A Nap alapvető befolyással van bolygónkra és az azon található életre, és ezen hatások megértéséhez elengedhetetlen a csillag mágneses tevékenységének vizsgálata. A tenerifei GREGOR teleszkóppal pedig erre minden lehetőség megvan, hiszen a műszer immár 50 kilométere részleteket is képes megkülönböztetni a Nap felszínén.

Mindez azoknak az áttöréseknek köszönhető, amelyeket az elmúlt egy évben értek el a teleszkóp német fejlesztői, akik a munka oroszlánrészét idén tavasszal végezték el, amikor a világjárvány kitörése miatt Tenerifén ragadtak. Lucia Kleint és kollégái a nulláról építettek fel egy optikai labort, és a kísérletek fényében teljesen áttervezték annak optikai, mechanikai és elektronikai rendszereit. A tavasszal a rossz idő megakadályozta, hogy ki is próbálják az újításokat, júliusban viszont sikerült már tesztelni a távcsövet: végeredményül minden idők eddigi legnagyobb felbontású, európai eszközzel készült képeit kapták a Napról.

A megújult GREGOR-ral a szakértők reményei szerint az eddiginél sokkal részletesebben lesznek tanulmányozhatók a helyi mágneses mezők, az anyagáramlások, a turbulenciák, a napkitörések és a napfoltok is. A júliusban készült képek is ezt demonstrálják, hiszen elképesztő részletességgel mutatják be a napfoltok evolúcióját és a plazma finom szerkezetét.

A hasonló távcsövek optikája rendkívül összetett, tükrök, lencsék, üvegkockák, szűrők és egyéb összetevők bonyolult rendszeréből áll. Ha valamelyik elem nem tökéletes, mert mondjuk a gyártás során valami hiba történt, az egész rendszer rosszabbul teljesít, mintha valaki nem a megfelelő erősségű szemüveget hordaná. A szemüvegekkel ellentétben azonban a távcsövek esetében sokkal nehezebb megtalálni, hogy pontosan hol van a hiba, mivel sokkal több elemből áll a rendszer.

A GREGOR fejlesztői munkájuk során több problémát is azonosítottak az összeállításban, majd kidolgozták, hogy milyen optikai megoldásokkal oldhatnák meg ezeket. Az egyik nagy gond az volt a 2012 óta működő távcsővel, hogy asztigmiában szenvedett (a Hubble-lel is ez volt a probléma felbocsátása után). Ennek a gyakran embereket is érintő optikai problémánakaz a lényege, hogy az optikai tengelytől viszonylag távol eső tárgypontból kiinduló fénysugarak közül, a lencsén való áthaladás után, a vízszintes síkban haladók nem azonos pontban egyesülnek, mint a függőleges síkban haladók.

Ennek orvoslására a GREGOR esetében rendkívül precízen (6 nm-es pontossággal) megmunkált parabolatükrökkel egészítették ki a rendszert, lecserélve két, még más anyagból készült, kevésbé jól megmunkált tükröt. Ezen kívül más átalakításokra is sor került, például az aktuális légköri körülményeket figyelembe vevő, és ezekhez alkalmazkodó adaptív optikai rendszer fejlesztésére. Ezek eredményeként a távcső „látása” a korábbinál sokkal élesebbé vált. A változás már az első tesztfotókon is világosan látszott, a Napról készült felvételek új részletessége pedig egészen meggyőző.