Ahogy már többször írtuk, az Ingenuity gyakorlatilag egy tesztprojekt, amelynek célja azt felderíteni, hogy egyáltalán lehetséges-e az általa hordozott technológiával repülni a Mars földinél sokkal ritkább légkörében. A mindössze fél méter magas, 1,8 kilogrammos járművet két egymás fölé helyezett rotor emeli majd a magasba. Az 1,2 méter fesztávú rotorok ellenkező irányba forognak, csúcsjáraton percenként 2400 fordulatot téve meg.
Ez azt jelenti, hogy a pici helikopter a helyi hangsebesség 70 százalékát érheti el repülései során. A nagy fordulatszámra azért van szükség, mert a Mars légkörének sűrűsége mindössze 0,6 százaléka a földinek, vagyis a rotoroknak sokkal keményebben kell dolgozniuk, hogy megfelelő felhajtóerőt produkáljanak.
Az Ingenuity rotorjai fölé egy napelemet is szereltek, amely a szénszálas „póklábak” alá helyezett dobozban található lítiumion-akkukat tölti. Ebben a dobozban kap helyet minden egyéb rendszer: a repüléshez szükséges vezérlés, a szenzorok és a kamerák, illetve az érzékeny elektronikát a marsi éjszaka hidegétől óvó fűtőrendszer is. A helikopter két kamerával van felszerelve, az egyik lefelé, a másik a horizont felé néz, ezek a tervezett repülések minden másodpercét rögzíteni fogják. A fedélzeten a Wright fivérek repülőgépének egy textildarabkája is helyet kapott, az első gépé, amely irányított, motorral hajtott repülést végzett a Földön, 1903-ban.
A helikopter a Perseverance alvázára szerelve tette meg a Marsig tartó utat, és egy pajzs védte a leszállás, valamint a rover első rövid útjai közben. A jármű kicsomagolása március 21-én kezdődött meg a pajzs leejtésével, majd megkezdődött az oldalára fordítva tárolt helikopter beforgatása vízszintesbe, és a lábak kinyitása, amit egy 10 centiméteres magasságból való leejtés követett. Ezt követően a Perseverance elgördült az Ingenuity fölül. A rover maga is szemmel fogja tartani a repüléseket, amelyekhez már ki is választottak neki egy alkalmas megfigyelőpontot, mintegy 100 méterre a helikoptertől.
Az első reptetést legkorábban április 11-re, vagyis vasárnapra tervezik az irányítók, és az ennek során gyűjtött adatok hétfőn érkezhetnek a Földre. Az első teszt meglehetősen egyszerű: a helikopter felszáll, 3 méter magasra emelkedik, 20 másodpercet lebeg, majd újra leszáll a starthelyre. Ezt követően, a következő hónap során minden repülés egyre összetettebb lesz, feltéve, hogy megfelelően teljesít a rendszer. Összesen 5–6 tesztrepülés van betervezve, amelyek során 5 méterig emelkedhet az Ingenuity, és alkalmanként legfeljebb 50 méterre távolodik el a starthelytől. Minden repülés nagyjából 90 másodpercig fog tartani, az akkuk ugyanis nagyjából ennyit tudnak fedezni.
Mivel a járművet nem lehetséges a Földről távirányítani, hiszen a rádiójeleknek 15 percbe telik egy irányba eljutni a Marsig, a helikopternek autonóm módon kell végrehajtani a repüléseket, vagyis nyomon követni saját pályáját, pozícióját, sebességét, az energiahasználatot, kommunikálni a roverrel és monitorozni a rendszer hőmérsékletét. A navigáció működőképessége a nagy kérdések egyike: mivel a Mars nem rendelkezik a földihez hasonló erős mágneses mezővel, iránytűt nem lehet használni. Így az Ingenuity a Nap állásának és a hasán található navigációs kamera képeinek megfelelően tájolja majd magát.
Ha a kísérlet beválik, a NASA nagyobb és összetettebb drónokat küldhet a Marsra, amelyek jelentősen átformálhatják a marskutatást, hiszen gyorsabban tudnak nagyobb területeket áttekinteni, mint a felszínen araszoló roverek.
