Az agy testünk legrejtélyesebb szerve, és bár az utóbbi évtizedekben rengeteg újdonságot sikerült kideríteni különböző területeinek működéséről, még mindig számos alapvető kérdésre nem tudjuk a választ a gondolkodással, az emlékezettel és azzal kapcsolatban, hogyan szabályozza testünket és kogníciónkat a központi idegrendszer. Az egyik ilyen nagy rejtély a tudat és az ehhez kapcsolható agyi régiók, az NCC-k (a tudat neurális korrelátumai), amelyek a teóriák szerint lehetővé teszik, hogy saját élményként tapasztaljuk meg egy rózsa vörös színét, az odaégett pirítós szagát, és hogy magunkról, mint egyénekről gondolkodjunk.

A Wisconsin-Madison Egyetem kutatói rhesusmajmokon végzett kísérleteik során a talamusz középső laterális részének tudat szempontjából érdekes funkcióit igyekeztek felderíteni. A vizsgálat számukra is meglepő eredményt hozott, az agyterület ingerlésének hatására ugyanis az altatásban lévő majmok felébredtek és teljesen élénkek voltak, annak ellenére, hogy közben továbbra is altatót adagoltak nekik.

Ahogy Earl Miller, az MIT idegkutatója elmondta az eredmények kapcsán, ez a felfedezés nagy jelentőségű lehet, hiszen a tudatelmélettel foglalkozók egy ideje már sejtik, hogy a kérdéses régió NCC-ként működhet, és kulcsszerepet játszik az agykéreg éberen tartásában. A mostani kutatás pedig nagyon erős bizonyítékot szolgáltat ezen feltevés mellett.

Az eredményeknek ráadásul komoly gyakorlati jelentősége is lehet, hiszen napi szinten rengeteg embert helyeznek altatásba különböző orvosi beavatkozásokhoz, így annak ismerete, hogy pontosan hogyan hat az általános anesztézia, és hogyan tartja eszméletlen állapotban a betegeket, fontos lépés lehet az altatás még biztonságosabbá tétele felé, folytatja Miller.

Michelle Redinbaugh, az eredményekről beszámoló tanulmány első szerzője elmondása szerint a cél pontosan az volt, hogy a potenciális NCC jobb megismerése révén érthetőbbé váljon az altatás és kómás állapotokkal járó agyi sérülések működése. Redinbaugh és kollégája, Yuri Saalmann ezért egy olyan kísérletet tervezetek meg, amely során altatott kísérleti állatokat próbáltak az agy ingerlésével felébreszteni. A stimulációt úgy tervezték meg, hogy azáltal a talamusz kérdéses területén a sejtek úgy kezdjenek működni, ahogy éber állapotban szoktak. Az ingerlés előtt, után és közben elektródákkal részletes felvételek készültek a rhesusmajmok különböző agyterületeinek aktivitásáról éber, alvó és altatott állapotban is.

A kísérlet keretében az agy más területeit is megpróbálták a talamusz említett részéhez hasonlóan stimulálni, de nem tapasztaltak hasonló eredményt. A talamusz kérdéses régiója azonban 50 Hz-es elektromos ingerlés hatására teljesen felébresztette az állatokat, amelyek úgy viselkedtek, mint hogyha egy kiadós alvás után maguktól ébredtek volna fel. Amikor a stimulációt leállították, a főemlősök újra eszméletlenné váltak.

Az ingerlés alatti éberség mértékét az állatoknál a kómás és altatásban lévő betegek kapcsán alkalmazott klinikai mutatók mentén értékelték. Így vizsgálták például, hogy az állatok kinyitják-e a szemüket, végeznek-e szándékos mozdulatokat, mozgatják-e arcizmaikat és reagálnak-e az érintésre vagy a hangokra. Utóbbi reakciót EEG-vel is vizsgálták, és a majmok minden szempontból teljesen ébernek tűntek.

A szakértők azt remélik, hogy eredményeik nyomán az agy működésének jobb megismerésén túl idővel olyan új terápiás megoldások is kidolgozhatók lehetnek, amelyek révén felébreszthetővé válnak a kómás betegek, vagy megoldódhat a sokakat érintő kóros álmatlanság problémája.