A csapból is ez folyik, de azért ismételjük át, hogy miért is nem egy szokványos csúcskészülék bemutatója most ez. Ameddig még a szokványos mederben haladtak a dolgok, addig minden évben rendre jöttek új hardverek, új szoftverek, ezek kombinációi, permutációi, megjelentek új trendek, új szabványok és kikoptak amik nem voltak elég innovatívak.
Most viszont belerondított az egészbe egy önös érdek, történetesen az, hogy az Amerikai Egyesült Államok, élén Donald Trump-pal nemzetbiztonsági kockázatnak nyilvánította a Huawei céget tokkal-vonóval, külsőre láthatóan csak amiatt, mert az 5G hálózat fejlesztésben nem tudták velük felvenni a versenyt.
A több éves hátrányukat pedig olyan indokokkal akarják csökkenteni, miszerint a Huawei hátsó kapukat épít be a hálózati eszközeibe, amivel később az adott ország infrastruktúráját képes lehallgatni. Tekintve, hogy az amerikaiak bizonyíthatóan pontosan ezt csinálják, ez kissé képmutatóan hangzik, de mit van mit tenni, bevezették a tiltást a Huawei ellen, egészen pontosan megtiltották az amerikai cégeknek, hogy a kínai óriással üzleteljenek.
Ez a tiltás némileg enyhült a közelmúltban, most már külön engedélyek útján lehetséges üzletelni a kínaiakkal, de ettől még nagy a nyomás a cégeken, különösen a Googlen, hogy ne tegyenek így. Csodák nincsenek, ott akarnak a Huaweinek ártani, ahol a legjobban fáj. Ez abban manifesztálódik, hogy a Huawei Mate 30 széria, már csak az Android nyílt forráskódú verzióját használhatja, a Google Services-t viszont nem, tehát nincs rajta például a Google Play áruház és egy csomó egyéb szolgáltatás sem, ami ennek az ökoszisztémának a része. Olyan apróságokról beszélünk, mint a Gmail vagy a Youtube, hogy csak hogy a legnépszerűbbeket említsem. Szoftveresen tehát egy nyers Android 10-et kapunk, friss EMUI 10 felülettel, osztott képernyő támogatással és gesztusvezérléssel.
Ez elég szomorú, hiszen a Mate 30 briliáns lett. Előzetesen a színválasztékkal nem voltam kibékülve, viszont kézben tartva és egy hétig használva ez teljesen elillant. Jó érzés kézben tartani, és bár csúszós a felülete egy picit, hiszen elöl hátul üveg (Gorilla Glass 6) közötte némi alumínium ötvözettel, de mégis tudat alatt valami indokot keresett az agyam, hogy vegyem kézbe és használjam. Valamire, mindegy hogy mire.
Leginkább mondjuk esti fotók készítésére, de egy böngésző megnyitása is szinte ugyanakkora élmény rajta, hiszen pillanatnyi gondolkodás nélkül cselekszik mindig. Az arc, illetve az ujjlenyomat felismerés is hiba nélküli és villámgyors, és a kezelőfelület reakciója sem hagyott kivánni valót maga után. Nem tudom tud-e ennél még gyorsabb lenni egy telefon. Nem csoda, hiszen a motorháztető alatt a 990-es Kirin Soc dolgozik, 8 GB Ram és 256 GB Rom társaságában. Na de nem kerülgetem tovább azt a bizonyos kását, lássuk, hogy mire megyünk ezzel a csodás hardverrel, a Google nélkül.
Azt így kezdésnek leszögezném, hogy most csak a hivatalos utat jártam be, de léteznek megoldások arra, hogy utólagosan telepítsük az ilyen-olyan folyamatokat letöltött apk-ból. A vállalkozó szelleműek majd kockára teszik a 350 ezres készüléküket, hogy esetleg papírnehezék lesz belőle, én ezzel most nem kísérleteztem. A Huawei egyébként dolgozik is azon, hogy ezek a megoldások ne működjenek, tehát lehet, hogy ami két hete még működő módszer volt, az ma már nem ér semmit.
Ami működő és bevált módszer, az nagyon egyszerű: a Phone Clone app segítségével át tudunk költözni a telefonra, annak minden jóságával együtt, így az appjaink 99%-a azonnal működőképes lesz, főleg ha már a korábbi készüléken is 10-es Android futott (Ez a készülék már alapértelmezetten úgy érkezik a polcra, EMUI 10-zel megspékelve.) Ha új készülékként állítjuk be mint ahogy én tettem, és nem is akarjuk rootolni friss szerzeményünket, akkor is rendelkezésre állnak opciók.
A Huawei gőz erővel fejleszti a HMS ökoszisztémát, ezt szánják a Google Play áruház ellenfeléül. Sok app még nem elérhető, de ez akármelyik nap változhat ahogy végbemennek a tesztelési és engedélyezési folyamatok. Amit nem találunk meg az App Galleryben (ezen a néven fut a HMS a telefonon) arra jó eséllyel találunk kiváltó alternatívát. Így van ez például a Waze esetében is, amit fel sem dob a kereső, viszont pár perces kattintgatással találhatunk ingyenes navigációs szoftvert a boltban.
A Huawei saját, Mail névre keresztelt appján belül mindenféle gond nélkül hozzá tudunk adni Gmailes címet, így az emailek és csatolmányok szinkronizálása és letöltése probléma nélkül működik. Facebook App-ot nem fogunk találni a HMS-ben. Messenger Lite elérhető. ez nagyjából olyan állapotban van, mint amikor először kivált a facebookból és külön alkalmazás lett, tehát puritán, de a célnak megfelel.
A Facebook-ot böngészőből tudjuk legkönnyebben elérni. Erre használhatjuk a Huawei saját, böngésző névvel megáldott böngészőjét, vagy az előre telepített Opera Mini-t. Én az előbbivel pötyögtem, teljesen megfelel mindenre. Ha eljutottunk a kívánt weboldalra, akkor azt a főképernyőhöz adva, majdnem olyan eredményt kapunk mintha az appot telepítettük volna - persze csak sarkosan. Minden funkció és design elem nem feltétlenül elérhető, de ne legyünk ennyire telhetetlenek.
Youtube app nincs, de mint írtam, böngészőben elnavigálva, majd a főképernyőre tűzve az oldalt, majdnem ugyanaz kapjuk. Így van ez az Instagram vagy a Twitter esetében is. Bezzeg TikTok app az van natívan. A trendek ugyebár.
Ez eddig szép és jó, de sajnos lesznek olyan problémák amiket jelen állapotban nem tudunk megoldani. Ilyen a nagyon specifikus appok esete. Nem mindegyik bank saját appja elérhető még, ami baj. Ezt a hackerek is tudják, így akár adathalász szoftverekbe is futhatunk, ami bankszámlák esetén különösen szerencsétlen, így legyünk óvatosak, hova adjuk meg a személyes adatainkat. Ilyen még a két lépcsős azonosításhoz használt alkalmazások esete, mint az Authy. Ennek nem találtam alternatívát, viszont Viber van natívan, ahogy Whatsapp is. De ez a mostani állapot, a fejlesztési tempót figyelembe véve könnyen lehet hogy két hét múlva már ezek közül is mindegyik elérhető lesz.
Ha egy lépést teszünk hátra, akkor be kell ismerjük, hogy ez alaphangon egy telefon, csak a modernizáció kényeztetett el minket annyira, hogy szinte minden elérhető benne, legyen szó navigációról, fordító programról, komoly kamera rendszerekről, vagy vezeték nélküli adatátviteli formákról. Kávét főzni még nem tud. Még. A telefontól elvárt funkciókra tehát megfelel, akinek viszont van egy jól belakott telefonja, sok specifikus appal és egyedi azonosítókkal megtömve, az most még nem tud jó szájízzel a Huawei csúcskészülékére váltani.
Na de ne keseregjünk, hiszen egy csomó szuper képességet így is kihasználhatunk, anélkül hogy félkarú óriásnak éreznénk magunkat. Esti fotózáskor még két lapáttal rátett elődjére (Mate 20 Pro-t használok), pedig már az is a legmagasabb szintet jelentette amikor megjelent. A mesterséges intelligencia csiszolására nagy hangsúlyt fektettek a Huawei mérnökei, így még színhelyesebb és élesebb eredményeket kapunk, legyen bármilyen sötét is a valóságban. A szememnek már nem érzékelhető részleteket is simán kiemel a telefon, ami elképesztő.
Elődjéhez képest itt már két darab 40 MPixeles szenzort kapunk. Az egyik egy f/1.6 rekeszértékű RYYB egység, a másik pedig egy f/1.8 rekeszértékű RGGB Cine kamera, amivel akár natív 3:2 felvételeket is készíthetünk a világon elsőként. Tartozik még a társasághoz egy 8 megapixeles f/2.4 3x optikai zoom képes kamera is, ami a fő kamerákkal együtt stabilizált lencserendszert kapott, illetve a jól ismert 3D Tof szenzor a mélységérzékeléshez.
Háromszoros optikai, ötszörös hibrid, valamint 30-szoros digitális zoom áll rendelkezésünkre, amivel valószerűtlenül messze lévő tárgyakat is közel hozhatunk.
A hátlapi egységeket kéttónusú LED villanó segíti a munkában. Ez bármikor a segítségünkre lehet, ha esetleg arra vetemedünk vagy kényszerülünk hogy sötétben kell tapogatóznunk egy áramszünet miatt, vagy este kell kereket cseréljünk egy országút szélén. Hatalmas fényerejével bármikor segítségünkre lesz.
Az előlapon egy kétszenzoros rendszerrel pattinthatjuk a szelfiket, 32 megaixeles f/2.0 rekeszértékű kamera és egy 3D Tof lencse segíti az Insta kompatibilis végeredmények gyártását.
Videofelvételek esetén a 7680(!) FPS-es szuperlassítástól a 4K 60 FPS-ig terjedő skálán mozoghatunk, MI segítségével feljavított képstabilizálással megtámogatva.
A kijelzőnk 6,53 colon terpeszkedik, lekerekített élekkel, OLED technológiával. Ami sajnálatos, hogy a felbontásunk "csak" 2400 x 1176 pixel, ami például elmarad az előd 3120 x 1440-es értékétől és bizony egymás mellé helyezve ez elég látványos különbséget is eredményez. Ezen a ponton egy kicsit elment a kedvem a váltástól, szerencsére.
Fizikai gomboktól szinte teljesen mentes a készülék, csak egy sleep-wake gombot találunk a szokásos jobb oldalon. Nekem kicsit kényelmetlen helyen van, picivel feljebb inkább el tudtam volna viselni. Viszont audio vezérlő gombokat egyáltalán nem fogunk találni, most már ezt is érintésvezérléssel oldották meg a panel mindkét lekerekített oldalán előhívható formában. Ez egy jó, de nem feltétlenül hasznos újítás. Mindenképpen nagyon tech, de ha hirtelen kell lenémítanunk a telefont valamiért, akkor elég nehézkes vele dolgozni.
Alul találjuk a jól megszokott USB -C portunkat, amin át tölthetjük a készüléket a 40 Wattos töltője segítségével. Mellette van a nanoSIM tálca, illetve a mono hangszórónk, ami bár csak mono, de a hangereje megfelelő egy mobiltelefonhoz. A tápellátásért egy 4500 mAh-ra hízott telep felel, amivel a 2 napot elég simán hozhatjuk, 30 perc alatt pedig 70%-kal tudjuk felpumpálni.
Nagyjából az összes elérhető vezeték nélküli és navigációs szabványt támogatja, de ez ebben a szegmensben már elvárható. Az ár pedig amibe mindez kerül, 340-350 ezer forint környékén alakul most, ami hát, akármennyire is erős és nagyon jó fotós a hardver, borsos. Annak fényében főleg, hogy jelentős lemondásokkal jár a készülék használata. Reméljük a közeljövőben ez ilyen vagy olyan módon kedvezően fog változni, akkor pedig verhetetlen lesz. Kicsit csalódás viszont, hogy ennyi pénzért elvárhatnánk egy ajándék tokot a készülékhez, ami viszont sajnos nem volt a csomag része.
A végére zárásként megjegyeznénk, hogy a Huawei korlátozását látva, és attól tartva a kínai mobilgyártó óriások szövetkezni kezdtek, és életre hívnak egy Google Play áruház riválist. Ennek a szövetségnek a Huawei mellett a Xiaomi,az Oppo és a Vivo a tagjai (egyelőre). Ha ez igaz, akkor a Google-nak elég hamar forró lehet a talaj, tekintve, hogy ennek a nemzetnek nem tart sokáig megépíteni valamit, legyen az egy alagút egy hat sávos autópálya alatt vagy egy ezer fős kórház. Valószínűleg a virtuális ökoszisztéma is sokkal teljesebb lesz pár hónap múlva, ami ebben az ágazatban villámgyorsnak számít, és már olyan óriáscégek is veszítettek sokat a megkerülhetetlenségükbe vetett hit miatt, mint a Microsoft.
