1. Bevezető és specifikáció
Nem annyira rég járt nálunk a Hewlett-Packard kívül-belül megújult EliteBookja, amely nem nyerte el a tetszésünket, főleg a korábbi generációnál gyengébb anyagminősége, árazása és kizárólag alacsony fogyasztású processzorai miatt. Nem sokkal később kipróbálhattuk az olcsóbbik ProBook családot is, amely sokkal jobb ár/teljesítmény mutatóval rendelkezett, kiváltképp az AMD-s változat, amely akkor – operációs rendszer nélkül – 130 ezer forintért hazavihető volt, ez pedig egy belépő kis- és középvállalkozásoknak szánt noteszgéphez képest igencsak jutányos ár.
Most a középső változaton, azaz a drágábbik ProBookon a sor, hogy megmutassa, a HP igenis tud még üzleti szériás notebookot csinálni, legfeljebb nem minden kategóriában éri meg az ő portékájukat választani. Az olcsóbb és drágább ProBookok között bár anyaghasználatban is van némi különbség (főleg a zsanér területén), a vállalkozások szempontjából talán az egyik legfontosabb eltérés a dokkolhatóság, amely a drágább modellnél jelenik meg. Az optikai meghajtó ugyanakkor még itt sem cserélhető, illetve a klaviatúra sem rendelkezik háttérvilágítással, ezek továbbra is az EliteBook modellcsalád sajátjai.
A kínálatban két AMD-s modell közül választhatunk, mi tesztre a drágábbikat kaptuk meg, valószínűleg ez lesz a kevésbé népszerű a vállalkozások körében, függetlenül attól, hogy ár/érték arányban semmivel nem rosszabb, mint az olcsóbb változat. A két típus közötti eltérést a háttértárolóban és a kijelzőben kell keresnünk. Míg előbbit mi magunk is kicserélhetjük, ha az olcsóbbik (jelenleg 201 ezer forintba kerülő) modell mellett döntünk, az LCD-t nem bánthatjuk. A felszereltségre nem lehet panaszunk, igaz, a 128 GB-os SSD-n kívül nem nagyon találunk olyan tételt a táblázatban, amelyre felkapnánk a fejünket. Kivételesen nem kapunk dedikált videokártyát, ami egyben azt is jelenti, hogy az olcsóbb ProBook 400-as sorozat 3D terén egyértelműen erősebb nem csak a 600-as, hanem a 800-as (EliteBook) szériánál is. A 3 év garancia természetesen itt is az alap felszereltség része, ami viszont a táblázatból nem derül ki, az a Windows 8-as operációs rendszer megléte, hiszen ez szintén része a csomagnak, sőt, bizonyos modelleket már alapból az újabb rendszerrel szállít a HP és a tesztgépen lévő Windows 7 Professional-t csak downgrade-ként kapjuk meg. A lényeg, hogy szabad választásunk van, hiszen mindkét DVD-t mellékeli a gyártó, függetlenül attól, melyik az előtelepített rendszer a gépünkön. Érdekes látni, hogy a Dell mellett a HP sem áll ki teljesen mellszélességgel az új rendszer mellett, legalábbis, ami az üzleti vonalat illeti.
Csak, hogy legyen összehasonlítási alapunk, miért esett az AMD-s verzióra a választásunk, a hasonló felszereltséggel bíró Intel Core i5-4200M-es ProBook 450 kereken 50 ezer forinttal drágább, mint tesztalanyunk – ez a különbség pedig már egy 10 tételből álló rendelés esetén is számottevő. Bár nem tudunk róla, hogy itthon forgalomba kerülnének ilyen változatok, mindenesetre érdemes tudni, hogy a ProBook 645-ös család 4G-képes mobil szélessávú modemmel és 1920x1080 pixeles széles látószögű LCD panellel is rendelhető, valamint a listán szerepelnek négymagos AMD Elite processzorok is, amelyek már a Richland APU-kra épülnek.
A készülék mellé a 65W-os tápegység mellett elég sok dokumentációt kapunk, valamint a Windows 7, illetve Windows 8 helyreállító lemezeken felül megtaláljuk az előtelepített alkalmazásokat és meghajtó programokat tartalmazó DVD-t is arra az esetre, ha nem a HP által összeállított Windows-okat szeretnénk telepíteni, hanem mondjuk egy céges image-et, amelybe csak bizonyos szoftvereket szeretnénk beletenni.
2. Hardver és hangzás
Sok mindenért lehet szeretni az AMD processzorokat (pontosabban, ma már APU-kat, hiszen az integrált videokártya is a központi egység részét képezi), az egyik fő erősségük viszont – legalábbis mobil vonalon – egyértelműen az alacsony hőtermelés és a viszonylag szerény maximális fogyasztás. Az A4-4300M finoman szólva sem tartozik az erőművek közé, ettől függetlenül annyira alacsony a hőtermelése, hogy van, akit már ezért levehet a lábáról. Bár az olcsóbbik ProBook sem teljesített rosszul ezen a téren, az AMD-s 645 G1 simán ráver. Üresjáratban minimális zajszint mellett 45-50 fok között tanyáznak a hőmérsékletek, míg maximális terhelés mellett sem kúsznak 65 fok fölé. A burkolat sehol nem melegszik át, sőt, még csak langyosnak se mondanánk, így a nyári használat során nem kell aggódnunk se az alkatrészek túlmelegedése, se a lábunk/kezünk esetleges megégetése miatt. További jó hír, hogy a zajszint bár valamelyest megemelkedik ilyen esetben, továbbra is kellemesen alacsonynak mondható.
A kétmagos, Trinity architektúrára épülő AMD A4-4300M 2.5 GHz-es órajelével átlagos versenyzőnek számít, 1 MB-os cache memóriája viszont egyértelműen tudatja velünk, hova is tartozik a családon belül. Turbo Core technológiájának köszönhetően amennyiben az aktuális fogyasztási mutató engedi, akár 3 GHz-en is dolgozhat, ez a processzor teszteknél szinte kivétel nélkül így is volt. Érdemes megemlíteni, hogy a touchpad vezérlő szoftvere nem ritkán 10-11%-os terhelést rótt a CPU-ra, így érdemes vagy kikapcsolni (bár ilyenkor elveszítjük a speciális funkciókat, amelyek Windows 8-nál lehetnek érdekesek) vagy bevállalni, hogy ezáltal mind a teljesítmény, mind az üzemidő csökken. Mi a használat során végig ügyeltünk rá, hogy a szoftver ne fusson, hiszen számunkra nagyon fontos, hogy tesztjeinknél releváns adatokat kapjunk.
Az integrált Radeon HD 7420G egy nagyon alap szintű, ám kellően nagy tudással rendelkező videokártya, amely minden támogatást megad akár video, akár hang alapú kommunikációhoz, beleértve a nagyfelbontású anyagok visszajátszását is. Saját memóriája nincs, így a rendelkezésre álló központi RAM-ból táplálkozik, emiatt kiemelt fontosságú a sávszélesség kérdése, amely esetünkben sajnos elég szerény volt, hiszen a 4 GB egyetlen modulból jött össze, így a kétcsatornás működés előnyeit nem tudtuk élvezni (ezen persze egy második 4 GB-os modul könnyedén segíthet). Teljesítménye az Intel aktuális HD Graphics generációjáét közelíti, de sajnos nem felülről, hanem alulról.
A 128 GB-os SanDisk SSD meghajtó átlagos tempóra volt képes, de a szűk keresztmetszetet sosem ez fogja jelenteni. A rendszer helyreállítás használatához a mérnökök egy 10 GB körüli partíciót különítettek el, így a fő partíción ennyivel kevesebb szabad hellyel gazdálkodhatunk – nagyjából 80-85 GB-tal. Ha nem elégszünk meg ekkora kapacitással, akkor választhatjuk a 180 GB-os verziót, illetve a SED-képes 256 GB-os változatot is – más kérdés, hogy ezek közül aligha kerül bármelyik is forgalomba hazánkban. Ami a merevlemezes választékot illeti, az 500 GB-os szintén SED-képes HDD-n kívül lehetőségünk van „sima”, percenként 7200-at pörgő változatok rendelésére is 320, 500 és 750 GB-os méretben. Amennyiben számunkra a kapacitás a legfontosabb, úgy kérhetünk 1 TB-os merevlemezt is, viszont a fordulatszám ebben az esetben már csak 5400 percenként.
A hangszórók véleményünk szerint pontosan ugyanazok, amiket a gyártó az olcsóbb ProBook szériánál is használ, ennél fogva minőségére inkább az átlagos, mint a kiemelkedő jelzőket tudjuk aggatni. A hangtisztasággal viszont nem volt gond, a hangerő mellett talán ez a legfontosabb paraméter, amely egy ilyen kaliberű gépnél fontos lehet – mondjuk a konferenciahívások miatt.
3. Ergonómia és kinézet
Külalakját tekintve a 645 G1 inkább az olcsóbbik ProBook szériához hasonlít, mint az EliteBookhoz, bár távolról ez a három család gyakorlatilag alig különböztethető meg egymástól. A zsanérról nem találtunk megbízható információkat arra vonatkozólag, milyen anyagból készült, de valószínűleg tartalmaz valamilyen fémet, mert kellőképpen erős volt, igaz, az EliteBook és az olcsóbbik ProBook között sem volt már olyan látványos különbség ilyen téren, mint a korábbi évek generációi esetében. A képernyőt nagyjából 135 fokig nyithatjuk, ami azért érdekes, mert a gépet alaposan szemügyre véve semmi akadálya nem kellene, hogy legyen a teljes 180 fokos kifordításnak. A készülék szerelése pofon egyszerű, a hátlap – amely végre nem zörög, mint az előző generáció esetében – csavarhúzó nélkül is leszedhető, a merevlemezhez és mindkét memória foglalathoz könnyedén hozzáférünk. A fedőlapon nem változtattak a mérnökök, így ugyanazt a burkolatot kapjuk, amit az eggyel olcsóbb és az eggyel drágább család esetében, bár mintha az ujjlenyomat gyűjtögetés itt kevésbé jelentett volna problémát. Az ellenálló képessége korrekt, bár érezhetően nem tartalmaz az átlagnál komolyabb merevítést. Az összeszerelés minősége viszont nem tökéletes, ugyanis a kijelző körüli káva és a felső burkolat között néhol van egy kis hézag, sőt olyan is előfordult, hogy ez a két réteg elvált egymástól (ott, ahol ki tudjuk nyitni a gépet az alsó burkolatba vájt mélyedésnél) és nekünk kellett összepattintani őket.
A klaviatúra bár ránézésre mindhárom családnál megegyezik, az olcsóbbik ProBook óta tudjuk, hogy ez nem feltétlenül van így. Jó hír, hogy a középső család billentyűzete az EliteBookéhoz áll közel (vagy egyezik meg azzal), hiszen a nyomáspont kellően alacsonyan van, az alátámasztás, ha nem is tökéletes, de éppen elég jó a kényelmes gépeléshez, a gombok holtjátéka pedig elhanyagolható. Amint azt már a bevezetőben említettük, háttérvilágítás ezúttal sem alap, sem opcionális felszerelésként nincs jelen. Ami viszont jelen van, az a folyadékelvezető csatorna, ettől függetlenül a gyártó mindössze annyit ír a géppel kapcsolatban, hogy billentyűzete cseppálló.
A touchpad az olcsóbb ProBook családból jön, ettől függetlenül gond egy szál se vele, sőt, a használat sokkal kevésbé látszik meg rajta, mint az EliteBook azonos beviteli eszközén. Bár tesztpéldányunkban nem volt jelen, ettől függetlenül léteznek pöcökegérrel (pointstick) és hozzá kiegészítő gombokkal felvértezett verziók is, ez is azon eltérések egyik, amely az olcsóbb ProBook szériát megkülönbözteti a drágábbtól. A bal és jobb egérgombok halkan és kellemesen működtek, a touchpaddel kapcsolatban az egyetlen kellemetlen élmény szoftveres volt, a korábban említett alkalmazás viszonylag magas processzor használata nem tetszett csupán nekünk.
Csatlakozókból el vagyunk eresztve rendesen, a négy darab USB aljzat mindegyike támogatja a 3.0 szabványt, közülük az egyik még tölteni is képes a rádugott eszközt akkor is, ha a gép alszik, vagy kikapcsolt állapotban van. A DisplayPort mellett természetesen helyet kapott a klasszikus analóg D-Sub kimenet is, az SD kártya ugyanakkor meglehetősen érdekes helyre került, egészen konkrétan a bal oldali USB csatlakozók alá, amihez elég nehezen férhetünk hozzá, ha bármelyik port használatban van felette. Nem az alap felszereltség része, de a tesztpéldány tartalmazott egy SecureCard olvasót is, amellyel különböző mágneskártyákat használhatunk.
A 14”-os kijelző bár magasabb felbontással rendelkezett, mint az átlag, látószögére sajnos ez a pozitív hatás már nem terjedt tovább. A színei ellenben meglepően szépek, igaz, az árnyalat picit hűvös, ezen érdemes vásárlás után korrigálni. A vonalélesség példás, a szövegolvasás nagyon kellemes időtöltés ezen a megjelenítőn. A fényerő tartomány is kellően tág, ráadásul elég sok lépcsőben is szabályozható. A kávában található webkamera képe kellemes, ami viszont sokkal fontosabb, az a dupla mikrofon, amely tőle jobbra, illetve balra található.
4. Teszteredmények
Bár az SSD áldásos hatása miatt nem feltétlenül érezhető, de a tesztek rámutattak arra a tényre, amit azért sejteni lehetett: ez az AMD processzor valóban a belépő szintet képviseli. Annyira nem drámai a helyzet, mint a grafikonokon, de a rugalmasságon olykor-olykor tetten érhető a visszafogott tempó. Átlagos használat mellett ugyanakkor nehezen észrevehető az Inteles változathoz képest néha 50% körüli teljesítmény visszaesés, ettől függetlenül érdemes figyelembe venni vásárlás előtt, milyen szoftvereket kell majd cégünk alkalmazottainak futtatnia a masinán és ezeket mennyire veti vissza egy olcsó AMD processzor.
Játékok alatt már inkább a videokártyáé volt a főszerep meg az egyetlen RAM modul miatt a szűk sávszélességé. Ahogy azt sejteni lehetett, az előző generációs Intel HD Graphics 4000 tempóját hozza az integrált Radeon, de a mostani generációt már nem nagyon előzi meg – bár ezen egy második memória modul még változtathat.
Az üzemidő kellemesen alakul, minimális terhelés mellett valamivel több, mint 10 órát mértünk, míg a valós használatot sokkal inkább tükröző filmnézős teszt kereken négy óráig futott – maximális fényerő mellett. A teljes terheléses méréseknél mindig jól szerepelnek az AMD-s modellek, hiszen a fogyasztásuk ilyen helyzetben nagyon kedvező, most sem volt ez másképp, a másfél óra körüli idő tisztességesnek mondható.
5. Értékelés
A Hewlett-Packard ProBook 645 G1-es modelljét a pár napos teszt során egészen megkedveltük, hiszen megfizethető kis- és középvállalatoknak szánt készülék létére nagyfelbontású matt kijelzőt, SSD-t, két operációs rendszert, 3 év garanciát és dokkolási lehetőséget is biztosít. A kiemelt fontosságú beviteli eszközök szintén jól vizsgáztak, az anyaghasználat is kellően rendben van, igaz, az összeszerelésre esetünkben jobban is oda lehetett volna figyelni. A hőtermelés, akárcsak a zajszint meglepően alacsony, illetve hasonló mondható el a készülék fogyasztásáról is. Nem tudunk szemet hunyni ugyanakkor az alacsony processzor teljesítmény mellett, amely előfordulhat, hogy már a vásárlás pillanatában is kevésnek bizonyul. Az Inteles változathoz képest jelentős összeget (50 ezer forint) spórolhatunk, de ennek szó szerint ára van, ugyanis ez a megtakarítás, ha nem is áll egyenes arányosságban a teljesítmény csökkenéssel, mindenképpen érezhető visszaesést eredményez. Ettől függetlenül semmiképpen nem szabad leírni sem a tesztpéldányt, sem az alacsonyabb felbontású kijelzővel és merevlemezzel rendelkező 200 ezres változatot, hiszen ha a teljesítmény nem annyira kardinális kérdés, mint a rugalmasság, akkor igenis komoly alternatívaként kell tekinteni az AMD-s ProBookokra.
A probléma ugyanakkor az, hogy ebben a régióban tanyázik a Dell Latitude E5440 is, amely a nagy testvérből kiindulva egy meglehetősen impozáns készülék lehet, sok tekintetben jobb, mint jelen tesztünk alanya. Bár árban némileg drágább, ha azonos szintre hozzuk (operációs rendszer, SSD, kijelző), lényegesen gyorsabb is, valamint az üzemideje is hosszabb. A ProBook 645-re emiatt sajnos nem tudjuk egyértelműen rásütni az Ajánlott plecsnit, de mindenkinek, aki ebben a kategóriában gondolkodik, azt ajánljuk, hogy vásárlás előtt mindenképpen nézze meg ezt a modellt, hátha pont ebben találja meg a maga számítását.
A Hewlett-Packard ProBook 645 G1 típusú notebookot a Ramiris Europe Kft.-től kaptuk tesztelésre, melyet ezúton is köszönünk!
Pro:
+ hatékony és halk hűtőrendszer, elhanyagolható melegedés
+ jól használható beviteli eszközök (billentyűzet, touchpad)
+ kellemesen hosszú üzemidő
+ dokkolható
+ átlagos látószöggel rendelkező, viszont kellően éles, szép színekkel operáló nagyfelbontású matt kijelző
+ 4 darab USB 3.0 csatlakozó (ezek közül az egyik kikapcsolt és alvó állapotban is biztosít áramot)
+ 128 GB SSD
+ két operációs rendszer (Windows 7 Professional, Windows 8 Pro) közül is választhatunk
+ 3 év garancia
Kontra:
- a processzor teljesítménye ebben a kategóriában már finoman szólva is szerény
- nincs 55 Wh-nál nagyobb kapacitással rendelkező akkumulátor a kínálatban
Hivatalos honlap: Hewlett-Packard
Vásárlás: Irány a webáruház
