A mese eredete a mítoszokon, mondákon és legendákon és eposzokon keresztül az írásbeliség előtti időkre nyúlik vissza és megoszlanak a vélemények abban, hogy a mítosz a mesétől hol választható el. A különböző vallások is hatással voltak a mese kialakulására, amely gyakran a népi hiedelmekkel is keveredik. Éppen ezért a régi mesék még nem gyermekek számára szóltak, hanem inkább felnőtteknek. A mai értelemben vett mese már kifejezetten gyermekeknek szól (gyermekmese) és a végkifejlet legtöbbször pozitív, a jó és rossz szerepe élesen elkülönül. A felnőtt mesék pedig ma már más, új műfajokba sorolhatóak, mint a fantasy, rémtörténetek stb.
Habár a mesék között rengeteg az olyan, ami közös ősi gyökerekre épül, mégis népenként a hasonló kultúrkörök között is van eltérés a mese felépítésében és stílusában. Az északi népmesék vagy skandináv mesék a dán, norvég, svéd, izlandi és feröer-szigeteki népek mondavilágát össze foglaló mese gyűjteményt jelent, melyek hemzsegnek a különböző mitológiai lényektől, gnómoktól, óriásoktól, trolloktól és más csodás lényektől.
A Bramble története szerint egy Ölle nevű kisfiú hüvelykujjnyi méretűre zsugorodik, és egy komor, skandináv mesebeli (és ebbe a horrort is beleértik északon) birodalomban kell megkeresnie elveszett húgát. De milyen birodalom ez? Ha a hazai mesékre gondolnánk, akkor is csak félig járunk jó úton. A próbatételek, a válaszutak, a „gonosz sárkányok” és hasonló ellenfelek minden történetnek szerves részét képezik, azonban úgy tűnik kicsit északabbra ezt másképpen gondolják. Nagyon is másképpen.
Az északi mesék tényleg nem viccelnek, legalábbis a Bramble-el töltött idő tanulsága szerint. Az egy dolog, hogy a sebes sodrású folyó elragad, vagy lezuhanunk egy szakadékba és game over, egy kisfiúnak tényleg nincs sok esélye egy ilyen helyzetben. De a játékban medvecsapdák is vannak, és ha nem figyelünk bizony teljes erővel ránk csapódnak, kis hősünknek pedig pár hörgésre futja még az erejéből. Előfordul, hogy karócsapdába esett, felnyársalódott állattetemek közül kell kimásznunk, az pedig még szörnyűbbé teszi a dolgot, hogy tényleg hüvelykujj méretűek vagyunk a játékban. Ha pedig ez sem lenne elég, képzeljük el egy pillanatra, milyen lehet 8 éves apróságként zsigerek és belek között átgázolva menteni az irhánkat egy mitológiai szörny mészárszékéből menekülve.
A trollok az északi mitológiában is trollkodnak. Ez a nővérünk elrablását, a cuki kis gnómok házának szétrombolását is jelenti, de az egész leggonoszabb része az volt, amikor a lámpásának fénye elől bujkálva és rejtőzve kellett átvágni egy kis folyón, ami tele volt szórva medvecsapdákkal. Ki dob folyóba csapdákat, de komolyan? A kérdés persze költői, a játék brutális oldalát viszont szépen megmutatja.
A játék nagy részét platformer elemek teszik ki, de akinek valaha is volt köze hasonló játékhoz, vagy került a kezei közé Super Mario, annak nem hinném, hogy különösebb nehézséget okozna a gombakalapokon, farönkökön, tavirózsa leveleken átugrálás, vagy mozgás közben átnavigálni egy sebes folyású folyó felett. Logikai játékokkal is találkozunk, de azért itt se készüljünk arra, hogy elfüstölnének az agytekervényeink: csilléket, kis szekereket kell arrébb tolni, bújócskázhatunk a gnómokkal és ehhez hasonló feladványok várnak. Érdekes viszont, hogy bossharc is került a játékba, ami szintén brutális – legalábbis abban az esetben, hogy ha nem ugrunk el időben. ráadásul több hullámban is túl kell élnünk, ahogy a boss lerombolja körülöttünk a pályát, így teremtve lehetőséget arra, hogy elmeneküljünk.
Végezetül be kell látnunk, hogy a Bramble: the Mountain King nem gyerekeknek szóló játék. A történet fókuszáltsága izgalmas, csavarokat és időnként véres fordulatokat hoz, de a platformer és a logikai feladványok része biztosan nem fog feltartani minket, szinte minden megoldható első vagy második nekifutásra. Aki viszont szereti a mesét és az északi mitológiák, mesék, legendák lényeit, az bátran vágjon bele a kalandba. Csak vigyázzon, hogy el ne tévedjen a sötét erdőben!