Tavaly novemberben a csillagászok egy gyors, mindössze egy tizedmásodpercig tartó gammakitörést detektáltak. 13 másodperccel azt is később már tudták, hogy az M82 galaxisból származik, amely mindössze 12 millió fényévre van tőlünk. Gyakorlatilag a szomszédban van, és a jelek azt sugallták, hogy a kutatók valami nagyon ritka dolognak voltak szemtanúi: egy magnetár kitörésének.
A magnetár a neutroncsillagok egy különleges típusa, amely hihetetlenül erős mágneses mezővel rendelkezik. A neutroncsillagok bizonyos szupernóvák végtermékei, vagyis halott csillagok rendkívül sűrű és degenerált magjai. A rövid gammakitöréseket általában neutroncsillagok ütközése okozza, amelyekben rengeteg energia és gravitációs hullámok szabadulnak fel, de a kutatócsoport egy még ritkább jelenségre gyanakodott, amelyben egy magnetár játszik szerepet.
Az elmúlt 50 év során mindössze három másik, magnetárokból származó kitörést azonosítottak rövid gammakitörések formájában. Ezeket vagy a saját galaxisunkból, vagy a Nagy Magellán-felhőből, a Tejútrendszer legnagyobb és egyik legközelebbi galaktikus kísérőjéből észlelték. Ez a negyedik és az eddigi legtávolabbi, de még mindig sokkal közelebb van, mint bármely más rövid gammakitörés.
„Azonnal rájöttünk, hogy ez egy különleges eset. A gammakitörések általában messziről és az égbolt bármely pontjáról érkezhetnek, de ez egy fényes, közeli galaxisból származott” – mondja az eredményekről beszámoló tanulmány vezető szerzője, Sandro Mereghetti, a milánói Nemzeti Asztrofizikai Intézet (INAF-IASF) munkatársa.
Ha ez a helyzet, ez az első magnetár, amelyet a Tejútrendszer befolyási övezetén kívüli galaxisban detektáltak, és a csapat számos távcsövet használt, hogy megerősítse, valóban erről van-e szó. Az Európai Űrügynökség (ESA) Integral műholdjának eredeti riasztása után mind a röntgentartományban, többek közt az ESA XMM-Newton távcsövével, mind pedig a látható tartományban működő obszervatóriumokkal figyelték a jelenséget, hogy felmérjék, van-e nyoma neutroncsillagok ütközésének. A csapat a gravitációs hullámdetektorok adatait is ellenőrizte, de nem láttak semmilyen erre utaló jelet. Ezek alapján a szakértők biztosak benne, hogy a jel egy magnetártól származik.
Az M82 olyan galaxis, amely rendkívül sok csillagot termel. Ezek közül néhány intenzív életet él, és fiatalon pusztul el, vagyis szupernóvává válik, és neutroncsillagokat – bizonyos esetekben magnetárokat – hagy hátra maga után. Ezeknek az objektumoknak a mágneses mezője egybilliószor erősebb, mint a Földé. A felfedezés azt sugallja, hogy az M82-höz hasonló galaxisok ideális helyek lehetnek a magnetárok kereséséhez, így a csillagászok mostantól különös figyelmet szentelnek az ilyen rendszereknek, hátha további hasonló kitöréseket észlelnek.
