Early adopternek tartom magam. Ez azt jelenti, hogy szeretek olyan technológiai bigyókat és szoftvereket kipróbálni, amiket mások még nem tapasztaltak, vagy csak alig ismernek. Ennek megvannak az előnyei, hiszen valaminek a kezdetén ott lenni mindig nagyon izgalmas számomra, ilyenkor ráadásul a véleményem is fontos lehet a szoftverfejlesztőknek, ezzel pedig segíthetem egy termék fejlesztését.
Nem véletlen, hogy a kezdetek óta érdeklődöm a VR iránt és biztos vagyok benne, hogy az első valamire való AR szemüvegeket is be fogom majd gyűjteni. Nem okoz gondot nekem az sem, hogy béta és egyéb instabil kiadások tesztelésében vegyek részt, legyen szó szoftverről vagy hardverről, ilyenkor sem riadok vissza. Így például az Xbox Insider kivülállóként elérhető legbelsőbb körének tagja vagyok, van, hogy fél évvel hamarabb kapom meg a funkciókat, mint más.
Windows Insider tag viszont soha nem voltam, egyszerűen azért, mert nem akartam, hogy a Microsoft több adathoz férjen hozzá a gépemről, mint egyébként.
Az Insider tagságnak ugyanis van egy olyan érdekessége, hogy a termékfejlesztés céljából még jobban elemzik a számítógépeden történő dolgokat, és aki már telepített Windows 10-et, az tudja jól, hogy hány ezer dologhoz kér hozzáférést a rendszer. Minden billentyűleütésről és program indításról statisztikákat gyűjt, ezt a tevékenységet egy Insider tagnál ráadásul még részletesebben loggolja, akár beazonosítható, nem csak anonim módon.
A másik fontos szempont pedig a rendszer stabilitása. Nem akartam olyan Windows rendszert használni, ami feltételezhetően instabil, tekintve, hogy a késznek kikiáltott Windows operációs rendszerek is annyira szoktak stabilak lenni, mint a kocsmából hazatérő kerékpáros. Felszállni még fel tud a bicajra, de az éjszakát már az árokban tölti.
A Windows 11-nél viszont nagyon hajtott a kíváncsiság. Egyszerűen tudni akartam, milyen lesz a rendszer. Tényleg gyorsabb? Tényleg stabilabb? Tényleg szebb? Tényleg ez a jövő?
Nem bírtam magammal, mindig nézegettem a Windows Insider panelt a Windows Update menüben, olyan szépen mosolygott rám a lehetőség, hogy váltsak Windows 11-re és hagyjam ott az évekig használt Windows 10-et.
Azt a Windows 10-et, amivel úgy igazán nem volt sosem bajom. Nem azt mondom, hogy tökéletes, mert pár fontos beállítást a Microsoft úgy elrejtett, hogy néha komoly internetes kutakodás kell valami olyan megtalálásához, ami a Windows 7-en két gombnyomásra volt. Hibátlannak sem nevezném, hiszen mindig meglepett például azzal, hogy a Windows Sonic térhangzást állította be alapértelmezettnek a Dolby Atmos helyett és szinte minden második játékindításnál állíthattam vissza a dolgokat.
Az igazi problémám viszont a végtelenségig elnyújtott bejelentkezés lett. Egyszerűen percekig nem volt már hajlandó felállni a gép a bekapcsológomb lenyomása után. Terveztem egy újratelepítést, de hé, jön a Windows 11, az majd megoldhatja ezt a dolgot, addig minek raknám újra a gépet? A múlt időből pedig rájöhettetek, hogy már váltottam is.
Viszont féltem a váltástól. Van ugyanis egy funkció a Windows 11-ben, ami már fotókról se tetszett. Reméltem, hogy jobb lesz annál, mint amit a képek következtetni engedtek, a Start menüt ugyanis megint megpiszkálta az MS, hogy ismét villanthasson egyet a vállalat, ezzel többedjére kést tartva a klasszikus start menü használók nyaka alá. De erről később.
A Microsoft sok szempontból egy trend-teremtő cég, de ilyen vállalat még a Facebook, a Google és az Apple is. Nincs kétség afelől, hogy ezek az IT nagyhatalmak sok tagból álló tapasztalt csapatokat alkalmaznak, fókuszcsoportok viselkedését elemzik hogy kikutassák, milyen dizájn szükséges ahhoz, hogy a legtöbb felhasználó értse, szeresse és használni tudja a rendszert.
A Microsoft talán a kockáztatóbb vállalatok közé tartozik. Néha egészen unortodox megoldásokkal is kísérleteznek, így születhetett meg annak idején a bűncselekménynek is felfogható Windows 8, ahol már azt is nehéz volt megérteni, egyáltalán hogyan kell kikapcsolni számítógépet!
Emlékszünk még erre? Oldalról bekúszó sávon, a beállítások gombra kattintva volt elérhető a kikapcsoló gomb. Az a gomb, amit az emberek minden nap megnyomnak legalább egyszer - ha nem többször is -, hogy leállítsák a gépet. A Microsoft úgy érezte, hé, tegyük úgy el a kikapcsoló gombot, mintha egy telefon vagy egy táblagépről lenne szó, milyen jó ötlet már!
Igen ám, de kedves Microsoft, egy telefon 2-3 hónapig is jól működik újraindítás nélkül, de a Windows néhány megnyomorodott óra után kivégzi önmagát, muszáj újraindítani! Még csak nem is napokról, tényleg csak órákról beszélünk. A Windows 8.1 javított végül ezen a használhatatlan tablethibrid rendszeren, visszahozta az asztalt és valamilyen formában visszakaptuk a start gombot is.
Persze visszakerültünk a gomb segítségével a csempés kialakítású tákolmányhoz, de őszintén, egy idő után megtanultam a csempéket jól használni és szépen ki is alakítottam magamnak egy rendszert, amivel könnyedén megtaláltam a gépemen bármilyen programot, amit telepítettem korábban. A játékok itt, a vágó programok amott, a fotós appokhoz oda görgetek, rajzeszközök középen és a többi. Néha bugos volt, de legalább úgy nézett ki, ahogy én akartam.
A Windows 10 érkezésével véget ért a csempék korszaka, de örömmel tapasztaltam, hogy a start menü felépítése megmaradt csempe alapon. Ide-oda tudtam tologatni a saját kis programjaimat, méreteztem őket, mindent tudtam, hogy hol van. Szuper kis start menü lett, szerintem a legjobb, ami valaha volt, bár volt egy-két program, amit az istenért sem lehetett rögzíteni.
A start menü egyik előnye számomra - és szerintem sokan mások is így gondolják -, hogy minden program fölé emelkedik. Egy olyan rétegként van jelen, ami nem zavarja a programok működését, de el tudok érni más appokat is a gépemen, ezzel pedig maximalizálhatom a multitasking adta lehetőségeket.
Ha az asztalomon tartanám a programjaim indítóit, akkor be kéne zárnom, arrébb kéne tolnom vagy le kéne kicsinyítenem az éppen aktuálisan futó szoftvert. Ehelyett viszont megnyomhatom a bal alsó sarokban lévő kis ikont vagy a billentyűzetemen a szeretett Windows gombomat és voilá, már előttem is van minden programom, amit korábban szépen elrendeztem.
Szerintem ez egy nagyon jól kitalált rendszer, amit szeretek használni. Ráadásul nem egy embernek tanítottam meg az évek során a csempés startmenü helyes használatát és ők is felfedezték maguknak ezt a remek funkciót, ami megváltoztatta az életüket, boldogabbak lettek, több idejük lett családot alapítani és a GDP-t is látványosan növelni kezdték utána.
Aztán jött a Windows 11 és a Microsoft megint beleköpött az arcunkba egy használhatatlan start menüt.
A cikkem elejét azzal kezdtem, hogy early adopter vagyok, ez pedig azzal is jár, hogy az elsők között szoktam kipróbálni a legpocsékabb kódsorokat is. Úgy vagyok vele, ha valami tré és így kell leélnem az életem, akkor minél hamarabb túl akarok lenni rajta. Nem szeretem húzni az időt, mert előbb-utóbb ezek a vállalatok úgyis letolják a torkunkon az ótvar fejlesztéseiket.
De az új start menü, na az aztán kiverte nálam a biztosítékot. Már az első pár órában konkrétan ideges lettem, úgy éreztem, hogy sírnom kell. Számtalan érzelem futott át rajtam, a gyász összes fázisát megtapasztaltam, annyira értékelhetetlen szemét lett a Windows operációs rendszerek talán egyetlen igazán hasznos funkciójából.
Próbálok moderáltan alpári maradni, de elhihetitek, hogy valójában milyen szinten küldöm el a Microsoftot az anyukájukhoz, amikor ezen sorokat írom. Nem viccelek, úgy felzaklat ez a vacak, amit kiadtak a kezük közül.
Az első dolog, amit a telepítésnél észreveszel, hogy a Start menü középre lett igazítva. Ez a Mac rendszereket idézi, sokan szeretik, de hahó Microsoft, ez NEM macOS, legalábbis amikor legutóbb olvastam, még mindig Windows volt a neve. A Mac használata engem nagyon idegesít, nem ezt szoktam meg, de meg amúgy is, az iPad-et is idegrángások mellett tudom csak használni, annyira utálom a rendszerét. De azt, hogy ezt egy Windows is kihozza belőlem, na ahhoz aztán tényleg tudnia kell valamit a redmondiaknak.
Szóval ja, a start menü középen van. Két bejegyzés alatt túltettem ezen a tényen magam, de el is mondanám azt, hogy ez miért baromság. A képernyő közepével az a baj, hogy célozni kell hozzá. Tablet esetén ez nem probléma, mindig középen van a menü gomb, de a Windowst még mindig egérrel használjuk a legtöbben és nem az ujjunkkal. Márpedig az egérrel nem olyan kényelmes eltalálni azt a hülye gombot, ha középen van, mintha a szélén lenne és határozott, esetleg reflexből érkező mozdulatokkal oda húznánk az egeret.
Magyarul plusz erőfeszítés lett egyáltalán elérni ezt a menüt, ami számomra felfoghatatlan.
Óóó, de nem kell aggódni, van más alapvető probléma is ezzel az egész csodával. Mégpedig az, hogy vándorol a kis görcs! Ha ugyanis megnyitunk egy programot, akkor mindig balra tolódik a gomb, ha bezárunk valamit, akkor visszamegy jobbra. Ezt mégis melyik agysérült menedzser gondolta úgy, hogy jó ötlet? Miért jó az, ha sok programot nyitok meg, akkor az a hülye gomb egyre jobban balra kerül? Miért kell mindig keresni? Miért nem volt jó, hogy ösztönből a sarokban van és jónapot?
Szerencsére volt ott valami programozó a Microsoftnál, aki észnél volt és legalább egy olyan kapcsolót betett a beállításokba, hogy a Start menü gombja balra kerüljön. No nem bal oldalra, mint sáv, ááá nem. A start menü nagy előnye ugyanis nagyon régóta az volt, hogy a képernyőn szinte bárhová tehettük. A tetejére, bal oldalára, jobbra vagy az aljára, így személyre szabottan bárki bárhogyan használhatta. De nem a Windows 11-ben. Dehogy is, mit is gondolunk?
Ha valaki úgy szokta meg a Start menüt, hogy bárhol máshol volt, ami nem a képernyő alja, az ultra finoman szólva így járt. Egyszerűen nem lehet máshova pakolni a startot. Ennyi. Minek foglalkozzon a Microsoft a hűséges és lojális felhasználóinak kényelmével, azokkal, akik a mindennapjaikban többet vannak a számítógépükkel, mint a családjukkal, ha Marika néni úgyis csak a Facebookot tudja rajta elindítani?
Pár alap funkció természetesen megmaradt. Például kitűzhetünk alkalmazásokat. Igaz, hogy ez a funkció szinte alig használható valamire, hiszen a start menüt nem lehet méretezni és csak megszabott számú program fér el a kitűzött elemek közé, de ez is valami, már-már hálásnak kéne lennem, hogy legalább ez benne maradt.
Természetesen lehetne nagyobb is a kitűzött elemek listája, ha nem foglalná el a start menü felét az „ajánlott” elemek részleg a nagyon fontos „Report a problem with Unity” ikonokkal, de túl sokat akarok, bevallom, mohóságom miatt már szégyenérzetem is van.
Nem is olyan régen olvastam egy amerikai egyetemi professzor véleményét a mai fiatal (és ez szerintem az idősebbekre is érvényes) generáció programindítási szokásairól. Ő azt mondta, hogy a mai fiatalok már nem tudnak könyvtárrendszerben gondolkodni, cserébe viszont nagyon jól keresnek. (Visszaszívom, az idősek egy része nem tud keresni és mappákban gondolkodni se - gondolom nem én voltam az egyetlen, aki a nagy Facebook leállásnál megkapta idősebb rokonaitól, hogy nincs internet).
Ő maga nagyon nem szereti, ha a könyvtárakban ömlesztve vannak a fájlok, de elismeri, hogy a fiatalok mégis hamar megtalálják köztük azt, amit akarnak. Mint mondta, ez egy generációs szakadék a használati szokásban, korábbi informatikusok őt is leszólták, hogy-hogy nem tud tranzisztort forrasztani alaplapra, pedig az ő idejében se volt már rá szükség.
Arra akarok ezzel kilyukadni, hogy a szokások változnak. A „bezzeg az én időmben” nem lehet felszólalási alap; ahogy minket zaklatott az idősebb generáció a hülyeségekkel, úgy mi is hülyeségekkel zaklatjuk a fiatalabbakat. Itt az ideje, hogy belássuk, nekünk is változnunk kell, a keresés tényleg az egyik legfontosabb készség egy IT termék használata során.
A Windows 11 már ez alapján készült, a keresés alapján. Csak azt tudnám, hogy akkor mi a jó kilyukadt fekélyes tevepúpért nem működik normálisan?!
A Windows kereső részlege ókor óta tudva lévő, hogy rossz. Eleve rengeteg hibának a forrása, lelassítja a gépet, programokat tesz használhatatlanná, ráadásul még rosszul is indexel. Már a Gilgames-eposz kőtábláin is megtalálható a sor, hogy „Windows-szal ugyan ne keress, úgyse talál az meg néked semmit”. A Windows 10 a Store-t „Áruház” néven találta meg. Itt csak néz, mint borjú az újkapura. Beírom neki konkrétan a fájl nevét, de nem találja a mappában. Le akarok hát menteni egy fájlt azon a néven, erre benyögi, biztosan felülírom a meglévőt? Na vándorolj csak vissza apukádba, de gyorsan!
A Windows 11-ben ráadásul ez a keresés központi elem. Mivel nem tudod szépen elrendezni a programjaidat, ezért muszáj a keresőt használni. Na már most, a keresővel napi szinten előfordul, hogy nem működik. Mármint úgy nem működik, hogy elkezdeném írni a program nevét és kilép a fenébe a kereső, amolyan, hagyj békén, nincs kedvem dolgozni alapon. Ha berakom a kereső ikont, rányomok, nem történik semmi. Mégis minek van akkor ott? A Windows intéző újraindítása persze fabatkát sem ér.
Nem egyedül vagyok a problémával. Az interneten számos sorstársamat találtam, volt, akinél más jelleggel jött elő, de egyszerűen csodás, hogy nem lehet semmit írni a keresőbe, mert kidob az egész, a tálca meg bugosabb, mint egy NÉBIH által bezáratott pizzázó. Nekem napi szinten előjövő hiba, hogy beírnék egy betűt és hopp, ledobja tálcára a start menüt, de van olyan is, amikor ez történik, mint a lenti videóban, hogy meg se nyílik.
A másik probléma a keresős koncepcióval, hogy túl sok szoftverem van. Minden munkafolyamatra más programcsoportokat veszek elő, ráadásul vannak olyanok, amiket csak speciális esetekben kell használnom. Van például egy script fordító appom, azt csak akkor kell használnom, ha egy bizonyos játékkészítő motorhoz írok bizonyos típusú szöveget, mondjuk úgy egyszer egy évben.
A Windows 10-en nagyon jól tudtam, hogy a game engine-ek köré tettem el az ikonját, amit felismerve el tudtam indítani, ha szükséges volt. Ha most egész nap a nem működő Windows keresőt kéne használnom kínzás gyanánt, akkor sem jutna eszembe a programnak a neve - így hogyan keressek rá kedves Microsoft? Hogyan találjam meg?!
Ez egy Windows operációs rendszer, munkára is használjuk, nem csak Candy Crushra és Facebookra, a munkánk során pedig speciális programok is előjöhetnek. Mégis mit gondoltatok, hogyan lehet így használni a gépet, ilyen végtelenül lecsupaszított indítási lehetőségek mellett?
Nyilván teleszemetelhetném az asztalomat, nézhet úgy ki, mint a friss hányás, de én speciel utálom, ha ikonok takarják ki a háttereimet. Persze, ez az én primadonna allűröm, de hékás, még mindig Windows operációs rendszert használok, nem Mac-et vagy Linuxot, vannak elvárásaim a személyre szabhatóság és hatékony működés terén!
Kikerülésnek jó lehet még, ha a tálcádat okádod össze a programok indító ikonjával. Nem elegáns, nem is szeretem ezt csinálni, de muszáj voltam megtenni. Olyan programokat tűztem ki tálcára, amiket korábban csak a start menüben tároltam, egyszerűen azért, mert közepesen ritkán használtam őket. Így viszont ez a tálcás elhelyezés elkerülhetetlen lett.
A másik alternatíva - ami már vicc kategória -, hogy készülnek start menüs programok, mármint olyan fizetős appok, amik helyettesítik ezt a szutykot és valóban start menüt hoznak létre a képernyőn. Nem tetszik, hogy fizetős vagy akár ingyenes tákolmányokat kellene telepítenem a gépre, de úgy tűnik, nincs más megoldás. A Microsoft a megjelenésre sem erőltette meg magát és még csak egy árva tweetet sem mondott arról, hogy fejlesztik kicsit a kasztrált startmenüt.
Rendkívül szomorú vagyok emiatt. A rendszer amúgy maga nem rossz, stabilnak is mondhatnám, ha a Start menü és a tálca nem fagyna ki minden nap, de új változathoz képest nincs is vele túl nagy gond. Még akár szerethetném is, ha nem lenne túlságosan leegyszerűsítve. Az, hogy minden értelmes beállítást elrejtenek a francba, a hatékonyság rovására megy, ráadásul a kereső se találja meg a dolgokat, ha nem pontosan azt írod be amire szükséged van.
Visszaváltani viszont nem fogok. Mint írtam, inkább előbb áldozatává akarok válni a nagy cégek agymenéseinek, mintsem várjam, mikor szorul a nyakam körül a hurok és leszek kénytelen váltani, mert kimaradok a jó funkciókból vagy frissítésekből. A teljesítményjavulás és a jövőben várható kompatibilitási dolgok miatt sajnos kénytelen vagyok elfogadni ezt a tényt.
De azt elmondhatom, hogy a hibák nagy részét legalább valószínűleg javítani fogják. Vagyis remélem. Egyszerűen nem tudom felfogni, hogyan lehet egy operációs rendszer egyik központi elemét ennyire hibásan kiadni, főleg úgy, hogy használhatatlan mértékig le van egyszerűsítve. De na, nem vagyok szoftvermérnök, nem tudhatom. Most viszont mást nem tehetek, csak azt, hogy várom a frissítést, ami ezeket megoldja. 10 év alatt nem sikerült a Microsoftnak, de azért lehetek még naiv és bizakodhatok benne, hogy mondjuk 1 hónapon belül sikerül valamit kitalálniuk, nem?
Felhasználóként viszont jól esett kiírnom azt a frusztrációt, amit ez az bughalmaz okozott nekem az elmúlt napokban. Ha nem fontos a pár százalékos teljesítmény növekedés és nem látsz olyan funkciót, amire szükséged lenne, szerintem ne frissíts. Ha szeretnél hozzám hasonló élményeket gyűjteni, akkor viszont ne hagyd ki! Ha neked jó az egyszerű, buta, bugos, de letisztult operációs rendszer, akkor a Windows 11 tetszeni is fog. Persze csak miután a tálca fagyásokat méltóztattak kijavítani.
