Bevezető

Legfrissebb cikkünkben górcső alá helyeztünk néhány DDR3-as memória csomagot, hogy kiderüljön: az egyes termékek között az áraikon kívül pontosan milyen teljesítménykülönbségek vannak?

Manapság a DDR3-as memóriacsomagok árai, ha lassan is, de mérséklődésnek indultak, ezzel szemben a DDR2-es memória modulokat szinte fillérekért lehet beszerezni. Ahhoz, hogy a kép még objektívebb legyen, egy korábbi tesztünkben szereplő versenyző eredményeit is hozzácsaptuk a grafikonokhoz, így a DDR3-1066/1333/1600-as versenyzők mellett egy DDR2-800 CL4-es csomag teljesítményét is figyelemmel kísérhetjük.

Az idei év elején láttak napvilágot az első olyan nyilatkozatok, amelyek arról számoltak be, hogy a DDR3-as modulok árai jelentős mértékben csökkennek majd az idei év közepére, így még versenyképesebbé válnak majd a DDR2-es megoldásokkal szemben. Az Intel ebben a folyamatban fontos szerepet kíván betölteni, ugyanis agresszív kampányával megpróbálja a DDR3-as modulokat még népszerűbbé tenni a felhasználók körében. Ahogy az elmúlt időszak is mutatja, valami tényleg elindult a memória piacon, ugyanis a DDR3-as modulok árai csökkenésnek indultak, ám a DDR2-höz képest még mindig magasak.

A DDR3-as memóriákat egyelőre csak az Intel processzoraival tudjuk használni, ugyanis az AMD jelenleg forgalomban lévő K10-es (Phenom) processzorai még mindig a régi, DDR2-es memóriavezérlővel vannak ellátva. Az Intel több lapkakészletet is kínál a DDR3-as modulokhoz, ezek között P35-ös kombó alaplapok (2db DDR3-as és 4 db DDR2-es memóriafoglalat), X38-as és X48-as chipszettel ellátott termékek egyaránt jelen vannak. Az Nvidia is kínál DDR3-as megoldást az Intel processzoraihoz: nForce 790 Ultra SLI lapkakészlettel felszerelt XFX alaplap már korábban vendégeskedett tesztlaborunkban.

A tesztben négy különböző DDR3-as modulpáros kap helyet, ezek között az 1066-os CL7-7-7-20-as időzítésű terméktől a DDR3-1600 CL7-7-7-24-es időzítésű, komolynak mondható memória modulokig számos versenyző van jelen. A megmérettetésben résztvevő memóriacsomagok főbb specifikációi az alábbi táblázatban láthatóak:

A teszthez a jól bevált rendszert alkalmaztuk, ám ezúttal egy E6550-es processzort hAsználtunk, ugyanis az E4500 200 MHz-es FSB-je mellett nem lehetséges a DDR3-1600-as modulok tesztelése, kivéve, ha sikerül 400 MHz-ig repíteni a processzor FSB-jét. Az X38-as alaplappal (Gigabyte X38T-DQ6) nem sikerült (345 MHz-ig jutott), így maradt az E6550-es. A megmérettetésben viszonyításképpen szerepelnek az egyik korábbi tesztünk DDR2-es memóriával elért eredményei is, hogy valamelyest színesebbé tegyék a képet.

OCZ 1600 CL7 és Kingston 1066 CL7

Az első versenyző paraméterei alapján a verseny legesélyesebbje. A csomag az OCZ kínálatából érkezett, a benne található DDR3-as modulok 1600 MHz-en üzemelnek, ehhez 1,9V-os feszültséget és CL7-7-7-24-es időzítést használnak. A termék a gyártó által kifejlesztett különleges hűtőbordákkal van felszerelve, amelyek az XTC (Xtreme Thermal Convection) technológia segítségével próbálják a lehető leghatékonyabban elvezetni a memória chipek által termelt hőt. Az OCZ moduljai EPP (Enhanced Performance Profile) támogatással rendelkeznek, ennek segítségével a támogatást kezelni képes alaplapokban a rendszer automatikusan képes a gyártó által megadott paramétereknek megfelelően kezelni a modulokat.

A modulok a teszt során alap órajelen és tuning hatására sem forrósodtak. A modulok az OCZ-nél egyébként 100%-os kézi tesztelésen esnek át, ennek köszönhetően megbízhatóan és stabilan működnek, ugyanis az eseteges hibás darabok hamar fennakadnak a rostán. Az OCZ Platinum modulpárosa 37.000 forint körüli áron érhető el, de az igazsághoz hozzátartozik, hogy annakidején egy ilyen specifikációkkal bíró modulpáros ára bőven 150.000 forint fölött volt.

A második csomag szintén CL7-es időzítés mellett üzemel, ám a CL7-7-7-20-as értékekhez már jóval szerényebb, mindössze 1066 MHz-es órajel társul. A Kingston terméke 18.000 forint körüli árával a belépő szintet képviseli a piacon. A Kingston csomagjának tagjai a JEDEC által elfogadott DDR3-as szabvány feszültségen, azaz 1,5 V-on üzemelnek.

A modulokon Elpida chipek foglalnak helyet, a memóriák hűtéséről ebben az esetben nem gondoskodott a gyártó, ugyanis az alacsony feszültség miatt alacsony hőtermelés mellett üzemelnek a termékek, így felesleges őket pluszban hűteni. Az 1066-os DDR3-as ramok még pont abba a kategóriába tartoznak, amelyet a DDR2-es egységek könnyedén porig aláznak, no de ez majd kiderül a teszt folyamán.

Corsair 1333 CL9 és Corsair 1600 CL9

A harmadik memóriacsomag már a Corsair kínálatából érkezett meg tesztlaborunkba. A csomagban 1333 MHz-es órajelen üzemelő memória modulok lapulnak, amelyek már nem 1,5V-os, hanem valamivel magasabb, 1.7V-os feszültségen üzemelnek. A modulpáros CL9-9-9-24-es időzítésekkel büszkélkedik. A megnövelt működési feszültség következtében a chipek már nagyobb hőt termelnek, így szükségessé vált a hűtőbordával való ellátásuk.

Az egységek alapjáraton és alap órajelek mellett egyáltalán nem melegedtek, ám komolyabb tuning és feszültségemelés hatására már durván felforrósodtak az alumínium bordák. A Corsair 1333 MHz-es csomagja 23-24.000 forint körüli áron vásárolható meg, hamarosan kiderül, hogy megéri-e az árát.

A negyedik, és egyben utolsó versenyzőnk szintén a Corsair kínálatában lelhető fel. A DDR3-1600 MHz-es modulok az OCZ megoldásával ellentétben már szerényebb időzítéseken üzemelnek: CL7 helyett "csak" CL9-9-9-24-es időzítést alkalmaznak, ehhez pedig 1,8V-os feszültséget igényelnek. A modulok különleges, ún. DHX (Dual-path Heat Xchange) hűtőbordákkal vannak ellátva, amelyek a technológia sajátosságainak köszönhetően hatékonyan vezetik el a chipek által termelt hőt még extrémebb tuning esetén is.

A Corsair moduljainak hűtése szintén jól vizsgázott a teszt során: alap feszültségen és órajelen nem melegedtek a bordák, de komolyabb tuning és feszültségemelés esetén sem forrósodtak fel. A Corsair csomagja 41.000 forintos árával drágább, mint az OCZ egységei, hamarosan meglátjuk, hogy mit is kapunk ezért az összegért.

A termék egyébként fel van vértezve az XMP technológiával is, amelynek segítségével BIOS-ból egyszerűen belőhetjük a modulokat  agyártó által ajánlott feszültségre, időzítésekre és órajelekre. A tesztben szereplő Gigabyte X38T-DQ6-os alaplap támogatta a technológiát.

Tesztek 1.

A tesztek sorát ismét a szintetikus alkalmazásokkal indítjuk. Elsőként az Everest 4.20-as változatának különböző tesztjeinek segítségével próbáljuk megállapítani, hogy melyik memória mire képes a többi versenyző ellen.

Memória írás, olvasás, késleltetés és másolás esetében rendkívül egyhangú kép rajzolódott ki, amely tükrözi a papírforma által várt eredményeket. A legjobb egyáltalán nem meglepő módon az OCZ 1600-as CL7-es csomagja lett, de szorosan mögötte ott volt a második ehlyen a Corsair 1600-as CL9-es csomagja is. Az 1333-as CL9-es Corsair csomag teljesítménye már picivel szerényebben alakult, ám összességében így is sikerült elfoglalnia az őt megillető harmadik helyet. A Kingston 1066-os CL7-es moduljai jelentősebb lemaradással követték a mezőny többi tagját, így az utolsó helyre tudtak beérni. Érdekes látni azt is, hogy a DDR2-800 CL4-es és a DDR3-1066 CL7-es memóriák között milyen nagy különbség alakult ki, ám ha azt nézzük, hogy a DDR2-800-as csomag majdnem feleannyiba kerül, mint a Kingston 1066-os DDR3-asa, akkor már egészen más a helyzet.

Az Everest CPU tesztjei inkább csak megszokásból kerültek bele a megmérettetésbe, ám ezek a tesztek is kitűnően megmutatják a rangsort a különböző termékek között. Egyedül a CPU-AES tesztben borult fel a sorrend, ugyanis ott a Kingston 1066-os csomagja a második helyen végzett, ám ne felejtsük el, hogy az a teszt a processzor teljesítményének mérésére van kihegyezve.

Az Everest után ismét a már jól ismert SisoftSandra 13.12-es változatát hívjuk segítségül, hogy kiderítsük: melyik modulpáros biztosítja a legnagyobb memória sávszélességet a rendszer számára?

A kérdést egyértelmű válasszal zárhatjuk: az előbbiekben megismert rangsor megmaradt, az első az OCZ, míg a második a Corsair DDR3-1600-as memória csomagja lett. Az 1333 MHz-es Corsair csomag is szépen helytállt, míg a Kingston termékei ismét a mezőnytől lemaradva, az utolsó helyen értek célba. A DDR2-800-as versenyző teljesítménye szintén érdekesen alakult a DDR3-as mezőny eredményeinek tekintetében.

Tesztek 2.

A második felvonás első alkalmazása a SuperPi 1.5 MOD változata. Az alkalmazásban 1M módban számoltuk ki a Pi értékét: ebben a megmérettetésben a kisebb érték rövidebb időt takar, ezáltal ez minősül jobbnak.

A DDR3-as modulok között alig-alig voltak különbségek, a sorrend viszont megmaradt. Érdekesség, hogy a DDR2-800 MHz-es rendszer már majdnem 2,5 másodperccel teljesített gyengébben, mint DDR3-as társaik. 1066-os DDR2-es modulok esetében már kisebb különbségeket láthatnánk a DDR3-asokhoz képest, hamarosan ilyen versenyzőkkel is megtekintjük a mezőnyt.

A SuperPi után a WinRar-é a főszerep. Az alkalmazásban ezúttal is kétféle módon teszteltük a memória modulok teljesítményét: elsőként a szoftver beépített sebességmérő alkalmazását hívtuk segítségül, majd egy real-world teszt (fájlcsomagolás) segítségével megnéztük, hogy változnak-e az eredmények.

A beépített sebességmérő szép, lépcsőzetes emelkedést mutat az egyes versenyzők teljesítményével kapcsolatban. A helyzet most sem változott, a legjobb ezúttal is az OCZ 1600-as CL7-es csomagja lett, majd másodikként a Corsair 1600-ass CL)-es moduljai végeztek. A harmadik helyen az 1333-as Corsair modulok, míg a negyedik helyen az 1066-os Kingston egységek találhatóak. A DDR2-es modulok ár/teljesítmény arányban szépen helytálltak.

A fájlcsomagolás sebességének tesztelésekor ugyanazt a sorrendet kaptuk, mint amit előzetesen a beépített sebességmérő alkalmazás "jósolt".

A tesztprogramok sorát most a PCMark 05-ös verziójával folytatjuk, amely tulajdonképpen a teljes rendszer teljesítményét próbálja értékelni. Az alkalmazás felett eljárt az idő, így minden bizonnyal utoljára hívtuk segítségül.

A PCMark 05-ös verziója is alátámasztotta az eddigiekben kialakult sorrendet. A különbségek összességében nem jelentősek a versenyzők között, ám mégis segítenek egy sorrend felállításában. Érdekesség ismét, hogy a DDR2-es modulpáros meglepően jól szerepelt a DDR3-as mezőnyben.

A PCMark után a 3DMark 06-os változatát is előszedtük és egy teszt erejéig munkára fogtuk.

Az alkalmazásban a Corsair 1600-s CL9-es és a Corsair 1333 CL9-es moduljai között mindössze 1 pont különbség volt, így a "gyengébbik" modul végül is a második helyre futott be. A mezőny többi tagja között sem volt jelentős különbség pontszám tekintetében. Hiába, a 3DMark nem pont arra van kitalálva, hogy a memória modulok közötti különbségeket szemléltesse.

A teszt utolsó alkalmazása a Cinebench R10-es verziója. A programban ezúttal is egy kép renderelésével próbáltuk lemérni a rendszerek teljesítményét: első körben egy szálon, míg a második körben már mindkét processzormagot kihasználva két szálon futtattuk a tesztet. 

A Cinebench sem mutatott más sorrendet, mint ami az eddigi tesztek során kialakult. Az első helyen ismét az OCZ 1600-as CL7-es párosa végzett, rögtön mögötte a Corsair 1600-as CL9-es csomagja foglalt helyet. A harmadik az 1333-as CL9-es Corsair páros lett, míg az utolsó helyen a Kingston 1066-os moduljai végeztek. A DDR2-800-as modulok összességében jól helytálltak, ám azért láthatóan lemaradtak a mezőnytől.

Tesztek 3.

A harmadik körben már a játékoké a főszerep. Az első alkalmazás a Company of Heroes legfrissebb verziója volt, amelyben magas minőségi beállítások mellett futtattuk le a tesztet. A felbontást 1024x768-ra állítottuk, a szűrők és az élsimítás ki volt kapcsolva.

A CoH teszt meglepő eredménnyel zárult: a mezőn végén található Kingston 1066-os CL7-es és a DDR2-800 MHz-es modulok szereplése miatt. A DDR2-es csomag megverte a DDR3-as belépő szintű modulokat, méghozzá 0,75 FPS-sel. Az eredmény mindenképpen figyelemre méltó, ám a mezőny elején nem történt semmiféle változás.

A második játék a F.E.A.R legfrissebb változata. Ebben az alkalmazásban is magasra állítottuk a részletességet, a felbontást viszont 1024x768 pixelre helyeztük. A szűrőket és az élsimítást most sem engedélyeztük, így az alábbi eredményeket kaptuk:

Az első három helyezett egyáltalán nem meglepő, ám az, hogy a negyedik helyre ismét a DDR2-800-as CL4-es csomag lépett fel, már nem lehet véletlen. A DDR2-es csomag fél FPS-t vert rá a DDR3-1066-os CL7-es Kingston modulpárosra csak úgy, mint az előbbi CoH tesztben.

A harmadik, és egyben utolsó játék a Quake 4. Az alkalmazás a másik két játékhoz hasonlóan magas minőségi beállítások mellett futott le, a felbontás 1024x768 pixel volt, míg az élsimítás és a szűrők ebben az esetben is kikapcsolt állapotban voltak.

A Quake 4-ben már fordult a kocka, és beállt a korábbi tesztekben már megismert sorrend. A DDR2-es csomag itt már 6 FPS-es lemaradásban volt a Kingston 1066-osával szemben, így csak az utolsó helyre tudott befutni. A mezőny első részében változatlan volt a sorrend: az OCZ moduljai lettek az elsők, a Corsair 1600 MHz-es példányai lettek a másodikak, míg a harmadik helyre a Corsair 1333 MHz-es moduljai kerültek.

A szintetikus- és játéktesztek után most már az összesítésé és a tuningé a főszerep, valamint pár sorban véleményezzük a versenyzők teljesítményét is.

Összesítés és egy kis tuning

A teszt összességében elég egyhangú eredményekkel zárult, ám néhol azért a DDR2-800-as CL4-es csomag, amely csak viszonyításképpen került a tesztbe, tudott meglepetéseket okozni. A versenyzők által elért eredményeket a már jól megszokott módszer szerint összesítettük, majd egy diagramba foglaltuk, ami az alábbi képen látható:

Az OCZ és a Corsair moduljai között összességében nem volt túl sok különbség, ám elmondhatjuk, hogy az egyhangú tesztek alatt azért mégis csak az OCZ moduljai végeztek első helyen a tesztek nagy részében. A Corsair 1333 MHz-es csomagja ugyan majdnem fele annyiba kerül, mint a Corsair 1600-as csomag, ám ennek ellenére mégsem volt nagy mértékben lemaradva a különböző tesztekben a mezőny első két tagjától. A Kingston belépő szintű csomagja is jól helytállt a mezőnyben, ám összességében látványosan gyengébbnek mondható a többi modulhoz képest.

A teszt nem teljes tuning nélkül, így természetesen megvizsgáltuk a mezőny tagjait, hogy mire is képesek túlhajtás tekintetében. A modulok feszültségét minden esetben megnöveltük átlagosan 1,8-1,95V-ra, így próbáltuk kideríteni, hogy hol van az az órajel határ, ameddig még stabilan képesek üzemelni. Az OCZ moduljánál nem sok sikerrel jártunk, ugyanis még 2V-os feszültség mellett sem sikerült 60 MHz-nél többet rátennünk a gyári órajelre. Érdekesség, hogy az időzítések növelésével sem változott a helyzet, így végül is 1660 MHz-et könyveltünk el végeredménynek.

A Corsair 1600-as modulját már valamivel eredményesebben tudtuk tuningolni: a modulok 1,95V-os feszültség mellett egészen 1702 MHz-ig voltak stabilak CL9-es időzítés alkalmazásakor. A Corsair 1333 MHz-es egységek esetében szintén 1,95V-os feszültséggel próbálkoztunk, ám a hosszas tesztelés során már keményen felforrósodtak az egységek hűtőbordái. A Corsair 1333-as CL9-es moduljai esetében 1520 MHz-ig jutottunk 1,95V-os feszültségen, míg a gyári feszültség mellett csak 1382 MHz-ig voltak hajlandóak stabilan üzemelni a modulok.

A Kingston termékeinél 1,85V-is merészkedtünk, így CL7-es időzítésen kereken 1200 MHz-ig, míg CL9-es időzítés mellett 1320 MHz-ig sikerült stabilan működtetni a modulokat.

[bold]Vélemény

[/bold]A modulok teljesítménye alapján most már látszik a DDR3 előnye, 1333 MHz-es vagy 1600 MHz-es modulokat már most is érdemes vásárolni, ha nem tart vissza a 30-45.000 forint közötti áruk és van olyan alaplapunk, amely rendelkezik DDR3-as támogatással. A teszt során furcsa módon az OCZ CL7-es modulpárosa nyert, amely 35.000 forint körüli árral rendelkezik, míg a Corsair CL9-es, szintén 1600 MHz-es moduljai már 41.000 forint körüli áron vásárolhatóak meg, viszont cserébe kisebb teljesítményt nyújtanak, mint az OCZ termékei.

Ha most állnánk vásárlás előtt, akkor alap esetben DDR3-1333 MHz alá nem adnánk, de inkább már a DDR3-1600 MHz-es modulok között keresgélnénk, amennyiben mindenáron DDR3-as platformot kéne összeállítani. A DDR3-1066-os egységek már korábban is bizonyították, hogy nem jó alternatívák a DDR2-es memóriákkal szemben, ugyanis nem tudnak annyival nagyobb teljesítménykülönbséget felmutatni, mint amennyivel drágábbak, sőt...

Napjainkban a DDR2-es modulok árai padlón vannak, így rendkívül jó választásnak bizonyulhatnak. Amennyiben a DDR3-ra váltás gondolatával játszadozunk, akkor még érdemesebb egy picit várni, amíg a piac árai mérséklődnek, és elérhetőbb áron lesznek forgalomban a DDR3-1600-as és DDR3-1800-as modulok, amelyek a DDR2-höz képest már látványosabb teljesítménykülönbséget képesek felmutatni. Addig egy minőségi DDR2-1066-os csomag megfelelő választás lehet a maga 10-18.000 forint körüli árával.