Az optikai kábelek nagyon komoly szerepet töltenek be a globális telekommunikációban, ugyanis a földrészek közötti nagy sávszélességű kapcsolatot is ezek szolgáltatják, valamint a nagy adatközpontok között is ilyenek húzódnak rendszerint. Mivel ezek kapacitása véges, így a kutatók folyamatosan dolgoznak olyan módszerek és technológiák fejlesztésén, amelyekkel költséghatékonyan, jó hatásfok mellett lehet növelni az adatátviteli sávszéllességet, lehetőleg úgy, hogy a meglévő infrastruktúrát ne kelljen drasztikusan átalakítani, az ugyanis elég drága és körülményes mulatság.
Valami hasonló cél lebegett a University College of London kutatóinak szemei előtt is, akik fejükbe vették, megdöntik az aktuális adatátviteli sávszélesség-rekordot, amit egy japán kutatócsapat tart. A cél elérésében természetesen szükségük volt segítségre is, így a japán KDDI Research, illetve az Xtera szakembereit egyaránt segítségül hívták. Utóbbi vállalat egyébként a mélytengeri optikai kábelek telepítésével és üzemeltetésével foglalkozik.
A jelenlegi kábelek esetében a jelfrekvencia 4,5 THz magasságában helyezkedik el, ám az új generációs megoldások, amelyek éppen most kezdenek terjedni kereskedelmi forgalomban, már akár 9 THz-es frekvenciáig is skálázódnak. Az aktuális rekord eléréséhez nem ilyen „kommersz” technológiát használtak, hanem jelentősen felturbózott jelátvitelt, amelynél már 16,8 THz-es frekvencián dolgozott az adatátviteli rendszer.
Ezzel együtt számos egyéb trükköt és optimalizációt is bevetettek, például erősítő fronton, illetve a jel modulációjával kapcsolatban is eszközöltek módosításokat. A cél az volt, hogy a jeltorzulás mértékének esélyét a lehető legkisebbre csökkentsék az adatátvitel során, ehhez pedig olyan jelkombinációs mintákat használtak, amelyekkel a lehető leghatékonyabban lehet kiaknázni a fény fázisát, fényerősségét és polarizációs tulajdonságait, ezzel együtt pedig az egyes egyedi hullámhosszokat is hatékonyan manipulálni tudták.
A rekordot egy 40 KM-es optikai szál használata mellett érték el, ami a meglévő infrastruktúra részét kpezte. A teszt során 178 Tbit/s-os, azaz 178 millió Mb/s-os adatátviteli sávszélesség elérésére nyílt mód, ami elég ahhoz, hogy a NetFlix teljes kínálatát egyetlen másodperc alatt letöltsük. Ehhez nyilván megfelelő teljesítményű háttértárra is szükség lenne, de most nem is ez a lényeg, csak a sebesség szemléltetése.
A kutatócsapat szerint a technológiát a meglévő optikai kábelek megtartásával, új erősítők beiktatásával is be lehet venni a meglévő infrastruktúra érezhető gyorsításához. Az erősítőket egymástól 40-100 KM-es távolságra érdemes telepíteni, egy-egy ilyen frissített jelerősítő pedig 21 000 dollárt kóstál, ami igen baráti ár ahhoz képest, hogy egy kilométer hosszú optikai kábel egy városi környezetben akár 593 000 dollárba is kerülhet.
A 178,08 Tbps-os adatátviteli sávszélesség majdnem 20%-kal magasabb, mint amit korábban egy japán csapat elért. További érdekesség, hogy jelenleg a leggyorsabb elérhető internetkapcsolat, amire elő lehet fizetni, Japánban üzemel, méghozzá 10 Gbps-os adatátviteli sávszélességgel – ez 17800-szor lassabb, mint a szóban forgó rekordsebesség. Jelenleg még a NASA által használt ESnet sem ér fel erre a szintre, az ugyanis „csak” 400 Gbps-os adatátviteli sávszélességet használhat.
Hazánkban a szerencsésebbek már régóta elérhetik az 1 Gbps-os vagy 2 Gbps-os internetkapcsolatokat, de a nagy átlag ennél jóval szerényebb sávszélességet kínáló hozzáférések közül válogathat, főleg a kisebb településeken.
