Egy brit kutatócsoport mindössze 2 millió éves, porból és gázból álló koronggal körülvett csillag körül akadt a planétákra. A CI Tau nevű központi égitest ismert volt a szakértők előtt, egy forró jupitert, vagyis egy, a csillaghoz nagyon közel keringő gázóriást ugyanis már korábban azonosítottak mellette. Az ilyen típusú égitestek keletkezése eleve rejtélyt jelent, a szakértők ugyanis nem értik, hogyan képződhetnek ennyire közel csillagukhoz, anélkül hogy anyaguk java elpárologna.

A CI Tau esetében pedig különösen érthetetlen volt, hogyan lehet a rendszerben már most egy gázóriás, amikor a bolygók anyagát adó protoplanetáris korong még jól láthatóan jelen van a csillag körül. Aztán a Cambridge kutatói megvizsgálták a mindössze 500 fényévre levő égitestet az ALMA nevű távcsővel is, és további három rést fedeztek fel a korongban, amelyekre jelenleg az tűnik a legjobb magyarázatnak, hogy ezekben másik három gázóriás kering.

A négy bolygó rendkívül változatos pályákkal bír: a csillagához legközelebbi planéta közelebb kering, mint a Merkúr a Naphoz, a legtávolabbi égitest pedig több mint háromszor távolabb van a CI Tau-tól, mint a Neptunusz a Naptól. A két külső bolygó tömege a becslések szerint nagyjából a Szaturnuszénak felel meg, míg a két belső közül az egyik 10, a másik 1 Jupitert tesz ki.

A rendszer kapcsán – ahogy már említettük – rengeteg kérdés merülhet fel. Míg az ismert csillagok nagyjából egy százalékának van forró jupiter típusú kísérője, az eddig észlelt ilyen bolygók legtöbbje több százszor annyi idős csillagok körül kering, mint a CI Tau. A szakértők szerint az elképzelhető, hogy a belső bolygó eredetileg távolabb formálódott, és társai gravitációja kényszerítette a csillag közelébe, az azonban továbbra is rejtély, hogyan lehetnek egy ennyire fiatal csillagnak ekkora bolygói.

Ahogy az is érthetetlen, hogyan képződhettek a külső bolygók. A Szaturnuszhoz hasonló méretű planéták esetében a teóriák szerint először egy szilárd mag gyűlik össze a rendelkezésre álló anyagból, majd ez gázrétegeket gyűjt maga köré. Ezek a folyamatok azonban a csillagtól távolodva egyre lassabban zajlanak. Így a modellek többsége alapján a CI Tau legtávolabbi bolygójához hasonló égitestet gyakorlatilag lehetetlen „kinevelni”, még évmilliárdok alatt is, nemhogy kétmillió év alatt.

Persze ahogy Cathie Clarke, a kutatás eredményeiről beszámoló tanulmány első szerzője elmondta, a legtöbb bolygókeletkezési modell ismert planétákon és rendszereken alapul, így egyáltalán nem meglepő, hogy az új felfedezések nem feltétlenül illenek bele ezekbe. Már csak azt kellene kitalálni, hogyan kell átgyúrni a teóriákat ahhoz, hogy azok a CI Tau-ra is magyarázatot adjanak.