Napjainkban már nem kell profi gép ahhoz, hogy egészen jó minőségű képeket rögzítsünk, hiszen gyakorlatilag mindenkinek a telefonjában rejtőzik egy tisztességes kamera. Ennek megfelelően elég sokat is fotózunk, bár az elkészült képek javára aztán soha rá sem nézünk többet. Ami azért érdekes, mert a fotózás aktusa az utóbbi évek kutatásai alapján fura hatással van az emlékezetre.
2013-ban Linda Henkel, a Fairfield Egyetem pszichológusa kísérletekkel igazolta, hogy az emberek kevésbé képesek felidézni azokat a tárgyakat és ezek részleteit, ha lefotózták azokat, mint hogyha fényképezés nélkül nézelődnek. A kutatás ötlete Henkel saját tapasztalataiból eredt, a szakértő észrevette ugyanis, hogy maga is hajlamos ész nélkül fotózni ahelyett, hogy közvetlenül megélné az élményeket és látnivalókat.
Henkel szerint a jelenség hátterében az áll, hogy a fényképezőgépet emlékezetünk egyfajta külső tárhelyének tekintjük, és ezzel együtt azt hisszük, hogy ez a tárhely egyben bármikor olvasható is számunkra, így agyunk nem olyan részletességgel dolgozza fel a külvilágot, mint egyébként tenné. A hosszú távú emlékmegőrzésben persze segíthetnek a fotók, de rövidtávú memóriánkra, és a részletek megjegyzésére így kifejezetten negatív hatással van a fényképezés.
Az első témába vágó tanulmány megjelenése óta mások is foglalkozni kezdtek a kérdéssel. Legutóbb a Kaliforniai Egyetem kutatói tesztelték Henkel hipotézisét, és egyben tovább is gondolták azt. Az volt ugyanis az előfeltevésük, hogy amennyiben Henkel magyarázata helyes, és a fotókat memóriánk kiterjesztéseként kezeljük, ha egy rögzített fénykép nem kerül megőrzésre, az általa okozott „memóriazavar” enyhébb lesz.
Ennek vizsgálatára a Snapchatet használták, amely a fotók elküldése után törli is azokat, vagyis ezek a fényképek kifejezetten egyszeri használatra és megtekintésre készülnek. A szakértők meglepetésére a kísérlet során a Snapchatelő diákok ugyanolyan kevéssé emlékeztek a lefotózott tárgyak részleteire, mint a nem rögtön törlődő rendszerben fotózók. És ugyanez volt a helyzet akkor is, ha egy hétköznapi fotóalkalmazással rögzítettek képeket, de azokat rögtön törölték is.
Úgy tűnik tehát, hogy attól függetlenül, hogy a fényképek megőrződnek-e vagy sem, agyunk kevesebb részletet raktároz el, ha lefényképezünk valamit. Ez a szakértők szerint azt sugallja, hogy nem egészen arról van szó, amit Henkel sejtett, hanem inkább valami olyasmi lehet a háttérben, hogy a fotózás aktusa megzavarja a látottak feldolgozásának és elraktározásának folyamatát. Úgy tűnik, hogy az agy azt hiszi, hogy a fotó rögzítésével együtt maga is rögzítette a tárgy képét. Hogy ez miért történik így, és mit lehetne tenni ellene, az egyelőre rejtély.
