A tárhelyszolgáltatásokat biztosító Scality szakemberei egy érdekes tanulmánnyal rukkoltak elő, amelynek témája az volt, pontosan milyen fogyasztással működnek a merevlemezek és az SSD meghajtók egy-egy adott terhelésforma alkalmával. Arra is kíváncsiak voltak, hogy a merevlemezek tényleg többet fogyasztanak-e nagy általánosságban, mint az SSD meghajtók. Utóbbi egy sokszor hangoztatott állítás, ami sok esetben tényleg igaz, de nem mindig. Noha a merevlemezek tartalmaznak mozgóalkatrészeket, illetve a HDD korongokat egy adott fordulatszámra felpörgető motort is, esetenként így is kedvezőbb választásnak bizonyulhatnak, már ami a fogyasztást, illetve az energiahatékonyságot illeti. Ahhoz persze, hogy ez az állítás igaz legyen, bizonyos feltételeknek teljesülniük kell, ugyanis egyes esetekben az SSD-k, máskor viszont a HDD-k felé billen a mérleg nyelve, ahogy az rövidesen ki fog derülni.
A tanulmány elvégzéséhez kétféle meghajtót használtak, az egyik a Micron 6500 ION sorozatának 30,72 TB-os QLC SSD-je volt, míg a másik a Seagate Exos X22-es szériájának 22 TB-os merevlemeze, ami 22 TB-os adattároló kapacitással rendelkezett és 7200-as percenkénti fordulatszámon pörgettek korongjait. A vizsgálat során két modellt vetettek be, amelyek közül az egyik olvasás-központú, a másik pedig írás-központú volt, már ami a terhelés súlyát illeti. Az első esetben a meghajtó az adott idő 10%-ában üresjáratban ketyegett, majd 80%-nyi olvasási feladat és 10%-nyi írási feladat terhelte. A második esetben már 80%-nyi írási feladat követte a 10%-nyi üresjárati időt, a végére pedig 10%-nyi olvasás maradt.
A mérések alapján a merevlemezek 19-94% közötti előnyt élveznek az SSD meghajtókhoz képest, már ami a TB/watt hányadost, vagyis a „teljesítmény-sűrűséget” illeti, ahogy az a végső konklúzió alapján is látható a fenti táblázatban. A különböző állapotokhoz tartozó fogyasztások értékei, illetve a merevlemez SSD-hez viszonyított teljesítménye is remekül kiolvasható.
HDD vs. SSD fogyasztáskülönbség és teljesítménysűrűség-különbség
| Fogyasztási állapotok meghajtónként | SSD | HDD | A HDD előnye |
| Üresjárat | 5 W | 5,7 W | -15% |
| Aktív olvasás | 15 W | 9,4 W | 37% |
| Aktív írás | 20 W | 6,4 W | 68% |
| Olvasás-intenzív terhelés (átlagfogyasztás) | 14,5 W | 8,7 W | 40% |
| Írás-intenzív terhelés (átlagfogyasztás) | 18 W | 6,6 W | 63% |
| Teljesítménysűrűség olvasás-intenzív feladatnál | 2,1 TB/w | 2,5 TB/W | 19% |
| Teljesítménysűrűség írás-intenzív feladatnál | 1,7 TB/W | 3,3 TB/W | 94% |
A fentiek alapján a QLC NAND Flash alapú SSD meghajtók esetében nem feltétlenül igaz, hogy előnyben vannak a merevlemezekkel szemben, legalábbis a fenti mérési metódus alapján ez a kép rajzolódott ki. Eltérő terhelésformák és meghajtók bevetésekor természetesen a végső kép is változhat valamelyest.
A Scality szerint a merevlemezek a strukturálatlan adatok esetében minősülhetnek jobb választásnak, míg a QLC NAND Flash alapú tárhelyek már inkább az olvasási-intenzív és a késleltetésre érzékeny munkafolyamatokban élveznek előnyt. Persze a végső döntés meghozatalakor a költséghatékonyságot, azaz a bekerülési költségeket is érdemes szem előtt tartani, ezen a téren a tesztben szereplő SSD hátrányban van a tesztben szereplő HDD-vel szemben, és ez az állítás nagy általánosságban is igaz a QLC SSD-k és a HDD-k közötti összehasonlítások alkalmával. A költségkülönbség persze csökkenthető a Scality szakemberei szerint, ha a munkafolyamatok esetében van lehetőség tömörítés használatára, illetve a duplikációk elkerülésére.
A tanulmány mindenképpen érdekes, talán egy ennél jóval szélesebb merítést is megérdemelne a téma, többféle SSD és HDD bevonásával, többféle terhelésforma szimulálásával. Hogy ilyesmi készül-e a közeljövőben? Ígéret egyelőre nincs rá. Hasonló összehasonlításnak igazából a konzumerpiaci termékek esetében is lenne értelme, mintegy érdekességképpen.
