A Parker küldetése során olyan elliptikus pályákat ír le a Nap körül, amelyek napközelpontja egyre közelebb esik csillagunk fénykibocsátó felszínéhez. Az első megközelítésre pár héttel ezelőtt került sor, és az űreszköz nemrégiben küldte el az ennek során gyűjtött adatokat a Földre, köztük egy olyan képet is, amely minden eddiginél közelebbről mutatja a napkoronát.
A Nap ionizált gázból álló külső légkörét 16,9 millió kilométer távolságból kapta lencsevégre a Parker WISPR nevű kamerája, amely rögtön egy napszélnyalábot is elcsípett. (Az alább látható felvételen a nyaláb alatt feltűnő fényes pötty a Merkúr.) Ezek a nyalábok olyan helyeken képződnek, ahol a naptevékenység nyomán a Nap mágneses erővonalai, amelyek gyakran hurkokat képezve visszavezetik csillagunk anyagát annak felszínére, időlegesen kinyílnak a nyílt űr felé, lehetővé téve a plazma távozását.
A Parker elsődleges feladata annak tanulmányozása, hogyan gyorsul fel olyan rövid idő alatt a napszél óriási sebességre, illetve hogy hogyan lehetséges, hogy a napkoronában 300-szor nagyobb a forróság, mint a csillag felszínén. Mindkét rejtély megfejtése alapvető fontosságú lenne csillagunk működésének megértéséhez, és a Parker ebben óriási segítséget jelenthet, hiszen helyben vizsgálja a napkoronát és Napból az épp csak útjukra induló részecskék tömegét, vagyis a napszelet is.
A szonda 2019. április 4-én közelíti meg újra a Napot, a legközelebb csillagunkhoz pedig 2024 karácsonyán jut majd, ekkor 7 millió kilométerre száguld el a napfelszín felett. A Parker pályafutása során összesen 26-szor merül el a napkoronában, így a Nap fizikáját tanulmányozó szakértőknek rövidesen rengeteg új adat állhat rendelkezésükre csillagunk működésének megértéséhez.
Nem tudjuk, hogy mire számíthatunk ennyire közel a Naphoz, így könnyen lehet, hogy egészen újfajta jelenségeknek leszünk tanúi, mondja Nour Raouafi, a Johns Hopkins fizikusa, a napszonda projektvezető kutatója. „A Parker egy feltáró küldetést hajt végre, így az új felfedezések lehetősége óriási” – folytatja a szakértő.
