1. Bevezető és specifikáció
Nincs könnyű helyzetben az, aki egy népszerű termék utódját kell, hogy sikerre vigye, márpedig a 2013-as év egyik legkelendőbb játékos noteszgépe alighanem a Lenovo IdeaPad Y510p névre hallgató masinája volt – legalábbis nálunk szinte biztosan. A recept kiváló volt: az opcionális négymagos processzor mellett lehetőségünk volt egy második dedikált videokártya használatára is, ráadásul ezt bővítőhely formájában kaptuk meg, így akár másodlagos adattárolót is választhattunk helyette. A remek billentyűzet háttérvilágításának színe és milyensége miatt is egyaránt szerethető volt, de a nagyfelbontású matt kijelzőnek és az átlagnál érezhetően jobb minőségű hangrendszernek is biztosan megvolt a maga rajongótábora.
Persze, az Y510p sem volt egy hibátlan gép, hiszen a finoman szólva is középszerű touchpad megnehezítette a sokat utazók életét, de a gyenge és zajos hűtőrendszer sem kímélte azokat, akik kihasználták a masina erejét. Az Y50 megálmodásakor tehát nem kellett volna újra feltalálni a spanyol viaszt, csupán aktualizálni a technikát (processzor, videokártya) és a korábbi hibákat orvosolni vagy legalábbis a tüneteket enyhíteni.
A Lenovo viszont nem ezt az utat választotta. Valószínűleg úgy gondolták, hogy egy 15,6”-os noteszgép esetén 2014-ben megengedhetetlen a 2,7 kg-os tömeg, így igyekeztek ebből faragni, amennyire lehet. Ennek látta kárát az optikai meghajtó, amely magával hozott sok más dolgot. Tekintettel arra, hogy nincs DVD-író/Blu-Ray meghajtó, a helyére sem tehető már semmi: sem második adattároló, sem második videokártya. Ennél fogva az Y50 elvesztette mindazt a brutalitással és sokoldalúsággal jellemezhető funkciót, amellyel az Y510p rendelkezett. A korábbi 65 Wh-s akkumulátort egy 54 Wh-sra cserélték, amellyel csak azért érhető el ugyanaz – az átlagon aluli – üzemidő, mint az előd modell esetében, mert a Haswell processzorok energiamenedzsmentje fejlettebb az Ivy Bridge-ekénél.
A mérlegnek természetesen van egy másik oldala is, ugyanis kapunk 802.11ac szabványú WiFi-t és alap áron 1920x1080 pixel felbontású matt (de továbbra is TN) kijelzőt. Ami a videokártyát illeti, választhatunk a 2, illetve a 4 GB memóriával rendelkező GeForce GTX 860M között, a processzorokban található Intel HD Graphics 4600 pedig mindig elérhető, ha éppen nem szeretnénk játszani. Meg nem erősített források szerint az olcsóbb modellek esetében választható lesz a GeForce GT 850M is, ám erről ez idáig nem kaptunk hivatalos visszajelzést. Ami az adattárolást illeti, 500 GB-tól 1 TB-ig választhatunk a merevlemezek közül, utóbbit hibrid verzióként is kérhetjük, ebben az esetben egy 8 GB-os kiegészítő SSD-t is kapunk mellé, amely a felhasználó számára transzparens marad, a rendszer gyorsítótárként tudja kamatoztatni. Teljes értékű SSD-ből akár 512 GB-osat is választhatunk, ha nem sajnáljuk rá a vélhetően borsos felárat, ám az egyelőre rejtély, hogy itthon kapható lesz-e flash memóriával rendelkező változat. Bármennyire jó ár/érték mutatót vizionálunk az Y50-nek, a magyar egy árérzékeny piac, na.
A nálunk járt nemzetközi tesztpéldány nagyon közel volt az alap felszereltséghez, ugyanis Core i5-ös processzort, 4 GB memóriát, 2 GB VRAM-mal rendelkező GeForce GTX 860M-et, 1920x1080-as TN kijelzőt, illetve egy 500 GB-os merevlemezt tartalmazott. A specifikációs táblázat alapján ennél nem nagyon tudjuk lejjebb adni, érdemes tehát így olvasni az itt leírtakat. A 8 GB memóriával és 1 TB-os merevlemezzel büszkélkedő változatért kereken 300 ezer forintot kell fizetnünk, a tesztpéldány ára ezért valahol 280 ezer forint körül lehet. Jó hír, hogy a garancia maradt 3 év, bár a hazánkba költözött szerviz hálózatról felemásak a visszajelzések, így reméljük, az Y50-nel nem lesz sok gond.
A készülék mellé egy 135W-os tápegységet, valamint – a bolti változatoknál – egy kis dokumentációt kapunk, se egér, se táska, semmi egyéb nem jár mellé, ami nem probléma, elvégre a felhasználók nem a sallangért, hanem a nyers erőért fizettek eddig is.
2. Hardver és hangzás
Az Y510p egyik legnagyobb problémája a gyenge és zajos hűtőrendszer volt. Már egyetlen videokártya használatával is 100 fok közelébe lehetett vinni mind a processzort, mint a VGA-t, amely nem csak a gép belsejében, hanem annak felületén is komoly gondokat okozott. A néhol forró burkolat erősen csorbította a játékok okozta élményt, ráadásul felhasználók beszámolói alapján a Turbo Boost funkció is többnyire nem működött.
Ilyen előzmények után az Y50 hűtőrendszere akár jónak is tekinthető, de mint minden, ez is csak viszonyítás kérdése. Az Y510p-jénél mindenképpen jobb, bár lássuk be, azt nehéz lenne alulmúlni, illetve, ha a Lenovo mégis megtette volna, az oltári nagy égésként vonult volna be a történelembe. Normál használat mellett viszonylag csendes, ezzel a résszel az elődnél sem volt probléma, a dolgok terhelés során vettek 180 fokos fordulatot. Maximális igénybe vétel mellett a processzort 88 fokig, a videokártyát 78 fokig tudtuk felmelegíteni, ami rendre 10, illetve 20 fokkal alacsonyabb érték, mint volt az Y510p esetében, ám ne felejtsük el, hogy az a teszt egy nagyon meleg júliusi héten készült, míg most finoman fogalmazva sincs kánikula. Ami a burkolatot illeti, a csuklótámasz ezúttal megmenekült az olvadástól, az igazán meleg pillanatokat a billentyűzet bal oldalának és közepének kell átélnie, alul pedig a szellőzőnyílásnál kell figyelni arra, hogy éghető dolog és emberi testrész még véletlenül se legyen a közelében. Ennek tudatában talán jobb is, hogy nem készül SLI-s változat az Y50-ből.
Ami a processzor kínálatot illeti, hasonló a felhozatal, mint az előd modell esetében. A különbség mindössze annyi, hogy most már az alap processzor szerepét nem egy mezei Core i5 tölti be, hanem egy emelt fogyasztású és órajelű változat. Az i5-4200H a maga 2.8 GHz-es alap órajelével meglehetősen fürgének számít, ráadásul ha a csillagok is jól állnak, akkor a Turbo Boost technológiának köszönhetően ezt egészen 3.4-ig is képes feltornászni. A 47W-os TDP mutató az üzemidő szempontjából nem túl bizalomgerjesztő, a gyártó által prognosztizált maximum 5 órás üzemidő is részben ennek tudható be. A kínálat másik két tagja egy-egy négymagos processzor, nevezetesen a Core i7-4700HQ, illetve az i7-4710HQ. A két processzor között 100 MHz órajelbeli eltérés van csak, az előbbi 2.4 GHz-es alap, illetve 3.4 GHz-es Turbo órajellel rendelkezik, míg az utóbbi ezeknél pont 0.1 GHz-cel magasabbal. TDP szerinti fogyasztásuk ugyanúgy 47W, mint a kétmagos Core i5-é, de meglepődnénk, ha ez a gyakorlatban is így lenne. Aki a négymagos egységek mellett dönt, azt valószínűleg egyébként se foglalkoztatja túlzottan az üzemidő.
Memóriából természetesen semmi akadálya annak, hogy akár 16 GB-ot is beledobáljunk a gépbe, ehhez két bővítőhely áll rendelkezésünkre. Ami a videokártyát illeti, ha létezik is GeForce GT 850M-mel szerelt változat az Y50-ből, szinte biztosak vagyunk benne, hogy a tesztben is szereplő GTX 860M-es verzió lesz a leginkább kelendő, így koncentráljunk inkább erre. Az NVIDIA ezt a felső-középkategóriás mobil VGA-t két maggal is árulja, az egyik a Kepler, a másik a nemrég bemutatkozott Maxwell. Bár a specifikációkat úgy alakították, hogy teljesítményben ne legyen túl nagy eltérés a két variáns között, nem árt tudnunk, hogy a Maxwelles változat lényegesen kevesebbet fogyaszt, ez által kevesebb hőt is termel, ergo könnyebben is hűthető. A Lenovo egyértelműen jelzi hivatalos honlapján, hogy minden Y50-ben ilyen maggal rendelkező GTX 860M-eket teszt, amit ezúton is üdvözlünk. A 640 shadert tartalmazó GPU 1029 MHz-en zakatol munka közben (GPU Boost esetén 1080-on), míg a GDDR5-ös memória chipek effektív 5 GHz-en dolgoznak. A 128 bites sínszélességnek köszönhetően a memória sávszélességgel nincs probléma, a 80 GB/mp-es érték megfelelő ehhez a grafikus maghoz.
Ha nem is itt debütál, de mindenképpen kiemelendő, hogy a GTX 860M támogatja az NVIDIA Battery Boost technológiáját, melynek működése – leírva – viszonylag egyszerűnek tűnik. A szoftver folyamatosan figyeli az éppen futó játékot és a videokártya teljesítményét úgy állítja, hogy a sebesség játszható (egészen pontosan 30 fps) maradjon. A cég állítása szerint ezzel elérhető, hogy míg a játékélmény nem igazán csorbul, addig az üzemidő akár másfél-kétszeresére is nőhet programtól függően, amely egy hosszabb vonatút esetében nem mindegy. A technológiába, annak működésébe és abba, hogy mindebből a gyakorlatban mennyi igaz most nem mennénk bele, hamarosan egy külön cikket szentelünk majd a témának. Természetesen az Optimus technológia működőképes a Battery Boosttal együtt, így továbbra is használhatjuk az integrált video vezérlőt komoly teljesítményt nem igénylő grafikus alkalmazások futtatására.
Az 500 GB-os merevlemez némileg méltatlan a gép többi paraméteréhez képest, főleg, hogy percenként csak 5400-at pörög, még csak nem is 7200-at. Ugyanakkor tény, hogy a játékok ma már elég sok helyet foglalnak, így egy 128 GB-os SSD-vel nem biztos, hogy sok mindent tudna kezdeni a célközönség.
A JBL hangrendszer bár nem ugyanaz, ami az Y510p-ben volt, ettől függetlenül továbbra is érezhetően jobban szól, mint az átlag. Bár dedikált mélysugárzót is kapott, amelyet a készülék alján találunk, méretéből fakadóan csodát azért ne várjunk tőle. Az Asus SonicMaster Pro-ja simán lenyomja, ettől függetlenül zenehallgatáshoz és filmnézéshez is egyaránt megfelelő, játszani pedig nagyrészt úgyis fülessel fogunk.
3. Ergonómia és kinézet
Az Y50-et könnyű megkülönböztetni elődjétől, hiszen nem csak vékonyabb lett, de számos ponton köszönőviszonyban sincs az Y510p-vel. Bár a fedőlap ugyanabból a kellemes tapintású, fém hozzáadásával készült műanyagból van, mint a tavalyi modell, a hasonlóság itt nagyjából ki is fújt. A zsanér kialakítása jelentősen eltér, ugyanis a kijelző alatt elég hosszan fut végig, így elméletben később fáradhat el, mint a klasszikus egy-egy szélre helyezett változat. Tartása ettől függetlenül kevesebb, mint vártuk, igaz, a kijelző a burkolattal együtt nem annyira nehéz, ami indokolna egy masszívabb verziót.
Az alsó burkolat jó pár csavar kitekerése után egyszerűen leemelhető a helyéről és így mindenhez hozzáférünk, amely leginkább a merevlemezre és a memóriákra korlátozódik, ugyanis ez az a két alkatrész, amelyet cserélni, illetve bővíteni tudunk. A korábban multibay rekeszként fenntartott helyre költözött a kiegészítő mélysugárzó, se M.2, se mSATA csatlakozót nem találtunk, amely egyben azt is jelenti, hogy az Y510p-vel ellentétben az Y50-ben döntenünk kell merevlemez és SSD között, ugyanis csak egy adattárolónak van hely a gépben. Jól látható, hogy a videokártya és a processzor is külön hűtőrendszert kapott, igaz, nagyon közel van egymáshoz nem csak a két alkatrész, hanem az azokat hűtő ventilátor is, így ritkán fordul elő, hogy lényegesen eltérő fordulatszámon dolgozzanak. Az akkumulátort ezúttal már nem tudjuk cserélni, a kiszereléséhez csavarhúzóra van szükségünk.
Bölcs döntés volt a gyártó részéről, hogy az Y510p remek billentyűzetét átültette az Y50-be. Az átlagnál sokkal jobb alátámasztással rendelkező, remek nyomásponttal bíró klaviatúra vörös háttérvilágítást kapott, amely nem csak a feliratokat, hanem a gombok oldalát is megvilágítja. Fényereje két lépcsőben állítható, de olykor még a sötétebb opció is túlságosan erős, így lesznek, akik mesterséges fényviszonyok között is kikapcsolják majd.
Sajnos a touchpad átültetésének már nem örültünk ennyire, ugyanis azzal az előd modellnél sem voltunk megelégedve. Bár a felülete nagy és az anyaghasználattal sincs különösebb gond, az érzékenység nehezen lőhető be, plusz a gombként is funkcionáló felületnek van némi holtjátéka a felhasználóhoz közelebbi végén, ahol a bal és jobb egérgomb funkciókat használnánk, így könnyen előfordul, hogy kattintás előtt odébb megy a kurzor a képernyőn, ami finoman szólva is idegesítő. A jobb egérgomb funkcióját két ujjas kattintással tudjuk csak kiváltani, két ujjas érintéssel nem, viszont ezzel nem vagyunk beljebb, hiszen mindenképpen meg kell nyomnunk a felületet.
Ami a csatlakozókat illeti, nem kényeztet el minket a gyártó, hiszen mindössze 3 USB aljzatot kapunk, melyek közül csak a piros színűek támogatják a 3.0-s szabványt és amelyek közül egyik sem képes a gép kikapcsolt/alvó állapotában árammal ellátni a rádugott eszközt – ellentétben az előddel. A HDMI mellett más video kimenet nem érhető el, bár ez a gép típusából adódóan nem feltétlenül róható fel hátránynak – még akkor sem, ha az Y510p-n még volt D-Sub csatlakozó. Akárcsak a ThinkPadeknél, a legújabb IdeaPadoknál is bevezette a Lenovo a téglalap alakú töltő csatlakozót, az S/PDIF csatlakozót a hangminőségre érzékenyek szeretni fogják. Amennyiben használni tervezzük a LAN aljzatot, úgy vigyázzunk a lenyitható műanyag takaróelemmel, mert nem egy kezes bárány fajta, könnyű letörni.
Sajnos az Y510p-ben lévő szintén 1920x1080-as TN panelt valamiért nem akarták áttenni az utódba, amit meg sem említenénk, ha nem a közelmúlt egyik legjobb 15,6”-os matt TN alapú LCD-jéről lenne szó. Ezzel szemben az Y50-be egy érezhetően gyengébb látószögekkel, de korrekt színvilággal rendelkező kijelző került, amely játékok alatt abszolút jól helytáll, a sarkoknál viszont csúnya bevilágításnak lehetünk szemtanúi filmnézés során. A fényerő nagyon jól adagolható, viszont a maximális érték mintha egy picit alacsonyabb lenne a szokásosnál.
4. Teszteredmények
Minket is meglepett a tény, hogy végre egy olyan processzorral szerelt notebook járt nálunk, amellyel korábban sosem volt dolgunk. Ez nem véletlen, ugyanis a megemelt fogyasztási mutatóval rendelkező kétmagos Core i5-4200H-t nagyon kevés gépbe rakják, jellemzően a játékra szánt masinákban fordul elő. Magas órajele miatt remek teljesítményre képes, de nem tudja felvenni a versenyt a négymagos Core i7-ekkel, igaz, továbbra is sok az olyan játék, amiben az órajel a döntő, nem a magok száma. A Lenovo 50 ezer forintos felárat kér a Core i7-4200HQ-ért, döntse el ki-ki maga, megér-e ennyit még két mag, véleményünk szerint a magas felbontás miatt nem feltétlenül, de nyilván találnánk olyan játékot, ahol szép összehasonlító grafikonokat lehetne gyártani az i5-ös és az i7-es változat közreműködésével.
A GeForce GTX 860M-et sajnos nem tudtuk egy az egyben összehasonlítani az Y510p-ben szereplő GT 750M-mel, mert a tavalyi tesztpéldányban egy négymagos Core i7 lakozott, mostani cikkünk főszereplőjében pedig egy magas órajelű kétmagos. Ettől függetlenül az világosan látszik, hogy mennyivel izmosabb a Maxwell alapú grafikus mag, ráadásul semmivel nem fogyaszt többet, sőt. A Hard Reset és a Metro: Last Light alatt mutatott furcsa viselkedéstől eltekintve nem találkoztunk említésre méltó problémával. Néhol még a GT 750M SLI által produkált eredményekhez is közel tudott férkőzni az egy szem videokártya, de ha reálisan nézzük a képet, akkor elmondható, hogy a valós teljesítmény valahol az egy, illetve a két GT 750M-et tartalmazó rendszer között van félúton.
Az üzemidő csak azért nem csökkent az Y510p-hez képest, mert a kisebb kapacitású akkumulátort ellensúlyozni tudták az elődöknél kevesebbet fogyasztó hardverek. Az NVIDIA Battery Boostal elképzelhetőnek tartjuk ugyanakkor, hogy bizonyos játékok esetében, ha hajlandók vagyunk beérni 30 fps-sel (és a rendszer jóval többre is képes lenne ennél), akkor akár bő két órán keresztül is játszani tudunk anélkül, hogy a tápegység után kellene nyúlnunk.
5. Értékelés
A tavaly piacra dobott IdeaPad Y510p után nem feltétlenül olyannak képzeltük az utódot amilyen az Y50 lett. Egy csomó olyan lehetőségtől és funkciótól elesünk, amelyek miatt az előd modell kitűnt a tömegből. Az akkumulátor nem cserélhető, nincs optikai meghajtó, nincs lehetőségünk se második videokártya, se második számú adattároló használatára. Az üzemidőt nem sikerült érdemben növelni, az elődben remekül szereplő 1920x1080-as TN panelt peig egy gyengébb minőségűre cserélte a gyártó. Ez a mérleg egyik oldala.
A másikon ott van a halkabb (de még mindig elég zajos) és a korábbinál jobban teljesítő hűtőrendszer, a 30 dekával alacsonyabb tömeg, a jóval nagyobb teljesítményre képes (de csak egy példányban elérhető) videokártya, az alap kiszerelésben is nagyon gyors kétmagos processzor és az átlagnál mindenképpen jobb hangminőséggel rendelkező JBL rendszer. Az Y50-ben minden megvan ahhoz, hogy a modern játékokat – ha nem is mindig a legszebb grafikai beállítás mellett, de – ki tudja szolgálni 1920x1080-as felbontásban. Mégis jelenleg picit túlárazottnak tartjuk, nem beszélve arról, hogy az Y510p-t továbbra is kapni lehet, jelenleg talán ez az Y50 legnagyobb baja. Sokan lesznek viszont olyanok, akik a némileg alacsonyabb teljesítményt fogják választani a biztos túlmelegedés elkerüléséért cserébe. Az Y510p a hűtése, az Y50 az ára miatt nem kap(ott) ajánlott plecsnit, ám utóbbi az idők során könnyen változhat, így érdemes lesz rá odafigyelni.
[italic]
A cikkben szereplő Lenovo IdeaPad Y50 típusú notebookot a gyártó hazai képviseletétől kaptuk tesztelésre, melyet ezúton is köszönünk![/italic]
Pro:
+ egyetlen videokártyával is meggyőző teljesítmény
+ az előddel szemben itt nem fenyeget a túlmelegedés veszélye
+ az átlagnál jobb minőségű JBL 2.1-es hangrendszer
+ a háttérvilágított billentyűzet továbbra is kategóriája egyik legjobbja
+ 3 év garancia
Kontra:
- a hűtőrendszer bár fejlődött, továbbra is csak elégséges és terhelésre nem túl csendes
- az optikai meghajtó száműzésével eltűntek az alábbiak is: második dedikált videokártya használata (SLI), második adattároló használata
- az akkumulátor nem cserélhető/eltávolítható
- a touchpad maradt ugyanaz, mint az elődben
- az USB csatlakozók közül már egyik sem biztosít áramot a gép kikapcsolt/alvó állapotában
- bár nem annyira rossz az 1920x1080-as TN panel, egy (akár alacsonyabb felbontású) IPS opció nagyon elkéne
Hivatalos honlap: Lenovo
Vásárlás: Irány a webáruház
