Egy különös fosszíliákból álló élőlénycsoport eddig ismeretlen kilétére derítettek fény a paleontológusok csaknem 500 kutatás eredményeinek átvizsgálása és online közzétett mikroszkópos vizsgálatok révén. A fosszíliák leginkább az ujjlenyomatokra hasonlítanak, és a szakértők évekig nem tudták, hova sorolják őket.

Végül nemzetközi kutatócsoport jött rá, hogy euglenoidákkal lehet dolguk, olyan egysejtűekkel, amelyek sem nem növények, sem nem állatok. Az euglenoidák a növényekhez hasonlóan fotoszintetizálnak, de az állatokhoz hasonlóan táplálkoznak is. Úgy gondolják, hogy körülbelül egymilliárd évvel ezelőttre, az életfa eukarióta ágának kezdetéig nyúlnak vissza, de a fosszilis maradványok közt nem sok ilyen élőlényt találni.

Hogy teszteljék, valóban jó irányba tartanak-e a meghatározással, a csapat több száz, a Pseudoschizaea néven emlegetett élőlényekre vonatkozó kutatás anyagát elemezte újra, és közben olyan példányokat fedeztek fel, amelyek csaknem 500 ezer évvel ezelőtt léteztek. Az elméletük az volt, hogy a fosszíliák olyan különleges euglenoidák lehetnek, amelyek a zord körülményeket úgy élik túl, hogy egy kis gömbbé formálódnak. Ez a képességük magyarázatot adhat arra, hogyan maradtak fenn ilyen hosszú ideig a Földön.

Az egyetlen probléma az volt, hogy eddig még senkinek sem sikerült megfigyelnie egy euglenoid ilyen jellegű átalakulását a laboratóriumban. Aztán jött Fabian Weston, a mikroszkópia szerelmese az ausztráliai Sydneyből, aki a YouTube-ra feltöltötte egy közeli új-dél-walesi tóból vett vízmintáról készült felvételeit. Ezek, mint kiderült, megörökítették azt a pillanatot, amikor egy euglena gömbbé állt össze, és a rejtélyes kövületekben látottakhoz hasonló, rovátkolt golyót alkotott.

A nem kis részben a közösségi médiának köszönhetően elérhetővé vált eredmények lehetővé tették a kutatócsoport számára, hogy felvázolják az euglenoidák 400 millió évre visszanyúló idővonalát. Ami a szakértők szerint megnyitja az utat még régebbi példák felismerése előtt, amelyek egészen az eukarióta életfa gyökeréig nyúlhatnak vissza.

„Most, hogy már tudjuk, mely organizmusok hozták létre ezeket a gömböket, paleokörnyezeti értelmezésekhez is felhasználhatjuk őket. Az elmúlt 600 millió év két legnagyobb tömeges kihalási eseménye körüli bőségük árulkodó jele a kontinenseken bekövetkezett, a szélsőséges üvegházhatást okozó éghajlati körülmények között megnövekedett csapadékkal kapcsolatos jelentős változásoknak” – mondja Paul Strother, Boston College kutatója.