- A Nővérek akcióban!
Patrick deWitt regénye nem kavart nagy port maga körül, pedig egy testvérpár érdekes történetét meséli el, western köntösbe bújtatva, mégis kilépve a legtöbb kliséből. A történet első nagy poénja a főszereplők neve, a Nővér fivérek (Sisters brothers) ugyanis kicsit sem vehető komolyan, én csodálom, hogy nem röhögte el minden szereplő magát, amikor bemutatkoztak. Eli (John C. Reilly) és Charlie (Joaquin Phoenix) azonban komoly hírnévre szert tett fejvadászok, a nevük említése pedig inkább okoz félelmet és csendet, minthogy bárkinek is viccelődésen járjon az esze. A keretet kezdetben egy szokásos embervadászat adja, ami mellé mellékszálként odakúszik az emberiség arany iránti olthatatlan vonzódása is.
A kaliforniai aranyláz kirobbanása hatalmas tömegetek vonzott a lelőhelyekre. városok épültek ott, ahol egy hónapja még csak pusztaság volt és az embertömeg hatalmas mennyiségű készletet vásárolt fel. A kereskedelmet azonban nem csak ez, hanem a folyamatosan áramló arany is fellendítette. A filmben mindez azonban egyfajta háttérként jelenik csak meg. Az emberi gonoszság, mohóság és vérszomj ezernyi más módon is megmutatkozik, ezek közül pedig csak egy az olyannyira vágyott sárgás fém. És itt már kezdi levedleni a kliséket a Testvérlövészek.
Olyan érzésem volt, mintha a western csak egy díszlet lenne, és ugyanez a történet napjainkban, egy Szárnyas fejvadász vagy egy középkori díszlet mellett is ugyanúgy megállná a helyét.
A középpontban a már emlegetett testvérek állnak, akik a félelmetes és hatalmas Kapitány alkalmazottjaként vadászatra indulnak. Az út azonban inkább szól róluk, mint a munkájukról. Két nagyon is eltérő jellemű és világszemléletű emberről van szó, de összeköti őket az a vérségi kapocs és a főként Eli-ra jellemző hűséges gondoskodás. Itt borul a második nagy klisé, ugyanis a fekete fehér karakterek és gondolkodás helyett komoly dilemmákat, eszmefuttatásokat és párbeszédeket kapunk. Charlie heves vérmérsékletű megkeseredett cinikus alkoholista, akit Eli egyfajta őrangyalként kísér, és mindkettejük lelkiismereteként mond ki olyan dolgokat, amik az életről, a gyökereikről vagy a világ folyásáról szólnak. Még a tűzpárbajok és a túlélésért vívott harcok közepette is felmerül, hogy megéri-e mindez, és az is meddig lehet kísérteni a sorsot egy ilyen erőszakos szakmával.
A múlt árnyéka másként csapódott le a testvéreken, a bizonytalanságokkal teli jelen pedig egyre jobban feszegeti a határaikat. Hősökként ugyanúgy alkalmuk nyílik jót tenni, ahogy a szemet-szemért elvet követve rábólintani arra, hogy egy ilyen világban mindenki magára számíthat csak. Küldetésük – egy vegyész tudós (Riz Ahmed) előkerítése és megölése – akkor válik fordulóponttá, amikor felderítőként alkalmazott segítőjük (Jake Gyllenhaal) átáll az „ellenség” oldalára. Az eddig ismert, egyszerű keretek közé szorított világot itt már olyan kérdések feszítik szét, amik miatt semmi nem maradhat a régiben. Eli egy békésebb megoldás felé vinné a párost, Charlie pedig az alkohollal és a vérmérsékletével küszködve inkább az anyagi javak felé indulna. És mi történik, ha a két út valahogy összeér? Az idealista, a világ jobbá tételén dolgozó vegyész azt állítja, hogy olyan lelőhelyet és módszert tud, ami sosem látott gazdagságot ígér. Ha viszont a testvérek nem szállítják le az „árut” idővel szembe kell nézniük rettegett főnökükkel, a Kapitánnyal – vagy legalábbis az embereivel, akik a szökevényekre és a célpontjukra egyaránt vadásznak. Szokatlan szövetségbe kovácsolja a történet a négy embert és drámai végkifejletet ígér az, ahogy az összebékíthetetlen nézőpontokat egyengetni próbálják.
A film lassabb folyású a megszokott lövöldözős, üldözős westernek mércéje szerint. A melankolikus, filozófiai felvetéseket és beszélgetéseket brutális tűzpárbajok szabdalják és a humor sem marad ki a jól eltalált elegyből. Kicsit olyan érzése lehet az embernek, mintha a művész és az akciófilmek lényegéből a rendező kiemelte volna a jobb részeket és abból alkotott volna egy újnak nem mondható de mégis szokatlan és élvezetes hibridet. Ha lenne ilyen kategória, a Testvérlövészek a filozófiai western, a road movie a fekete komédia és a dráma körül találná meg a helyét. Ha a címkéktől el tudunk tekinteni, akkor egész egyszerűen egy jó filmet kapunk, amire érdemes rászánni 2 órát.
