Az közhely, hogy az ASUS közismert név a hardverpiacon, hiszen az elmúlt 35 évben nagyjából mindenféle terméken találkozhattunk a márkanévvel, aminek csak halvány köze is volt a számítógépekhez. Ehhez mérten komoly portfólióval bírnak a monitorok terepén is, számtalan opciót kínálnak a legegyszerűbb irodai megoldásoktól, egészen a gamerek legvadabb álmait megvalósító, szupergyors képfrissítéssel és válaszidővel felvértezett kijelzőkig. Utóbbi esetben mindenkinek a ROG termékcsalád juthat eszébe, mint a gyártó prémium vonala, mely a vaskos árért cserébe minden hasznos, de legalábbis hangzatos funkciót felsorakoztat.

Most azonban a beszédes nevű ProArt termékcsaládról lesz szó, mely a nevéhez hűen máshonnan közelít a hardverekhez, ugyanis a hétköznapi felhasználók, vagy akár a gamerek népes tábora helyett egy másik közönséget igyekszik megszólítani. A Pro értelemszerűen a professzionális munkavégzésre és az ehhez tervezett céleszközökre utal, az Art pedig azt hangsúlyozza, hogy az alkotókat és az alkotói folyamatot igyekszik segíteni a munkavégzésben. Ehhez mérten a gyártó ProArt kijelzőinek mindegyikét kifejezetten a kreatív területeken, illetve meghatározott szakmai elvárások mentén tevékenykedők igényeihez igazították.

Az ASUS tehát nem is egy, de mindjárt két prémium kategóriás terméksorozatot visz párhuzamosan, ugyanakkor míg a ROG nem ritkán az extravagáns megjelenést, a játékos stílust és olykor agresszív dizájnt helyezi előtérbe, a ProArt egyszerre sugároz egyfajta letisztult komolyságot és sugall magas minőséget. Hogy ez mennyire felel meg a valóságnak, azt az új ASUS ProArt PA32UCXR kipróbálása során igyekeztem kideríteni, melyet a gyártó küldött el nekünk egy rövid tesztkör erejéig. Elképesztő színhűség és kontraszt egy IPS paneltől? 4K felbontás, retinagyilkos fényerő a legmagasabb HDR minősítéssel és még beépített kolorimétert is kapott? Annyi biztos, hogy a specifikációk és az árcédula együttese előre jelzi, hogy ezzel aligha fogunk találkozni egy átlagos irodában vagy egy RGB-s gamer kuckóban.

Prezentáció

A termék egy méretes dobozban érkezik, de tekintve, hogy a képátlója 32 hüvelyk, ezen nem lepődtem meg túlzottan. Bár még ki sem csomagoltam, a hatalmas fekete kartonláda, – rajta szinte kizárólag a stílusos ProArt felirattal – szépen előre jelzi, hogy ezúttal valami kevésbé szokványosról van szó. A jó előérzeten még az sem tudott sokat rontani, hogy a doboz láthatóan nem nálam járt először, ám szerencsére a karcos burkolat alatt tökéletesen rendezett belső fogadott.

A gyártó amúgy büszke rá, hogy nagyjából nagyrészt újrahasznosított anyagokból készült csomagolást alkalmaz, így a vaskos számla kiegyenlítése után egy kicsit a vásárló is jobban érezheti magát. Kicsit hiányoltam viszont egy masszív hordozófület, mely sok hasonló termék dobozából könnyebben mozdítható koffert varázsol. A súlyos és méretes csomag mozgatása igényel némi nekirugaszkodást és az enyémnél hosszabb karok sem jönnek rosszul.

A fedél alatt kisebb-nagyobb fakkokra osztott kartontálca terül el, legfelül egy többoldalas színkalibrációs jelentéssel, ami kellemes üdvözlés, még jobb, mint az exkluzív kis köszönőkártya, ami kicsit később szintén előkerül majd. Ez a lap amúgy az Asus mérnökei által elvégzett gyári kalibráció eredményét taglalja, tehát aki új terméket kap kézhez, az biztos lehet benne, hogy az ott feltüntetett értékek megfelelnek a valóságnak.

Ezután a kiegészítők összegyűjtésébe kezdtem, itt már előkerült az a bizonyos köszönőlap is, fekete borítékban fekete kartonlap, rajta aranyozott nyomat az üzenettel, miszerint a gyári kalibrációval beállított színpontosság segíti majd a kreatív ötletek megvalósítását. Ami még segíti, az egy DisplayPort- és egy HDMI kábel, egy dupla USB-C és egy USB-A – USB-C kábel, illetve egy tápkábel a beépített tápegységhez, külső adapter tehát nincs a dobozban. Van viszont egy részletes és ezáltal meglehetősen hasznos használati útmutató, mely minden fontos részletre kiterjedő tájékoztatást nyújt. Sőt, a doboz fedelének belső felén egy gyors rajz arra hívja fel a figyelmet, hogy érdemes a kijelzőt a dobozban hagyni és úgy ráilleszteni a talpát.

És ha már talp, természetesen egy meglehetősen súlyos lábat kapunk, mely a minimalizmus szimbóluma is lehetne, ha még lekerekített sarkokat és néhány diszkrét feliratot sem kapott volna. Ehhez a lapos fémtömbhöz passzol a hasonlóan diszkrét, csőforma nyak, az alsó felén kábelvezető nyílással. A felületkezelés lágyan matt, mindenhol masszív és minőségi fém, itt-ott egy kevés, de nem kevésbé igényes műanyaggal. A szerszám nélküli szerelhetőség szinte elvárt, de azért mindig örülök neki, így a talp és a nyak összeillesztéséhez elég volt a beépített csavaron fogatni párat, majd a monitor hátuljába pattintva a kijelző mehetett is az asztalra.

Bár ez elsőre talán nem feltűnő, de szinte teljes szabadságot kapunk a monitor emelésére, döntésére és forgatására. Utóbbi művelet egy fokkal trükkösebb lehet a megszokottnál, mivel a nyak egy kicsivel alacsonyabb, mint maga a kijelző vertikális állapotban. Ezért előbb hátra kell döntenünk még horizontális helyzetében, majd, ha elértük a függőleges pozíciót, szépen visszadönthetjük. Ez nem okoz különösebb kényelmetlenséget, de aki nagy lendülettel kezdené el pörgetni a tengelye körül, azt érheti egy kis meglepetés. A csukló amúgy erősen tart és csak annyi kilengést enged, ami erőlködéstől mentessé teszi a megfelelő pozíció elérését. A talp és a nyak találkozásánál ráadásul egy-egy szintező vonal is jelzi, hogy találkozásuk esetén nézhetünk tökéletesen szembe a monitorunkkal.

Maga a kijelző a kellemesen letisztult vonalat követve egészen meggyőző látvány azok számára, akik nem tűrik az asztalukon a bazári megoldásokat. Semmi extravagáns ötlet, semmi vad kísérletezés élesen kiugró vagy oda nem illő formákkal, leszámítva egy apróságot a bal alsó sarokban. Mindezt pedig egy kávamentes burkolat foglalja ízléses keretbe. Egy vékony műanyag sávot ebben az esetben is találunk, de csak az alsó szegélyen, ám ez a sáv a szokványosnál is jobban indokolt, mivel több hasznos elem is itt kapott helyet. Ezúttal tehát nem a kezelőgomb vagy gombok következnek, a bal alsó sarok ugyanis több izgalmas és szokatlan adalékot is tartalmaz.

Bekapcsoláskor rám is hozta a frászt a beépített, motoros koloriméter, mely zúgott egy kiadósat, miután áramot kapott. Ez valóban nem megszokott kiegészítő, hiszen még az Asusnak is csak egy másik monitora kapott ilyen kiemelt törődést, leszámítva néhány esetet, amikor különálló megoldást rejtettek a dobozba. Szóval ezzel együtt a termék ára néhány tízezerrel barátságosabbnak tűnhet, bár ezen a szinten valószínűleg nem ez billenti majd el a mérleget. A hasznos kis színmérő karocska mellett két kifelé tekintő szenzor is helyet kapott, az egyikük konkrétan egy közelségérzékelő, mely a jelenlétünkre figyel, a másik a környezeti fény erejét érzékeli.

Kifejezetten átgondoltra sikerült a vezérlő gombsor, mely a trendektől eltérő módon nem rejtőzködik a felhasználók tekintete, illetve ujjai elől. A kezelőszervek végre nem a hátoldalon vagy a monitor szélén, hanem az alsó sáv jobb szélén sorakoznak fel, a sor végén a méltán divatos, joystickhez hasonló kis billenthető karocskával. A négy irányba mozdítható gomb időtálló megoldásnak bizonyult és szerencsére itt is kiválóan működik. A kezelése intuitív, de azért jut majd szerep a hat másik gombnak is.

Maga a monitor nem rendez karcsúsági versenyt az olcsó, kínai webshopokból összevadászható, papírvékony ipari hulladékokkal, de azért különösebben vaskosnak sem mondanám. Tekintve a panel méretét, az alkalmazott technológiákat és a beépített tápegységet, az összhatás bőven a korrekt határon belül van és letisztult formatervnek köszönhetően esztétikus összhatást nyújt. A panelre bámulva tükröződésgátló felületet látni, ami azonban nem teljesen matt, mert az már belezavarhatna a megjelenített képek élességébe. A burkolathoz használt műanyag ebben az esetben is a legjobb minőséget képviseli, melyhez igazodik az aprólékos kivitelezés. A hátoldal nagyobb, belső része egybefüggő lapos és matt felület, amit egy fényes ProArt felirat tör meg, a panel széléhez közeledve pedig leginkább szellőzőrácsra hasonlít.

Ez a sávozott rész a panel széleinél azonban nem csak esztétikai vagy szellőztető funkcióval bír, ugyanis a doboz rejtett még némi extrát, amivel a termékkategória egyéb képviselőinél már találkozhattunk. Ez konkrétan öt darab, műanyagból készült árnyékolópanelt jelent, a belső felületükön vékony műszövet bevonattal, a tükröződés minimalizálása érdekében. A rögzítésükhöz pedig pont a hátoldali rácsok közötti résekre lesz szükség, melyekbe a mellékelt csavarok tekerhetők. Sajnos ehhez a művelethez már csavarhúzó után kellett néznem, de abból talán minden háztartásban akad néhány, mindenesetre szabad kézzel nem igazán fog menni.

Végezetül nem feledkezhetünk meg a csatlakozókról sem, melyekből szintén bőséges a kínálat. A lefelé meredő ki-és bemenetek között kettő Thunderbolt 4 port található USB-C-s formában, melyekből egy akár 90W leadására is képes a nagyobb teljesítményű eszközök kiszolgálásához. Sőt, érdekesség, hogy itt elérhető a DaisyChain néven ismeretes funkció, mellyel egy további kijelzőt közvetlenül ide csatlakoztathatunk a videokártyánk helyett. Tovább haladva van még két HDMI 2.0 és egy DisplayPort 1.4, egy USB hub három USB-A kimenettel és egy USB-C upstreammel, egyaránt 3.2 Gen 2 szabvánnyal a bőséges sávszélességért. A tápkábel csatlakozója meleltt találjuk a főkapcsolót, mellyel aktiválhatjuk és deaktiválhatjuk az eszközt, ha nem elégednénk meg a készenléti móddal.

Talán az utolsó, ami eszünkbe jutna egy színek köré építkező eszköz esetében, de az Asus még a hangokra is gondolt. No ezt azért nem vitte túlzásba, de az a helyzet, hogy még beépített hangszórókat is szerelt a burkolat mögé, ha nem elégednénk meg a 3.5 mm-es kimenettel, ami a három USB-A mellett balra kapott helyet. Ahogy az sejthetjük, a 2 x 3 wattos páros hangzása nem fogja levinni a fejünket és nem okoz majd különösebben meggyőző élményt, mindenesetre, ha pont szükségünk lenne rájuk, akkor ez is egy lehetőség. Egyéb esetben a vágók amúgy is fejhallgatót, illetve monitorhangfalakat használnak, szóval ez egy kis extra tartalom, semmi több és én ezt nem is kérném számon a gyártón, talán még az ár ismeretében sem. 

A panel és ami mögötte van! 

Mielőtt a kezelhetőségre térnék, összefoglalnám, hogy mit is kapnak a pénzükért az elhivatott tartalomgyártók. Az Asus terméke egyértelműen azok számára lesz releváns választás, akik videóvágással, képszerkesztéssel, nyomdai előkészítéssel és hasonló, nagy színhűséget megkövetelő feladatokkal dolgoznak, ehhez mérten a gyártó elképesztően magasra tette a lécet a legfontosabb specifikációk terén. A panel valószínűleg a legmagasabb minőségű IPS, amit csak megtalálható a piacon, a fényről pedig zónákra osztott mini-LED megvilágítás gondoskodik. Ez azért is érdekes, mert négy éve pont az Asus és a ProArt széria volt, ahol a világ első mini-LED-es kijelzője debütált. 

A technológia azonban rohamosan fejlődik, ahogy a ProArt sorozat is, így az akkori megoldásukra jellemző értékeknél most még meggyőzőbbekkel találkozhattam, úgy a kontrasztarány, mint a fényerő tekintetében. Pedig a gyártó már akkor is ügyesen játszott azzal, hogy a papíron vállalt gyári fényerőnél még magasabb valós fényerővel lepte meg a vásárlóit, ez pedig úgy tűnik, hogy igaz a PA32UCXR esetében is. A kijelző 2304 zónás, szabályozható háttérvilágítással dolgozik, mindezt pedig a papíron 1600-nites, extrém magas csúcsfényerő és az ehhez tartozó, szintén magas 1.000.000:1 kontrasztarány elősegítésére teszi. Ha HDR tartalmak megjelenítéséről van szó, hiába szól minden az OLED-ről, a gyártó alaposan kitett magáért, hogy ne csak elérni, de meghaladni is képes legyen a legmagasabb HDR szabványhoz szükséges fényerőt, megfelelő kontrasztarány mellett. 

Mindez persze mit sem érne a kifejezetten magas szintű színhelyesség nélkül, ám azt mondhatom, hogy az Asus a csillagászati árszabásért cserébe nem hagyott kétséget afelől, hogy ez a monitor teljesíti az ígéreteit. 100%-os sRGB és Adobe RGB, illetve közel 100%-os DCI-P3 lefedettség? Ismerek nyomdai feladatokban jártas illetőt, aki a fél karját adná egy ilyen kijelzőért, ám azért valószínűleg legális úton nem kapna annyit, amennyiért az Asus kínálja a portékáját. A teljesség igénye nélkül, a nemes egyszerűséggel csak NativeMode-ként megjelölt natív mód mellett az SDR gyári beállítások között szerepel az sRGB, Adobe RGB, Rec.2020, DCI-P3, DICOM és a Rec.709, míg a HDR fokozatra kapcsolva a PQ DCI, PQ Rec2020, HLG Rec2100, HLG DCI és a Dolby Vision fokozatok között válthatunk.

A különböző színterekhez automatikus kalibráció is tartozik, melyhez a már említett, motorvezérelt kolorimétert foghatjuk munkára. Az eszköz képes teljesen automatán, időzítve dolgozni, de persze manuálisan is bármikor aktiválhatjuk. Ha arra vágyunk, egy lendülettel végigzongorázhatja a teljes listát, vagy éppen csak az általunk kiválasztott profilt, ez rajtunk és a türelmünkön múlik. A színmérő amúgy alapvetően nem igényel semmilyen további hardveres vagy szoftveres kiegészítőt, ugyanakkor kompatibilis az ipari sztenderdeknek megfelelő kalibrálóprogramokkal, mint pl. a Calman, melynek emblémája a mellékelt üdvözlőlapon is szerepel.

Az Asusnak van amúgy saját szoftverajánlata is, a ProArtCalibration, melyet szintén használhatunk, ráadásul az Asus még magyar nyelven is elérhetővé tette a kalibrációhoz és a házi gyártású szoftveréhez összeállított útmutatóját. Aki a mozgalmasabb bemutatókat szereti, az automatikus kalibrálásról egy rövid videót is megtekinthet az Asus jóvoltából. Azért egy kis ízelítő gyanánt én is csináltam egy felvételt, amiből kiderül, hogy milyen hanghatással jár és nagyjából meddig tart, míg végez egyetlen profillal. Ezzel amúgy durván 6 perc alatt végzett, míg más színprofil estében a folyamat hosszabb lehet, de legfeljebb csak a duplája, úgy 10-12 perc.

Mit menü, ez már étlap 

Kifejezetten dicséret jár az ügyesen összeállított menürendszerért és úgy általában véve a jól sikerült felhasználói felületért, ami a dizájn szempontjából nem elhanyagolható pozitívum. A menüben a kis joystick gombbal és a másik hat fizikai gombbal lehet navigálni, melyek között megtalálható a ki- és bekapcs, meg az a kettő gyorsgomb, amelyekhez a nyolcféle funkció és három felhasználói alapbeállítás (User 1, 2, 3) egyike is társítható. Alapból az egyik gyorsgombbal a HDR PQ EOTF-re kapcsolhatunk, a másikkal a ProArtPreset almenü elérhető, míg a másik három gomb dolga a kalibrálás, a bemenetválasztás és végül a kilépés.

A főmenü kilenc almenüre oszlik (Preset, Palette, Image, Calibration, PIP/PB, QuickFit Plus, Signal, Settings és Shortcut), de ha valakinek úgy jobban tetszik, az Asus többek között gondoskodott a magyar nyelvről is. Ha a színprofilok között válogatunk, szokás szerint lesznek olyan opciók, melyek korlátozzák a további finomhangolást, szóval egyes beállítások szürkék, inaktívak lesznek. A gyártó amúgy erre is külön figyelmet szánt, szóval, ha valaki elveszne a beállítások sűrűjében, esetleg felkészülne a vásárlás előtt, itt talál egy másik útmutatót, de ezúttal sajnos csak angol nyelven. Én amúgy azt tapasztaltam, hogy néhány ritkábban látott opciót leszámítva a professzionális felhasználók többsége ki fog igazodni a jól kitalált ProArt menüsoron.

Összességében nagyszerű élmény volt a PA32UCXR-rel eltöltött idő. A kijelző használatakor fantasztikus színhűséget, kontrasztot és elképesztő fényerőt élvezhettem, mindezt stabil működéssel, jól kezelhető menüvel. A magasságállítás, illetve a forgathatóság és dönthetőség talán csak néhány, az árszinten elvárt részletek között, de nyilván hozzáadtak a kényelmemhez. A beépített kalibrációs lehetőség nagyszerű adalék, főleg, hogy igény esetén több szoftverrel is hajlandó együttműködni. A monitorok esetében ritkán beszélhetünk stabilitási problémákról, mindenesetre instabilitással, akadozással, menüvel kapcsolatos hibákkal és más hasonlóval egyszer sem találkoztam. Az összeszerelési minőség is közel páratlan, szóval alapvetően valódi prémium kategória, amin nehéz fogást találni.

Kell ez nekem?

Az Asus meglehetősen magasra pakolta a lécet a ProArt PA32UCXR professzionális monitorral, melynek még a legnagyobb ipari vetélytársak mellet sincs semmiféle szégyenkezni valója. Talán léteznek még professzionálisabb kalibrátorok, amit megvásárolhatunk, de a gyártó alapvetően is ütős gyári beállítást végzett, a beépített készülék pedig közel tökéletes eredményt hoz az időnként esedékes újrakalibráció elvégzésekor. A letisztult dizájn kifejezetten közel áll hozzám és biztos vagyok benne, hogy sokan mások is meggyőzőnek találják majd, ami a felszereltségével, az aprólékos színbeállításokkal, a jól sikerült menürendszerrel és a kalibrációval (gyári és manuális) együtt nálam simán dizájndíjat érdemel. Remélem a jövőben sem kapunk ennél kevesebbet ezen az árszinten.

A kijelzőn közel tökéletes színhűséget látunk viszont, így munkánk során biztosak lehetünk benne, hogy a monitor által megjelenített színek megfelelnek a valóságnak, legalábbis nagyon közel lesznek hozzá, hogy a végeredményt magabiztosan adhassuk ki a kezeink közül. A fényerő esetében enyhe jelző a kielégítő, HDR tartalmak esetén pedig még többet is, mint elegendő fényerőt kapunk. Az ehhez társuló kontrasztarány lenyűgöző, még a jobb IPS paneleknél sem láttam hasonlót, ez a kategória egyszerűen egy teljesen más liga. A specifikációk listája papíron és a gyakorlatban is meggyőző, jobb munkaeszközt nehezen kívánhatnék, így a Specification díjnak is helye van.

Ha esetleg valakinek megfordult volna a fejében hasonló, a PA32UCXR gyártásakor a játék volt az utolsó szempont, ami felmerült a ProArt részleg műhelyében. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne lenne fantasztikus élmény rajta egy Senua epizód, esetleg a Cyberpunk 2077 és az Alan Wake 2 csúcsra húzott Ray Tracinggel, vagy akár a Red Dead Redemption 2 a végtelenbe tartó tájaival. Ugyanakkor nem csak a 60 Hz-es maximum képfrissítés, de a közepes válaszidő is azt mutatja, hogy mindenre is alkalmas gamer monitornak ez a termék semmiképpen sem ajánlható. A komoly szándékú érdeklődőket azonban csak a magas ára késztetheti gondolkodásra, mely sajnos továbbra is jellemző az Asus prémium termékeire és ezúttal szinte csak ez húzza le kissé az amúgy magasra sikerült összpontszámot. Esetleg a fényszenzor közreműködésével automatikusan változó fényerő tűnik kissé haszontalannak, munka közben stabilitásra és a saját beállításaimra van szükségem, még akkor is, ha az ablakon túl felhősre vált az idő