Amikor 1995-ben Christopher Reeve színész leesett a lóról, és gerincsérülése miatt nyaktól lefelé lebénult, az orvosok semmit sem tudtak kezdeni Superman alakítójával. Az emberi idegszövet ugyanis nem nagyon képes regenerálódni, így ha a gerincvelő folytonossága megszakad, az agy és a test közötti kommunikációt nem lehet helyreállítani. Amikor Reeve 2004-ben elhunyt, még mindig ez volt a helyet, most azonban, 14 évvel később fontos lépés történt a hasonló balesetek áldozatainak gyógyítása felé.

A Kaliforniai Egyetem kutatói a Nature legfrissebb számában arról számolnak be, hogy egerekben és patkányokban sikerült az idegsejti nyúlványok növekedésre bírásával áthidalni a gerincvelő teljes átszakadásával járó sérüléseket. Bár az eredmények rágcsálókra vonatkoznak, és a módszer egyelőre csak egyetlen típusú idegsejtnél látszik működni, a hírek mindenképp bíztatóak.

A kutatócsoport arra alapozta munkáját, hogy korábbi vizsgálatokból tudták, az idegsejtek egyik típusa részleges gerincszakadásnál időnként képes valamennyit javítani az agy és a test többi része közti kommunikáción. Ezek sejtek még akkor képesek a korlátozott járóképességet biztosítani, ha minden közvetlen kapcsolat megszakad az aggyal. Ezek az úgynevezett propriospinális neuronok a gerinc különböző szintjeit kötik össze egymással, és a szakértők azt remélték, hogy ha sikerül velük áthidalni a gerincvelő szakadását, a mozgás képessége részben helyreállhat az állatokban.

A kezdeti próbálkozások, amelyek során egy nem gerincvelői neuronok növekedését befolyásoló gén működését manipulálták a szakértők, kudarcot vallottak. A sikert végül különféle növekedési faktorok adagolása (köztük olyanoké, amelyek a felnőtt szervezetben nem, hanem csak embrionális korban aktívak), illetve egy strukturális fehérje, a laminin termelésének serkentése hozta meg.

Az erőfeszítéseknek hála a tanulmány szerzőinek elmondása szerint „példátlan mértékű” növekedést sikerült elérni a propriospinális neuronok nyúlványaiban, így azok áthidalták a sérülés helyét. A nyúlványok növekedési irányát egy vegyülettel szabályozták a szakértők. Ami még jobb, ezek az idegsejtek a kísérletek alapján ugyanúgy képesek az elektromos jelek továbbítására, mint természetes módon nőtt társaik.

Ez persze még csak a kezdet, hiszen a regenerált axonoknak funkcionálisan is be kell kapcsolódniuk a végtagok mozgatásához szükséges ideig áramkörökbe. Vagyis az állatok a sikeres kísérletek után sem nyerték vissza járóképességüket, hanem ehhez valószínűleg mozgásterápiára lesz szükségük, mivel újra kell tanulniuk, hogyan mozgathatják lábaikat, hasonlóan járni tanuló gyerekekhez.

A teljes rehabilitációhoz ráadásul nem lesz elég ezen egyetlen fajta neuron, hanem a gerincvelő többi sejtjét is növekedésre kell bírni. Amelyeknél könnyen lehetséges, hogy ugyanúgy nem fog működni a propriospinális neuronoknál most bevált módszer, ahogy az elsőként próbált metódus nem vált be ezeknél az idegsejteknél. Elképzelhető tehát, hogy minden idegsejttípus regenerációra serkentéséhez külön receptet kell majd találni, ha egyáltalán lehetséges ezek mindegyikét növekedésre bírni.