1. oldal

Embernek lenni. Ezt egyetlen könyv, leírt szó, film vagy videojáték nem képes úgy éreztetni velünk, mint a tapasztalás. Mégis némelyik alkotás az említett médiumokon keresztül képes annyira összehúzni a közte és a való világ közötti szakadékot, hogy alig találunk rá szavakat. A Beyond nem kisebb témát dolgoz fel, mint a halált és a halál utáni lét kérését, egy igazi nagy utazásra invitál. Közben valamennyire minket is bevon az események alakításába, de nem hagy elkalandozni, erősen fogja a kezünket és rángat a végkifejlet felé. Kétségtelen tény, hogy a Beyond nem játék, hanem egy látványos és atmoszférikus, amerikai mozisikereket megszégyenítő interaktív film. A Quantic Dream és David Cage ismét valami olyat tett le az asztalra sztori és rendezés frontján, hogy attól Hollywood is hanyatt eshet. Minderről pedig senkinek nem kell lemondania, mert a PS3 exkluzívot minőségi magyar felirattal szállítja nekünk a Sony.

A Beyond: Two Souls egy fiatal lányról, Jodie Holmesról szól, aki születésétől fogva egy különös entitással van összekötve, ha úgy tetszik egy szellemmel. Az ő láthatatlan barátja, Aiden, bizony közel sem képzeletbeli, nagyon is képes hatással lenni a mi világunkra. Elképesztően erős, felborogathat tárgyakat, képes falakon átsiklani és mindezt megosztani Jodie-val, aki rajta keresztül láthat mindent. Aiden ereje teljében akár még egy embert is képes megszállni és irányítani, ami hátborzongatóan hangzik egy átlagembernek is, hát még egy kormánynak, vagy a katonaságnak, akik rögtön az ebben rejlő óriási potenciált látják meg. Egyetlen dolog köti meg Aident, ez pedig Jodie, akitől nem képes elszakadni. A kislányból a nagy hatalmak és kutatók játékszere válik, akik különböző céloktól vezérelve próbálják megfejteni a jelenség titkát.

2. oldal

Az elején említettem, hogy a „játék” egy fantasztikusan megrendezett film. Ez abban áll, hogy Jodie életének legfontosabb momentumait tökéletesen bontja fejezetekre és pontosan a megfelelő időben tárja őket elénk. Nem időrendi sorrendben haladunk tehát, de a sztori így is perfektül követhető, hibátlan kompozíció. A sorrend azért is fontos, mert befolyással lehetünk az események alakulására és a végkifejletre, több szereplő élete függ a tetteinktől, akik tehetetlenül sodródnak az árral, ami a mi feltűnésünkkel jár együtt. Értelemszerűen ebből következik az is, ha már a játék legelején odaadják nekünk a felnőtt Jodie-t, hogy irányítsuk, akkor addig a pontig Jodie nem halhat meg, bárhogy „ügyeskedünk” is, és akármit csinálunk, akkor is belép a CIA-be (a játék eleje felé CIA ügynökként kell végrehajtanunk egy küldetést). Mivel a Beyond fókusza a történet és a mondanivaló, így igazi fontos döntéseink, amikkel az események alapvető folyását változtatnák meg, nem lehetnek. Igazából a számontartott, körülbelül 24 befejezésből csak 3 van, ami nagyon különbözik egymástól, a többi csak ezek variánsa. (A lezárás egyébként nagyon szépen összevágott jelenetekből áll, nem okoz csalódást.)

Itt fontosnak tartom megemlíteni, hogy David Cage korábbi nyilatkozatai között olvashatunk olyasmit, hogy dizájnhibának tartja egy sztori orientált játéknál a ’game over’ képernyőt és azt, ha a játékosra a fejlesztők rákényszerítik az elvárásaikat és addig ismételtetnek vele valamit, amíg úgy nem csinálja, ahogy ők gondolják. Érdekes módon pont itt bújik meg Cage játékának legnagyobb hibája.

//Enyhe SPOILER (Nem a történetre, inkább a játékmenetre vonatkozik.)

Igaz, nincs játék vége képernyő, de többségében csak fantom próbák elé állítanak minket a QT eseményeknél. Ez abban áll, hogy ha elrontunk egy ilyet - például amikor Jodie-t épp kék-zöld-lilára szeretné verni valaki, akkor is maximum annyi történik, hogy hősnőnk ügyetlenkedik egy kicsit, bekap néhány fájdalmas ütést. Ha pedig sorozatosan mindet elrontjuk, akkor jön az isteni beavatkozás, Aiden vagy egy másik szereplő a segítségünkre siet és megment, esetleg bejön egy plusz jelenet (például ha elfognak, akkor ki kell szabadulnunk). Ez sajnos oldja a feszültséget, hiába ígérte Cage, hogy Jodie meghalhat és akkor is megy tovább a történet. Ez egy álígéret volt, ugyanis a lány gyakorlatilag csak az utolsó fejezetben halhat meg, ha ott is eleget „ügyetlenkedünk”. Ettől függetlenül érzésre más lesz a Beyond, ha folyton bénázunk, vagy Aiden szerepében minden lehetőséget megragadunk arra, hogy káoszt szítsunk. Sokszor látunk majd könnyeket Jodie szemében, de ha így játszunk, akkor még többször fogunk hasonló jeleneteket látni. A végkifejletet viszont nem befolyásolja mindez, nem igazán lesznek olyan pontok, ahol kettéágazhat a sztori.

//Spoiler vége

3. oldal

A játék másik nagy hibája, hogy nem akarja elismerni magáról azt a tényt, hogy ő tulajdonképpen nem is játék, hanem egy interaktív film. Ez alatt azt értem, hogy kényszeresen odaadja mindig az irányítást, ahelyett, hogy hagyná, hogy hátradőlve élvezzük a filmet. Az irányítás szót pedig tehettem volna idézőjelbe is, mert igazából nagyon sokszor csak annyit vár tőlünk a program, hogy toljuk előrefelé a gombát, vagyis menjünk előre a kiszabott úton. Rengeteg láthatatlan fal van, ahol pedig nincs, ott Jodie fordul vissza látványosan, jelezvén, hogy ne akarjunk már máshova menni, amikor nekünk arra van dolgunk, amerre a játék amúgy is beállított minket, hogy menjünk (általában irányba rak minket a program, hogy rögtön nyomhassuk is az előrét, megfordulni se kelljen). Én ezt feleslegesnek éreztem, szívesebben vettem volna, hogy ha épp nincs semmi dolgom, akkor hagyják, hogy nyugodtan nézzem a filmet.

Ha már az irányításnál tartunk, akkor ejtsünk róla még néhány szót. A játékot lehet kontrollerrel vagy okostelefonnal is irányítani, a Beyond alkalmazás segítségével. A kontrolleres irányítás az ahhoz szokott játékosoknak nem okoz majd meglepetést, a Quick Time eseményeknél használt „kövesd Jodie mozgását” játékmechanika pedig illeszkedik az interaktív film műfajhoz. A készítők leplezetlen célja az volt, hogy mindenki könnyen meg tudja szokni az irányítást, hisz a Beyond valóban egy olyan játék, ami nem csak játékosoknak, de minden filmrajongónak is szól. Pontosan ezért született a Beyond Touch alkalmazás is mobil eszközökre. Akinek van okostelefonja és hozzászokott annak használatához, ahhoz közelebb áll majd ez a lehetőség. Amennyiben csak egy kontrollerrel rendelkeztek, de ketten akartok játszani (mert hogy lehet) akkor opció lehet az is, hogy a Jodie-t megszemélyesítő játékos telefont használ, míg Aiden viszi a kontrollert. Azért javasoljuk ezt a felállást, mert Aident a horizontális és vertikális mozgás lehetősége miatt kényelmetlenebb telefonnal irányítani. Aiden irányításával kapcsolatban fájdalmas pont az is, hogy bár sok mindenre képes, az adott szituációban mindig csak az a képessége elérhető, amit a rendező épp enged nekünk (nem szállhatunk meg vagy fojthatunk meg kedvünk szerint akárkit).

A Quantic Dream előző játékához, a Heavy Rainhez viszonyítva, amellett, hogy jóval enyhébb következményei vannak, ha hibázunk, egyszerűbb is a játékmenet, hisz jobbára suhintgatunk és nincs annyi gombnyomogatós szekvencia sem, mint abban volt. Sőt, az a néhány is rövidebb és egyszerűbb (egy újoncnak gondot okozna, ha folyton keresgélnie kellene, hogy melyik gomb is a háromszög meg a négyzet). Mint játék, a B:TS egyértelműen visszalépés a Heavy Rainhez képest.

Ezzel együtt is nagy élmény viszont a játék, amit sok egyéb dolognak köszönhet. Már említettük a remek sztorit és rendezést, de még nem emeltük ki a színészek alakítását. Ellen Page és Willem Dafoe mellett a többiek is kitettek magukért, elképesztően szerethető (és jól megírt) karakterekkel van tele a történet, Ryan-t (Eric Winter) a CIA ügynököt kifejezetten szerettem utálni, Cole (Kadeem Hardison) pedig imádnivaló tudós/pótapa/legjobb barát volt Jodie-nak.

4. oldal

A PS3 egyik utolsó nagy címe - nagy felkiáltójellel megjegyzem - hogy gyönyörű szép, bár a fejlesztők nem kicsit csaltak ennek elérése érdekében. A játék ugyanis végig extra szélesvásznú, azaz alul is és felül is kapunk két fekete csíkot, ami nagyon jó döntés volt, mert a műfaj miatt fontos a minél realisztikusabb, igényes megjelenés, a filmes műfajhoz pedig még illik is a szélesvászon. A Beyond: Two Souls méltón búcsúztatja el a konzolgenerációt.

Végül pedig a zene… ennél a résznél alig találok szavakat. Lorne Balfe és Hanz Zimmer ismét tökéleteset alkottak. A fő téma igéző, ha adok nektek egy hivatkozást a teljes OST-re az elmos majd mindent, amit eddig írtam… Egyszerűen játszani akartok majd vele…

A Beyond: Two Souls a hibái ellenére egy olyan alkotás, amit nem tudok nem imádni. A butaságait viszont nem tudom nem lepontozni. Oda vagyok a szereplőkért, oda vagyok a sztoriért, a drámáért, a rendezésért, el vagyok ragadtatva a látványtól és az érzelmek kibontakozásától. Tetszett benne a társadalomkritika, de 75%-ot adok neki. Ezzel a szeretetteljes 75%-kal együtt ajánlom minden PS3-mal rendelkező embernek beszerzésre. Tessék végigvinni barátnővel/házastárssal, vagy a legjobb barátotokkal, akiknek a konzol szóról az a kis fém izé jut eszébe, ami megtartja a polcot. Teljesen mindegy, de osszátok meg az élményt valakivel. Nekem és a páromnak emlékezetes volt, mikor én, mint Jodie tehetetlenül álltam azelőtt, hogy Ő, mint Aiden nem hajlandó viselkedni, amikor egy randit próbálok összehozni a lánynak… Átéreztem, hogy milyen érzés is lehet Jodie bőrében lenni, aztán megcsipkedtem a gaz ünneprontót! :)

Platform: PS3