A ZIMPOL (Zürich IMaging POLarimeter) a chilei VLT harmadik, 8,3 méteres egységén található SPHERE nevű detektorrendszernek a legújabb tagja. A műszer a polarizált fényt érzékelve képes nagy mértékben javítani a távcső által készített képek felbontásán, lehetővé téve, hogy a csillagászok minden eddiginél apróbb részleteket figyeljenek meg a kisebb égitesteken is.
Hogy mennyire lenyűgöző a technológia, azt jól példázza az alábbi képpár, amely a Vesta törpebolygót, vagy ahogy a bolygókutatók kategorizálják, protobolygót (azaz a bolygóképződésben megindult, de később megrekedt égitestet) ábrázolja. A Kisbolygóöv második legnagyobb ismert objektumáról a bal oldali képet a ZIMPOL-lal felszerelt VLT készítette, a jobb oldali felvétel pedig egy, a Dawn űrszonda felvételi alapján készült térbeli modell az égitestről.
A VLT és vele a ZIMPOL, ahogy már említettük, Chilében, az Atacama-sivatagban ücsörög, tehát itt van a Földön, és a felvétel elkészültekor 170 millió kilométerre volt tőle a Vesta. A Dawn viszont, amelynek a jobb oldali felvételt köszönhetjük, ténylegesen megközelítette, és hosszasan tanulmányozta az 525 kilométer átmérőjű égitestet. Ennek ellenére a Földről készült kép is elképesztően részletgazdag, könnyen felismerhető rajta az egy becsapódás nyomán „kilapított” déli sarkvidék, és jobb oldalt alul egy hegy is. Ez a hegy ugyan hatalmas, nagyjából 22 kilométer magas, de elképesztően messze is van tőlünk. A felszínen más jellegzetességek, például kisebb kráterek is látszanak.
Ennek fényében pedig különösen érdekesek lehetnek az alábbi felvételek, amelyek olyan égitestekről készültek a ZIMPOL segítségével, amelyeket nem közelített meg űrszonda. Balról és fentről kezdve, az óramutató járása szerint haladva a 29 Amphitrite, a 324 Bamberga, a 2 Pallas és a 89 Julia látható, amelyek nagyjából 200, 230, 510 és 150 kilométer átmérőjűek.
Bár a VLT által készített képek nem olyan élesek, mint a Vesta esetében, a vizsgált égitestek többségükben jelentősen kisebbek is ennél, és kedvezőtlenebb pozícióban voltak a megfigyeléskor. Ennek ellenére egészen sokféle részlet látszódik a felszínükön. A testközeli, űrszondás vizsgálatokat persze ezek a felvételek sosem fogják lekörözni, de kétségtelen, hogy az új műszeregyüttes révén jelentősen élesebbé vált a VLT és vele a Föld tekintete is.
