1. oldal - Mit rejt a doboz?

Kissé rendhagyó lesz ez a teszt, mivel január óta ilyen billentyűzetem van (Cherry MX Red kapcsolós, magyar verzió), így a hosszútávú tapasztalataimat is megoszthatom veletek. A Brown kapcsolós változattal, amely USA kiosztással büszkélkedhetett egy tesztpéldány segítségével ismerkedtem meg.

Az Aivia Osmiumot kifejezetten gamereknek ajánlja a Gigabyte: a strapabíró, 50 millió leütésre hitelesített mechanikus billentyűzet öt makrózható gombbal, szabályozható erősségű háttérvilágítással és hangerőszabályozóval rendelkezik, öt különböző profilt kezel és egyszerre 64 gomb lenyomását képes érzékelni. A Red kapcsolós változat kék színű háttérvilágítással, a Brown fehérrel rendelkezik. Nézzük, hogyan is néz ki és mit tud ez a masszív felépítésű, több mint másfél kilós drágaság!

Az Osmium ilyen kulturált dobozban érkezett, kinyitás után látszott, hogy a csomagolás belül is igényes: a billentyűzet formázott szivacságyban feküdt, a tartozékoknak (gombkiszedő és 4 extra gomb) külön rész volt kialakítva. A csatlakozók végeit védőkupak takarta, ezeket levéve aranyozott csatlakozók néztek vissza 18 karátos vigyorral: egy USB 2-es magának a billentyűzetnek, egy a rajta lévő USB 3-as csatlakozónak, és két minijack a fülesnek ill. a mikrofonnak. Kissé meglepődtem, hogy a dobozban nem találtam semmiféle diszket, csak kézikönyv gyanánt egy papírlapot a leírással és instrukciókkal, amelyek a honlapra irányítottak a szoftver letöltéséhez.

Az Osmiumot igen találóan a természetben megtalálható legnagyobb sűrűségű elemről nevezték el, már a csomagolásból kivéve érezhető, hogy súlyos, masszív darabbal van dolgunk, amelyből nem sajnálták ki az anyagot. A billentyűzet teste matt fekete, a szintén matt, UV-borítású gombok fénye kissé selymesebb, és tapintásra is kellemesen finomak, érezhetően minőségi műanyagokból készültek. A gombokon a feliratok kopásállóak, tisztán olvashatóak és megfelelően kontrasztosak ahhoz, hogy nappal háttérvilágítás nélkül is láthatóak legyenek (a jó öreg első szériás Logitech G15-ömről, melyet egyébként nagyon szerettem az előbbiek nem voltak elmondhatóak).

A gombok tetejének kialakítása a hagyományos hengeres formát követi, a sorok oldalról nézve ergonomikusan, ívesen helyezkednek el. A négy extra gombot a sorok eltérő kialakítása miatt a makró, az alfanumerikus, vagy a funkciós billentyűk helyére tehetjük be, az ábrák jól jöhetnek pl. MMO-k játszása közben. A gombokat a mellékelt célszerszám segítségével rendkívül egyszerű kiszedni és visszarakni, az alájuk bejutott por, hajszálak és egyebek könnyen eltávolíthatóak.

Mivel a makro gombok felül helyezkednek el, WASD-s játékok közben jóval nehezebb őket elérni, mintha oldalt lennének. Nyilakkal játszó eretnekként nekem ez nem jelent gondot, a makrókat amúgy is csak munkához használom, de aki sokat szeretne játék közben makrózni, annak nem árt ezt a tényt is figyelembe vennie. Aki beleszeretett a billentyűzetbe, és gondja van a makró gombok elérésével, annak azt tudom ajánlani, hogy használjon olyan programot (pl. Autohotkey), ami lehetővé teszi bármely gomb programozását.

A Windows gomb kiiktatása a játékra tervezett billentyűzeteknek mondhatni kötelező része, az Osmiumnál sem maradhatott ki, a jobb oldali Ctrl mellett található a WinLock gomb szolgál erre a nemes célra. Külön multimédiás gombok nincsenek, az irányító funkciókat az fn és a megfelelő funkciós billentyű (F1-F4) együttes lenyomásával érhetjük el.

A magyar változat QWERTZ kiosztású, nagy enterrel, amelyen érdekes módon francia "entrée" feliratot találhatunk, ami azért is különös, mert a numerikus részen már rendesen "enter" szerepel. A másik "érdekesség", hogy a felső számsorban a számok közül a 7-es láthatóan pár mm-rel feljebb van, mint a többi szám.

Az USA kiosztású változatnál a felső számsorban a számok mellett vannak a jelek, ennek a háttérvilágítás szempontjából van jelentősége, a ledek ugyanis a kapcsolók fölött vannak, így a számok és a jelek is egyenletes megvilágítást kapnak. A magyar gombok készítőinek figyelmét ez a kis design ötlet elkerülte, és a hagyományos egymás alatti elrendezést követték, így a számok alsó része már kevésbé látszik sötétben, ha nem toljuk fel erősebbre a háttérvilágítást. Mechanikus billentyűzet lévén minden gombhoz külön led tartozik, ami egyenletes megvilágítást biztosít minden részen, a fent említett kis hiányosságtól eltekintve, ami egyébként nem különösebben zavaró.

A vaskos, harisnyázott kábel hossza 2 méter, pontosan középen csatlakozik be a billentyűzet testébe. Alul nincsenek kábelrendezők, de a majdnem 1 cm vastagságú kábelköteget nem valószínű, hogy bárki is be akarná, vagy tudná gyűrni a klaviatúra alá.

Bal oldalt felül helyezkedik el az öt programozható makró gomb, tőlük jobbra pedig a háttérvilágítást ill. a hangerőt szabályozó két gumírozott borítású, egérgörgőhöz hasonló tekerő található, melyek nyomógombként is funkcionálnak. A világításnál a gombnyomás a ki-be kapcsolást szolgálja, a hangerőszabályozónál a hang némítható el vele. A fényerő analóg módon, finoman állítható a diszkréten halványtól egészen a szemkiütősen erősig. A tekerőkhöz is külön ledek tartoznak, így sötétben is gyorsan megtaláljuk őket. Nagyon megszerettem ezeket a görgőket, gyors, kényelmes és egyszerű a használatuk.

A jobb felső sarokban találhatóak a szokásos NumLock, CapsLock és ScrollLock kijelzők, ezek fényereje állandó, így sajnos nem igazodik az általunk beállított háttérvilágítás erejéhez, ahogy a nagy világító Aivia feliraté sem. Az Aivia felirat egy nagy nyomógombot takar, amellyel a profilok között válthatunk, a kiválasztott profil függvényében kék, zöld, piros, lila, vagy világoskék színben világít. Ezt a fényt nem lehet kikapcsolni, mindig világít, de aki szereti az ilyesmit, az bekapcsolhatja a breathing effektet, amitől a felirat lassú, sejtelmes pislogásba kezd, mint Gizike a harmadik feles után.

A billentyűzet jobb oldalán található az USB 3.0-s, a fülhallgató- és a mikrofon csatlakozó, és hátul még egy USB 2.0-s port is befigyel. Alul leszedhető kéztámaszt találunk, ennek használatát hosszú távon is nagyon kényelmesnek találtam. A billentyűzetnek négy kihajtható lába van, melyek két irányból is csúszásmentes gumiborítást kaptak, így nyitott és csukott állapotban is stabilitást biztosítanak a súlya miatt amúgy sem könnyen mozdítható Osmiumnak.

2. oldal - Szoftver

A profilok és makrók kezeléséhez használható Peripheral Utility Ghost Engine (amely XP, Vista és Win 7 kompatibilis) letöltése mellet ajánlott a firmware frissítése is, amely kijavítja az Osmium tulajdonosok körében közismert beakadó gombos hibát - ez egy olyan időnként felbukkanó szoftverhiba, ami miatt a billentyűzet úgy viselkedik, mintha az egyik gombot megnyomtuk volna, és folyamatosan lenyomva tartanánk, vagy a gomb fizikailag leragadt volna, holott még a közelében sem voltunk. A firmware frissítő utility-t a hivatalos Aivia fórumra való regisztrációt követően külön kérésre e-mailben elküldik. A későbbi szériáknál valószínűleg már javították ezt a hibát, a Brown kapcsolós verziónál, amely jóval a Red után jött ki, már nem találkoztam vele.

A Peripheral Utility Ghost Engine szoftver barátságosan egyszerű kezelőfelületén az Osmium mellett meglepetésemre feltűnt a szintén Gigabyte M8000X egerem is, de a beállításait innen nem tudtam elérni. A Gigabyte tervei szerint a szoftver irányítópultként fog szolgálni az összes perifériájukhoz, az újabb modelleknél (pl. Krypton) már működik ez a dolog. Az egerem egy régebbi darab, de már dolgoznak rajta, hogy vele is együttműködjön a szoftver.

Az irányítópultról a billentyűzet beállítása mellet elérhetjük a hivatalos oldalt és a fórumot is, ill. frissíthetjük a szoftvert. A Profiles rész alatt láthatóak a színekkel jelzett profilok, alattuk az öt programozható gomb, amelyekhez Basic módban az előre beállított alapfunkciókat rendelhetjük hozzá.

Komolyabb makrókat a Macros rész alatt állíthatunk össze magunknak, összesen 100 különböző makró tárolására van lehetőség. Beállíthatjuk, hogy csak billentyűzet, vagy billentyűzet és egér inputot is akarunk-e megadni, ez utóbbinál a gombnyomásokat, az egérgörgő tekerését és még ez egérkurzor pozícióját is rögzíthetjük. A késleltetéseket felvehetjük, beállíthatjuk fix időre, vagy ki is iktathatjuk őket. Nemcsak egyszerű leütéseket, de kombinációkat is bevihetünk. Felvétel ill. összeállítás után is kényelmesen és egyszerűen drag and droppal átrendezhetjük, átalakíthatjuk a különböző lépéseket.

Az egyetlen, amit a hiányoltam az az általam beállított programok elindítása, a Logitech G15 szoftverében volt ilyen funkció és nagyon sokszor hasznát vettem - az Osmiumnál lehet ugyan ilyen makrókat írni, de ez jóval körülményesebb. A profilok között is csak manuálisan válthatunk, nem lehet őket hozzárendelni különböző programokhoz (megint csak összehasonlításképpen: a G15-nél a profilváltás automatikusan történt, ott viszont nem mindig működött tökéletesen).

A Settings részben a profilokat és a már említett breathing effektet kapcsolhatjuk ki és be ill. a billentyűzetben lévő memóriát törölhetjük. Minden beállításunk és makrónk ebben a memóriában kerül elmentésre, nekem ez pont kapóra jött, mivel nemrég gépet cseréltem, így a költözésnél gond nélkül át tudtam hozni mindent. A makrókat importálhatjuk és exportálhatjuk is.

3. oldal - Mechanikus billentyűzetek, Osmium tapasztalatok

Nézzük meg, mi az, amit az Osmium specifikációi ígérnek (hosszú élettartamú Cherry MX kapcsolók, 64KRO), és mit jelent mindez a számunkra! Ehhez egy kicsit be kell tekintsünk a mechanikus klaviatúrák világába is.

Mechanikus kapcsolók

A mechanikus billentyűzetek onnan kapták a nevüket, hogy a rajtuk lévő minden egyes gombhoz külön mechanikus kapcsoló tartozik. A manapság leginkább elterjedt olcsóbban előállítható membrános billentyűzetek belsejében egy egyszerű gumilapot találunk, amelyen kis benyomható kupolák vannak kialakítva a gombok alatt.

A számítástechnika hőskorában a billentyűzetek közül sok mechanikus volt (közülük számos darab még ma is tökéletesen működik), később a számítógépek tömeges elterjedésével felmerült az igény az alacsony előállítási költségű, olcsó billentyűzetekre, és ezek kiszorították mechanikus társaikat, melyeket mostanában kezdünk el újra felfedezni. A legelterjedtebb mechanikus kapcsolókat a Cherry cég gyártja, közkedvelt MX-sorozatuk a 80-as évek közepe óta létezik, a Red változat viszonylag fiatal, 2008-ban került bemutatásra. A Brownokat 1994-ben vezették be, és sokoldalúságuk miatt gyorsan a népszerűvé váltak.

A mechanikus kapcsolók 50 millió leütést bírnak ki, ami kb. 20 év használatnak felel meg. Az átlag membrános billentyűzetek élettartama ennél jóval rövidebb (1-10 millió leütés), mert anyagaik idővel elfáradnak, kiszáradnak. Ez különösen a gombok alatti membránra igaz, amely a használattól függően ráadásul a különböző helyeken más mértékben veszíti el rugalmasságát. Ezt onnan vehetjük észre, hogy kellemetlen érzés lenyomni bizonyos a gombokat, mintha valami ragacsos szószban lennének. Sajnos ez a probléma nemcsak az olcsó árkategóriás darabokat érinti, példának megint csak a G15-ömet tudom felhozni, amelynél 6-7 év használat után kezdtem észrevenni ezt a jelenséget (amellett, hogy más részei is töredezni, mállani kezdtek, a csúszásgátló gumitalpak pedig szó szerint szétolvadtak).

Mechanikus kapcsolók esetében már a kezdetektől eleve biztosított, hogy minden gombnál azonosak legyenek a működési paraméterek, és még hosszú évekig azok is maradjanak. A kifejezetten játékosoknak kifejlesztett Cherry MX Red kapcsolóknál a lenyomáshoz szükséges erő 45 g, a gombok 2 mm-nél aktiválódnak (a billentyűút hossza a teljes lenyomásig 4mm). A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a gombokat egy átlag membrános billentyűzethez képest könnyebb megnyomni, és azok gyorsan reagálnak mozdulatainkra. Maguk a kapcsolók hangtalanok, kattanást csak akkor hallani, ha teljesen lenyomjuk a gombokat (a mechanikus darabokat sokan vádolják azzal, hogy hangosak, de ez főleg a kattogós Blue-knak köszönhető).

A membrános billentyűzetek gombjainak lenyomása esetén viszonylag pontatlan visszajelzést kapunk arról, hogy a gomb mikor aktiválódott. A mechanikus kapcsolók közül a Blue és Brown MX kapcsolóknál ez a visszajelzés nagyon pontos, az előbbinél karakteresebb, az utóbbinál finomabb, ezért is ajánlják Blue-t gépeléshez, és tekintik a Brownt általános használatra ideálisnak. A kifejezetten játékokhoz kifejlesztett Red és a Black kapcsolóknál nincs visszajelzés, ezeknél a gyorsaság a fontos (a játék hevében úgyis tövig lenyomjuk a gombokat). A Red tulajdonképp a játékos mechanikus billentyűzetnél gyakran használt Black lightosabb verziója, ezért aki már próbálta a Blacket (pl. a legendás Steelseries 6G vagy 7G-n), és úgy érzi, hogy tetszett neki, de túl nehéz volt lenyomni a gombokat, annak a Red jó választás lehet.

A Brown kapcsolók lenyomásához szintén 45 g erő szükséges, és ezek is 2 mm-nél aktiválódnak, de a fent említett visszajelzés miatt érzésre hangyányival nehezebb teljesen lenyomni őket. A teljes lenyomás egyébként nem is szükséges, ha megtanuljuk, hogy nem kell tövig nyomni a gombokat, elég csak a visszajelzésig, akkor jelentősen növelhetjük gépelési sebességünket. Ehhez a technikához a Blue kapcsolók a legalkalmasabbak, de már a Brownok segítségével is érhetünk el szép eredményeket.

Membrános billentyűzet használata után a Red kapcsolók szokatlanul levegősnek és könnyednek tűnhetnek, amit szokni kell, én legalábbis így voltam vele. A membránosról Brownra való áttérés zökkenőmentesebb lehet, mivel ezek érzésre jobban hasonlítanak a hagyományos darabokhoz. A G15-höz hasonlítva a Brown kicsivel erősebb, karakteresebb (és hajszálpontos) visszajelzést ad a kapcsoló aktiválódásakor. A két mechanikus kapcsolót összehasonlítva a Redet használni olyan, mintha sima autópályán haladnánk, a Brown pedig apró kavicsokkal leszórt útra emlékeztet.

Nagyon sokat használom naponta a billentyűzetemet, és úgy tapasztaltam, hogy az Osmium Redjeivel kevésbé fáradnak az ujjaim. A billentyűzet kitűnően bevált a játékokhoz, gépeléshez viszont sokáig nem éreztem kényelmesnek a gombokat a visszajelzés hiánya miatt, bár idővel hozzászoktam a levegős érzéshez. A Brown kapcsolókkal érezhetően könnyebb volt a gépelés, és játékhoz is kitűnőnek találtam őket, viszont annyira hozzászoktam a Redekhez, hogy most már nem cserélném le őket másra, de ha anno kapható lett volna a Brown változat, akkor azt veszem, és valószínűleg most arról mondanám ugyanezt.

Ízlés, szokás dolga, kinek mi tetszik, úgy érzem, hogy alapvetően a kapcsolók típusán áll, vagy bukik, hogy valakinek bejönnek-e a mechanikus billentyűzetek, előfordulhat, hogy aki első alkalommal nem a neki leginkább megfelelő típust választja, az csalódik. Mivel nem éppen olcsó darabokról van szó, érdemes kipróbálni a különböző kapcsolókat. A fentiekben csak a legelterjedtebb négyről szóltam, de sokféle egyéb változat is létezik. Vannak gyártók, akik többféle kapcsolóval ellátott darabokat is gyártanak kifejezetten kipróbálásra, sajnos nálunk ilyesmi egyelőre még nem kapható.

4. oldal - Anti-Ghosting, 64KRO, miért kell ez nekünk?

A 64 Key-Rollover (64KRO) azt jelenti, hogy az Osmium 64 billentyű egyidejű lenyomását is gond nélkül érzékelni tudja. A jelenleg leginkább elterjedt membrános klaviatúráknál ez a szám blokkolással mesterségesen 2-3-ra van korlátozva (2KRO, 3KRO), hogy ne ütközzünk bele abba a technológia sajátosságaiból (mátrix áramkörök) adódó hibába, hogy több gomb egyszerre történő megnyomásakor a billentyűzet le nem nyomott szellemgombokat is érzékel (Ghosting).

Az Anti-Ghosting eredetileg a Ghosting jelenség kiiktatását jelentette, de egy ideje a marketingesek ezt a terminológiailag nem helyes, de jobban hangzó kifejezést kezdték el használni az NKRO helyett, és ma már ez a nagy gyártók által elfogadott hivatalos elnevezés. (N a blokkolás nélkül egyszerre lenyomató gombok száma, ha mindet lenyomhatjuk, az a teljes NKRO).

A 2-3 gombos korlátozás gépelésnél általában nem jelentkezik problémaként, játékoknál viszont annál inkább, ezért kezdtek a gyártók kifejezetten játékosoknak készült billentyűzeteket készíteni. Sok gamingnek titulált billentyűzetnél viszont csak a WASD-résznél és annak környékén oldották meg a gondokat, és ott sem mindet, így az egzotikus billentyűkombinációkat használók továbbra is beleütköztek a problémába (szeretett G15-öm, hozzád beszélek, emlékszel, amikor egyszerre akartam átlósan menni a nyilakkal és közben előcsalni a térképet? Vagy egy időben előremenni, ugrani és ütni?).

Nyilvánvalóan sosem fogunk egyszerre 64 gombot lenyomni, miért van akkor szükség ekkora számra? Valójában nincs, a 64KRO jelentősége abban rejlik, hogy többfajta lehetséges kombinációt is lefed, így abban a nyugodt tudatban játszhatunk, hogy még akkor sem fogunk problémákba ütközni, ha ketten játszunk egy billentyűzetről multiban, és mindkettőnk karaktere átlós futás közben guggolva kinéz a sarok mögül, miközben fegyvert vált, a térképre is vet egy pillantást és közben zongorázik.

Az Aqua KeyTest szoftvernek és fejlett tesztelési technikámnak (rátettem a billentyűzetre egy nehéz könyvet) köszönhetően látható az eredmény: 64 gombot így sem sikerült egyszerre megnyomnom, de a képernyőn minden egyes lenyomott billentyű megjelent. A technikát továbbfejleszte kézzel-lábbal és pokróccal viszont sikerült 64-nél többet lenyomni. Tudnak valamit a Gigabyte-nál.

A billentyűzetek képességeinek van még egy igen egyszerű tesztje: mindkét shiftet lenyomva tartva végignyomkodjuk a gombokat, vagy begépeljük a klasszikus tesztmondatot, amely az angol abc összes betűjét tartalmazza (the quick brown fox jumps over the lazy dog) és hozzátesszük még az árvíztűrő tükörfúrógépet is, hogy a magyar ékezetes betűk is képviselve legyenek. Már ezen az egyszerű teszten is sok billentyűzet elvérzik, ha a két shift mellett még a Caps Lockot is lenyomjuk, akkor még több lesz az áldozat. Egyéb kombinációk, melyek gondokat okoznak, így alkalmasak tesztelésre: sdc, asx, wde, esdf, waq, a nyilak és a közelükben lévő gombok, stb. Az Osmium a fenti teszteken és játék közben kiválóan teljesített, nem találtam olyan kombót, amit ne érzékelt volna tökéletesen.

5. oldal - Összefoglalás

Az Osmium személyében igen masszív, minőségi, tartós anyagokból készült és jó felszereltségű mechanikus billentyűzettel lehetnek gazdagabbak a tulajdonosok, amely várhatóan még hosszú évekig fogja őket szolgálni. A magyar változatnak vannak ugyan apró hibái, de ezek inkább a kisebb bosszúság /megmosolyogtató érdekesség kategóriába sorolhatóak. A szoftver kezelése egyszerű, gyorsan elsajátítható, a makrókészítő részben nagyon sok lehetőség rejlik, persze ez sem tökéletes, de mivel és újabb modellek megjelenése is várható, számíthatunk rá, hogy még tovább fogják fejleszteni.

Az Osmium nem olcsó, de a mechanikus billentyűzetek között ez az ár nem számít magasnak, és ha azt nézzük, hogy ennyiért egy háttérvilágítással, makro-gombokkal és egyéb extrákkal felszerelt, valóban játékosoknak kifejlesztett darabot kapunk, akkor jó vételnek számít.

A Gigabyte Aivia Osmium Brownt a Gigabyte-tól kaptuk tesztelésre, ezúton is köszönet érte!