A színek egy spektrum önkényesen különválasztott darabjai: a vörös narancsba, majd sárgába megy át, a zöld türkizbe olvad, majd kékké válik. A különböző nyelvek nagyon eltérően valósítják meg ennek a spektrumnak a felosztását. Egyes nyelvekben külön szó van a kékre és a zöldre, míg mások egy színnevet használnak mindkettőre. Más nyelvekben pedig alig használnak színneveket.

Dan Dediu, a lyoni Lumière Egyetem evolúciós nyelvésze arra volt kíváncsi, hogy milyen tényezők állhatnak a háttérben, amelyek befolyásolják az egy-egy nyelvben használt színnevek alakulását. A kutató és kollégái nemrégiben érdekes összefüggést tártak fel, amely részben megválaszolja a probléma kapcsán felmerülő kérdéseket. Az adatokból úgy tűnik, hogy azokon a területeken, ahol több napfénynek vannak kitéve az emberek, a beszélt nyelvek hajlamosak összemosni a kék és a zöld színt, és egy színként kezelni ezeket. Ennek ráadásul élettani oka van a szakértők szerint: a sok napfény hatására a szemben olyan változások következnek be, amelyek megnehezítik a két szín elkülönítését.

A nyelvekben használt színnevek mennyiségére és minőségére persze más magyarázatok is léteznek. Egy másik teória szerint például a nagy víztömegek közelében élő népek hajlamosabbak külön megkülönböztetni a kék színt. És ha egy korai kultúra számára elérhető volt valamiféle, egyébként nehezen beszerezhető kék festékanyag, ez is elősegíthette a kék önálló színként kezelését.

Asifa Majid, a Yorki Egyetem pszichológus kutatója, Dediu kutatócsoportjának egyik tagja társaival több ilyen teóriát is tesztelésnek vetett alá. Összesen 142 populációtól gyűjtöttek adatokat minden kontinensről, az Antarktiszt kivéve. A vizsgált nyelvek közt voltak milliók által beszéltek, de szerepeltek köztük pár száz fős közösségek nyelvei is. A nyelvekből kigyűjtötték a színneveket, és egyéb tényezőket is megvizsgálták a népesség kapcsán, amelyekről azt feltételezték, hogy esetleg befolyásolhatják a színneveket. Ilyen vizsgált faktor volt a napfény mennyisége, a nyílt vizek közelsége, és a populáció nagysága. Utóbbi kapcsán azt feltételezték, hogy nagyobb népességek összetettebb technológiákkal bírnak, így nagyobb eséllyel kezdtek el kék festéket használni a múltban.

Mint az adatokból kiderült, a napfény mennyisége a döntő tényezők között van, ami a kék és a zöld szín elkülönítését illeti egy-egy nyelvben. Az Egyenlítőhöz közeli régiókban jelentősen kevesebb nyelvben különböztetik meg a két színt, mint északabbra vagy délebbre. A csapat ugyanakkor más teóriákra is talált megerősíti adatokat. A tavak közelében élő népek például nagyobb eséllyel használnak külön szót a kékre, ahogy a nagyobb létszámú populációk is. A vagyis minden jel szerint úgy tűnik, hogy a látás minősége, a kultúra és a környezet együttesen alakítja azt, hogy hogyan osztja fel egy-egy nyelv az elektromágneses spektrum látható részét.