Egy 52 lapos kártyapakli megkeverése véletlenszerű ám elméletileg véges kombinációjú sorrendet eredményez. Aki pedig szeret számolni, az kiderítheti, hogy az 52! valójában mennyire felfoghatatlanul is nagy számot jelent. Az Against the Storm pedig azért hasonlít minderre, mert egy hatalmas térkép, véletlenszerű hatásoktól, választásoktól, az adott terület jellegétől, jutalmaktól és segítő buffoktól övezett 1-1 pályája sosem lesz ugyanolyan, legfeljebb némiképp hasonló. Ez nem csak az újrajátszhatóságának tesz jót, de az unalom ellen is remekül kitalált rendszer, a végeláthatatlan kombináció azonban ettől függetlenül még ijesztő is lehet, mivel csakis az összegyűjtött tapasztalatunkat szegezhetjük szembe a nehézségek és kihívások garmadájának.
A játék elsődleges mechanikája és története arról szól, hogy egy állandóan változó, halálos viharoktól (Blightstorm) és esőtől sújtott disztópiában, a csendesebb időszakot – vagyis a vihar előtti csendet – kihasználva annyi nyersanyagot, élelmet és egyebet harácsoljunk össze, amennyit csak tudunk. Ezért persze jutalom üti a markunkat, egyre hatékonyabb városvezetők leszünk és így a „karrierünk” is felível.
A jutalom pedig még több kiküldetés, még több fajta épület/kombinációs lehetőség és egy olyan rúnatábla darabjainak a megszerzése, amik elméletileg segíthetnek népünknek és titokzatos uralkodónőnknek a vihar megszelidítésében és megértésében.
A Glade/tisztás mechanika adja a játék alapját, ami a fog of warhoz hasonló. A kezdeti talpalatnyi földterület mellett a sűrű rengeteg és átláthatatlan köd vesz minket körbe, ahol kisebb, jobbára ártalmatlan és nagyobb, szinte mindig veszélyes, felfedezetlen és ismeretlen területeket találunk.. Terjeszkednünk kell, mert nyersanyagra, helyre van szükségünk. A veszélyesebb tisztásokon (Dangerous, Forbidden Glade) izgalmas és halálos dolgokat fedezhetünk fel, amik persze jutalommal is kecsegtetnek mindamellett, hogy a nagyobb terület több nyersanyagot, vagy akár egy elhagyatott falucska romjait is magában foglalja, ami szintén jól jön nekünk.
Felfedezhetünk barlangokat, szembe találhatjuk magunkat furcsa írásjelekkel borított oszlopokkal, de vérvirággal, szellemekkel, elementálokkal, termeszvárral és elhagyatott, baljósan derengő totemekkel is összefuthatunk. Ezek mechanikái általában ártó hatásokat küldenek ránk bizonyos időközönként, de semlegesítésük, megszelídítésük vagy lerombolásuk után jó kis loot üti a markunkat.
Változatosságot egyfelől az ad, hogy milyen feltételek mellett indíthatjuk el a következő falu fejlesztését és kiépítését. Az adott területen lehet jobban elázott már a talaj, nagyobb köd vagy sötétség borul a tájra, de több zöldséget vagy épp könnyebben kivágható fákat is találhatunk. Ezt a játék mintha az adott terület jellegéből adódóan határozná meg, mellé dobva pár véletlenszerű hatást is. Ha pedig meghatároztuk a karavánunkat kísérő lényeket, a kezdő nyersanyagokat, akkor megérkezésünkkor még el kell rendeznünk pár dolgot.
Egyfelől választhatunk a rendelkezésünkre álló tervrajzokból, amik az általunk ismert épületek megépítését teszik lehetővé. Ebben csak az a baj, hogy egyfelől minden épületet ismerünk elvileg a listából, másfelől a játék véletlenszerűen 3-at dob elénk, hogy válasszunk egyet. Ez komoly fejtörést is okozhat és lehet, hogy emlegetni fogjuk a fejlesztők őseit, mert előfordul, hogy a fejlődésünket ez gátolja, nem pedig az, hogy ne lenne nyersanyag. Másfelől tekinthetünk erre a mechanikára túlélő játékként is - hozd ki a kapott dolgokból amit lehet, alkalmazkodj.
Minden egyes kitelepülés időre megy, aminek két faktora van. Egyfelől a természet egyre kevésbé tolerál minket, de ez a rész még jórészt egyszerűbben kompenzálható. A Királynő türelmetlensége (Queen’s impatience) az a piros csík, ami, ha feltelik, vége a dalnak, kudarcot vallottunk. Persze különféle kiszabott feladatok (Tasks) és a felfedezett kincsesládák az uralkodó felé való falajánlásával csökkenthetjük a türelmetlenséget, miközben siker pontoka gyűjtünk.
Ha pedig a siker kék csíkja betelik, megnyertük az adott pályát. Nem lesz könnyű ezekkel egyensúlyozni, pláne úgy, hogy a feladatok közül is tapasztalat kell, hogy felmérjük melyikeket fogjuk tudni teljesíteni és az értük járó siker pontot bezsebelni.
Falvaink, később bővülő népességét 3 faj adja, aminek tagjai mind igényekben mind erősségekben különbözőek. Az emberek a leginkább alkalmazkodóképesebbek és a mezőgazdasági tevékenység és a sörfőzés áll hozzájuk igazán közel. A hódok a fa megmunkálásának mesterei és ebbe beletartozik a favágás is, amiben kiemelkedően hatékonyak. A gyíkok a vadászatban és a hús alapú élelem megszerzésében jók, de nyugodtan bízzuk rájuk a hús füstölését és az „étterem” vezetését is.
A játék borongós hangulatának egyik építőkockája a már említett Blightstorm és a kissé blitzkrieg-re hajló terjeszkedés és „lenullázás” dinamikája. De amikor épp egy falut igyekszünk felhúzni, akkor is számolnunk kell azzal, hogy a természet, az erdő nem kedvel minket. Településünk nagysága, az általunk alkalmazott favágók száma, a glade-ek felbolygatása mind afelé billenti a mérleg nyelvét, hogy cserébe egyre kevésbé vagyunk eltűrt betolakodók a vidéken.
Ehhez kapcsolódik a disztopikusan állandó esőzéssel járó időjárás, ami viszont szintén komolyan befolyásolja embereink lelkiállapotát. Ez utóbbin szerencsére javíthatunk, bár itt is vannak egyszerű, gyors és komplexebb megoldások. Először is a szakadó vagy épp szemerkélő esőben dolgozni ÉS élni senki számára nem szívderítő dolog. Fából hamar viskókat gyárthatunk embereinknek, ahol 3-asával behúzódhatnak.
Ha viszont egyel jobb megoldást szeretnénk, akkor az adott fajhoz tartozó specifikus épület tervrajzait is meg kell szereznünk és így pl. ember/hód/gyík házat építhetünk, ami viszont már csak 2 lakót tud befogadni. Az volt a tapasztalatom, hogy pazarlás ezzel próbálkozni, a morál amúgy is magasan tartható, a hely szűke miatt pedig nagyon is számít, hogy 2 vagy 3 embert fogad be egy lakóház.
A másik módszer a falu lakóinak boldoggá tételében a különféle igényeik kielégítése. Az emberek pl. ruhát és zabkását szeretnének, a hódok savanyú zöldségeket, de mindketten imádják a kekszet. A gyíkokat a szárított hús és a saslik dobja fel, de mindhárman örülnek, ha kocsmába vagy templomba járhatnak. Az ételek, ruhák és a szórakozás/tanulás mellett, ahogy említettem az is nagyon sokat számít, ha az adott fajnak tetsző munkákat bízunk rájuk.
Az Against the Storm hatalmas térképét felfedezni nem lesz kis feladat, de rengeteg unlockolható épület, faj, díszítés, passzív képeség és megannyi apróság várja, hogy eljussunk odáig. Az épületek listája megközelíti a százat, de itt főként arról van szó, hogy ugyanazon dolog fejlettebb verzióját kapjuk meg, vagy pl. egy vallásos épületnél más és más bónuszt ad és kicsit faj specifikus is a kinézetét, az adott népre jellemző igényeket illetően. Közben persze mi is egyre tapasztaltabbá válunk és erre nagyon is szükségünk lesz.
Az Against the Storm-on elsőre nem látszik, hogy ilyen sok szórakozást és játékidőt ígérne, azonban akik szeretik „nulláról” újra és újra nekikezdve felfejleszteni RTS játékokhoz hasonlóan a bázisukat és szeretik, ha minden pályán sok felfedezni való és titok rejtőzik, azok írják fel a játékot a listájukra és szerezzenek be pár hétnyi szabadidőt.
