus ejtőernyőn lóg, útban a felszín felé.

A landolás után közvetlenül beérkezett képek még a porvédő kupakok alól készültek, de azóta már megérkeztek az első színes, már sokkal jobb felbontású képek is a felszínről. A cikk nyitóképét az egyik, jelenleg délkelet felé néző, 20 megapixeles veszélyjelző kamera készítette, amely – ahogy már említettük – gyakorlatilag szemként szolgál: elől és hátul is több ilyen van a roveren, és ezek ügyelnek rá, hogy a marsjáró ne menjen neki a szikláknak és elkerülje a hasadékokat.

A fotón a rover árnyékán kívül kavicsok és sziklák látszódnak, valamint a viszonylag sík terepen túl, a távolban néhány domb is feltűnik. A leszállóhely kiválasztása, amelyet a Perseverance a leszállás során a kijelölt régión belül maga végzett el saját kameráira támaszkodva, jelenlegi ismereteink szerint ideális a küldetés folytatásához. A roverrel utazó első marsi helikopter bevetése miatt kiemelkedően fontos volt, hogy rendkívül sima legyen a terep, mivel az Ingenuity a rover hasára szerelve várakozik, és onnan fogják leengedni. A rover testének dőlésszöge a teljesen vízszinteshez képest jelenleg 1 fok, ami abszolút kielégítőnek nevezhető.

Végül az utolsó eddig beérkezett fotón a rover egyik kereke látható néhány izgalmasnak ígérkező kődarab társaságában. Utóbbiak érdekessége, hogy nagyon lyukacsosnak látszanak, ami vulkáni eredetre, de üledékes képződésre is utalhat.

A rover ezen belül egy olyan helyen szállt le, amely kőzettani szempontból igen változatosnak tűnik, és egyszerre hordoz vulkáni és víz formálta jellegeket. Hogy a képen látható kerék előtti kő mitől lett ilyen, az egyelőre rejtély, de a közeljövő vizsgálatai minden bizonnyal segítenek eldönteni.

A fotón látszódó kerék kialakítása egyébként az egyik fontos fejlesztés, amelyet a Curiosity mintájára készült roveren végrehajtottak. Az előd kerekeinek gyors degradálódásából okulva a Perseverance-t vastagabb, nehezebb, strapabíróbb alumíniumból készült kerekekkel látták el, amelyek kevésbé szélesek, de nagyobb átmérővel rendelkeznek, mint a Curiosity kerekei.

Hogyan tovább?

A NASA szakértőinek elmondása szerint a rover kiváló egészségnek örvend, és délkelet felé néz egy, a jelenlegi információk szerint biztonságosnak tűnő terepen. A több mint 1 tonnás, majdnem 3 méter hosszú rover rádióizotópos termoelektromos generátorában 4,8 kilogramm plutónium-238 bomlása szolgáltatja az energiát. A generátor által termelt elektromos energiát két lítiumion-akkun tárolják, és a rover rendszerei ezekről működnek, ami sokkal rugalmasabb és megbízhatóbb üzemeltetést lesz lehetővé, mint hogyha napelemekre kellene támaszkodni, hiszen akár éjszaka, porviharok alatt és a marsi tél idején is üzemeltetni lehet a rendszereket.

Hogy mi várható a jövőben, arról a pénteki sajtótájékozatón beszéltek a szakértők. Egy pár, az utazás és a landolás idejére rögzített eszközt máris kioldottak, így lekerült két kamera porvédő kupakja, és egy antennát is kiengedtek. Más műszereket ugyanakkor még nem aktiváltak. Ennek folyamata nagyon lassan, fokozatosan fog zajlani, amely során alaposan ellenőrzik a marsjáró rendszereit és kalibrálják a szükséges műszereket. A tudományos szakasz várhatóan csak a nyáron veszi kezdetét, de ez nem jelenti azt, hogy addig ne történne semmi, sőt.

A következő napokban várható az öt kamerával és egy robotkarral felszerelt árboc kinyitása. Ezen túl az energiaellátás, a hőrendszer és a kommunikáció stabilizálása is a rövid távú célok között van, majd ha ez sikerült, a rover egy szoftverfrissítést is kap. Utána, várhatóan a leszállás utáni 9. marsi nap (1 marsi nap földi idő szerint 24 óra 39 perc 35 másodperc) környékén, a rover megteszi első rövid útját: ennek során 5 métert fog előre gördülni, majd visszatolat eredeti pozíciójába. Ha a rövid próba közben minden jól megy, utána nem sokkal egy hosszabb utat is beiktatnak.

Az Ingenuity bevetése is a korai, 2–3 hónapon belüli teendők között kap helyet, így remélhetőleg a helikopter első repülésére sem kell sokat várnunk. Ehhez a minihelikoptert le kell választani a rover hasáról, majd pár centis magasságból leejteni a felszínre. Ezt követően a rover odébbgurul, teret adva az 1,2 méter rotorátmérőjű járműnek a felszálláshoz. Ez persze a leírtaknál sokkal lassabban és óvatosabban fog zajlani, a helikopter felszínre helyezése és a rover elhátrálása nagyjából 10 napot vehet igénybe.

Az Ingenuity reptetése elsősorban technológiai demonstrációs célt szolgál, és egy komolyabb marsi helikopter elődje, amelyen ki akarják próbálni a kulcsfontosságú technológiákat. Ennek megfelelően elég pici a hatóköre: egyszerre legfeljebb 90 másodpercig képes a levegőben maradni, ami alatt 50 métert tehet meg, legfeljebb 5 méteres magasságig emelkedve. Az Ingenuity tesztelése során 30 nap alatt maximum 5 ilyen rövidke repülést terveznek a napelemmel, kommunikációs rendszerrel, kamerákkal és más szenzorokkal, illetve rugalmas, szénszálas lábakkal felszerelt, nem egészen 2 kilogrammos helikopter számára.

Ha a repülési teszt véget ér, és a Perseverance műszereinek beállítása is befejeződött, a rover megkezdi útját az első tudományos vizsgálódási hely felé, amelynek kijelölése a korábbi, bolygó körüli pályáról végzett vizsgálatok, illetve az árbocról és esetleg a helikopterről készült képek alapján történhet majd. A tudományos szakaszban helyi kőzettani vizsgálatokat és egyéb méréseket végez a rover, illetve mintákat is gyűjt, amelyeket aztán egy későbbi küldetés során visszajuttatnak a Földre alaposabb elemző vizsgálatok reményében.

Míg a Curiosity küldetésének célja az volt, hogy igazolja, a Mars egykor élhető lehetett, és ez sikerült is neki, a Perseverance tényleges mikrobiális nyomok, baktériumok és moszatok mikroszkopikus fosszíliái után kutat majd, amelyek akkor létezhettek ebben a kráterben, amikor a felszínt még folyékony víztömegek borították. Izgatottan várjuk, mire jut.