Előszó
Gyakran előfordul, hogy idővel az egyes konfigurációk elkezdenek lassulni: már nem úgy futnak rajtuk az alkalmazások, mint évekkel ezelőtt, illetve a Windows is sokkal lassabban bootol. Ennek hátterében elég sok minden húzódhat, például az új szoftverek hardverkövetelményei magasabbak lehetnek a korábbiaknál, a háttérben idővel felhalmozódhat sok, esetenként feleslegesen futó szoftver és szolgáltatás, amelyek csak lopják a processzoridőt, illetve töredezett fájlrendszerrel dolgozó HDD is okozhat lassulást.
A helyzetet csak még szembetűnőbbé teszi az, ha közben gyorsabb konfigurációkon is dolgozunk, ez ugyanis eléggé nagy kontrasztot eredményez: sokkal zavaróbb lesz a régi masina lassúsága, és ezzel idővel kezdeni is akarunk majd valamit, hogy javuljon a felhasználói élmény, illetve bizonyos esetekben a produktivitás is.
A lehetséges opciók között szerepelhet esetleg egy új, gyorsabb masina beszerzése is, ami sok esetben az egyetlen optimális választás, amennyiben a megváltozott felhasználói szokásokhoz már nem passzol az adott hardver, még akkor sem, ha a tisztítást követően a lehetséges hardverbővítést is elvégezzük, vagyis egy efféle móka lényegében csak kidobott pénz lenne. Persze ekkor sem érdemes csak úgy „eldobni” a sok éven át hűségesen helytálló noteszgépet.
Új feladatkörben ismét hasznossá tehetjük, például otthoni automatizáció is futhat rajta, de akár családon belül is találhatunk neki megfelelő helyet, vagy egyenesen egy rászoruló családhoz is továbbíthatjuk, ahol óriási örömet okozhatunk vele, akár karácsonyi ajándékként is. Alternatíva lehet még a használtpiacon történő értékesítés is, ha a fentiek közül egyik opció sem illik a személyes képbe – megfelelő árazás mellett hamar találhatunk új gazdát az eszköznek, ellenkező esetben csak „árulni fogjuk”.
Az alábbiakban sorra veszünk néhány lehetőséget, amelyek a meglévő notebook gyorsítását segíthetik.
Ha nincs lehetőség vagy anyagi erőforrás a hardver bővítésére
Vannak olyan élethelyzetek, amikor a prioritási lista végén kullog a notebook bővítése, fejlesztése, vagy éppen egy új laptop vásárlása, főleg, ha éppen munkaeszközről van szó – utóbbi esetben a hatékony és eredményes munkavégzés érdekében többnyire elkerülhetetlen, hogy idővel lecseréljük a koros masinákat. Olyan is előfordulhat, hogy a notebook felépítése miatt semmiféle hardver-bővítésre nincs mód, az alábbi tippek ekkor is jól jöhetnek.
Ez már elég lehet arra, hogy ismét magasabb teljesítmény álljon rendelkezésre, ugyanis nem, vagy csak sokkal később következik be az úgynevezett throttling, amelynek eredményeként visszaveszi a rendszer a CPU vagy a dGPU órajelét annak érdekében, hogy a túlmelegedést elkerülje. Ez sajnos a teljesítmény csökkenésével, és a rendszer lassulásával jár, azaz érdemes tisztán tartani a ház belsejét.
A HDD-vel szerelt konfigurációknál egy töredezettség-mentesítés is segíthet az operációs rendszer gyorsabb indulásában és a rendszer rugalmasságának növelésében, valamint az induló alkalmazásokra és szolgáltatásokra is érdemes ránézni – amelyikre nincs szükség, érdemes letiltani. Alternatív módon a késleltetett indítás is megoldás lehet. Ezzel egy időben érdemes átnézni a telepített szoftverek listáját, és minden olyat célszerű eltávolítani, amire abszolút nincs szükség, legyen szó felesleges gyártói szoftverről, vagy régóta nem használt egyéb alkalmazásról.
Amennyiben a fenti műveletek nem váltják be a hozzájuk fűzött reményeket, az operációs rendszer újratelepítésével is meg lehet próbálkozni, előtte azonban feltétlenül készítsünk mentést minden fontos adatunkról. Az adatmentést ettől eltekintve is érdemes rendszeresen elvégezni, a fontos adatokat pedig érdemes offline módon, külső adattárolón tárolni, így szerencsés esetben egy zsarolóvírus-támadást is átvészelhetnek az adatok. Ez a gyakorlat egy esetleges adattároló-meghibásodás kellemetlen következményeinek elkerülésében, vagy éppen tompításában is segíthet – a különösen fontos adatokat érdemes egyszerre többféle adattárolón is tartani a maximális biztonság érdekében (pendrive, memóriakártya, optikai adathordozó, HDD, vagy éppen SSD).
Az újratelepített operációs rendszert érdemes folyamatosan karbantartani, érdemes tartózkodni a felesleges alkalmazások telepítésétől, a nem megbízható weboldalak látogatásától, illetve a gyanús csatolmányok és linkek megnyitásától is – utóbbiak nemcsak az operációs rendszerre, de egyé adatainkra is veszélyt jelenthetnek. Ha így járunk el, sokáig pörgős maradhat a rendszer.
Sajnos a maximális igyekezet ellenére is előfordul, hogy a fentiek ellenére is lassú marad a rendszer, mert például lassú a HDD, vagy éppen kevés a memória. Utóbbi esetekben érdemes felkészülni a hardverbővítésre, és előtte alaposan utánajárni a lehetőségeknek. Azt is érdemes mérlegelni, megéri-e a régi masinára költeni: nézzünk szét, milyen menekülőutak vannak, ha beüt a krach – akár a használtpiacon, akár az új gépek szegmensében.
Bővítsünk memóriát!
A memória bővítésére nincs minden esetben lehetőség, azt már most érdemes leszögezni, egyes modelleknél ugyanis alaplapra forrasztott memóriachipeket használnak – főként az ultrabookoknál –, de a nem éppen hajszálvékony noteszgépek esetében már jó eséllyel találkozhatunk So-DIMM formátumú memóriaslottal az alaplapon, még ha csak eggyel is.
Hogy miért jó a több memória? Egyrészt a memória-intenzív alkalmazások futtatásának lehetősége miatt, másrészt a mindennapokban is segítség lehet, ha egyszerre sok webböngésző-ablakot nyitunk meg, közben pedig egyéb szoftverek is futnak a háttérben. Rengeteg alkalmazás profitál az extra memóriából, és a rendszer is rugalmasabb lesz tőle. A kiválasztott szoftverek esetében érdemes ellenőrizni a rendszerkövetelményeket, ott általában a minimális és az ajánlott memóriakapacitást is fel szokták tüntetni az esetek egy részében. Amennyiben sikerült megállapítani, mennyi memóriára van szükségünk, elkezdhetjük megtervezni a bővítést.
Mindenekelőtt érdemes fellapozni a digitális felhasználói kézikönyvet, amennyiben ilyesmi rendelkezésre áll, hogy kiderüljön, milyen kiépítésű memória-alrendszerrel rendelkezik az adott noteszgép. A hivatalos weboldalon keresztül érdemes ellenőrizni a kompatibilis memóriamodulok listáját, már ha ez rendelkezésre áll, és ennek megfelelően kell kiválasztani a modulokat is. Az ASUS egy kis gyorstalpalót is készített ehhez, de egyéb gyártók háza táján is találhatunk hasznos leírásokat, egyebek mellett a Crucial, a HP, a Kingston, a Dell oldalán is. Alternatív módon a tesztekből is kiderülhet, hogy néz ki a noteszgép belseje, illetve az is, milyen memóriamodulokat használ, illetve esetenként az is, mekkora a maximálisan támogatott memória-kapacitás.
Ha kettő vagy több memóriafoglalat áll rendelkezésre, azokban érdemes azonos gyártmányú, azonos típusú, azonos paraméterekkel rendelkező So-DIMM memóriamodulokat használni a maximális stabilitás és a lehető legjobb teljesítmény érdekében. Amennyiben viszont csak egy memóriafoglalatban helyezhetünk el So-DIMM modult, mert a másik memóriacsatornát kiszolgáló RAM IC-k az alaplapra integrálva foglalnak helyet a rendszerben, akkor próbáljunk nagyobb kapacitású, de azonos effektív órajelen és közel azonos időzítéseken üzemelő bővítőmodult keresni.
A paraméterek ellenőrzésében segít az ingyenes CPU-Z, de akár az AIDA64-et is segítségül hívhatjuk. Alternatív módon a BIOS is elárulja a pontos paramétereket. Amennyiben nem tudjuk, hogyan lépjünk be a BIOS-ba, akkor nyissunk egy Parancssort és írjuk be ezt Windows 10 vagy Windows 11 alatt (rendszergazdai jogosultság mellett):
shutdown /r /fw /f /t 0
Ezzel a paranccsal azt érjük el, hogy az Enter billentyű lenyomását követően újraindul a rendszer, és egyenesen a BIOS-ba lép majd be. A trükk sok esetben jöhet jól, ha például sokat molyolunk a BIOS-ban, egyszerűen parancsikont is létrehozhatunk, amelyre kattintva a fenti parancs gyorsan lefuthat.
Ha sikerült kideríteni, milyen memóriát használ a notebook és mennyi a maximálisan támogatott kapacitás, akkor igényeink és a tervezett felhasználás alapján érdemes pár szót ejteni arról is, mennyi rendszermemóriában gondolkodunk. Manapság a 8 GB-nyi ajánlott általános felhasználás esetén, igazából a noteszgépek többsége alapból tartalmaz is legalább ennyi memóriát, leszámítva az igazán belépőszintű konfigurációkat.
Amennyiben játékok futtatására is szükség van, és ebben a többi hardverkomponens is partner (CPU/dGPU), akkor 16 GB-nyi memória már szükséges lehet, és a 32 GB sem túlzás, főleg, ha egyéb memória-intenzív szoftvereket is futtatunk – 3D modellezés, képszerkesztés és videóvágás, egyebek. A professzionális szoftvereknél már 32 GB és 64 GB között memóriamennyiségre is szükség lehet – minden esetben érdemes ellenőrizni a futtatni kívánt szoftverek rendszerkövetelményeit, azok adnak némi támpontot, milyen irányba induljunk.
És mi a helyzet az ultrabookoknál?
Sajnos az esetek többségében ezek a könnyű és vékony noteszgépek alaplapra forrasztott memóriával érkezhetnek, ennek már vásárlás előtt érdemes utánanézni, majd ennek megfelelően már a vásárláskor úgy érdemes konfigurálni a rendszert – amennyiben lehet –, hogy eleve annyi memóriával érkezzen, amely hosszabb távon is elég lesz az adott felhasználói igényekhez.
A forrasztott memóriachipek cseréjével elméletben lehet mód memória-bővítésre, ám ennek sikere nem mindig garantált, illetve maga a folyamat is költséges lehet a speciális felszerelés és az esetlegesen drágábban beszerezhető komponensek miatt. Sajnos az alaplapra forrasztott memóriachipek egyébként nemcsak az ultrabook kategóriában terjednek, így tényleg érdemes ellenőrizni, a kiszemelt noteszgép esetében lesz-e lehetőség későbbi memóriabővítésre, vagy sem – ne később érjen minket kellemetlen meglepetés, amikor már nem nagyon lehet mit kezdeni a helyzettel.
Ennél a kategóriánál előfordul az is, hogy az SSD is – olykor egychippes megoldásként – alaplapra forrasztva érkezik, így azt sem igazán lehet bővíteni átlagfelhasználói szinten, ám kis ügyességgel ez is megoldható megfelelő szakember felkeresésével.
Kevés és/vagy lassú a tárhely, mit tegyek?
Az adattároló részleg fejlesztésére több okból is szükség lehet. Egyrészt előfordulhat, hogy még a klasszikus, mozgóalkatrészeket tartalmazó merevlemez teljesít szolgálatot a rendszerben, ami nem éppen arról híres, hogy magas 4K-s véletlenszerű teljesítményt kínálna, éppen ezért lassan indul az operációs rendszer, illetve maguk az alkalmazások is lassan nyílnak meg. Ebben az esetben 2,5 hüvelykes SATA merevlemezzel van dolgunk, amelynek helyére könnyedén beszerelhetünk egy SATA SSD-t. A 2,5 hüvelykes SSD-k rendszerint 7 vagy 9,5 milliméter magas házzal rendelkeznek, így ezek könnyedén a 9,5 milliméter magas HDD helyére szerelhetőek. Igazából már egy olcsóbb SATA 6 Gbps-os SSD is fényévekkel jobb felhasználói élményt nyújt, mint egy klasszikus HDD, hiszen az operációs rendszer sokkal gyorsabban indul majd, a Start menü is pörgősebb lesz, valamint a gyakran használt alkalmazások is gyorsabban betöltenek, a játékokról nem is beszélve.
Ha eleve SSD található a rendszerben, ellenőrizni kell, hogy pontosan milyen modellel van dolgunk, így kiderül, pontosan milyen csatolófelületet használ (PCIe NVMe vagy SATA AHCI). Azt is ellenőrizni kell, az alaplapi M.2-es slot milyen meghajtókat támogat: csak SATA 6 Gbps-os modelleket, vagy már a PCIe NVMe kártyákat is. Amennyiben mindkettőt, akkor érdemes a PCIe NVMe mellett dönteni, az ugyanis a SATA 6 Gbps-os modelleknél jelentősen gyorsabb lesz, és igazából most jó áron lehet viszonylag nagy adattároló kapacitású modellekhez jutni, amelyek sokáig hiba nélkül kiszolgálhatnak.
SSD fronton érdemes utánanézni a teljesítménynek és a megbízhatóságnak, ehhez főként a teszteket és a fórumokat érdemes használni, de a termékek lapján lévő felhasználói vélemények is sokat segíthetnek.
A beszerelést és az ellenőrzést akár magunk is elvégezhetjük, ehhez érdemes utánanézni, pontosan hogyan érdemes szétcsavarozni/szétpattintani az adott noteszgép házát, nehogy egy gumiláb alá rejtett csavar miatt törjük el a házat. Alternatív módon szerviz segítségét is kérhetjük, akkor jó eséllyel nem kell utánanéznünk a kompatibilitási listának, a notebook belső felépítésének és magával a szereléssel sem kell bajlódni, ami nagy segítség, ha amúgy távol áll tőlünk ez a terület. Ugyanez a memória-bővítésre is igaz, ott sem szégyen szerviz segítségét kérni, sőt, ha nem vagyunk biztosak a dolgunkban, mindenképpen jobb profikra bízni a munkát.
Mi mást lehet még bővíteni?
A régebbi noteszgépeknél előfordulhat, hogy még találkozunk optikai meghajtóval, annak a helyére például gond nélkül beszerelhetünk egy 2,5 hüvelykes merevlemezt vagy éppen egy 2,5 hüvelykes SSD-t is. Ehhez szükségünk lesz egy beszerelő keretre, például egy ilyenre, ám vásárlás előtt érdemes utána olvasni, hogy pontosan milyen keretet támogat az adott noteszgép. Amennyiben sikerült kiválasztani a megfelelő keretet, akkor az optikai meghajtót kiszerelve, annak előlapjáról le kell pattintani a takaró műanyagot, majd azt a HDD keretbe történő beszerelése után fel kell pattintani a szerelőkeret szélére, így igényesen néz majd ki a notebook oldala.
A processzort bővítésére jellemzően nincs mód, ha viszont mégis találunk megfelelő mobil processzort, amivel az adott modellt szállították, kérdéses, hogy az alaplapi VRM bírni fogja-e az extra terhelést. Efféle mókával profi felszereléssel rendelkező szervizt érdemes megbízni, ahol a BGA chipek cseréjét is el tudják végezni, ott tudni fogják azt is, az adott noteszgép esetében milyen költséggel járhat egy CPU bővítés, egyáltalán van-e ilyesmire mód. Az esetek döntő többségében nincs, vagy ha mégis lenne, az egy régi notebook értékéhez mérten olyan költséges, hogy abszolút nem éri meg. Az esetek többségében már azzal is jobban járunk, ha az adott modell erősebb processzorral szerelt változatára váltunk, a jelenlegi konfigurációt eladva, vagy eleve egy modernebb, erősebb notebookot vásárolunk, akár használtan is, a régit értékesítve.
A dGPU bővítése szintén hasonlóan bonyolult feladat lehet, igazából nincs rá túl sok esély néhány kivételtől eltekintve. Azoknál a modernebb notebookoknál, amelyek már rendelkeznek Thunderbolt 3 vagy Thunderbolt 4 porttal, külső videokártyában is gondolkodhatunk. Ez egy olyan külső videokártya-ház beszerzését jelenti, amely asztali videokártyát fogad, található benne egy tápegység, a noteszgéppel pedig Thunderbolt porton keresztül kommunikál, és sok esetben extra portokat is kínál, mint egy dokkoló. Ez a bővítési forma eléggé költséges, viszont bizonyos esetekben megoldást jelenthet a GPU intenzív feladatok futtatására a meglévő notebookkal.
Bővítési lehetőségként említhető még a dokkoló, ami extra portokkal vértezi fel a notebookot, de egy USB-s hangkártya is jól jöhet, ha az integrált audió vezérlő hangminőségével és teljesítményével nem vagyunk kibékülve. A beépített webkamerát is le lehet cserélni egy ütőképesebb USB-s példányra, ami akár a Windows Hello támogatásban rejlő lehetőségek kiaknázására is lehetőséget adhat.
És ha a kijelzővel van bajom?
Ezen a téren a beépített panellel kapcsolatban eléggé limitáltak a lehetőségek, hiszen a legtöbb notebook alapból egyféle panellel érhető el. A panelcsere szükség esetén megoldás lehet, ám ezzel nem igazán számíthatunk előrelépésre, így ha színhelyesség, képátló, vagy egyéb okok miatt jobb kijelzőre vágyunk, egy külső monitor lesz a legjobb befektetés. A régebbi noteszgépek jellemzően nem rendelkeznek USB-C porttal, így az USB-C porton keresztül akkumulátortöltést támogató monitorok nyújtotta előnyökből sem tudnak profitálni, ám mégis érdemes lehet ilyen monitorban gondolkodni, a következő noteszgépünkkel jó eséllyel már kiaknázhatjuk a benne rejlő lehetőségeket.
Külső monitor választásakor érdemes ellenőrizni, milyen portokkal rendelkezik a notebook, és ezeken keresztül mekkora felbontás, illetve mekkora maximális képfrissítési ráta érhető el. Az adatok birtokában óriási választékból mazsolázhatjuk ki a számunka megfelelő példányt – érdemes teszteket is nézni, illetve fórumokon is körbe kérdezni, hogy nagyobb eséllyel váljon be az új szerzemény. A konkrét modell kiválasztását a felhasználói igények és a rendelkezésre álló portok alapján lehet elvégezni.
Meddig érdemes bővítésben gondolkodni?
Alapjában véve addig, míg a processzor teljesítménye elegendő, illetve van megfelelő alkatrész például a memória bővítésére. A kifejezetten régi noteszgépeknél rendszerint a memória bővítése sem jelent megoldást, és a régebbi memóriaszabványok köré épülő moduloknál már az elérhetőség és az ár is lehet negatívum: mivel ezekből egyre kevesebb készül, vagy esetenként a gyártást is leállították, az árak elkezdenek felfelé kúszni, ezzel gazdaságtalanná válhat a bővítés.
Akkor is el kell gondolni a masina „kezének" elengedésén, ha már nem elég a maximális teljesítménye a megváltozott használathoz, illetve akkor, ha a kiszemelt operációs rendszer minimális/ajánlott rendszerkövetelményeit nem teljesíti a vas. A Windows 11 ebből a szempontból eléggé drasztikusra sikeredett, elég sok viszonylag modern konfiguráció esett ki a hivatalosan támogatott rendszerek köréből. A munkagépeknél rendszerint a produktivitás csökkenését jelenti a régi hardver, ami bevételcsökkenést is okozhat, így ezekben az esetekben kifizetődőbb új modellben gondolkodni, ha már a meglévő laptop kerékkötője a haladásnak. Ha nagyon a szívünkhöz nőtt, új feladatkörben még találhatunk neki munkát, például futhat rajta otthoni automatizáció, vagy bármi egyéb, amihez még elég a teljesítménye, ahogy azt fentebb már említettük.
A kifejezetten régi, 10 év körüli noteszgépeknél előfordulhat olyan probléma is, hogy a rideggé váló műanyagborítás elkezd megrepedni, vagy éppen töredezni – ezeknél a termékeknél akár egy memória- vagy adattároló-bővítésnél is történhet ilyen baleset, így ezek bolygatását sokszor nem is ajánlják a szervizesek. Minden az állapottól és a konstrukciótól függ.
Összességében érdemes átgondolni a fentieket régi noteszgép bővítésekor vagy felújításakor, és ha a lehetőségek, illetve az árkalkuláció alapján úgy néz ki, nincs értelme a régi laptop felújításának, indulhat a vadászat egy újabb modell után, de ez már egy másik történet...
