A Warwick Egyetem kutatói által nemrégiben detektált exobolygó a legrövidebb pályaidejű forró jupiter, amelyet ismerünk. A planéta nagyjából 1000 fényévre található a Földtől, és az NGTS nevű chilei műszer segítségével fedezték fel a kutatók. A rendszert a Neptunusznál kisebb méretű exobolygók fedési módszerrel való felfedezésére fejlesztették ki, és egyszerre mintegy 100 ezer csillagot figyel apró, periodikus halványodások után kutatva azok fényében.

Így figyeltek fel a kutatók a kérdéses bolygó csillagára, amelynek fénygörbéjén elképesztő gyakorisággal jelentkeztek a bolygóátvonulás jelei. A csillag maga a Naphoz hasonló, a bolygó pedig a Jupiternél egy kicsit nagyobb méretű, és sokkal-sokkal közelebb kering a központi objektumhoz, mint a Naprendszer legnagyobb bolygója.

Ahogy James McCormac, a kutatás vezetője elmondta, bár elvileg a rövid, 24 óránál rövidebb periódusú forró jupiterek észlelhetők a legkönnyebbek a fedési módszerrel (mivel csillagukhoz képest nagy méretűek és gyakran átvonulnak előtte), a valóságban az ilyen planéták rendkívül ritkának bizonyulnak. Bár több száz forró jupitert ismerünk, ezek között mindössze hét olyan van, amely kevesebb mint egy földi nap alatt kerüli meg csillagát.

Az NGTS-10b mindössze a csillag átmérőjének kétszeresére kering a központi égitesttől, ami saját rendszerünkre vetítve azt jelentené, mintha a Merkúrnál 27-szer közelebb lenne a Naphoz. A szakértők szerint ilyen távolságban olyan nagy árapályerők hatnak a bolygóra, hogy kérdéses, hogy a csillag mikor szaggatja darabokra a planétát.

Igen valószínű, hogy a bolygó kötött keringésű, vagyis mindig ugyanazon oldalát fordítja a csillag felé, és ezen az oldalon az átlagos hőmérséklet meghaladhatja az 1000 °C-ot. A csillag maga egy kicsit kisebb (sugara 70%-a) a Napnál, és mintegy 1000 °C-kal hűvösebb is csillagunknál. A bolygó átmérője 20%-kal nagyobb a Jupiterénél tömege pedig duplája saját legnagyobb bolygónkénak.

A bolygó pályájával és annak fenntarthatóságával kapcsolatban rengeteg kérdés merülhet fel. A jelenlegi bolygóképződési teóriák szerint az óriásbolygók csillaguktól távolabb keletkeznek, majd vagy még a protoplanetáris korongban fellépő interakciók, vagy a később rájuk ható erők hatására egyesek közülük elkezdenek befelé vándorolni. A szakértők azt tervezik, hogy a következő évtizedekben rendszeresen ellenőrzik az NGTS-10b pozícióját, hogy feltárják, a mostani stabil pálya-e, vagy a bolygó továbbra is közeledik csillagához, amely idővel menthetetlenül megsemmisíti majd.

A kutatók úgy sejtik, hogy a hasonlóan rövid periódusú égitesteket előbb-utóbb széttépi csillaguk, mert túl közel kerülnek hozzá. És ez, a már most is katasztrófa határán egyensúlyozó bolygó kiváló lehetőséget nyújthat arra, hogy a folyamatot a valóságban is megfigyeljék a csillagászok. Ugyanakkor az sem zárható ki, hogy a bolygó valahogyan tartósan megmarad ezen a pályán, ami viszont komoly kérdéseket vethet fel a forró jupiterek tulajdonságaival kapcsolatban.