A rendszer ezzel a legszorosabb ismert nagytömegű kettőscsillaggá lépett elő, és további vizsgálata révén a remények szerint sok újdonság kiderülhet a hasonló bináris objektumok keletkezésével kapcsolatban. A csillagokat felfedező nemzetközi kutatócsoport vezetője, a Leeds-i Egyetemen dolgozó Evgenia Koumpia elmondása szerint a rendszer azért is kiemelkedően érdekes, mert alig ismerünk ekkora tömegű és ilyen korú kettőscsillagokat.

A hasonlóan nagytömegű égitestek ugyanis rövid életűek, pár millió év alatt felélik üzemanyagukat és szupernóvává válnak, így nagy szerencse kell ahhoz is, hogy egyáltalán találjanak ilyen kettőst, ahhoz meg pláne, hogy fiatal korukban csípjék el ezeket. A PDS 27 katalógusjelű kettős égitest pedig pontosan ebbe a kategóriába esik.

A rendszer vizsgálata során az is kiderült, hogy a két középső csillag nincs egyedül, hanem van egy harmadik, szintén méretes és szintén meglehetősen közel keringő társuk is, a PDS 37, amely 42–54 csillagászati egységre található a központi duótól, ami körülbelül a Pluto Naptól való távolságával egyezik.

A rendszert az Európai Déli Obszervatórium VLT nevű távcsőrendszerével vizsgálták meg a kutatók, összesen 4 darab 8,2 méteres távcső adatait kombinálva észlelés közben, ami olyan, mintha egyetlen 130 méteres teleszkóppal vizsgálódtak volna. Az így elért nagy felbontással sikerült igazolni, hogy a csillagászati távolságokat tekintve közeli, de a földi műszerek számára mégis rendkívül távoli rendszer három tagból áll.

A szakértők számára nagy kérdés, hogy vajon hogyan keletkeznek a hasonló rendszerek, az ugyanis az elmúlt évek kutatásai során világossá vált, hogy a galaxisunk és valószínűleg az univerzum csillagainak többsége is többes rendszerek tagjaként kezdi meg pályafutását, és ha szétválnak, ezt csak később, idősebb korukban teszik meg. Úgy tűnik, hogy a többes rendszerek különösen jellemzőek a nagytömegű csillagokra, amelyek az eddigi észlelések alapján szinte soha nincsenek egyedül.

Ezen csillagok természetének és fejlődésének megértése pedig nagyon fontos lenne, hiszen rendkívül jelentős hatással vannak kozmikus környezetükre: intenzív csillagszeleik és szupernóvává válásuk új csillagok keletkezését indíthatja be, aktívan formálva a galaxisok képét, és azok anyagát is, hiszen az ilyen csillagrobbanásokban keletkeznek és szóródnak szét a nehezebb elemek az univerzumban.