Az eredmény egy egyelőre nem lektorált tanulmányban szerepel, és ha igaznak bizonyulna, azt jelentené, hogy a COVID-19 kórokozója sokkal korábban felbukkant, mint eddig gondolták, és a járvány vuhani eredetét is megkérdőjelezné. Más kutatók azonban ezt valószínűtlennek tartják, és több problémára is rámutatnak a kutatás kapcsán az elvégzett tesztek és a mintakezelés vonatkozásában is.
A Barcelonai Egyetem szakértői június 13-án online tették közzé a tanulmányt, amely elsődlegesen a 2020 eleji szennyvízminták elemzésén alapult. A tavaly márciusi pozitív eredményt csak egészen röviden említették a jelentés végén, így az nem is keltett nagy feltűnést. Aztán múlt pénteken az egyetem külön közleményt adott ki a 2019. tavaszi mintáról, kiemelve, hogy ez azt sugallja, hogy a vírus már több mint egy évvel ezelőtt is jelen volt Európában.
Ezzel azonban több probléma is van. Egyrészt a víruson végzett genetikai vizsgálatok azt mutatják, hogy annak patogén jelenleg világszerte fertőző képviselői egy 2019 végén létezett közös elődre vezethetők vissza, megerősítve, hogy a kórokozó ekkor kerülhetett át az emberre (az azt eredetileg hordozó denevérekről valószínűleg egy közvetítő faj, talán a tobzoskák révén), de legalábbis ekkor kezdett cseppfertőzéssel terjedni. A járvány első gócának pedig továbbra is a Kína tűnik, ahol denevérekben azonosították a SARS-CoV-2 legközelebbi rokonait is.
Mivel a vírus a fertőzöttekből széklettel is ürül, a szennyvíz vizsgálata jó módszer lehet annak felmérésére, hogy egy településen mikor és milyen mértékben van jelen a patogén a lakosságban. Hasonló vizsgálatokat a világ sok pontján végeznek évek óta rendszeresen más kórokozókra is.
A minták utólagos koronavírusra való vizsgálatából az is kiderült az elmúlt hónapok során, hogy a szennyvízben Európában, az Egyesült Államokban és Ausztráliában is napokkal azelőtt elkezdett emelkedni a vírus szintje, minthogy az esetszámok elkezdtek volna növekedni. Ennek nyomán korábbi szennyvízmintákat is elkezdtek vizsgálni, és egy olasz kutatócsoport például nemrégiben kimutatta, hogy a vírus már tavaly decemberben jelen volt Milánóban és Torinóban, ami valóban elképzelhető.
A spanyol eredményekkel ehhez képest az a probléma, hogy ezek egyetlen, gyanúsan korai mintán alapulnak, és se előtte, se utána nem lett pozitív egy más minta sem, amelyet tavaly begyűjtöttek a szakértők. A barcelonai kutatók azt követően kezdték el visszamenőlegesen vizsgálni a mintákat, hogy több példát is találtak a szennyvízben a patogén jelenlétére 2020 elejéről, hónapokkal a spanyol járvány kirobbanása előttről. A tavaly levett minták közül azonban csak egy, a március 12-i lett pozitív. A szakértők azzal magyarázzák a vírus akkori megjelenését majd eltűnését, hogy a kora tavasz a légúti betegségek csúcsidőszaka, és lehetséges, hogy a patogén terjedése ezt követően valóban megszűnt.
Az eredményt kritizáló kutatók szerint ugyanakkor az állítólagos pozitív minta nagyon könnyen lehet mérési hiba, vagy kontamináció eredménye. Az elemzés során három vírusgénre szűrték a mintákat, és ezek közül a tavaly márciusinál csak az egyik volt jelen, így elképzelhető, hogy egy másik fajta koronavírus jelenlétét jelezte a teszt. Az sem kizárt, hogy a minta más, pozitív mintákból szennyeződött. Végül sokan azt is valószínűtlennek tartják, hogy a vírus kimutatható formában megmaradhatatott a vízben ennyi idő elteltével, tekintve, hogy a mintákat nem mélyfagyasztva tárolták.
A minta tesztelésének újabb elvégzésére nincs mód, mivel azt teljes egészében felhasználták az első körben. Így az egyetlen lehetőség az eredmények megerősítése az lehet, ha a tavaly márciusban levett vérmintákban sikerül igazolni a vírus jelenlétét. Amennyiben ugyanis a patogén tényleg jelen volt a barcelonai lakosság körében, a kórházat felkereső, influenzaszerű tünetekre panaszkodóktól levett vérben nagy valószínűséggel nyoma maradt ennek.
