1. oldal
Vannak azok a tanulmányok, amelyek azzal rémisztgetnek minket, hogy pl. egy átlagos irodában milyen sok baktérium éldegél boldogan a billentyűzetek és egerek felszínén és rejtett zugaiban. Ezekből kiderül, hogy több, mint egy WC-csészén, ami valljuk be, elég rémisztő. Ha otthon, egyedül használjuk az említett eszközöket, akkor kevesebb féle baktériummal rázhatunk kezet, mint azok, akik olyan helyen dolgoznak, vagy szórakoznak, ahol naponta többen is igénybe veszik ezeket a perifériákat. A legveszélyeztetettebb helyek az oktatási intézmények, internet kávézók és a kórházak.
Attól persze nem kell tartanunk, hogy rögtön zombivá változunk, ha nem ügyelünk kínosan a tisztaságra, de azért nem árt eszközeinket rendben tartani, legalább pár havonta, fél évente, a koszolódás mértékének függvényében. Eszközeink gyakoribb takarítást igényelnek, ha a közelükben eszünk, a helyiségben vannak háziállatok, dohányoznak (nem feltétlenül a háziállatok), ha ipari, építési, vagy egyéb, szennyezett területen használjuk őket, vagy ha kisebb gyerekek is hozzáférhetnek.
Egy elkoszolódott billentyűzet vagy egér amellett, hogy nem túl esztétikus látvány, különböző hibákat is produkálhat: a leragadt, akadó görgők, nem működő gombok, botladozó egérkurzor a leggyakoribb problémák. Nézzük, hogy mit tehetünk ezek ellen, és milyen eszközöket használhatunk a cél érdekében!
2. oldal
Egerek tisztítása
A lézeres és optikai egerek, bár működési mechanizmusukban eltérőek, takarítás szempontjából hasonlóak, azért együtt tárgyaljuk őket.
Az egér külső burkolatát nedves ruhával, viszonylag egyszerűen tisztíthatjuk. Ha nagyon durva szennyeződések lennének rajta, valamilyen enyhe tisztítószerrel, antibakteriális törlőkendővel is próbálkozhatunk. Fontos, hogy olyan tisztítószert használjunk, ami nem bántja a műanyagot, azaz nem tartalmaz olyan oldószert, ami árthat egerünknek. A háztartásban megtalálható tisztítószerek között olyanok is akadnak, amelyek rossz hatással vannak a perifériákat alkotó műanyagokra, ill. gumírozott részekre, megváltoztathatják keménységüket, felszínük fényességét, sőt, akár fel is oldhatják őket. Ilyen pl. az aceton, amely a folttisztítók, hígítók és körömlakkok aktív alkotóeleme, az etilalkohol (etanol, borszesz), amely bizonyos oldószerek alkotórésze, de az egészségügyben is használják pl. erősebb bőrfertőtlenítő szereknél. Veszélyes még a műanyagokra az etil-acetát, amely pl. folttisztítókban, körömlakklemosókban található, és az ammónia, amelyet üveg, porcelán és rozsdamentes acél felületek tisztításához készült szerek tartalmazhatnak. Az előbbi anyagokat tehát kerüljük. A legtöbbször a langyos víz is elég, de nyugodtan használhatjuk a legtöbb mosogatószert, enyhe oldatban. A makacsabb szennyeződések eltávolításánál jó szolgálatot tehet az izopropil alkohol.
Arra is ügyelnünk kell, hogy olyan anyagokat használjuk, amelyekre mi magunk sem vagyunk érzékenyek, allergiásak. Tisztítás után sima langyos vízzel benedvesített ruhával áttörölhetjük a már megtisztított részeket, hogy az esetleges tisztítószer maradékokat eltüntessük róluk. Mondanunk sem kell, hogy arra is vigyázzunk, hogy takarítás közben ne vigyünk folyadékot az egér belsejébe, mert nem tesz jót neki. Tisztításhoz puha pamut, mikroszálas stb. kendőt használjunk, amely nem karcolja meg az érzékenyebb felületeket sem.
A burkolaton lévő szennyeződések eltávolítása egyszerű feladat, a gombok környékén és az összeillesztéseknél lévő résekben megbúvó kosz kiszedése már nem mindig. Fontos hogy műanyag eszközöket (pl. fogpiszkáló, műanyag kés) használjunk, mert a fémek karcolhatnak. Az egér alján lévő érzékelőt fültisztító pálcikával tudjuk elérni. Az optikai és a lézeres érzékelőket is kis műanyag burok védi, nem kell attól tartanunk, hogy megsértjük őket. Szerencsére ez a terület könnyen tisztítható, különben bajban lennénk, mert egyetlen ide bekerült kis szempilla, szőr- vagy hajszál is képes megrodeóztatni vagy elakasztani az egérkurzort.
A jobb és a bal egérgomb bizonyos egértípusoknál elöl felpattintható, vagy legalább annyira felemelhető, hogy valamilyen vékony eszközzel alá tudjunk nyúlni és kipiszkálni a koszokat. Az olyan egereknél, amelyeknél a felső burkolat a jobb és bal gombbal együtt, egyetlen darabból készült már nem ilyen egyszerű a helyzet. Szerencsére a gombok alá ritkábban jutnak be szennyező anyagok, mint a görgő környékére. A görgő ebből a szempontból az egér "legveszélyesebb" része. Míg a gombok körül általában nincs elég hely, hogy a szennyeződések beljebb férkőzzenek, a görgő egyenesen az egér belsejébe szállítja a koszt. Ha van elég hely a görgő környékén, óvatosan kipiszkálhatjuk a bekerült szmötyiket, és közben megkörhintáztathatjuk az alul lévőket, reménykedve abban, hogy kijjebb kerülnek. Sűrített levegős spray-vel is próbálkozhatunk.
Ha nincs elég hely, hogy kívülről hozzáférjünk a kilakoltatandó koszokhoz, vagy már nagyon durván szennyezett egerünk belseje, akkor a külső tisztítás már nem feltétlenül elegendő, és nincs mese, szét kell kapjuk a rágcsálót. Valamilyen "rejtélyes" okból kifolyólag a gyártók többsége nem szereti, ha szétszedjük az egeret, ezért a csavarokat, vagy legalább egy részüket a rágcsáló tappancsai alá rejtik. Ha egyszer leszedtük az öntapadós tappancsokat, visszaragasztás után már nem feltétlenül lesznek olyan jók, mint újkorukban. Jó esetben a gyártó legalább egy tartalék talpkészletet is csomagol a rágcsáló mellé. Mi ezt mindig jó jelnek vesszük, mert azt mutatja, hogy bíznak benne, hogy termékük kitart annyi ideig, hogy elkopjanak a talpak, vagy elég kosz összegyűlhessen belül.
A burkolat óvatos eltávolítása után nekiállhatunk a belső részek tisztításának. A belső kosz főként a mikrokapcsolók és a görgő környékén szokott felhalmozódni, és száraz fültisztító pálcikával, tompa végű műanyag pálcikával (pl. fogpiszkáló) könnyen eltávolítható. A nagyon makacs szennyeződéseket izopropil alkohollal, vagy a WD40-el átitatott fültisztító pálcikával is leszedhetjük óvatosan. Ezek olyan oldószerek, amelyek használat után gyorsan elpárolognak. Ha olyan részt tisztítottunk velük, amely alapban olajozva volt (pl. görgő tengelye), akkor azt újra kell lubrikálni.
3. oldal
Billentyűzetek tisztítása
A klaviatúrák felszínének tisztítása az egerekéhez hasonlóan történik, puha, nedves kendővel áttöröljük a szennyezett részeket. Az alsó részekről se feledkezzünk meg, a műanyag tappancsok ugyanis szeretik összegyűjteni maguk körül a szöszmöszöket.
A gombok közé bekerült hajszálak, morzsák és egyéb törmelék eltávolítása már nem mindig ilyen egyszerű, időnként trükköznünk kell. Ha csak egy kis darab esik be a gombok közé, és nem tudjuk kipiszkálni, celluxszal vagy szigetelőszalaggal lépre csalhatjuk. Az is segít, ha fejjel lefelé fordítva óvatosan megrázzuk a billentyűzetet (ha régen takarítottuk, felkészülhetünk egy kisebb "hóesésre").
A gombsorok közötti részeket kis méretű lapos ecsettel könnyen ki lehet söpörni: az ecset felhozza a gombok alatt lapuló szöszöket is, és még hatékonyabb tud lenni, mint a porszívózás, vagy a sűrített levegős kifújás. Lehetünk találékonyak, ha nincs kéznél lapos ecset, eszközként szóba jöhet még a fogközök tisztítására használatos fogtisztító kefe, vagy akár egy szempillaspirál. (Az előbbinél vigyázzunk, hajlítsuk meg, mert hegyes drótban végződik, az utóbbinál pedig arra ügyeljünk, hogy ne legyen használt, és ne legyen a közelben a gazdája). Ha mindenáron porszívózni akarunk, kisebb teljesítményű kézi porszívót, USB-s mini porszívót használjunk, ami nem szippantja fel a gombokat. Ha nincs a célnak megfelelő kis méretű porszívófejünk, szívószálból könnyen készíthetünk ideiglenes extra feltétet.
Valljuk be, kevesen vannak közöttünk olyanok, akik olyan alaposan és rendszeresen tisztítják a billentyűzetet, mint a Gattaca című film főhőse (és még neki is becsúszott néha egy-egy hajszál, vagy szempilla). Mindenki életében eljön az a pillanat, amikor rádöbben, hogy nincs mese, szét kell szedni a klaviatúrát. A sorsdöntő pillanat akkor is bekövetkezhet, amikor ráöntünk valamit jobb sorsra érdemes perifériánkra, amin már a papírtörlővel nyújtott gyors elsősegély sem segít (pl. gonosz cukortartalmú italok).
A gyártók, akárcsak az egerek esetében, valamilyen "rejtélyes" okból kifolyólag nem szeretik, ha szétszedjük a billentyűzetünket, ez alól csak a hosszabb élettartamra tervezett, mechanikus darabok a kivételek. A gombok és az alattuk lévő részek alapos tisztításához el kell távolítsuk magukat a gombokat. Ez a legelterjedtebben használt membrános billentyűzetek esetében a legkörülményesebb és legveszélyesebb, ezek a darabok sajnos gyakran megsínylik a szétszedést, sok könnyen törő, finom műanyag részük van. Az olcsó darabok olyan műanyagokból készülnek, amelyek az évek során kiszáradnak, növelve ezzel a törés kockázatát.
A lapos kialakítású (chiclet) billentyűzetek (ilyen pl. a Razer Deathstalker) gombjait szintén nehéz rombolás nélkül leszedni. Szerencsére ezek alá, kialakításuknak köszönhetően kevésbé jutnak be a szennyeződések.
A laptop billentyűzetek gombjai kissé eltérhetnek egymástól a gyártótól függően, de szerkezetük alapvetően megegyezik: 4 ponton kapcsolódnak az alattuk lévő részekhez. Meglepően könnyen le lehet őket pattintani, de nem árt óvatosnak lenni, mivel igen apró, finom alkatrészekről van szó. Ha extra óvatosak akarunk lenni, akkor a tisztításhoz csak a felső részt pattintsuk fel, mert ezt könnyebben vissza lehet nyomni a helyére. Ilyenkor a gomb felnyílik, mint egy kis ajtó, és hozzáférhetünk az alatta lévő részekhez, melyeket puha, kis lapos ecsettel kisöpörhetünk.
A mechanikus billentyűzeteknél a gombok kiszedése teljesen egyszerű és hétköznapi dolog, a legtöbb ilyen klaviatúrához gombkiszedőt is csomagolnak, vagy külön kapható hozzájuk (egy kis darab drótból mi magunk is készíthetünk ilyet). A gombkiszedők között találhatunk műanyag és drótból készült fajtákat is, ez utóbbiak könnyebben használhatóak többféle méretű gombokhoz is. A gombok kiszedése után kiporszívózhatjuk, vagy ecsettel kisöpörhetjük mikrokapcsolók körül felhalmozódott koszt. A gombokat ezután egyszerűen kézzel visszarakjuk a helyükre.
A mechanikus és a membrános billentyűzeteknél is a hosszabb gombok (Shift, szóköz stb.) jelenthetnek gondot, ezeket az extra stabilizáló drót miatt nem olyan könnyű visszarakni, ha egyszer leszedtük őket. Ha nem bízunk ügyességünkben, vagy nincs benne gyakorlatunk, ezeket hagyjuk inkább a helyükön, ha leszedtük a körülöttük lévő gombokat, hozzájuk tudunk férni a tisztításhoz.
A billentyűzetek gombjai leggyakrabban ABS, PVC, vagy PBT műanyagból készülnek. Az ABS könnyű, erős, ütésálló műanyag (ebből készülnek pl. a Lego kockák is). Hőálló tulajdonságai jobbak, de könnyebben fényesedik, mint a PBT, az oldószerekkel szemben kevésbé ellenálló, és UV-fény hatására besárgul. A PBT erős, ütésálló műanyag, ellenállóbb a kezünkről rákerülő olajokkal szemben, ezért lassabban kopik fényesre. 150 °C-ig hőálló, de a 60 foknál melegebb vízre már érzékeny. A kommerszebb membrános billentyűzeteken olcsóbb, PVC-ből készült gombokat is találhatunk (pl. a Logitech, a Dell, és a HP is előszeretettel használja őket).
A kiszedett gombok tisztításához az egereknél felsorolt műanyagbarát anyagokat ajánljuk, a langyos, enyhe mosogatószeres vízben áztatással nem okozhatunk kárt. A többi anyaggal ellentétben a PBT az acetonnal szemben is ellenálló, de ha lehet, ezt ne próbáljuk ki, ha nem vagyunk biztosak a gomb anyagában. (Esetleg teszt célokból, ha netán meg akarnánk állapítani, hogy PBT gombunk van-e. Elolvadt? Mi szóltunk...).
A modernebb billentyűzetgombok feliratai általában olyan eljárásokkal készülnek, amelyek biztosítják a kopásállóságot, ezért nem kell attól tartanunk, hogy az óvatos tisztítással kárt okozhatunk nekik. Léteznek olyan gombok is, amelyek különleges bevonattal készülnek, ilyen pl. a Filco mechanikus billentyűzeteké, ezeknél nem jó ötlet alkoholos tisztítószereket, még izopropil alkoholt sem használni. Ha biztosra akarunk menni, maradjuk a jól bevált langyos vizes, enyhe mosogatószeres oldatnál, amelyben fél óra áztatással már jó eredményt érhetünk el. A makacsabb foltok, lerakódások (pl. amiket a dohányfüst okoz) áztatás után már kis dörzsöléses rásegítéssel lejönnek.
Ha ügyelünk asztalunk tisztaságára, és kívül rendszeresen letörölgetjük leggyakrabban használt perifériáinkat, akkor nem feltétlenül kell a drasztikusabb eljárásokhoz folyamodnunk, és egerünk, billentyűzetünk így is évekig hűen fog minket szolgálni.
És végezetül, érdekesséként két input lekapcsoló program azoknak, akik lusták kihúzni a perifériákat, vagy kikapcsolni a gépet tisztítás előtt:
